Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
Y. évfolyam. 12. szám. Nyíregyháza, 1884. márczius 23. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. SW" IVLegjelerxiU lieteriliint egyszer vasárnapon. "W Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...................................................4 frt. Fé lévre............................................. 2 » Ne gyedévre...................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő főlszólamlások Pirinjjer János éa Jóiba Eleit kiadótulajdonosok künyvnyomdájííhoz(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intózendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgbau. Egy társadalmi betegség. II. Köztudomású dolog, hogy a jó és hasznos olvasmány nemesíti a szivet, miveli a lelket, felvidítja a kedélyt, és tisztítja a gondolkozást. Sok kitűnő tudós és iró megírta és elmondta már azt, hogy mily drága kincset rejtenek magukban a nemes irányú és hasznos tartalmú olvasmányok. Ennek bizonyitgatása tehát fölösleges. Az olvasás tagadhatlan, hogy igen fontos eszköz a művelődés előmozdítására nézve; de csak úgy, ha valaki azért olvas, hogy szellemi ismereteit szaporítsa; nem pedig csupán időtöltésből és üres szórakozásból. Ami magát az olvasást illeti, az ellen mi magyarokul ma már nem igen panaszkodhatunk.Csak 2-3 évtizeddel is ez előtt, egészen másként állottunk az olvasás dolgában. A magyar ember sokáig irtózott az olvasástól. Az Írók mondhatni csak maguknak, illetőleg egymásnak Írtak. Az irót még a 30-as években is csak kis mérvben méltatták Magyarországon. Az óta e tekintetben is megváltoztak a viszonyok. Manapság már mindenki olvas. Az úri és közép- osztály otthon, vagy az olvasó egyletekben és a kávéházakban, a bérkocsis a bakon, a kofa sátra alatt, a hordár az utczaszegleteken, a dolog-kerülő a sétányok padjain, a uép a malom alatt olvassa az érdek-feszitő híreket, a rabló-gyilkosságokról, betörésekről, sikkasztásokról, csalásokról, leányszöktetésekről, öngyilkosságokról sat. szóló tudósításokat. Csak úgy nyelik magukba az olvasók a betűket. Mily szép, nagyszerű jelenség ez a nemzet életében! Mily erős bizonyítéka annak, hogy a magyar nép elérte a műveltségnek azt a fokát, amelyen versenyre kelhet a müveit külfölddel! így kiálthatna fel, ama jelenségeket látva, elragadtatásában a modern czivilizátor, aki csak a külső után Ítél. De fájdalom, ha a dolog mélyére tekintünk, egészen más kép tárul szeműnk elé. Vessünk csak néhány pillantást a mai magyar társadalomra. Nem azt látjuk-e lépten-nyomon, hogy a régi jó Ízlés, a nemzeti érzület és erkölcsök, a szó legiga- zabb értelmében, meg vannak mérgezve. Pedig Berzsenyi régen megírta amaz örök igaz eszmét: „Minden országnak támasza talpköve: a tiszta erkölcs . . . “ A társadalom csaknem minden rétegénél azt tapasztaljuk, hogy az emberek elégedetlenek sorsukkal; a gyermekek élet-untakká válnak; a csalások, lopások, házassági elválások, rabló-gyilkosságok, hamisítások, öngyilkosságok napi renden vannak. Borzasztó, iszonyú beteg, ségek, amelyek végre is megölik a társadalmat, vagy legalább teljesen kivetkőztetik nemes valójából. Mi ennek az oka? A társadalmi romlottságnak kétség kívül sok-féle oka van; de hogy a sok oknak egyike az, hogy az emberek olvasnak: elvitázhatatlan igazság. Miért ? Illusztráczióul egy igen találó zsidó adomát hozok fel. Egy zsidó arról panaszkodott szomszédjának, hogy „fia nem tud kártyázni“. „Hiszen az nagyon örvendetes dolog;“ felelte a szomszéd. „Igen ám, de mégis kártyázik ; válaszolt viszBza a zsidó. A mai társadalom nagy részének is az a legnagyobb hibája, hogy nem tud olvasni, és mégis olvas. Igaz, hogy e hiba nem egészen az olvasókban, hanem nagy részben az olvasmányokban is rejlik. Aki figyelemmel kiséri a mai hírlapi és szép-irodalmi termékeket, lehetetlen, hogy szemébe ne tűnjék annak veszélyes iránya, czélja és törekvése, tehát hanyatlása. De hát miként is ne volna a magyar hirlap- és szép-irodalom hanyatlóban; miként ne volna iránytalan: mikor a társadalmi élet erkölcsei is iráuytalanok ?! Az irodalom és társadalom pedig szoros összefüggésben vannak egymással. A kettő lényegesen hat egymásra. Ámde az is igaz, hogy az irodalom hanyatlása oly tükör, amely az erkölcsök hanyatlását tükrözi vissza. Minél egyszerűbb, nemesebb ős erkölcsösebb valamely hirlap- és szép-irodalom: annál nemesebb és erkölcsösebb az a nemzet, amely azokat az irodalmi termékeket olvassad A magyar hírlap- és szép-irodalom mai hanyatlása tehát, több mint baj; valóságos veszedelem az, amelynek következményei kiszámithatlanok. A hirlap- és szép-irodalomnak oly olvasmányokat kellene nyújtani, amelyek a jó ízlést, a szép és nemes iránti fogékonyságot, a családias erényt és erkölcsöket fejlesztenék. De épen az a baj, hogy az olvasmányokban nincs meg a kellő választás; hiányzik belőlük az erkölcsi rugó, ős a nemzeti társadalmi nagy érdekekre való figyelem anyira, hogy az érzékiség ingerével való üzérkedés: tisztaság helyett piszkot terjeszt, a piszok pedig tudjuk, hogy ragad. Honnan meríti a magyar olvasó közönség ma a saját történeti, vallásos, erkölcsi, szépészeti, politikai, ős társadalmi élet-fogalmait ? Felelet: „Az ördög fia,“ „A házasság törés drámái“, „Gasztou ur regénye“ sat. czimü s a Kock Pál-féle ledér, arczátlan regényekből, a Timoleon-féle, röpiratok- ból s az ördög tudja mely szemétdombokon szedett s a társadalom elzüllött sepredékei által házról-házra portált pikáns, és aljas tartalmú fűzetekből. Továbbá azokból a hírlapokból, amelyek társadalmi ős hazafias irányú czikkek helyett, gyakorlatlan női kezek által ingyen összeférczelt üres léha regényeket hoznak, amelyek az öngyilkosságokat, a leányszöktetéseket ős csábításokat, a családi botrányokat a legcsábitóbb hangon és a legvonzóbb alakban, a legnagyobb pontosággal, mondhatni rendszeresen regisztrálják. Ugyan minő fogalma lehet az életről, saját élet- czéljáról annak, aki csak Páriáról, annak grizette-jeiről, bűnös külszínéről és lumpjairól olvas? Minő kötelesség- érzet fejlődhetik ki abban, aki a mai hírlapi regényekből, a nagy bűnösök életét tanulmányozza? Milyen család-anya lesz az a leány, aki a háziasságot, a női hűséget és a becsületet a „Házasság törés drámáidból tanulja? Minő apa lesz az, akit az abnormis kéjvágy, az alattomos ős titkos élvezetek kisértnek a mai olvasmányokban ? Honnan merítsen bátorságot az élet veszélyeivel szembeszállni az, aki a minden erkölcsi kommentár nélkül, a legtetszetősebb színben registrált öngyilkosságokat olvassa naponkint ? Hírlapjaink egész kolumnákat (oldal) szentelnek a Spangák és Schenkek bűnös viselt-dolgaik ismertetésének; mig a hazafias és nemes irányú társadalmi, vagy a magyar iparral, avagy a magyar nép anyagi érdekeivel foglalkozó czikkeknek, egyetlen hasáb sem jut. A kiadóknak ős laptulajdonosoknak ily eljárását, a köz jó ős erkölcsisőg érdekében, közveszélyes bűnténynek kellene nyilvánítani, s mint ilyet fenyiteni. Meg vallom, hogy a magyar nemzet jövőjére való tekintetből, még a sajtó szabadságból is kész volnék engedni; sőt még a politikai szabadság megszorítását is inkább elviselném: mintsem a mai féktelen ős bűnös irodalmi szabadság rombolását tovább is kelljen tapasztalnom a magyar nemzet állami, köz- és erkölcsi életén; amely rombolásunk ha idejében eleje nem vétetik : Magyarország csak volt, de nem lesz / Ott, ahol a szabadság ős szabadelvüség czége alatt, épen az állami és társadalmi szabad fejlődés megnehezítésén dolgoznak, a szabadság csak eszköz, de nem ez él. Ahol az olvasmányok nem hogy megutáltatnák a bűnt, desőt csábitó kosztümbe öltöztetve tüntetik fel azt; ahol az olvasmányok, a legszentebb erényekből is gúnyt űznek ; ahol az irodalom az erkölcsök megmételye- zését tűzte maga elő czélul: ott az öngyilkosságra termékenyítő idő jár. Szabolcsmegye közigazgatási bizottságának havi üléséből. (ÍS84. márcziushó 13.) Előterjesztetett Zoltán János alispánnak, a megyei közmunka, betegápolási, jegyzői nyugdíj és katona beszál- lásolási alapokba februárhóban befolyt összegeket kitüntető jelentése. Mintán a közigazg. bizottság arról győződött meg, hogy bár a járásokban, a közmunka és egyéb köz-pénztartozások behajtására végrehajtók alkalmaztattak; a megyei különféle alapokba történt befizetések azonban nem állanak megfelelő arányban azon költséggel, amelyet a végrehajtók díjazása igényel: ennél fogva felhivatnak a szolgabirák, hogy a megyei alapok kint levő követeléseinek behajtására alkalmazott végrehajtók működését, saját anyagi felelősségük terhe alatt, a legnagyobb szigorral ellenőrizzék. Koszok László kir. mérnök jelenti, hogy Nyir- Báthor község 1882 évi közmunka tartozását, annak ide- jébeu le nem dolgozván, a hátralékos munka-napok háromszoros váltságdíjának beüajtása, a községi elöljáróságnak oly utasítás mellett tétetett kötelességévé, hogy az e czimen kivetett 1067-frt. 40 krt. f. é. márcziushó lóig befizessék; mert eileukezőleg az elöljáróság költségére felfogadandó végrehajtók által lesz behajtandó; s eunek daczara, még is csak 312 frt. 40 kr. folyt be. A mérnöki jelentés folytán, az alispán utasittatik, hogy a hátralékban levő összegnek Nyif-Bathor községtől való behajtása végett, az elöljáróság költségére végrehajtók alkalmazásáról intézkedjék. A kir tanfelügyelőnek abeb jelentése következtében, melyszerént, bár tilmud-hóra iskola létezése sem az al ispáni hivatalhoz, Sem a kir. tanfelügjelőhoz be nem jelentetett; desőt az izraelit, xx. kerület elnöksége kijelentette, hogv ilyennek létezéséről tudó nással nem bír; még is N.-Kállóban és Nyír Adonybut ös/esen 45 gyermeknek tanittatik a talinud-thnra zugiskolakban, a nagy- kállói járás szolgabirtja utasitt itik. hogy a járásterüUt^n jelzett községekben levő izraelita zugiskolák bezáratása iránt haladek'alanul intéződjek. Lukáts Ödön bizottsági tag bejelentése következtében, Krasznay Péter szolgabíró szintén utasittatik, hogy Gégény községéb n, az ott fenn álló izr. zugiskola bezárása tekintetéből, sürgősen intézk-d|é<; egyszersmind tartson vizsgálatot az iránt ban, ha valyou a g’gényi zugiskola fennállása, részben nem a főbíró mulasztásának tulajdonítható e ? Dr. Jósa András megyei főorvos jelenti, hogy a himlő oltásnak karról-karra való oltása következtében, köztudomáBulag a megye több községében, a csecsemők közzől számosán lettek buja-kórosokká; ezen betegségnek kiirtása pedig, az államtól évenkint tetemes pénz áldozatot követel: szükségesnek véli tehát, a védhimlő oltásnál eredeti tehén himlőt alkalmazni, és a könyebb kezelés czéljából azt javasolja, hogy a tehén himlő anyag birka tölgyébe oltva sokszoroztassék, és a gyermekek közvetlen a birkába oltott tehén himlővel oltassanak be. Ugyan-csak dr. Jósa András főorvos jelenti, hogy újabb időben megyénkben a heveny buja-kór különböző alakjai, a rendesnél számosabb esetben merülnek fel; és ezt részben a kéjelgési ügy nem kielégítő rendezettségének rójja fel. Jelentést tevő főorvos nézete szerént, felhívandó lenne a közegészség ügyi bizottság egy szabályrendeleti javaslat kidolgozására. Szükségesnek véli azonban addig is, mig e javaslat elkészül és érvényesül, oly intézkedéseket tenni, amelyek a buja-kórnak terjedését szigorúbb felügyelet által korlátozza.
