Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza, 1884. junius 8. 23. szám. TÁRSADALMI HETILAPA SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉG-I JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. jVlegjelenili lietenJkint egyszer vasárnapon. "TÄÜ Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .......................................................4 írt. Fé lévre............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jólba. Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ozimo alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen leveiek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 ki'; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 k raj ez ár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (iiaígy«Aahfeezeui-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A választásról a választókhoz. A képviselő-választás a küszöbön áll. A választási mozgalmak, mint mindenütt az országban, úgy Szabolcsmegyében is megindultak. A beszámolók és a programm-beszédek napi renden vannak az országban. A nagy közönség lázas izgatottsággal várja a nem minden-napi cselekménynek lefolyását és egyes részleteit. Nem csuda. A képviselő-választás valóban egyik legfontosabb mozzanat és időpont az alkotmányos életben. A képviselő-választáskor minden szavazattal biró polgár, legyen gazdag vagy szegény, ur vagy pór, oda vetheti szavát a mérlegbe. Kifejezést adhat szavazatával hazafiul meggyőződésének, politikai elvének. Szóval hozzájárulhat, habár közvetve is, a törvények alkotásához, a iiaza sorsának intézéséhez. Hát nem szép, nem nagyszerű jog ez? Valóban az! De fájdalom, még mindig kevés nálunk az oly választó, aki csak megközelítőleg is fel tudná fogni eme eminens jogának liord-erejét és fontosságát. Dekát hol is tanulhatta volna azt ? Talán az elemi iskolákban, ahol tanítják ugyan a „magyar honpolgári jogokat és kötelességeket;“ de azt is oly szűk keretben, hogy abból ugyan még magáról a képviselő választásról sem meríthet kellő tájékozást; nem hogy a mai fejlettebb állami élet egyedüli föltételéről, az alkotmányról alapos és általános ismereteket szerezhetne, s az alkotmányos jogok öntudatos és komoly gyakorlására magát képessé tehetné? Vagy a középiskolákban sajátította volna el a szükséges tudni-valókat, ahonnan az alkotmány-tan egyálta'ában ki van zárva? Innét van az után, hogy oly sokau áruba bocsátják szavazatukat, s oly könnyen engedik magukat félre vezettettni és kapaczitáltatni egyes önző, és a nép vál- lain a kormány rudjához, vagy más magasabb és zsírosabb hivatalokhoz törekvő egyének által. Az alkotmányosság eszméje ma már annyira össze forott az emberiség énjével, hogy előbb megsemmisülhetnek az államok, mintsem az alkotmányos kormány-formák megszűnjenek. A történet igazolja, hogy az alkotmányos érzület, sokkal jobban ápolja és fejleszti a törvények iránti tiszteletet, és a hazafiui erényeket a polgárok lelkében és szivében, mint a zsarnoki hatalomtól való félelem. Az „alkotmány“ szóra minden műveltebb nemzet ütere sebesebben ver. A magyaré talán leginkább. Nem csuda. Tudjuk ugyan is hazánk történetéből, hogy a magyar nemzetnek előbb volt alkotmánya, mint állandó hazája. E tekintetben csak is mi magyarok képezünk kivételt -a világ-történetben. Egyedül alkotmányos kormányzatunknak köszönhetjük, hogy a nálunknál sokkal műveltebb és hatalmasab államok közt fen tudtuk tartani fajunkat csak-nem ezer évig; és hogy sem a török sem az osztrák zsarnoki hatalom nem volt képes jármába hajtani benőnket. Kövessük tehát az ősök nyomdokait. Ápoljuk és fejleszszük népünkben az alkotmányosság iránti érzéket s ez által a hazaszeretetei; de nem etetés, itatás, rábeszélés szivar, fehér és veres toll, lobogó, fuvar, napdij, dikezió és pénz közvetítése; hanem a nép- és közép iskolai oktatás utján, az általános alkotmányos ismereteknek terjesztése által. Szükséges, hogy az iskolák állampolgárt neveljenek ; hogy a jogi és politikai érzék és tudat a népben és átaljában a közép és az alsóbb müveit osztályban is fejlesztessék. Mindenesetre megérdemel annyi figyelmet és áldozatot, mint az ipar fejlesztése szempontjából, a műérzék, Ízlés és szak-értelem ki- képezése, és a kazán-fűtők oktatása. Hányadik falusi szavazó tudná például meg- határtozni: az államok czélját; az országos képviselet módosulásait, nemeit; a polgári és politikai jogok közti különbséget; a cselekvő és szenvedő választási képességet; az általános és viszonylagos szótöbbséget sat. Már pedig, ezek ismerése és tudása nélkül, lehet ugyan valaki igen jeles lelkész és tanító, derék gazda, pontos köz és magán tisztviselő, értelmes iparos és becsületes honoráczior; de az alkotmányos cselekmények közben önálló gondolkozás^ állam-polgári jogait és kötelességeit tudó választó — nem. Egy átalában nem lenne tehát fölösleges, ha a tisztelt országgyűlési képviselő urak, mint akik épen az alkotmányos jogi elveknek köszönhetik fényes és tiszteletes állásukat, programmjukba az általános alkotmánytannak a nép és középiskolákba való bevitelét is fel vennék s minden befolyásukat felhasználnák, hogy a nép ne mint áruezikk, amelyre Hezitálni lehet, hanem mint öntudatos faktor, tényező szerepeljen a választásoknál. Higyjék el a tisztelt kéviselő urak, hogy ekkor az ő agiójuk is emelkednék; a társadalom békéje és egyes családok nyugalma nem dúlatnék fel oly könnyelmüleg; nem ismétlődnének a czeglédi, kolozsvári, hontmegyei, és gyergyó-szentmiklósi véres összeütközések; s ők maguk is emeltebb fővel jelenhetnének meg az ország kapitóliumában, a nemzet törvény-hozó termében. A sajtó, a lapok sokat tehetnének ugyan a — Miszter Kővárynak igaza van, — jegyző meg Mr. Sgringfield. — Az Orient már is elszakadt a János rendű kőművesektől. Most egy harmadik társaság fog előáliani. Az egység az erő, a meghasonlás a bukás. A párisi kőművesek sírboltot építenek. — De hát vigasztaljuk magunkat avval, — jegyzé meg a könnyű vérű Mr. Brasseur, — hogy a mi indián barátaink között is lappang egy ily titkos kömüvesség a Nagualismus, amely már körül-belül három százados intézmény. Nemde Sennor Avendáno ? Sennor Avendáno a fogadós, maga is müveit és vagyonos indián lévén, jól ismerte nemzete hagyományait; de azok felől idegenek előtt sohasem beszélt. Most azonban egyenesen felhiva lévén válaszolá, hogy igenis van, de az merően a zapoteka indiánságot érdekli, s merően nemzeti jellemű. — És vallási, — teszi hozzá hirtelen Brasseur ur. — Amennyiben a vallási éB nemzeti intézmények az indiánoknál összefolynak, nevezhető vallásinak is, nemzetinek is. — Most, mintán e vidéken is teljes szabadság uralkodik — jegyzé meg Kőváry — 8 igy a spanyol papságnak nincs hatalma a polgári élet körébe nyúlni: talán nem lesz szerénytelenség, ha megkérjük Sennor Avendánot, hogy közöljön velünk a NagualismuB felől annyit, amennyit ily titkos tásulatról, a becsületbeli tartozás megsértése nélkül, közölni lehet. Sennor Avendáno egy ideig gondolkozott; azután azt mondá: * — Uraim! Miután a történelem úgy is a világé: tehát a kérdéses ügy történelmi részével szívesen szolgálok, ha önöket avval untatni nem fogom. — Egy nemzet története mindig fontos dolog, — mondá Mr. Springfield — oda tartozik az szorosan az emberiség történelméhez. Soha sem szabad az iránt gondolkozó embernek közönyösnek lenni. Tehát kérjük Aven- dáun ur! (Folyt, köv.) A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. Midőn 1849-ben győzelmes fegyvereinket az ármány és két monárobia tülsulya összetörte, azt gondoltuk, hogy vége mindennek; pedig az uj diadalok kezdete volt. Előbb fegyvereink, honvédeink dicsősége, utóbb a nemzet törhetlen szelleme vonta magára a világ figyelmét. Az ismeretlen félistenek ismeretesek lettek. A nemzet forgácsai a nagy vihar által széthányatván az egész vilá- j gon: bebizonyították mindenütt életrevalóságukat. Lettek ott államférfiak, vezérek, s terjesztették a nemzet dicsőségét. A nagy kormányzó Angliában oly felolvasásokat tartott, amelyek bámulatra ragadták a hideg vérü angolokat. A krimi háborút megelőző csatákban, magyar és lengyel vezérek vezették a török hadakat, s megverték az oroszokat minden ütközetben. Az olasz szabadság- háborúban emberi erőt meghaladó csodáit művelték a vitézségnek és bátorságnak. Az amerikai egyesült államok soraiból választották a brazíliai követet. Tudósaink bejárták a két Indiát. Most Türr táborook állott élére azon nagyszerű vállalatnak, amely a panomai földszorost áttörve, a két oczeánt összeköti, s a világkereskedés útját felével megrövidíti. Itt veszi kezdetét regényünk. Türr tábornok vállalata internationalis jellemű lévén, mérnökeit Európa minden nemzetéből toborzá össze. Volt ott magyar, német, fránozia, angol. Ezek most Sennor Avendáno szállodájában pihenik ki, vidám beszélgetések és poharak között, a napnak fáradalmait Tebuantepek városában. A mérnöki társaság egyik tagja Mr. Brasseur, aki már ez előtt néhány évvel beutazta közép Amerikát, most érkezett Páriából, a hírek városábából; újdonságaival vendégelte meg barátait. Utolsó közleménye azonban a szabad kőművesekről hoszszu vitára adott alkalmat. Brasseur ur azt ujságolá ugyanis, hogy a szabad kőművesek az alkotmány első csikkének átalakításán dolgoznak, E czik igy hangzik: »A mindenség nagy építőjének dicsőségére !« — És miként akarják e czikket a párisi urak átalakítani ? kérdé Miszter Springfield egy angol mérnök. — Oszbaugzásba igyekeznek hozni o czikket az alkotmány egy másik czikkével, amely a feltétlen lelkiismereti szabadságot szentesíti. — Mikor állott a lelkiismeret ellentétben a mindenség nagy építőjének nagy eszméjével ? — Kérdé felpattanva Kőváry magyar mérnök. — Azt már magam som tudom. Azért bocsás- sauak meg uraim, én csak a tényállást adtam elő a nélkül, hogy pártolnám. — Jegyzé meg Brasseur úr. — A szabad kömüvesség — folytatá Kőváry — az egy istenteneég egyetemes eszméjének alapján jött elő az egyiptomi ős papok mysteriumaiból; eltávolitva magától minden vallási felfogás differentiáit, amelyek megoszlást hoztak be az emberiségbe a helyett, hogy ami fő- feladat, azt egyesíthették volua. Később a keresztény korszakban a differentiák még élesebbek lettek, s véres üldözéseknek szolgáltak alkalmuk Ez idő óta a szabad kőmüvességnek feladata volt, a vallás és nemzetiség által megszakított testét az emberiségnek ismét összeforrasztani, s az emberi társadalmat humanizálni; de az egy istenség nagy eszméje fensége alatt. Ha már most a szabad kömüvesség, az egy Istenség eszméjét, nem látja megférhetőnek a lelkiismeret szabadságával: akkor a meghasonlás oszlató elemét fogadta kebelébe, s nem lesz egyéb feladata, mint az emberiségnek nem humanizációja, hanem ellállatositása. Ily társaságban egyetlen öntudatos ember sem fog megmaradni.
