Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-25 / 8. szám

.NYÍBVIDÉ K" sok tankötelezettségére, és 3. a képesítési bizonyít­ványra. Tehát az osztrák felfogással is találkozott az én e tekintetbeni nézetem legalább lényegében. És e tényben legszebb jutalmát találom hírlapiról szerény munkásságomnak. Az osztrák törvényhozás átlátta a szabad ipar veszélyes voltát és orvoslást keresett a régi, de sok tekintetben üdvös ezéhrend- szernek ma is czélszerit intézkedéseiben. A szabad ipar barátai, a szabad-rablók, természetesen reak- czionáriusnak találják az osztrák törvényhozás in­tézkedését; de a rend és törvény barátai szívből üdvözlik azt. Remélhetőleg a magyar törvényhozás is követni fogja a bécsi reiclisrathote téren. Kell is, hogy kövesse. Az ipartörvény módosítása kétségkívül nagy lendületet fog adni a társulati életnek, amenyiben; felállítja az iparos osztály önfegyelmezését; fejleszti a kölcsönös segélyezés eszméjét; megteremti a tanult és mi veit iparos osztályt; megszünteti a kontár­kodást és a nemtelen versenyt. Kapcsolatosan rámutattam a kereskedelem mai rendezetlen voltából kifolyó visszaélésekre is; sür­getvén annak szabályozását. A mezőgazdaság és a mezőgazdák nyomasztó helyzetét is a kivándorlás okai közé soroztam; helyes ágrárius törvények védelmébe ajánlva a magyar földbirtokot és földbirtokosokat. Hála égnek! e tekintetben is észlelni már mozgalmakat, a gazdasági gyűléseken. Kezdetnek ez is jó. Ha elmondott és ezúttal reassumált érveim és szerény javaslataim megtestesülnek: a kivándorlási kedv és kényszer mindenesetre meg fog szűnni, s a Kárpátok és Adria vjrözti térségen, egy szivvel-lé- lekkel fogja a föld népének apraja-nagyja énekelni a költő amaz örök-szép és igaz vers-szakát: A nagyvilágon e kívül Nincsen számunkra hely ! Áldjon vagy verjen sors keze Itt élnünk, halnunk kell! Kmethy István. Ismétlő-iskola és nép-könyvtái\ »A nevelés-oktatás kérdése első sorban társadalmi kérdés;« ezt hangoztatták 1868 után a jobb hazafiak, a magas politikával foglalkozók, a nevelésügy barátai, szóval az akkori fenkölt gondolkozásu közoktatási mi- nistertől kezdve, le az utolsó falusi kántorig mindenki, aki csak ily nagy horderejű kérdés megoldásáról gon­dolkodni tudott, elmélkedni szokott. Amint a lánglelkü b. Eötvös ihletett ajkairól, a miniszteri székből, e jóslatszerü szavak s irányadó igék elhangzottak, oly viszhangot keltének fel az egész magyar hazában s a nemzet minden jóravaló (fiának a kebelében, hogy a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején, e hazában legtöbb ember a nevelés-oktatás kérdésével foglalkozott. Vármegyei és egyházi gyűlése­ken, társadalmi összejövetelek alkalmával ez volt a ta­nácskozás és közbeszéd tárgya. Volt is láttatja az ügy ilyetén módon való felkarolásának; mert az iskolák egyre-másra építtettek; uj tanítói állomások szereztet­tek; tanítói javadalmak szaporittattak; az iskola becsé­nek, fontosságának elismerésével az addig lenézett, kicsibe vagy éppen semmibe sem vett tanítói állás is egyszerre tiszteltté, becsültté lett. Az állás természetesen tisztelte- tést, becsültetést szerzett e pálya munkásainak, a taní­tóknak is. Sőt, tisztelet a kivételeknek, némely tanítóban aztán az ambitiót annyira fokozta ez elismerés és bánásmód, hogy sokan közülük tülkövetelőkké, itt-ott maguktartása tűrhetetlenné is lett a társadalom és ille­tékes felsőbbségeikre nézve. És miután ez az üres am- bitió elbizakodássá nőtte ki magát, s bizonyos irodalmi irányok által ez elbizakodás, fennhéjázás fokoztatott, élesztetett: az illető fenhéjázó tanítók semmiféle felsősé- get ismerni nem akarnak. Az ilyenek »függetlenek« akarnak lenni. Függetlenek minden irányban . , Mintha hivatalnok, vagy tisztviselő élvezhetne függetlenséget, hivatalos felsőbbségek nőikül . . . Ideje volna ma már e tárgy felől megyénkben is elmélkedni; de most nem ezt tűztük czélul. Most csak arra akarunk rámutatni, hogy a tauitóuak is, ha az ál­lásával járó becsülésre méltó akar leuni, mint minden­kinek, sok irányú teendője van az iskolában, és az isko­lán kívül a gyakorlati, a mindennapi életben is. Ott van, hogy most egyebeket elhallgassunk, a czikkünk homlokára irtt ismétlő iskola és népkönyvtár még mindig megfejtetlen kérdésének megoldása. A már fentebb jelzett időben, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején, anyuyira felvillanyozta b. Eötvös elől érintett jelszava a nemzet minden réte­gét, hogy tudós tanárok, papok, jegyzők sat. leszálltak állásuk képzelt magasságának régióiból s hűségesen ta­nítottak az ismétlő, az esteli, a vasárnapi iskolában. Tisztelet és elismerés nekiek még emlékezetben is. Ma azonban az ismétlő iskola már névben él csak, ahol még igy is él. Az esteli oktatás pedig már csak az emlékezetben. A népkönyvtárak szervezésének eszméje is maradt csak eszmének, jámbor óhajtásnak, pium desideriumnak. A községek szép összegeket ajánlottak meg az ismétlősök tanításáért is, községi népkönyvtárakra is. Megszolgálnak-e érte az illetők és kiadatik-e: nem tudjuk. Nem is emlékezünk reá, hogy Velkey tanfelügyelő ur e becses lapban közölt jelentésében e tárgyakra is kiterjeszkedett volna. A jelentés nincs kezünknél. Meg van a sok felügyelő, iskolalátogató. Elmennek. Szétnéz­nek. A jelenlevő gyermekeket kikérdezik. Megkérdezik talán az ismétlő iskolázást, az iskolai könyvtárat, a fa­iskolát sat. és el is készítik bemondás utján a statiszti­kát. A könyvtár, az ismétlő, a faiskola sat. azonban csak az ő rovatos iveiken van meg legtöbbnyire. A ta­nítók közül némelyek hangadókká, szereplőkké, zászlóvi­vőkké akarnak lenni egyenesen életben, irodalomban. Az írás annyira viszketeggé vált némelyiknél, hogy talán egyebet is alig tesz, mint a tollat rágja éjjel nappal. Közölnek aztán »becses nevök alatt« dolgokat, elcsépelt tárgyakról, melyek szebben, jobban százszor elmondat­tak. Ozikkeket, melyeknek sem tárgya, sem oka, sem czélja, sem iránya s természetesen hasznuk 3Íncs. Emberek, kik­nek sem eszméjük, sem tanulmányuk, sem súlyúk, s előadási képességük, mégis a legnehezebb közigazgatási, kormányzási sat. kérdések megfejtésében akarnak irányt adni. Az is­métlő iskoláról, az estéli iskoláról, a népkönyvtárakról hallani sem akarnak. Pedig a tanítónak, felfogásunk szerint, az iskola mellett, ezek tartoznának feladatai közé. Az iskolát az élettel összeköttetésbe hozni, mint ezt káliói levelünk jelezi; s mint czikkünk elején hangsúlyoz­tuk. Nem akarunk a kállói esetből hímet várni, sem az ottani felolvasó tanító urat példányképül állítani s eset­leg az elbizakodásra neki okot adni; mert kötelességét teljesítette. De mégis jelezzük, hogy ez az ut, melyen járni kell a tanítónak. A felolvasás által a népkönyvtá­rat, a néppel megismertetni s ismétlő iskola, felolvasás, népkönyvtár szervezése által, az olvasás iránti vágyat felébreszteni és a szellemi élvezeteket a köznéppel is megismertetni. így számíthat a tanító tiszteltetésre. Nemó. Nyír egyháza-város képviseleti gyűléséből. (Februárhó 23.) Az e folyó évi januárhó 19-én tartott képviseleti gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után 2. A pásti és pusztai földek jövedelméről vezetett 1881-dik évi számadás felülvizsgálatáról szóló számvevői jelentés olvastatott fel. E jelentés szerént befolyt a jel­zett földekből 437,959 forint 30 kr., amely összegből 344.009 forint a nagy kölcsön convertálására, a többi pedig adók fedezetére fordittatott. 3. Előterjesztetett az ipariskolák felállítása tár­gyában tett tanácsi intézkedés. A tanács az ipariskola felállítását fölöslegesnek találja; miutáu az ismétlő iskolába való járás rendesen gyakoroltatik. Minél fogva az ipariskolai bizottság meg­alakítását szükségtelennek véleményezi. Amennyiben azon­ban az ipariskolák felállítása tárgyában az országban körúton levő miniszteri kiküldött Jágócsi Péterffy Jó­zsef ur Nyíregyházára is el fog jönni, szükségesnek véli a tanács, hogy a nevelésügyi szakosztály tagjai és né­hány iparos érintkezésbe tegye magát a miniszteri biztossal. A képviselet azonban máskép fogta fel a dolgot, s az ipariskolát az ismétlő iskolától egészen elütőnek s külön, önálló intézményül tekinti, s a város és közvetve a haza érdekében az ipariskola felállítását életszükség­nek tekintvén, óhajtja, hogy ilyeu a város kebelében mi­előbb szerveztessék. E czélból elhatározta, hogy a ne­velésügyi szakosztály az ipart ársulatok küldötteivel mi­előbb tanácskozzék e tárgyban s megállapodását terjesz- sze a képviselet elé: hogy a megérkezendő miniszteri biztossal határozott megállapodás és egyetértés jöhessen létre. 4. Tiszti ügyész előadja, az ő és a polgármesternek a kövezetvámszedés, a császárszállás, a katonai laktanya- építés és a felemelt egyenértéki adó ügyében, az illető szakminisztériumoknál személyesen tett lépéseik eredmé­nyét. A kövezetvám-szedési jog kérdése éppen akkor került végeldöntés alá, midőn ők fenujártak úgy, hogy a vámszedési engedély előbb leérkezett a megyére, mint ők haza. A császárszállási ügy is kedvező stádiumban van. A felemelt egyenértéki adó tárgyában, a pénzügyi igazgatóság utasítva lett a pénzügyminiszter által, annak módosítása iránt. A laktanya építésének kérdése rövid időn megoldást nyer. 5. A kövezoti vámsorompók felállítását illetőleg, be­jelenti polgármester, hogy a vámszedésre vonatkozó en­gedély már leérkezett a megyére; de még a várossal hi­vatalosan közölve nem lett. Miudazáltal szükségesnek ta­lálta polgármester, hogy az illető küldöttség tegye meg az előleges intézkedéseket. Ez intézkedést a közgyűlés tudomásul vette s Somogyi Gyula indítványára szüksé­gesnek találta, hogy a legközelebbi megyebizottsági nagy gyűlésen, ahol is ez ügy tárgyaltatni fog, a nyíregyházai bizottsági tagok teljes számban megjelenjenek. 6. A gyalogjárdák kikövezóse tárgyábau határozta- tott, hogy ne csak a kikövezett ulczák mellett elvouuló járdák, hanem a többi utczái is járdák kiköveztessenek. E határozat nyomán ki fognak köveztetni a vendégutezai a nagydebreczeni, a szentmihályi, az orosi és a. szarvas- utczai gyalogjárdák is. 7. Polgármester bejelenti, hogy Homolay Gyula iktató hivataláról lemondott; előadván a terjedelmes je lemésben a Homolay Gyula által elkövetett sikkasztáso­kat. Összesen 19 tétel alati, 112 frt 68 krt idegeníteti el Bár az elidegeuitett 112 frt 68 kr. megtéríttetett, mindazáltal Somogyi Gyula igenis alapos érvelésére el­határoztatott, bogy a sikkasztás a kir. törvényszék bün- fenyitő osztályához feljelentessék; azzal a polgármester bízatván meg. Olvastatott a Rutkay Mihály adópéuztári ellenőr által, a közköltségek és közmunkaváltság beszedése és elkönyvelése körül, elkövetett hivatalos visszaélés, illető­leg hamisítás és sikkasztás következtében elrendelt fegyel­mi vizsgálat mibenállására vonatkozó polgármesteri jelentés. Hosszas vita után, amelyben Somogyi Gyula, Sü­tő József, dr. Meskó László, Lukács Ödön, Sexty Gyu­la, Belfy András, Barzó János, Török Péter, Palánszky Sámuel vettek részt, határoztatott, hogy miután a sikkasz­tás és hamisítás tárgyi tényálladéka be van igazolva: az eddig felmerült vizsgálat nyomán, a bűnügyi följelen­tést a polgármester tegye meg; a vizsgálat az eddigi, alapon folytattassék; a fegyelmi vizsgálat azonban, a bűnügy befejezésig, függesztessék fel. 8. Jánószky András bérleengedés iránti ügyében a képviseletnek azon korábbi határozata, melyszerént 850 forint elengedtetik, ha 2000 forintot kérelmező le­fizet, névszerénti szavazat utján, újból kimondatott 52 igennel 6 nem ellenében, 9. Az e hó 25-ödikén tartandó nyirvizi értekezle­ten s a 26-ki rendkívüli közgyűlésen, a város képvise­letével városi tiszti ügyész bízatott meg. 10. Járosy Gusztáv volt házi pénztári ellenőr el­halálozásának bejelentésével kapcsolatban, előterjeszti polgármester Járosy Gusztáv özvegyének a mortualis angaria kiadatása iránti kérelmét. Török Péter indítványa folytán, az özvegynek 100 forint szavaztatott meg; a város javára bekebelezve levő biztosíték iránti törlési engedély azonban, a hivatal re- siguálása után fog az özvegynek kiadatni. 11. Előterjesztetvén a megyei közigazgatási bízott ságnak azon átirata, amelyben iskolai előadó megválasz­tására hívja fel a várost, s ezzel kapcsolatban bejelentet­vén az eddigi iskolai előadó Czupra Endre aljegyző le­mondása : Czupra Endre lemondásának újabb indokolá­sára utasittatott. 12. Haas Mórnak, mint a helybeli izrael. statusquo hitközség elnökének, iskolai gyümölcsös kert kihasitás i tárgyában beadott kérvénye a nevelésügyi és gazdászati szakbizottságnak, véleményadás végett, kiadatott. 13. A Rosenthál Mórra, rendetlen építkezés miatt, kiszabott 50 forint birság, tekintettel szegénységére, 25 forintra szállíttatott le. (y) Vidéki levelezések. N-Kalló, 1883 febr. 18. Tisztelt Szerkesztő úr! Talán unja, vagy épen meg is unta, már a sok »Kállói levelet« ? ! . úgy ! igaz, igaz . . . Igaz, hogy vidéki lapnak az a feladata: a megye minden pontjáról értesítéseket venni s vinni a vármegye többi részére, a szélrózsa minden irányában. A levelezőnek viszont tisz­te a szerkesztőt s általa az érdeklődő megyei közönséget a helyi eseményekről értesíteni. Az én bűnöm is csak ez és más semmi. És habár éjente gyakorlom is a levélírás bűnét, pocsékolva tintát és petróleumot; uem gondolnám, hogy olyan nagy vétek volna ez, mintha valamely alkohol tartalmú folyadékkal kenegetném, locsolgatnám, »gégém csapját, e különben száraz kutat.« Utóbbit ha gyakoroltam vólna is eddig, a ma esteli népszerű felolvasás után mérsékelném. Elő­volt ebben adva számadatokkal, hogy a túlságos bor, ser­pálinka- sat, ivás miatt mily sok örült került Szentpé- tervárott, Berlinben, Párisban sat. a kórházakba egy- szer-másszor. . . Mennyi lett nyavalyatörős; nemcsak maga az iszákos, hanem mindenféle maradéka és fajtája »harmad- és negyed-iziglen« . . . S a nagyivás miatt mily kevés igazi szép legényt találnak a sorozó bizottsá­gok. És hogy a nagy mérvű halandóságnak is egyik fő- oka a pálinka túlságos élvezete. . . Azt tetszik mon­dani, hogy a szentpétervári és moszkavai orosz, meg az anglius is sok pálinkát, vutkit iszik; sok is elhull belő­lük s még sem esik ki a világ feneke . . . Nem bizony! de Oroszországban, meg az angnlfajból jut is; marad is; azoknak a nemzeteknek már nem egy könnyen vesz ki a magva ... De »a magyar testvérteleu ága nemé­nek« ... Itt ha egy igazi, jóravaló, mondhatom mag­nak való egyén kidől, egy-egy csapás százat számit. Mi »Kevesen vagyunk« . . . Nekünk úgy kell számot pó­tolni béke idején is, a szellemi s az anyagi munka te­rén, meg a háborúban is, hogy egy-egy szál ember leg­alább is tízért álljon helyt. — Erre pedig csak a szel­lemi képesség, jó egészség, testi erő, szóval lelki-testi épség képesíthet . . . De ezeket mind semmivé teszi a túlságos pálinkaivás . . . Ezt igazolja a — statisztika, meg a jó doktor urak. No de nem ezt akartam ám én most Írni; hauem azt, hogy ezt a Kállót mai napság boldog boldogtalan, okra, vagy ok nélkül, örökösen kisebbíti, rágalmazza. . . A várost, hogy régi módi; utczái szükek; telkei hasou- lóképen! . . Népe egyszerű; magyaros, nem hajlandó a haladásra, mivelödésre. . . De azt uem gondolja meg a »nagy pipájú, kevés dohányú« kritikus, hogy Kálló hajdan kerített város volt, várral; s e miatt nem lehetett a XIV—XV századokban a telkeket nagyra szabni s a ladányfolyásig«, meg a Kis-osere és Kapos-Berzig lenyujtani, mint a jó »rétközön«, meg a boldog »tisza- hátou«, ahol tellett a lápból, meg a zsombékosból 1 Azt sem sok ember veszi fontolóra, hogy régi időben nem járt olyau sok előuynyel a megyei »székhely«, mint ma ; mert hiszen a táblaSiró úrak, meg a viczispán, nótári­us, fiscus etez, nem laktak a székhelyen, hanem csak­úgy bejártak gyűlésre 1—2 napra. . . így a székhely Kallóra nézve csak tisztesség volt, mint ahogy a hi­vatal is majd miud csak »nobile officium« vala . . . Ah! mily szép volna azokat úgy megírni, mint ahogy folyt akkor a vármegye sorja! . . No de ezeken túl vagyunk Hanem az aztáu már nem áll 8 az igazsággal is ellen­kezik, hogy Kálló népe marad, nem mivelődik. Halad biz ez és mivelődik is; de nem oly rohamosan, hogy ősi erkölcseit lavetkezve, csak úgy könnyen idegent cse­réljen I Ezt nem teszi; hauem régi szokásait, erkölcseit, viseletét, őrzi, gyakorolja ma is hűségesen . . . Csak is akkor nyúl újításhoz, midőn azt czélszerünek látja . . Egyszerűsége mellett munkás, takarékos . . . meg is van még itt a határ nagy része a régi birtokosok nevén teher mentesen, nem is panaszkodnak a zsidóra, mint sok helyt; holott az mindenütt csak egyik oka a birtok- cserének ; másik oka az előbbi birtokos. . . Hogy mivelődik-e ? . . Igazolja az is, hogy a febr. 17-én a polgári olvasó egyesület helyiségébe hirdetett ; de bizonyos okok miatt a reformátusok iskolájában megtar­tott felolvasásra a polgárság rangkülömbség nélkül nagy számmal jelent meg. Révai János reform, okleveles taní­tó tartott felolvasást a szeszes italok káros következmé­nyeiről. Előadta, hogy a bor, sör, pálinka is mértékle­tesen használva, orvosság; nagy mértékben élvezve pusz­tító méreg, mely gutaütést, tüdővészt, máj sat. bajokat idéz elő; mulatságosan jellemezte a ködös, kapatos, pi- tyókás, kovászos,uyakú, berúgott, rogyásig, sárgaföldig eljutott embert. És hasznos tanácsokat és tanulságokat adva zárta be a szépen kidolgozott felolvasást. Intett buzdított isten és a haza nevében — a mértékletesség­re! Vajha! azok íb halloták volna, akik oly sok pénzt pocsékolnak el a pálinkára. Úgy tetszik, hogy talán másutt is igy kellene tenni a tanitóknak, de még a lel-

Next

/
Thumbnails
Contents