Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-25 / 8. szám
IV. éyfolyam. Nyíregyháza. 8. szám. Vasárnap, 1883. februárhó 25 (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS (ff' Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. *5(8 Előfizetési föltételek: postán ragy helyben házhoz hordva: Egész évre ........................ 4 frt. Fé lévre.................................................................2 „ Negyedévre........................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások l?iriiig>ei’ «János és «Jót>a Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Togler irodájában Bócsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. :.. .. ■ .... ------ ■ ‘ ....— A kivándorlás okai. (Befejezés) Előadván hat közleményre nyúlt czikksoroza- tomban a hazai kivándorlás főbb okait: nincs más hátra, mint bezárni azt. Minthogy azonban a kivándorlás okait részint több oly társadalmi és állami intézmény hiányos voltában, részint nem létezésében igyekeztem feltalálni, amelyeket liosz- szasabban kelletvén tárgyalnom és fejtegetnem, azok felfogását és összehasonlítását, akaratom ellen is megnehezítenem kellett: szükségesnek találom jelen bezáró czikkemben reassumálni, vagyis összevonni nagy időközönként előadott e vonatko- zatu érveimet és javaslataimat, hogy egymás mellett látva azokat a szives olvasó, helyesebb képet alkothasson magának a kivándorlás megakadályoz- hatásáról. Elmoudám mindjárt czikksorozatom elején, hogy az országban épen mostanában oly nagy mérvet öltött magyarositó kultusz helyett,előbb a kivándorlást megszüntető védszerekről gondoskodjunk; alkalmat és módot nyújtván a kivándorlásra kényszerült néposztályoknak- a mindennapi kenyér meg- szerezhetéséhez. Elmoudám, hogy alakítsunk oly egyleteket, amelyeknek feladatuk legyen a kivándorlás megszüntetése; különösen a kivándorlók számához legnagyobb arányban járuló felvidéki nép anyagi nyomorának enyhítése és szellemi képességének mivelése. Ez utóbbin annál iukább kell működni ; mert a felföldi tótság kivándorlásának egyik fontos oka, az elmebeli korlátoltság mellett, a korcsmái hitelből kifolyó elszegényedés. Az értelmi fejlettség bevilágositja a gondolkozás világát, amelynél a legszegényebb ember is tisztábban lát, mélyebben érez és helyesebben okoskodik. Fel kell továbbá szabadítani a felföld lakóit a korcsmái hitel pusztító nyomása alól, hogy különben is csekély földbirtoka ne jusson a korcsmáros kezére. De e mellett a szegény néposztálynál oly általános mérvet öltött iszákosság terjedését is meg kell akadályozni. Hiában vannak a legjobb törvények; az iszákosság mindig talál módot, hogy a törvényt kijátsza és megkerülje. Az iszákosság terjedése ellen Svédországban, ahol szintén nagyon elharapózott e társadalmi kór, igen életre való rendszert alkalmaznak. Svédországban ugyanis, a magán használatra való pálinka- készítés eltiltatván, a korcsma-üzletet úgynevezett „közhasznú részvény-társaságok“ gyakorolják, amelyek a tiszta nyereséget a közönségnek szolgáltatják át. Ez által teljesen megszűnik azon körülmény, amely az iszákosság egyik főtényezője, hogy a korcsmáros minél több italt szolgáljon ki ivó vendégeinek. Ez életre való rendszert czélszerünek látom néhány vonásban bemutatni olvasóimnak. Hadd terjedjen a jó és üdvös eszme. E rendszert először Gothenburgban állították fel 1865-ben s azóta minden 5000 lakosnál többet számláló svédváros elfogadta. Gothenburg városának az italmérésből befolyt tiszta jövedelme már a második évben 1866-ban 54,946 korona (1 korona a mi pénzünk szerént 60 kr) volt. 1874-ben, amidőn már az összes italmérési jog a „közhasznú társaság“ birtokába jutott, a város bevétele 254,393 korona volt. A pálinka fogyasztás azonban, daczára a jövedelem emelkedésének, folytonosan apadt. A pálinka fogyasztás csökkenésén kivül, még más adatok is bizonyítják a gothenburgi társaság működésének jótékony voltát. 1835-ben ugyanis 33,000 lakos közt 3431 büntetésre méltó részegségi eset fordult elő; 187 6-ban a 70.000 lakosságra már csak 2650 részegségi bűneset esett. A „Nemzet“ ismertetvén az iszákosság elleni svéd rendszert, a következő megjegyzéssel kiséri azt: » A példa mi udenesetre figyelemre méltó s különösen hazánkban, ahol az italmérési jog általában lelketlen üzérek kezében van, méltó a tárgyról gondolkozni. A »circumspec- tus« szászok.bár a gothenburgi dolognak hírét sem hallották, már tudják, hogy az iszákosságnak egyik föoka nálunk a kocsmárosok lelketlensége, s ezért alkották meg városaikban azt a szabályrendeletet, bogy a regale-jog kibérlésénél nem a legtöbbet Ígérő veendő tekintetbe, hanem az, akinek legtöbb erkölcsi garaneziája van. Pár év óta a szászok közt zsidó korcsmáros alig is van. Mily nagy társadalmi átalakulást lehetne létesíteni nálunk : különösen a felföldön ha a regale-jog kibérlésénél hasonló irányadó elvek uralkodnának. A kiskorú s tudatlan nép védelmére illő volna már gondolnunk.« Due igy ir a „Nemzet,“ a Tisza-kormány félhivatalosan, a magyar korcsmáltatási jog szerencsétlen gyakorlásáról. Teliát éppen úgy gondolkozik Ítél és tanácsol, mint én. Valóban elérkezett e kérdésben már a 12-ik óra, amikor csakugyan tenni kell valamit. Harmadik közleményemben érintettem a hazai kisiparosok kivándorlását is, amely szintén figyelemre méltó arányokat öltött; élénk sziliekkel rajzolván a magyar iparnak és iparosoknak mai nyo- moruságos voltát. Sürgettem az ipartörvényeknek mielőbbi revideálását és a hazai viszonyokhoz leendő módosítását. És ime mig én e kérdés felett érvel- gettem, addig az osztrák törvényhozás, mint sok más fontos kérdésben, megelőzött benőnket; folyó hó 16-án megszavazván az osztrák uj ipartörvényt. Az osztrák uj ipartörvény bárom alapelvre van fektetve; u. m. 1. a kötelező társulásra, 2. az iparoA „NYlRVIDÉK„ TÁR0ZÁJA. Yörös Jula. (Humoreszk.) Fordították: Nagy Gizella és Klug Antal. (Folytatás.) Makacssága boszautott. Kinyitám jegyzőkönyvemet s patbeticus hangon olvasók fel abból nehány fontosabb pontot. — Teringettét — mondá — ez érdekel . . . Valóban mesterien lefotografiáztál. — Lefényképeztelek, de természetesen —javitámki. — De igen erős retouob-eval. Mindegy én elfogadom az igazságot költői mezben is. Olvass tovább ! — Te feleded, hogy el akarok utazni, itt jő a kocsi. — Akkor add ide azt az izét. Biztosítalak, hogy sértetlenül kezeidhez szolgáltatom. — Az nem megy, kérlek . . . — Miért nem ? A görög literatúrai jegyzetek csak nem titkok . . . ? Egy futólagosán vetett pillantás jegyzőkönyvemre meggyőzött, hogy vonakodásomat misem igazolhatja. — Nem bánom hát —mondám, mialatt balgasságai- nak hü rajzát átnyujtám neki — de gondold meg, hogy e jegyzetek nem olvasó szemeinek készültek; legkevésbbé pedig a tieidnek. —Igen igen, tudom már— viszonzá türelmetlenül.— Csak igyekezzél, nehogy elkéssél. Együtt mentünk le a lépcsőn. Ö szerencsés utat kiránt, én baráti üdvözletemet adám át neje részére s tiz perez múlva már a pályaudvaron valók. Berlinben csak két napig tartózkodárn, onnan pedig Dánia fővárosa felé siettem, ahol a kir. könyvtárban egy fontos kéziratot kelle megvizsgálnom. Onnan Metropoleba utaztam, ahol a dorfpati főiskola egy kitűnő tanárával kelle találkoznom. Helyette azonban a szállodában 2 váratlan levelet találtam. Az egyik azt jelenté, hogy Cornelius tanár űr betegség következtében kénytelen a kitűzött »légyottot« elmulasztani. A másik Rudolftól jött s következő kép hangzott: »Tulajdonképen oktalanság, hogy Írok, neked, mert segíteni úgy sem tudsz. Azonfelül bizonyosan kenetteljes észrevételeket teendesz anemezisrőls az isteni igazságról. Azonban, ki tudja és alapjában véve te vagy oka az egész történetnek. Nem bírok senkit, aki előtt magamat kibeszélhetném. Adj legalább jó tanácsot; tudósíts, miként fogod fel a dolgot, lehetségnek tartod-e romba- dőlt létemet újólag fölépíthetni, ha a rendőrség segélyét igénybe vegyem-e, vagy bele nyugodjam a változtathat- lanba, a gyalázat kikerülése végett ? Oh ! mert ő elment! Julia, egyetlen bájos, szere- tetre méltó, és egyetlenül szeretett nőm búcsú nélkül távozott tőlem s Isten tudja, mit fog tenni? Talán midőn e sorokat Írom, már halott. Oh ! és én vagyok gyilkosa! még sem, hisz oly nemes, oly büszke volt! Oly kicsinyes boszut nem követhetett el. Látom, hogy nem vagyok képes gondolataimat rendbeszedni. Röviden: Julia olvasta jegyzeteidet. Miként és hol akadt azokra, azt nem vagyuk képes felfogni. A mint d. u. 5 érakor a szerkesztői irodából hazatértem, már eltűnt. A könyvet íróasztalomra tévé és mellette egy levélke, amely a legroszabbat sejtető velem, volt lepecsételve. Oh én ismerem őt 1 Ha egy a kötelesség és józan ész által megengedett határozatra jutott, úgy azt semmi által sem lehet megindítani. Yas kitartással megy ozélja felé. És még is visza kell térnie, hogy meg ne őrüljek! Most érzem, mit bírtam benne! Minden lé- lekzetvételemnól hiányzik. Halálom lenne, ha őt végkép elveszíteném! Kedves, jó legdrágább barátom 1 Csak két sorban tudasd, ha ez neki komoly szándéka-e ? Mégsem bibetem el e kínzó gondolatot I Még ez óráig senki sem tudja Julia eltűnését. Szükség esetén kigondolok valami hazugságot. Adja Isten, hogy minden jóvá legyen! Minden életkedvemet és reményemet elvesztém! Rudolf.« Az e levélhez mellékelt ezédula következő, ironnal jegyzett szavakat tartalmazott: »Minden, minden szét van rombolva, minden el van temetve, minden tönkre van téve! Te borzasztó nyomorba taszitál; de én megbocsátok neked. Élj boldogul és légy szerencsés! Sohasem látsz többé I Editbet nem inthetem, nem világosíthatom fel, de Isten és szerelme védeni fogják. Julia.« A váratlan tudósítások nem kevésbbé háborítottak fel engem is. A levél már nyolez nap előtt érkezett a szállodába. Ki tudja, mi történhetett e nyolez nap alatt I A házaspárnak oly békés egyetértésérei visszaemlékezés: hogy miként volt és miként van ino9t— élvévé eszemet. Azonkívül még egy nemét a személyes felelősség terhének is érezém; ámbár nem az én hibám volt, hogy Rudolf egy ily compromittáló iratot nem tartott jő zár alatt; mindazáltal akaratlanul is én levék okozója e ka- tastrófának. S vájjon kellett volna-e Rudolf szavait oly komolyaknak tekintenem? Nem rég ismertem-e már, hogy jól tudjam, miszerint minden tekintetben hyperbolicus volt ? Szóval a logikát nem ismerő szív a legkomolyabban aggasztá lelkiismeretemet; habár a józan ész kimentett ia. Elhatározám, hogy hazatérek s Rudolffal egyesülve, e kellemetlen dolgot mielőbb tisztába hozom. Gyorsan Írtam dorfpati collegámnak, hogy másodszor — szeptember utolján Berlinben találkozunk. Azután Rudolfnak sürgönyöztem hogy utazás-készen vagyok s eBte közelebbről tanácskozunk. Egy órával késöb vasúton valék. Rudolfot már a pályaudvarnál találtam. Állapota a legroszabb balsejtelmemet túlszárnyalta. Ruganyos természeti ereje egészen megtörtnek látszott. Halványan és zavartan uyujtá kezét. (Folytatása következik.)
