Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. 8. szám. Nyíregyháza, 1884. február 24. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAPA SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik Iietenlsint egyszer vasárnapon. Előfizetési teltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...................................................4 írt. Fé lévre............................................ 2 » Negyedévre...................................................1 » A. községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóiba Elei* kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ő kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. áital Budapesten. Haasoustein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában ps Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Szabolcsmegye közgazdasági előadójának jelentése a közigazgatási bizottsághoz. Tekintetes közig, bizottság ! Múlt évi májushó 10-edikén 387 szám alatt kegyes volt indítványomra elrendelni, hogy : tekintve az aratás idejekor évente előálló nagy munkás-szükséget; tekintve továbbá, hogy idegen megyékből nagy-számú arató özön- lik megyénkbe, puhatoltassék ki minden egyes községben, hogy hány idegen arató működött, minő feltételek mellett dolgozott és menynyit kerestek az illetők fejen- kint. Ezen határozata által a tek. közig, bizottság azon elvnek hódolt, hogy csakis visszonyaink tüzetes ismerete által juthatunk azon helyzetbe, hogy mélyen beható közgazdasági bajainkat orvosoljuk, népünket felvilágosítsuk és ez által nagyobb munkásságra buzdítsuk. Megdöbbentők ezen statisztikai adatok, melyeket ezennel a t. közig, bizottság elé terjesztek. Páratlanul áll megyénk e részben egész országban, és nem csuda ezeket ismerve, ha népünk évről-évre jobban elszegényedik. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, a közigazgatási intézkedések iránti bizalom, és a törvény sérthetetlenségének tudata, még mindig oly kevéssé van kifejlődve, hogy előítéletesen vonakodik oly intézkedéshez hozzá járulni, mely közgazdasági viszonyaink kipubatolására irányul; mert abban részint a tulajdon és magán jog szentségének megsértését, részint nagyobb adóval való megterheltetésének szándékát látja. Innen van az, hogy ezen statisztikai adatok, meggyőződésem szerént, a valóságnál lényegesen csekélyebbek, és igy az azokból kivont összegek és eredmények is sokkal kisebbek, mint azt egy minden tekintetben pontos és lelkiismeretes ösze- irás kimutatta volna. Nem gondolom, hogy csalóduám, ha az itt kimutatott öszegekhez még legalább 20%,-ot vélek hozzá számitaudónak; bár ez összegek igy is elég Bzomoru képét nyújtják sajátságos közgazdasági viszszo- nyainknak. Egy másik szembe ötlő tény, községi elöljáróinknak, — tisztelet a kivételeknek, — erélytelenség és közönyössége, melylyel az ily ügyeket felkarolják; valamint azon kevés tekintélye, melyet községeinkben gyakorolni képesek. Avagy nem jellemző-e, hogy fél éven által való többszörös sürgetés után, elvégre egyikőjük azt vallja be, hogy nem sikerült a közig, bizottság rendeletének kellőleg eleget tenni; mert csak 4 gazda mutatta be az aratásra vonatkozó adatait; és igy mindössze 14 aratóval számol be; holott 10-szer annyi, de még sokkul több arató működött nagy terjedelmű határában- Mások azt adják elő, hogy községükben egyesek nyíltan megtagadtak minden felvilágosítást; mások ismét azt mondják, hogy amenyire sikerült kipuhatolnunk, vagy azok után akiktől megkaptuk az adatokat: jelentjük sat. Szerény véleményem szerént, az ily nyilatkozatok még elégtelenek az elöljárói tekintély megóvására, és a felsőbb hatóságok által kiadóit rendelet érvényesítésére. Ezek után tek. közig, bizottság! áttérek az adatok előadására, úgy csoportosítva azokat, hogy kellő áttekintést nyújtsak mind az egészre, mind részleteire nézve. Ide csatoltam minden egyes község adatainak részletes kimutatását külön ivén, amelyből kitűnik, hogy Szabolcs- vármegye 138 községe közül, csak 34 község volt képes részint saját lakása, részint szomszéd, de szintén szabolcs- megyei aratókkal végezni muukáit. 104 község idegen aratóra szorult. Ezen 104 községben a kimutatás szerént, mely azonban, mint emlitém megyőződésem szerént, a tényállásnak alatta áll, 11,094 idegen megyei arató működött. Ezen aratók 11 megyéből sorakoztak; névsze- rént: Zemplénből, mely megye a legnagyobb kontigenst szolgáltatja 5250, Abaujból 243, Beregből 325, Borsodból 370, Gralicziából 111, Grömörből 126, Hajdumegyé- ből 144, Sárosból 1489, Szatmárból 811, Ungból 2027, összeseü 11,094 egyén. Ezen aratók összes keresménye volt 20,285 métermázsa legnagyobb részben rozs és búza, kisrészben árpa és zab. A jelenlegi árakat felvéve, átlag mázsánként 77z forintjával számítva ki az értéket, 152,137 forintra rúg azon összeg, amely 1883-ban, az élelmezési költségeken kívül, idegen megyei aratóknak fizettetett. Ha ezen öszegbez, mint fentebb emlitém, kiegészítésül még 20%-it hozzá számítunk, úgy bátran 24—25 ezer métermázsára tehetjük azon menyiséget, melyet megyénk földmives népe évente másoknak enged át. És ez méltán gondolkozóba ejthetné a megye lakosságát, ha igazán szükség van-e arra a nagy száma bevándorló idegen aratóra, és nem inkább maguk kereshetnék meg ezen nagy menyiségü életet, mely auyi családnak adhatna tápot és ellátást, s mely nag.v mérvben elősegíthetné jólétüket és vagyonosodásukat. És itt nyiltan kimondom abeli meggyőződésemet, hogy a hiba, talajunknak aratógép-müvelésre legnagyobb részt alkalmatlan volta, kiválólag népünk munkásságának hiányában, kényelmességében és roäz szokásaiban rejlik. Nem látni azt, csak mináluuk, hogy a nép burgonyának és tengerinek még májushó végén, vagy június hóban szántana, midőn már az eke alig járja a megkeményedett, téli nedveiségéből kiszáradt földet. Mi természetesebb azután mint az, hogy eltekintve a silány terméstől, mely még sokszor be sem érik, a kapálás épen az aratási idő alatt foglalja el a népet legjobban; és igy nemcsak hogy másnak nem mehet aratni, de a magáét is csak elkésve tulszárazon aratja. Nem becsmérlési szándék idézteti fel ezeket velem ; hanem azon őszinte óhaj: bár ismerné fel önmagát, hibáit és gyengéit a nép, és szorgalmának s munkásságának kifejtése által, szerezné meg magának azt, arait igy idegeneknek kénytelen átengedni. Állításom bizonyosságául felhozom itt egy néhány megye népességi viszonyait: Szabolcsmegyének területe: 4917 □ kilométer; lé- lekszáma: 241,008. Esik tehát egy □ kil. méterre: 43 y2 lélek. Gröinörraegyénck területe: 4275 □ kilométer: lé- lekszáma: 169,064. Esik tehát egy □ kil. méterre: 39'/2 — tehát 4-el kevesebb. Ungmegyének területe: 3052 □ kilométer; lélek- száma : 126,707. Esik tehát egy □ kil. méterre. 41 ‘/2 lélek, — tehát 2-vel kevesebb. Szatmármegyének területe: 6491 □ k. méter; lélek- száma: 293.092. Esik tehát egy □ k. méterre: 45 lélek, vagy is csak iy2-el több. Amint látjuk tehát nem a népességi aránytalanságon nyugszik Szabolcsmegyének munkás- szüksége; de kiváltképan a nép, és pedig első sorban a földmives nők munkakedv- és szorgalom-hiányán. Mert míg a nők a bevándorló aratóknak töb mint harmadát teszik ki ; mig pl. a sváboknál a nők a kaszával is tudnak bánni, kazlat raknak, és általában minden mezei munkánál a férfiak oldala mellett dolgoznak ; addig nálunk a nőknek munkája alig számba-vehető. Ezek után áttérek a részletekre. Az egyes aratók keresménye nagyon változott úgy, hogy a legtöbb, mit fejenkint képesek voltak keresni,7 méter mázsára rúgott. Legkevesebb volt két véka, vagyis 44, kiló. Sajnos, hogy egyik esetben sem volt jelezve: menyi ideig dolgoztak az illető aratók. A kiadott rész, élelmezés mellett, 20-tól 13-ig változott. Egy kivételes esetben Dombrádon 24-dik részre fogadtattak. Élelmezés nélkül 11 és 12-ik részben arat. tak Pilisen és Piricsén szatmári svábok. Az élelmezés éppen oly különböző és változatos, mint a rész. Nagy általánsságban hetenkinti kétszeri főzés mellett 1 </2 kiló szalonna, 2 '/2 kenyér és 2 liter pálinka adatott betenkint és fejenkint. A keresményt, mely az egyes jelentésekben hol véka-, hol hektoliter, hol métermázsánkint volt kitüntetve, a könyebb áttekintés végett kilókban számítottam ki. 11,094 arató 20,285 m.mázsát keresvén, e3Ík átlag fejenkint 182 kilo, vagyis circa két köböl, amely menyiség a tényállásnak átlagban meg is felel. Ezek után bátor vagyok felkéroi a tek. közig, bizottságot, méltóztassék ezen tiszteletteljes jelentésemet tudomásul véve, bajaink kutfortásának felismerése, és lehető orvoslása szempontjából, ezt megyénk gazdaközönsé- gének tudomására juttatni; mert itt e viszonyokon nem rendszabályokkal, hanem csakis felvilágosítás, buzdítás és‘ oktatás által lehet segiteni. Méltóztassék ezen jelentésemet a gazdasági egyesületnek is megküldeni ; és szíveskedjék elrendeld, hogy a viszonyok tovább fejlődésének észlel - hetese és a közgazdasági előadó általi megfigyelése végett: ezen aratási kimutatások, minden évben rendesen és pontosabban mint ez úttal, készíttessenek el a községi elöljárók által, ős gyüjtessenek össze az alispáni hivatal által. Melyek után maradok Bogáton, februárbó 10. 1884. a tekint, közigazg. bizottságnak alázatos szolgája, Pscbeier József, közgazdasági előadó. Közlemények a gazdasági egyesület köréből, i 1 A megyei gazdasági egyesület mind élénkebbé váló működéséről f. hó 13-án tartott igazgató-választmányi illés tanácskozása után, nem mulaszthatjuk el a gazda- közönséget tájékoztatni s felsorolni a gazdasági egyesület egy néhány oly tettét, a melylyel a mező gazdasági kultúra érdekében valóban a megyei gazdák közóhaja szerint jár el. A választmányi ülés első tárgya, az egyesület 1883. évi zárszámadásának bemutatása volt, amelyből meggyőződtünk, hogy az egyesület vagyoni erejét is kellően fejleszti s ezzel igyekszik a sikeres müködhetésnek minden eszközeit megszerezni. A felolvasott jelentésekből kitűnt, hogy van az egyesületnek az 1883, év végével 169 alapitő, 86 rendes és 10 évdijas tagja; tehát a tagok összes száma 265. Az egyesületnek befizetett és künnlevő alapítványi tőkékben, alapítványi kamatokban, rendes tagdíjakban, évdijakban, ingó és ingatlan leltári tárgyakban 23336 frt. 75 kr. vagyona van. A bevételek 1883-ban 5294 frt 91 krt, a kiadások 5287 frt 20 krt tettek.Ezen összegen kívül részesült az egyesület 1200 frt állami segélyben s nagy menyiségü jelesebb vetőmagvak s egyéb tárgyak díjtalan nyerésében. Az 1200 frt állami segélyből, a már korábban szerzett alappal együtt, 799 frt 44 krt. fordított az egyesület a megye több pontján tartott díjazásokra, 600 frt pedig a kert őb fa- iskola egészen ujjá-alakitására. A jelentés minden résztvevőt meggyőzött arról, hogy a pénzkezelés a mióta azt a »nyíregyházi ipar- és kereskedelmi bank“ vezeti, pontos és kifogástalan. A számodá- sokról szólván, meg kell még említenünk, hogy az 1884 évi bevételek 3673 frt 33 krban, akiadások 3292 frt.-ban állapíttattak meg. A gyűlésnek még ezután következtek érdekes és minden gazdára, aki főleg dohánytermeléssel is foglalkozik fontosabb tárgyai. Mezőssy László az 1883 évi szept. 17-iki megye bi- zottmányi gyűlésen indítványt nyújtott be, hogy kérvény intéztessék a m. kir. pénzügyi miniszterhez az 1879 évi 4572 számú rendelet megsemmisítése iránt, amely rende-
