Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V, évfolyam. 14 szám. Nyíregyháza, 1884 ápril 6. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉG JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: tUgÓBZ évre........................................................4 frt. Félévre ............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A k özségi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jót>a Eleit kiadótulajdonosok kÖnyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szóm) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Voglei irodájában Bócsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. ____ A „ Nyirvidék“ előfizetőihez. A mai számunkkal belépvén a második évnegyedbe, tisztelettel fordulunk a ,,Nyirvidék“ olvasó közönségéhez, hogy lapunkat továbbra is szíveskedjék becses figjrelmére és pártolására méltatni. A „Nyirvidék“ marad változatlanul ezentúl is, ami eddig volt: komoly és tárgyilagos. A „Nyirvidék“ valamint eddig nem volt, úgy ezentúl sem akar lenni egyes klubboknak és osztályoknak orgánuma. Nem kíván több lenni, mint a szabolcs- megyei, tehát a nyíregyházai közönségnek is műgonddal, ügyszeretettel és jóizléssel szerkesztett lapja. E kis világ határvonalait csak akkor lépi át, amikor az által olvasóinak élet-ismereteit szaporíthatja s a közűgyek szolgálatában álló közegeknek és a megye közönségének anyagi és erkölcsi érdekeit előmozdíthatja. Az előfizetési föltételek változatlanul meg maradnak az eddigi szokás szerént. Alkalmilag tisztelettel figyelmeztetjük lapunk hátralékos előfizetőit, tartozásaiknak szives beküldésére; igen jól tudván azt, hogy „a pap is az oltárról él.“ A szerkesztőség. Egész évre...................................4 frt. Fé lévre.............................• . 2 frt. Ne gyedévre...................................1 frt. A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. A „Nyirvidék“ kiadóhivatala. Egy társadalmi betegség. ív. Hathatóan elősegíti továbbá az öngyilkosságokat és táplálja az öngyilkossági mániát a társadalom erkölcsi hanyatlása. Bűnös cselekmények, emberi fondorkodások, csalások, lopások mindig fordultak elő az életben éppen úgy, mint szép és nemes tetttek. A nevelés hiánya vagy ferde volta, az emberi rabulisztikus indulatok, a szükség kényszerűsége, a gyors meggazdagodási vágy, minden korban megtermették saját gyümölcseiket: az erkölcstelen tényekben. De meg volt az ellensúlyozó erő, a tiltakozó hatalom is: a vallás nemesitő kultuszában. Az erkölcsi élet viharában mindig biztos horgonyt talált; a jő és a rósz, a bűn és az erény közt hányatott emberi lélek és szív: a vallás magasztosságában, a boldogító bit malasztjában. Fájdalom, a mai társadalom mindinkább kezdi elhanyagolni a vallást. A hit-beli szilárdság gyengülni kezd. Még csak a közel múltban, a 40-es "években is, a vallás vigasztaló szavai gyógyírt nyújtottak a szenvedő lélek sajgó sebeire. Az emberi sorsot vezérlő kéz által nyomorba taszított ember, nem a szégyen-teljes halálban keresett menedéket; hanem a vallás lobogó fáklyájának fényénél, gyermeki bizalommal fordult ég felé; és alázattal, önmegadással keresett segélyt boldogabb embertársainak nemes könyőrületénél. És egyikben sem csalódott. A vallásból megnyugvást, embertársainak könyörü- letéből életszer etetet merített, s meg lett mentve az égnek és a társadalomnak. Ma már nem bi/.ik a vallás Ígéretében, pirul ember társaihoz fordulni,, s revolver, kötél, vagy méreg által igyekszik megszabadulni földi szenvedéseitől. Úgy van. A mai társadalom hanyat-homlok rohan az erkölcstelenség, a vallástálanság megsemmisítő örvénye felé! Hova lett az a vallásos köznép, amely, ha kellett, életével is adózott bit-beli meggyőződéséért? Hova lett az a nemes lelkű nagy-uri osztály, amelynek udvarában mindig meg volt teritve a szegények asztala, s amelynek ajtó küszöbét egyetlen sorsüldözött sem lépte át segély és vigasz nélkül? Hol van az az adakozó köznép, amely örömmel adta filléreit az Ur oltárára 's a szegények perselyébe ? Mind ezek csak hírben élnek, de tényleg nincsenek jelen. Az uj idők korcs szelleme megvesztegette a jók, a nemesek lelki ismeretét és valásos érzületét. A régi úri kúriák udvarát fölverte % gyep. A templomok oltárain kialudt a hit tüze. A sorsüldözöttek előtt becsukódnak a paloták ajtajai és a szivek. A szegény dolog nélkül tengődő munkás nép előtt csak a korcsmák és börtönök ajtajai állanak tárva. A templomok üresek. A börtönök telvék gonosztevőkkel, csalókkal. A jótékony czélu tánczmulatságok színhelyei ragyognak a női öltözékek gyémántjaitól s az illető szegényeknek alig jut egy betevő falat. A jött-ment szédelgő selyemben, négyes fogaton jár s a tömeg által bámultatik és bálványoztatik ; s a nemes szive, jóhiszeműsége és a’go- nosz emberek csalárd pénzműveletei következtében, el- züllütt becsületes polgárt megvetik és lenézik. A csalás és szikasztás miatt elitéltet, büntetés-idejének kitöltése után, a társaságok ismét kebelükbe fogadják; az önvédelem közben gyilkossá lett boldogtalan emberre pedig auathemát. kiáltanak. Az öngyilkos drága koporsóját megrakják értékes koszorúkkal és fényes beszédeket tartanak fölötte; a haza védelmében rokkantá vált agg honvédnek alig jut egy festetleu fenyő fa koporsó. A párbajozó gyilkosnak fáklyás zenét rendeznek és becsületes emberként tisztelik; a párbajt visszautasító s a törvény védelméhez forduló tisztességes embert gyávának becstelennek deelaráljált. A törvényhozás védelme aláveszi a kontár tőkepénzest, s áldozatul dobja oda a tanult iparost. íme, ily állapotokat teremtett a magyar társadalom erkölcsi hanyatlása a legújabb időkben; amely hanyatlás ha jobb irányt nem vesz: bátran meghúzhatjuk a magyar társadalom halál-harangját. És mind ez miért van igy? Azért, mert a vallásos érzület, a hit-beli lelkesedés tüze kialudt a társadalom kebeléből. És miért aludt ki a vallásos érzület és a bit-beli lelkesedés a társadalom kebeléből ? Azért mert a különféle vallás-felekezetek, a helyett hogy a köztük létező elvi és alaki elllentéte két, a kölcsönös szeretet és türelem közvetítésével, áthidalni igyekeztek volna koszu századokon át: az űrt még tátongóbbá tették. Vegyük csak az ünuep-és vasárnapok megtartását- Ahány a felekezet, anyi az ünnep. Még a vasárnapokat sem egyformán ülik meg. E körülmény magában elég arra, bogy a vallás s a vallási szokások iránti közöny és szeretetleuség mélyebb gyökereket verjen a különben egy közös czól felé törekvő társadalom kebelében. A vallásos élet külső alakjának és az erkölcsöknek, minden egészséges társadalomban egyformának kell lenni. Ezt hozza magával a közös érdek, ős a társadalom erkölcsi szüksége. Az igazság mindenütt csak egy és ugyan az lehet- Valamint a kőtszer-kettő, az iskolás gyermeknek, a tanárnak, a kereskedőnek, a miniszternek, a katonának, a kézművesnek, a császárnak, a múltban, jelenben és jövőben, mindig csak eyy: épen úgy az erkölcsi törvény is, amely az igazságra igényt tart, minden emberre nézve egy lehet csupán. Kettős igazság nincs épen úgy, mint nincs kettős erény két-féle mértékkel. Mondja ki a társadalom, hogy az ünnepeket egy napon üli meg, mégpedig büntetés terhe alatt. Mondja ki a társadalom, hogy az igazság-és erkölcsi érzet egy és nem több, tehát közös és egyforma, amely nem csak minden felekezetim,hanem minden egyesre nézve kőtelező. Mondja ki a társadalom, hogy a bűn mindenütt bűn, még a bársony székekben is, s az erény mindenütt erény, még az tticza porában is. Mondja ki a társadalom, hogy a tisztességes munka becsület, a dologtalan élet szégyen, s mint ilyen mérlegeltessék mindenütt. Mondja ki a társadalom, bogy a gazdagság a nagy vagyon nem érdem, és a szegénység nem szégyen. Mondja ki a társadalom, hogy az öngyilkos nem részesül a vallásos eltakarítás tisztességében. Mondja ki a tártadalom, hogy a párbaj nem lovagias elégtétel, hanem gyilkossági kísérlet, és mint ilyen fenyittessék a törvény által. Ha ezt mind érvényesíti a társadalom: akkor a társadalmi erkölcsök javulni, a vallásos érzület gyarapodni, a felebaráti szeretet erősbülui, a törvények javulni, s az öngyilkosságok ritkulni fognak. Curiai döntvények képviselő-választási ügyekben. Az országgyűlési képviselők megválasztásának ideje közeledvén, alkalom-szerűnek találtuk az alább olvasható curiai fontosabb határozatokat ismertetni olvasóinkkal. A múlt év utolsó 3 hónapjában körül-belül 460 ily természetű fölebbezést intézett el a kir Curia, amelyek közül, mint fontosabbakat, kiemeljük a következőket. Az nem tesz különbséget, hogy az illető választók nem tulajdonosai ama házaknak, amelyek után a választók közzé felvétettek; minthogy, az 1874. XXXIII. t.-cz. 15. §-a szerént, az ingatlanok birtoklása és az adófizetés ténye is megadja a választási jogot; ha csak az, ki nem mutattatik, hogy a telekkönyvi tulajdonos is ugyanazon ingatlan alapján igénybe vette a választói jogot. 2. A nyugdíjazott lelkészek és nyugdíjazott tanítók az 1874. XXXIII. t.-cz. 9. §. 3. pontja értelmében választói jogukat nem gyakorolhatják. 3. Tekintve, hogy a központi választmány nem vonta kétségbe felszólamlő (városi számvevő) amaz állítását, bogy a fennálló gyakorlat szerént állami adója a városi pénztár által, fizetéséből levonatik; a városi pénztárt terhelő ama mulasztás tehát, bogy a felszólamlő múlt évi kereseti adóját fizetéséből nem vonta le, felszólam- lőt választási jogától meg nem foszthatja; ennél fogva a felebbező a választók sorába felvétetni rendeltetik. 4. Az 1874. XXXIII. t.-cz 9. § a, az abban megjelölt értelmi minősültséggel biró egyének állandó vagy ideiglenes alkalmazása tekintetében, megkülönböztetést nem tesz. 5. A választói névjegyzékből kihagyott felebbező, a központi választmány amaz állítását, miszerént leánya nagykorú, meg nem czáfolván; a leánya tulajdonára kivetett adó, tekintettel az 1874. XXXIII. t.-cz. 3. 4. 6. §-ra, a melyek szerént ugyan is csak a kiskorú és nem egyszermind a nagykorú gyermekekkel való közös birtoklás is, lehet a választási jog alapja, a fölebbező fél javára nem számittathatik; a leányát terhelő adó hozzászámitása nélkül pedig saját adója nem anyi, amennyi a választói jogosultsághoz megkivántatik .- ennélfogva a központi választmány határozata helyben hagyatik. 6. Gulyások és kondások kétségkívül a cselédek osztályába tartoznak ; de azért, babár különben a válasz-
