Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. Nyíregyháza, 1884 márczius 16. 11. szám. YIDEK. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAPA SZABOLOSMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre........................................................4 ír Félévre ............................................................2 > Ne gyedévre.......................................................1 * A k özségi jegyző és tanító uraknak egész csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések a a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer «János és «Jóiba Eleli kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek béküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kívánatra s uz illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A.. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Egy társadalmi betegség, i. Valamint minden égaljnak meg van saját helyi betegsége, amely időnkint el-el látogat az égalj lakóihoz, kíméletlenül szedve áldozatait: úgy a társadalomnak is meg vannak az ő járványai, amelyek koronkint fel-fel ütik fejeiket, s amelyek csak anyiban különböznek egymástól, hogy egyik tartósabb és veszélyesebb, mint a másik; és hogy egyiknek orvoslása több időt vesz igénybe, mint a másiké. Egyben azonban valamennyien megegyeznek : a rombolásban. Ily veszélyes betegsége a társadalomnak : az ön- gyilkosság. Aki figyelemmel kiséri a napi eseményeket, illetőleg rendesen olvassa a hazai hírlapokat : lehetetlen, hogy el ne fogódjék lelke, hogy meg ne dobbanjon szive, tapasztalva a már valóban ijesztő mérveket öltött öngyilkossági mánia pusztításait a társadalomban. És ami legfeltűnőbb, az, hogy ez őrjöngő betegség nem csak a műveltebb, tehát minden balesély iránt érzékenyebb osztály, hanem a társadalomnak órdesebb és minden tekintetben erősebb rétege, a köznép közt is lábra kapott. Igaz, hogy öngyilkossági esetek mindig fordultak elő az emberi társadalomban, és fognak is elő fordulni mindaddig, amig gyógyithatlan betegségek, őrülési rohamok, és emberi szenvedélyek lesznek. A haza, és az önfeláldozó szerelem magasztos eszméi, a zilált anyagi viszonyok, a boldogtalan órában kötött házasságok : mindig megkívánták áldozataikat azok sorából, akik nem bírtak elég bátorsággal megküzdeni az élet viharával. De oly nagy mértékben, mint manapság, soha, de soha sem fordultak elő, ameddig csak a történész visz- sza tud emlékezni az emberiség történetére. A „NYÍR VIDÉK“ TÁBOZÁJA. Az anyai szeretet hatalma. (Hiudn beszólj-.) (Vege) Padma és Shu-báhu Bráhma szeretetteljes szivére támaszkodtak egész lelkűkkel; hisz Bráhma lehelte keblűkbe az. életet: látni az ő teremtett világát, és a szerelmet : látni az ő paradicsimát, s ő nem felejtkezik meg soha hálás gyermekeiről. Másnap korán reggel megindultak a jadgheinaati szent hely felé, hogy az ottani főpap segedelmével a nagy Brábmát kiengeszteljék. Sokáig utaztak., Shu-báhu karján vitte a gyermekeket. Uutazásukban a vendégszeretetből, s az erdők pálmáinak gyümölcseiből táplálkoztak Most elég volt nekik a kevés is. Megtalálták egymáBt. A két egymáshoz forrt lélek egymásból merített erőt az ut viszontagságainak legyőzésére. A test sokat kibír, ha a lélek ki van elégítve. Végre eljutottak a szent helyre . . . Csillogó szemekkel fogadta őket a rubinszemü isten, de az istenek nem beszélnek minden halandóval, csak a választott papi várna fejeivel a Bramárshival. A Bramarshi Bráhma titoknoka fehér szakálu tisztes öreg ember volt. A szelídség és szeretet ragyogott vonásain; de a törvény betűje kemény vas betű volt, ez nem érzett semmit, nem rokonszenvezett senkivel. Rideg volt, mint a vas szokott lenni, és ölt, mint a vas. A Bramárshi végig hallgatta szótlan a folyamodók előadását, de azután mély szomorúság fellege borult nemes arczára. — Leányom 1 — szólalt meg Bráhma agg szolgája. — A törvény, az örök szellem nem alkudozik halandó gyermekeivel. Ha azt akarod, hogy férjeddel Valóban kétségbe ejtő állapot. Serdülő ifjak, a legelőnyösebb anyagi viszonyok közt, a legszebb kilátásokkal a jövőre: vakon rohannak a halálba ... a saját kézzel ásott sirba. Tiz—tizenkét éves iskolás gyermekek, tanáruk egyetlen szigorú szava, vagy egy elégtelén osztályzat fölötti elkeseredésükben, a hullámok közt keresnek mosolygó arezokat és kitűnő osztályzatot. A 9 éves gyermek felköti magát azért, mert anyja az első szóra nem teljesiti kívánságát. Az életet vagy sehogy sem, vagy csak félszegen ismerő bohó szerelmes diák, revolverrel vet véget reményteljes életének, egy kávés leány miatt, aki az első szerelmi lángokat régen elfujta már. És ez igy megy napról-napra. Mintha a felbomlásnak, a világ elmúlásának időpontja következett volna be: oly rohamos egymás-utánban követik egymást ko - ruukban az öngyilkosságok. Hol, merre keressük e valóságos ragálylyá vált s folyvást napi renden levő betegség indító okait? Hol találunk rá' gyógyszert ? > A betegség kétségen kívül jelen van ; mert naponkint észleljük. A betegség indokai iránt sem lehetünk kétségben ; ezek is meg vannak. Előzmény nélkül következmény, ok nélkül okozat nincsen. Az orvosság sem hiányzik hozzá; csak keresni, kutatni kell. Ha az ember-szeretet szemüvegén át nézve, keressük az öngyilkosság indító okait; ha nem csak társadalmi, hanem hazafiu és vallás-erkölcsi szempontból is kutatjuk, aminthogy kell is, hogy igy is kutassuk az öngyilkosság indító okait; ha ember és ember, osztály és osztály közt különbséget nem téve, az igazság örök törvényei. szerént járunk el az öngyilkosság indító okainak kiderítésénél: rá kell mutatnunk, a különféle magán és egyéni viszonyokból kifolyó indító okok mellett, első helyen a sajtóra, ismét egyesülhess, úgy az örök szellem szived ártatlanságának bebizonyításául azt kívánja, hogy te saját kezeiddel áldozd fal a bűnös erőszak gyümölcseit. Padma megsemisülve borult a Bramárshi lábaihoz. — Kegyelem, hiszen ők még is az én gyermekeim. — De bűnös erőszak adta létöket — mint magad állítod. — E büuös erőszakot nem gátolta a felleggyüjtő Indra villáma sem, mindent fékező Jama igazsága. — Oh Bramarshi az élet Vishna alakitő hatalmának gyümölcse, és nem pusztán az erőszak! . . . Ab, én ére- zem, hogy az igazságos istenek nem kétkednek ártatlanságom felett és te kétkednél-e óh szentje az isteneknek! ? — Leányom én nem kétkedem; de a törvény, melynek őre vagyok, elégtételt követel. Áldozd fel tehát a megsértett törvénynek gyermekeid egyikét . . . Szabadságot engedek közülök választani. Padma gyermekeire borult, s meleg anyai szeretettel öszecsókolta mindegyiket. — Az nem lebet oh Bramárshi — irgalom . . . enyém mindakettő, s a szent könyv tiltja még a nemtelen állatok megölését is; miként ölhetné meg egy anya gyermekeit 1 ? A halál Sbiva joga és nem az emberé . . . Nem, . . . nem választhatok gyermekeim közül. A Bramárshi mélyen meghatva állott a küzdő anya előtt, az istenek fő oltára lépcsőjén, reszkető kezekkel nyujtá neki a pallost. — Vagy gyermeked egyikétől kell elválnod, vagy férjedtől leányom. Légy engedelmes az isteneknek. A bűnnek bűnhődni kell. Ez az örök igazság. Padma a válságos pillanatban hirtelen megtalálta az igaz utat s vissza adá az áldozó pallost a szigorú, s halandókkal nem alkudozó istenek főpapjának. — Igazad van óh Bramárshi ... a bűnnek bűnhődni kell, de ha itt valaki bűnös, az csak én lehetek, és nem a gyermekek . . . Hulljon tehát az igazságos istenek oltárára az én vérem. az olvasmányokra, a fényűzésre, a kőnyű és meggondolatlan költekezésre, a társadalom erkölcsi sülyedésére, a rósz és hiányos nevelésre, a mai nemzedék vallástalan- ságára, a családi élet és kötelékek lazultságára, a törvények hiányos voltára S a megélhetés nehézségeire, mint az öngyilkosságnak, e legveszélyesebb társadalmi betegségnek indító okaira. Ezeket akarom én a jelen megkezdett vezérczikk- sorozatban egyenkint tárgyalni. A betegséget csak úgy lehet sikerrel orvosolni és teljesen eltávolítani: ha gyökeresen ismerjük a betegség tüneteit, annak keletkezését, táplálékát és lefolyását. Lássuk tehát legelőször is a sajtónak, vagyis az olvasmányoknak és átalában az olvasásnak befolyását az emberi lélekre, szívre, kedélyre és erkölcsökre, tehát az önyyilkosságra. Szabolcsmegye évnegyede» közgyűléséből. (1884. februárhó 27.) (Vége.) Zoltán János alispán felkéri a közgyűlést, hogy a tenj'ész-bikák és kanok küldöttségileg való megvizsgálása czéljából, a szabályrendelet értelmében, minden járás részére 2—2 bizottsági tagot válaszszon. Az előterjesztés folytán megválasztattak: a) a dadai alsójárás részére Virág Audrás Bujról és Exin- ger Fereucz Polgárról; b) a dadai felső járás részére Horváth József Bujról, Frankel Sámuel Gávárál; c) u bogddnyi járás részére Székely Benedek Bogdányból, Zoltán Imre Sényőről; d) a kisvárdai járás részére Szalánczy András Komoróból, Suszter Ferenoz Domdrád- ről; e) a tiszai járás részére Szmrecsányi Elek K.-Apátéiból, Erdőhegyi Ferencz Győréről ; f) a nagy-kallói járás részére Gaál Elek Balkányből, Bleuer Béla Kálló-Sem- lyéuből; g) a nyir-báthori járás részére Mandel József S oda borult, meghajtva nyakát, a főpap elé. — Kész az áldozat . . . sújts! Shu-báhu megrémülve, s a fájdalom által magán kívül rohan a főpaphoz, s erőszakkal akarta kivenni kezéből az áldozó pallost. A segédkezük megragadták a vakmerőt, s elvon- czolták a kétségbeesés dühével küzdőt a templom hátterébe. S a főpap felvillantó pallosát. Shu-báhu hallá a felvillonó pallos éles suhogását. — Megállj . . . sújts engemet előbb 1 Ha az isteneknek áldozat kell, legyen az az én vérem. Irgalom! E kiáltás felbatott a kingyötört szivből Bráhma thronusáig s a főpap vasa fennakadt . . . karját megragadták a szeretet örök szellemének láthatatlan nemtői. A Bramárshi szemeit behálózták a Bzivéből elszivárgó könnyek. — Legyetek boldogok — e fohászszal tágított érzelmei elfojtó rohamán. — Legyetek boldogok gyermekeim 1 Az irgalmas istenek ki vannak engesztelve. Ah Bráhma az örök szeretet, örök szelleme. Létévé vasát az oltárra s megölelte az eléje boruló boldogokat, s úgy bocsátó őket régi tanyájukra. S a régi tanya ott a szent folyó partjain, a barátságos és vendégszerető pálmák üde árnyékában ragyogőcsen- des paradicsom, kivirágzott ismét, s az isteni szerelem azt Nandána földi képévé varázsoló .... Bráhma szeme az élelsugárzó nap, mindig késett pár pillanatig, midőn az ég ormán áthaladva, e boldog tanyához ért; csak úgy hanyatlott azután az égtartó szent hegyek bíbor fellegei mögé. A tiszta szivek tiszta szeretetében gyönyörködnek magok az istenek, s oda sietnek elkölteni az Amritát, a halhatatlanok szent italát a halandók között. Heiszler József.
