Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-18 / 7. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza. 7. szám. _____ Vasárnap, 1883. fcbruárhó 18. A SZ ABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. SW Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriugcr János és Jóba Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézondök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csuk ismém kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése .5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Félévre..............................................................2 „ Negyedévre.....................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre* csak két forint. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui -utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A kivándorlás okai. VI. Mint ötödik közleményemben mondám, ma Magyarországon az az üzlet, amelyet kereskedelemnek nevezünk, nem kereskedelem, hanem valóságos anárchia, fejetlenség. Mindenki azt teszi, amit akar. A kereskedőt sem törvény, sem egyesületi szabály nem korlátozzák és nem irányozzák üzletének vezetésében. A kereskedelmi üzleteket egymás után nyitják ki és csukják be a kereskedést csak hírből ismerő szédelgők, nagy veszélyére a szolidabb kereskedők hitelének. Senki sem tagadhatja, hogy ma már minden állásra bizonyos qualifikáczió, képesség szükséges. Miért éppen az iparosnál és a kereskedőnél engedi el a törvény a képességet? Hanem lehet a jegyző- ségre képesített, ügyvéd; ha nem lehet a falusi bakter, jegyző :.miért lehessen a pénzes „dologkerülö“ aranyműves, órás, vagy kereskedő? A mai iparszabadság, tulajdonképen nem szabadság, hanem szabadosság! A valódi iparszabadság nem abban áll, hogy .Péter, aki semmi féle iparágra sem képezte magát, 3—4 féle kereskedést nyithasson; hanem abban, hogy a tanult és a törvénynek megfelelőleg képzett iparos és kereskedő ott nyithasson magának üzletet, ahol akar. Legelső helyen a „Kereskedelmi és iparkamaráknak“ kellene kézbe venni a kezdeményezés fonalát. Meg kelleneők kísérelni, a társulás utjáni reformok életbe léptetését; ha ez sem segítene a dolgon, a törvényhozó testülethez fordulni egy kimerítő és behatóan indokolt nemorandummal, emlékirattal. Fájdalom, a mi kereskedelmi és iparkamaráink mitsem látszanak törődni a hazai ipar és kereskedelem emelésével, az iparosok és kereskedők hitelének biztosításával és védelmével. Ha megválasztották a tisztviselői kart; ha a kamarai illetékeket behajtották; ha közgyűléseiknek jegyzőkönyveit a társ-kamaráknak időnkiut meg- küldötték s azok jegyzőkönyveit registrálták; ha a kamarai titkárnak jutalom-dijakat szavaztak; ha a miniszteri leiratokra a várt felvilágosítást megadták sat.: azt hiszik, hogy már teljesen megfeleltek kötelességüknek. De vájjon gondoskodunk-e a kamarák arról, hogy a vasúti állomásoknál, a kereskedők érdekei res- pektáltassanak ? Gondoskodnak-e a házalás betiltásáról, a vásárok rendezéséről, az áru-küldeményeknél, a fontosabb vasúti állomásokkal való egyenes összeköttetések eszközléséről? Meg vau-e alapszabályaikban az, hogy az egyszer akár hamisan, akár vétkes gondatlanságból megbukott, vagy a csődbejelentés előtt a hitelezőkkel kiegyezett, avagy az üzlet czégét gyakran és pedig a család tagjai közt változtató kereskedő, a kamarának nem lehet tagja? Szóval gondoskodnak-e a kamarák a kereskedelem hitelének és tisztességének megvédéséről? Valljuk meg az igazat, hogy bizony szép keveset tesznek e tekintetekben a kereskedelmi és iparkamarák. Nem mondom, hogy fölöslegesek, de annyi tagadhatatlan, hogy mai szervezetükben sem az ipar, sem a kereskedelem fejlődésére nincsenek jótékony hatással. Pedig, mint emlitém nekik volna kötelességük kézbe venni a hazai ipar és kereskedelem reformügyét. Sürgetni kellene nekik az ipartörvény revízióját; első helyen kimondván azt, hogy „csakis az űzhessen valamely iparágat önállóan, aki az abban való képzettséget kimutatja“ Védeniük kellene a kereskedelem hitelét és becsületét a szédelgők és a hamisan bukottaknak üldözésével és kizárásával. A régi czéhrendszer helyett, állítsák fel a modern ipartársulatokat; amelyeknek azután feladatuk lenne véleményt adni az iparhatóságoknak, hogy kinek adható, kinek nem iparengedély. Iktattassék törvénybe, hogy egy iparosnak és egy kereskedőnek csak egy ipar- és kereskedési ágat szabad csak űzni. Szóval hassanak oda az ipártörvények revideálásánál, hogy az iparos és kereskedelmi pálya oly tisztelt és becsült legyen, mint volt a XVI. XVII. és XVIII. századokban és most is az Angliában, Franczia- országban sat, ahol a nagybirtokosok is örömmel képesítik fiaikat az iparos vagy kereskedelmi pályára; nem látván abban semmi lealacsonyitót. Angliában a gyáros és nagy kereskedő „getleman“ - nek tekintetik és tartatik, aki miut ilyen, a parlamentbe is beválasztható. Törekedjenek a kamarák oda, hogy a tőkepénzesek ne a bankokba, hanem nagyobb ipar- és kereskedelmi vállalatokba fektessék tőkeiket. Alapítsanak etablisse- meutokat, raktárokat, gyárakat. Szorítsák a fogyasztó közönséget a hazai piaczokhoz. Foglalkoztassák a kisebb vállalkozókat és az iparosokat: hogy a verseny feltámadjon köztük. Mert ha a tőke nem kel az ipar és kereskedelem védelmére, a magyar iparos és kereskedő soha sem fogja kiállaui külfölddel a versenyt. A magyar fogyasztó közönség pedig legyen szóval-lélekkel magyar; legyen pátrióta a szó legnemesebb értelmében. Alakítson minden valamirevaló városban „Magyar védegyletet. Ne menjen a boltba oly külföldön gyártott czikkért, amely a hazai iparosnál is megrendelhető. Ne nézzen arra, hogy a hazai Ízlés még nem érte el a tetőpontot. Ha azt csak várja, de nem segíti abhan hogy elérje: soha sem fog hazai iparczikket vásárolni s a külföld mindig uralkodni fog piaczainkon. — Csaknem úgy van. Nem egyszer éreztem magamat bűntársadnak . . . Hála az égnek, hogy várakozásom ellenére, minden oly szerecsésem gombolyodott le. — Várakozásod ellenére szerencsésem ? Nem értelek. — Eh ! Beszéljünk egyébről. Most miután boldog vagy, ne érintsük többé e tárgyat. — Hogy értesz a ferdítéshez! — Nem — nem! Mitsem ferdítek I — Megvallom — akkor . . . igen . . , de te a dolgot igen komolyan vevéd. — Azt hiszed? Úgy hiszem : oly komolyan, mint ahogy adatott. — Vájjon mi borzasztót mondottam? Ugyan kivetne minden szót arany mérlegre? — Ismétlem, hogy most, miután boldog vagy; miután őt igazán szereted: kínos nekem e tárgy . . . — Kezdettől fogva tetszett nekem . . . jobban mint testvére . . . Vállat vontam. — Vagy-------tetszett — — ezzel sok van monda . .. de bizonyos sympathia . . . dadogá. — Tulajdonkép megérdemlenéd, hogy ama bizonyos . . . estén, a »Herczegben« tartott psycbologiai präparatumot eléd tartsam. — Mit egy psychologiai präparatum, egy jellemrajz? Kiváncsivá teszesz. — Azt hiszem, hogy. jegyzeteimnek olvasása nem érintene kellemesen. Nem kíméltelek . . . — Ah tehát napló! Mily regényes! — Azon estén oly phaoomenálnak tűntél fel köny- nyelmüségedben, hogy párbeszédünket papíron öröki- tém meg. — Kutasd csak! Valóban kiváncsi vagyok megtudni, miként tudtad egyetlen perez szeszélyét állam-actióvá feífunni ? (Folytatása következik.) A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Yörös Jula. (Humoreszk.) Fordították : Nagy Gizella és Klug Antal. (Folytatás.) Ami látnoki szemeimnek azon este tisztán tűnt fel az gyorsan, azaz gyorsabban teljesült, mint remélni mertem volna. Julia elragadó nyájassága mindinkább feledtető Rudolffal azon forrást, amelyből jelenlegi, oly kevéssé érdemlett szerencséjét merité; s azon kötelék, amelyet a leghallatlanabb könnyelműség kötött vala, az igazán érző szív és eloszthatatlan szerelem kötelékévé lön. Júniusban megkezdte a később oly híressé lett «Sötét természetek» czimü regényét. Ezelőtt sohasem árult el irodalmi munkásságánál egyetlen gondolatot is, mig a mü be nem volt fejezve. Most mindez megváltozott. Julia minden uj gondolatát ismerte. 8 ő ügyesen meg tudta óvni annak merész gondolat-szárnyalásait a különozkö- déstől. Azonkívül a legjelesebbb háziasszony is volt. Oly kitűnő szakértelemmel tudta háztartásának gépezetét, vezetni, hogy egyetlen kerék nyiszorgása sem volt hallható soha. Nem tüntette fel soha sokoldalú elfoglaltságát, amely az ideges nőknél oly kínzónak tűnik fel. Sohasem sóhajtozott a munka terhe alatt, mint a mi kis polgárnőink, akik szüntelen aprólékos gondjaikkal alkalmatlankodnak az embernek. Egy hatalmas erőteljes Karyatidhoz hasonlított, amelynek homlokán a ház békéje nyugszik. Szóval egy negyedév alatt Julia, az azelőtt oly frivol skepticusnak nélkülözhetlenné vált s minden az előtti nemtelen gondolata síarb szállt. Julius végével Berlin és Koppenhágába utaztam- Még egy jó óra elutazási időm volt s a menetrend olvasásában elmélyedve ültem a pamlagon, amint Rudolf — szokása szerint — szó nélkül jelent meg az ajtóban. — Jó, hogy még itt talállak — mondá. Szükségem van a »De Profundis« novellára. A könyvtárban nem kapható. — Szolgálatodra áll — viszonzám. — Mennyi ideig maradsz oda? — kérdé hanyagul, miután a könyvet átnyujtám neki. — Két-három-négy hétig, amint a körülmények magukkal hozzák. — Irigylésre méltó! Én bajosan szabadulok ki ez évben. — Pah! Nem lakol-e itt oly jól. mint falun. Egy negyedóra alatt szabadban vagy. — Igazad van. Ez csak modern kívánság. Egy kis okossággal leszokik az ember az ily balgaságokról. — Úgy beszélsz, mint egy valódi bölcs-, mondám tréfálkozva. — Nehány hó óta némileg valósággal okosodtam. Szeme közzé néztem. Arcza elárulá az igazán érzett mondatot. — Hogy az igazságnak eleget tegyünk — mondám — csakugyan szükséged volt rá. — Hogy hogy? — Világnézeted már nagyon.-nagyon genialis kezdett lenni. — Te igen rósz vagy. — Legkevésbé sem. — Ti tudósok a legártatlanabb tréfában komolyságot fedeztek fel. Van még bennetek egy Askeseje az óhitű keresztyéneknek . . . — Igazán, ügy nézek ki, mintha a bálványimádáshoz talentumom volua. Nem 1 Az csak költői sophista- ság kedvesem. Tudod-e, hogy ez utóbbi hónapok alatt nem egy szomorú éjét szereztél? — Te úgy beszélsz, mintha te volnál gaz tetteimért felelősségre vonva.
