Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 24 szám Nyíregyháza, 1884 junius 15. (SZABOLCSI HI EL A F.) TÁRS A DALMI i I ETIL A B Á SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. ”386 Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . 4 írt. Félévre............................................................2 » Negyedévre .......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jót>a Elek kiadótulajdonos könyvnyom_ dójához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) iutézendők. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő ozime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában JBécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hambnrgban. Egy társadalmi betegség1.*) IX. E czikk-sorozat elején, a már legnagyobb részben kifejtett okok közt, a törvények hiányos voltát is az ön- gyilkosság indító okai közzé soroztam. Nézzük menyiben volt igazam. A törvények hiányos voltából kifolyó jogellenes cselekmények és következmények alap-oka, nem anyira magában a törvények szellemében, és az igazság bölcseletében; mint inkább a törvények ruganyos szövegében, s azoknak nem mindig a per-anyag természetéhez mért alkalmazásában és végrehajtásában gyökerezik. Épen ezért szükséges, hogy a törvények szövege egyszerű, rövid, világos, és minél kevesebb, vagy egy-általában semmi magyarázatra nem szoruló legyen. Ott van például a bizonyítási eljárás. A magyar törvénykezési perrendtartás, a bizonyításnak 5 módját állapította meg és fogadta el; u m. a beismerés, az okirat, a tanú-vallomás, a bírói szemle és az eskü általi bizonyítást. Minthogy nem akarok perrendtartást Írni, a többi bizonyítási mód mellőzésével, csupán a tanúvallomással, illetőleg az esküvel való bizonyítás hiányos és veszélyes voltát akarom ez úttal szellőztetni. Tudjuk ugyan is, hogy a perbeli állításnak, illetőleg az ön-, vagy tanu-vallomásnak jog-erőt, vagy is Ítéleti alapot, a letett eskü ad. Az eskü letételénél mindig a fő lényre, az istenre, annak egyszülött fiára és szentjeire történik hivatkozás, igen helyesen. Az isten nevével pádig játszaui, azt köny- nyedén minden benső megindulás és lelki felemelkedés *) Lásd a 20-adik számot. nélkül, bármily kinézésű és lomokkal telt birói helyiségben letenni, a keresztény-társadalmi törvények és az igaz vallásos érzület arozul csapása nélkül, lehetetlen. És még is, mit tapasztalunk ? Azt, hogy az eskü letételéhez legkisebb ünnepélyességet, vallási színezetet sem követel a törvény. Az esküt tevő perben álló fél, egyszerűen szivére helyezett kézzel, bármily kinézésű birói helyiségben elmondja a bíró, vagy jegyző után az „Isten engem úgy segéljen !«-t; legyen az illető esküt tevő keresztény rém. kath., ágostai, helvét, unitárius, egyesültvagy nem egyesült görög, avagy zsidó feiekezetbez tartozó. Ezért van az után, hogy sok ember, minden lelki mardosás és önmagába-szállás nélkül is tanúságot, esküt tesz oly dolgok vagy cselekmények mellett is, amikről legkisebb tudomása sincs; sőt sokszor igen jól tudja, hogy a per tárgyát képező követelés merőben alaptalan és igaztalan. Ám a biró, a letett eskü alapján, megítéli a jogtalan, a költött követelést, s a másik peres felet elmarasztalja. Hány becsületes ember jutott már az ily hamis eskü miatt, koldus botra és űzetett az öngyilkosság bűnébe. A vallás erkölcsi érzület, vagy alapja az eskünek, vagy nem. Ha alapja, akkor a perben álló feleknek saját vallási hitelveikből kifolyó templomi szertartás mellet kell letenni az oda Ítélt esküt. Ha pedig nem alapja a vallás-erkölcsi érzület az eskünek, akkor az avval való bizonyítás hiányos, rósz és mint alkalmatlan mód, elvetendő. Rendkívül müveit, okos és becsületes embernek kell lenni annak, aki, a mai corrumpált világban, a most érvényes üres eskü letételére, valamely hamis követelés bizonyításához, nem volna megnyerhető. A törvénykezési réndtartásnak tehát kerülni kell minden oly bizonyítékot, amelyhez kétség férhet: nehogy a biró igazságtalan Ítéletet legyen kénytelen hozni. Ott van továbbá a váltó-törvény. Hány szerencsétlen könnyelmű, különben becsületes megszorult családapát tett már tönkre és öngyilkossá eme, eljárási módozataiban átkos törvény, feuállása óta ?! Azt hiszem, hogy ezt fölösleges bizonyítgatnom. Hogy a váltó-törvény csak ugyan veszélyes, azt épen e törvénynek a váltó-képességre vonatkozó tételéből lehet kiolvasni. Tudva levő dolog ugyan is, hogy e törvény a papi, a katonai, a gondnokolt és gyámolt egyénekre nem terjeszti ki a váltó-képességet. Ezeket tehát a törvény maga védelme alá vette. Ellenben megfeledkezett a kis iparosokról, a földbirtokosokról és a nőkről; ezekre is kiterjesztvén a váltó-képességet. Holott ezek sokkal inkább képtelenek Baját érdeküket megvédeni a váltó statáriális eljárásának veszélyeitől, mint a pap vagy a katona. Oda keli tehát törekedni a törvényhozásnak, hogy a váltó-képességet lehetőleg csupán a nagy iparosokra és kereskedőkre szorítsa. Nagy hibája a törvény-hozásnak még az is, hogy mig a tisztviselők, a segéd-személyzet, napdijasok fizetéseit; s az iparosok, művészek irók, sat. életfentartási szereiket, a netalán ellenük, illetőleg fizetéseik és életfentartási szereik ellen foganatosítható birói végrehajtás alól, igen helyesen ki veszi: addig, a hiányos törvénykezési rendtartás és eljárás hatása alatt végrehajtás alá jutott földbirtokost, zsákmányul dobja oda sorsának s a gonosz, és kapzsi embereknek. Ha amazokra nézve kimondta és megjelölte a törvény, a le nem foglalható fizetési összeget, és életfentartási szereket; határozza meg a A „NYIRYIDEK“ TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folyt, köv.) — Midőn a tizenhatodik század második felében Cortez csapatai a tehuantepeki földszorosig hatoltak ; úgy találták, hogy e földrész valóságos paradicsom; de az nem gátolta őket abban, hogy azt ne műveljék, e paradicsommal is, mint az ördög müveit az elsővel. Elpusztították. Ez volt az uj világrend, amelyet a spanyol urak hoztak be. Egyébiránt minden államnak meg volt a föld hátán a maga történelmi vihara, s a vihar pusztít mindenütt, és a szép Tehuantepek is elpusztult. E vihar azonban nem volt az első. Mielőtt a tizenegyedik században a régi Toltekor- szág romba dőlt, az egész földszoros az egyik sós víztől a másikig, a Mijek hatalmában volt. Nem lehet tudni, vájjon ők épitették-e e várost, amelyet a mexikóiak Tebu- antepeknek neveztek el. Ez után jöttek a Huábok vagy Wábik dél felől, a nyugoti nagy sós vizek partjain. Most is ott vannak e népnek roncsai Tonala lagúnáinál. Ezek után három századra jöttek a Mexikóiak észak felől. Abauitzotl király vezető őket, a második Montezuma nagy atyja volt. Ez meghódította az egész földszorost; de a Zapotekaindiánok függetlenségét a uév- robonság miatt meghagyta, s a meghódított Huábokat a Zapotekák hatalma alá veté. Cooijoeza Zapoteka királya, már ismét az egész földszorosnak ura volt s Ahauitzot császár ezen király- lyal szövetségre lépett, s feleségül neki adá szép unokáját, a bájos Hópehelyt. Ezen bázaságból származott Cocicopij. (Kokikopich), kinek atyja még életében átadá koronáját. Ezen király még teljes ifjúságában virágzoll, midőn Corte? hajói megjelentek a mexikói vizeken. Tudják önök uraim igen jól, hogy a spanyolok szomorú változást hoztak létre az amerikai államokban. Mexiko elesett, s Cocicopij nem tehetett egyebet, midőn a spanyolok Alvarado vezénylete alatt Quatimálában megjelentek, mint egyszerűen meghódolui. Nehány év múlva megjelent maga Cortez is Te- huantepekben. Itt épilé a ventosai révet, ahonnan California felfedezésére és elfoglalására indult. A tehuantepeki király nagy tisztelettel fogadá a félel.nes bóditót, és bár az udvar és a nemzeti papság nagyon ellenzé, egy barát kezéből elfogadó a keresztsé- get. Ezért az után nyerte ajándékba Don Juan Cortez de Montezuma fényes nevet. A spanyol urak azt gondolták, bogy a jámbor király már tökéletes keresztyén, bár titokbau maradt a hazai vallás.főpapja, s a nemzeti istenségnek sok éven át buzgóau áldozott. Itt veszi kezdetét a Nagualismus, melyet megemlíteni Brasseur szives volt. Don Juan Cortez de Montezuma király, és naguál főpap, hogy jobban álczázza titkát, pompás zárdát építtetett a dömés barátoknak s ineghonositá saját kárára e fehér kígyókat. Elhalmozta őket fejedelmi kegyeivel, és sokáig ezek is sejték, hogy gyónonczuk megrögzött pogány is egyszersmind. E királynak sikerült legtovább megőrzeni az amerikai uralkodók ősi fényét és hatalmát az Inkák és Montezumák szomorú esetei után is; de naponkint ott imádkozott u dömések templomában. Azonban a naguál főpap megtirtá magának, az ősi nemzeti kultusznak az éjt. Később egy szép ifjú spanyolba beleszeretett egy ifjú udvari hölgy. Ezen szerelemnek is az éjre volt szüksége, miut a uagualismusnak. Indián főrangú hölgy nem nyújthatta kezét bármely spanyol lovagnak sem. A nemzeti ellenszenvek gátolták az ilynemű szövetséget. De hát a szivek mit törődnek a nemzeti gyűlöletekkel. Az ifjú esengése őzéihez jutott, s éjjel bejutott a királyi palotába; de hát ott tartatott az éjjeli naguál kultusz is. Az ifjúnak sikerült meglesni azt is. Hogy ezen szertartásnak titkos tauuja volt, az a véletlen dolga; de az már az ő bűne, hogy azt elárulta Bernardino de santa Maria atyának. Egy éjjel, midőn a királyi palota titkos termében épen fő ünnepet ünnepeltek, s a király főpapi fehér palástban, fényes tiárával fején, felékesitve a Quetzál madár aranyos tollaival, s körülvéve a fehér palástu Ym- poo papokkal ott állott az oltár előtt, tömény nyel füstölte a szent Naguált, az örszellemet: belép váratlanul Bernardino atya fegyveres poroszlók kíséretében, s a király karjára tévé kezét mondván: »Püspök őnagyméltósága nevében, Fekéged foglyom.c Cocicopij nem szólt semmit. Létévé főpapi palástját, s ment csendesen a barát után, ki őt saját udvarában elfogá. Nagy szerencse, hogy a barát a fogoly királyt a zárdába vitte és nem a városházhoz. A nép tudta, hogy azon zárdában nincs börtön és hogy a barátok a szeretett királyt illő tisztelettel környezték. Azonban a mint más nap megtudta a nép, hogy királyukat elfogták, ösz- sze8ereglett hirtelen az egész környékből jól roszul fegy- zerkezve; de mindenesetre nagy száma oly viharrá tévé, melylyel a városban tartózkodó csekély spanyolság szembe nem szállhatott. A barátok látváo a vihar nagyságát, kirülfogták a szegény királyt s nagyon szelíden beszéltek vele; óvatosan szemére vetek, hogy hiszen ő az oka saját fogságának. Keresztyén létére pogány szertartást gyakorolt. Ezt maga is kegyesen beláthatja, hogy igen nagy bűn. Egyébiránt nekik szent a király személye, csupán csak bűnét kénytelenek gáncsolni, s e felett püspök ő nagy méltósága feloldozását bevárni.. Mihelyt ezen absolutio megérkezik, azonnal szabadon bocsátják. Hogy tehát a dolog békés menete meg ne zavartassák, legyen szives ő felsége hűséges alattvalóit kegyes szavaival arra bírni, hogy kellemetlen következésü erőszakoskodástól óvakodjanak. (Folyt, kiiv.) Mai számunkhoz Griinwahi Béla előfizetési felhívása van mellékelve.
