Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. 5. szám. Nyíregyháza, 1884. február 3. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE 8*~ jVlegrjelenili hetenliint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgész évre........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 » Negyedévre ......................... 1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer «János és «Tóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmenteílen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában llécsben, Prágábau és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A mi kövezet-vámszedési jogunk kérdéséhez. A Nyíregyháza város által kérelmezett, az illető miniszter által kilátásba helyezett, a megye közönségének egy töredéke által azonban kétségbe vont s mind eddig hátráltatott kövezet-vámszedési jog tárgyában megbízott megyei és városi egyezkedő küldöttség, folyó hó 6-dikán ismét, és most már utoljára kísérlik meg az egyezkedést. Minő eredménynyel, azt még ma nem tudhatni. Valószínű azonban, hogy a megyei küldöttség, átlátva a város jogosultságát és a megye érdekeit; nem fog az egyezkedés útjába nehézségeket gördíteni annyival inkább, minthogy tudva levő dolog, miszerint a miniszter, a megye ellenkezése daczára is, megadja Nyíregyháza városának a kövezet-vámszedési jogot. Az egyezkedés küszöbén úgy hiszem, hogy nem lesz fölösleges dolog, ha eme vámszedési jog kérdését, ezúttal kissé szellőztetjük. És ezt nem csak az ügy fontossága kívánja; hanem Kállay János országgyűlési képviselőnek a közmunka- ős közlekedés-ügyi miniszterhez, ez ügyben intézett interpellácziőja is hathatósan követeli, hogy ez Ugygyel közelebbről megismerkedjék Szabolcsmegye és Nyíregyháza közönsége. Kállay János képviselő ur ugyanis a következő beszéd kíséretében, a következő interpellácziót intézte a közmunka- és közlekedés-ügyi miniszterhez: »Tisztelt ház\ Éu azon képviselők közé tartozom, akik a kormány egyik vagy másik t. tagját ritkán szokták intorpelláczióval zaklatni; de ba ezt tettem, úgy tettem azt mindig akkor, midőn iuterpellácziomnak jogosultságát, igazságát/ törvényességét belátom, és én hangoztatnám, ba jelen volna a t. miniszterelnök úr, hogy egy Ízben ő is elismerte jogosultságát interpellacziomnak ugyan arra az esetre, a melyre most azt ismételem. Az általam igen t. közmunka- és közlekedési miniszter ur 29,602 sz. alatt egy leiratot intézett Szabolcs- vármegyéhez, a mely úgy a törvényt, mint a megyei A „NYÍRVIDÉK“ TAIf 7.il A. Az anyai szeretet hatalma. (Hindu beszélj7.) (Folytatás.) Az éjszaka felébredt, s azt kiáltá kisértetes hangon : Padma! Padma! Még az éjszakának is van szive; mert van részvéte. De hát vájjon Ajódjának van-e? Van . . . egy sötét örvény, mely elnyelt mindent . . . Csak ezen örvény volt viszhangtalan. Az örvény néma ... Ez az igazi halál ... a rideg, örök némaság ... a néma kárhozat. Ezt miveié Sbu-bábu három nap, három éjjel. Az után megtelve lélekölő kínokkal, a fáklyát oda veté a bambusz-kunyhóra, hadd égjen az is semmivé. Nem otthona az már neki. Nincs már neki otthona a földön, s zarándok mezt öltve magára elindult kifosztott szívvel, kifosztott lélekkel a rideg üres világba. Most jelent meg előtte az űr, melyről eddig sejtelme sem volt. . . Nirwana valósággá vált. Az a tudás könyve nem hazudik soha ! Vau a Nirwána is ... a sötét viszhangtalan ür is ... de hogy ezen ür a fényes virágkoszorus világ legyen, erről fogalma sem lehetett. Miként is változhatik a világ oly hirtelen rideg kietlen temetővé? Vagy az örök anya-természet meglátva hu gyermekeinek fájdalmát, gyászba öltözik maga is, s kioltja fényes csillárait, s bánatos árnyba borit maga körül mindent! ? A pusztaság, mely a bánat szemei előtt feltárul, a természet anyai részvétének Dyilatkozata-e ? s a kin- vonagló ember nincs egyedül a világ-pusztán sem ? autonómiát és a tulajdonjog szentségét valóban mélyen sérti. Nevezetesen aztmoudja: »Engedélyezni fogom a kövezeti vámot a megye mellőzésével, törvényes jogomnál fogva.« No már t. ház, hogy a t. miniszter ur ezt a törvényes jogát honnan meríti, az nem tudom, mert az 1876 V. t. ez. 34 §-a.ezt mondja: „Rendezett tanácsú városokban, a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán, amenyiben az állam jövedelmeinek csökkenése s az ipar és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközelhető, a kormány kivételesen eszközelheti, hogy azok közvetett államadókra is vethessenek pót-adót s jövedelmeik szaporítása végett, a városban s annak területén illetékes helypénzeket, vámokat szedhessenek, sőt az állam által igénybe nem vett uj adó-nemeket is hozhassanak be.“ Ez épen ellenkezik a t, minister urnák Szabolcs- vármegyéhez intézett leiratával. Ez oly ügy, mely Sza- bolcsvármegye és Nyíregyháza városa közt már rég fenn forog s melyre nézve a miniszterelnök ur maga elismerte azt, hogy itt a megye és Nyíregyháza városa közt oly kérdés forog fenn, mely a megyének érdekét sérti. Nevezetesen a kettőjök közt fenforgó ügyben Nyíregyháza városa, mint szerződő fél lépett egyezségre Szabolcsmegyével, és pedig Nyíregyháza városa mint vállalkozó, Szabolcsmegye mint kiadó; a város pedig most úgy állítja oda a dolgot, mintha közösen építették volna a kőutat, t. i. a K ilozsvár-Nyiregyház-Tokaji kőutat. E szó 1879-beu csempésztetett be legelőször, mikor legelőször vétetett fel a kőut épitése, akkor mondatott, hogy közösen építették; holott addig mindig úgy állott a dolog, hogy Szabolcs megye, mint kiadó, Nyíregyháza pedig mint vállalkozó szerepelt. Ennélfogva a következő interpellácziót vau szerencsém benyújtani. 29602/gg sz, alatt a t. közmunka s közlekedési miniszter ür.Szabolcsvármegye közönségéhez egy leiratot intézett a Nyíregyházán felállítandó kövezeti vámszedési engedély tárgyában. A t. miniszter ur e leiratában következő ki - fejezést használt: »Törvényes jogomnál fogva, — megfoKi fogja e titkot megoldani? Második éve már, hogy bolyong Shu-báhu a kietlen pusztaságban, a szent folyó partjain, a bérezek zugaiban, hol az erdők királya uralkodik véradót szedve az arra tévedőktől, Shu-báhut kikerülte az Aranjaga is. Mit neki oly lény, ki halált hordoz szivében. Nem vár ő lézengő koporsókat, ez a hyénák dolga, ő pedig az erdők uralkodója. Végre egy szirtkebel magános barlangjában találkozott egy öreg Bráminnal. Sok időt látott ez már. Fehérré változott haja, szakála, még lelke is fehér volt már, s szemei már beláttak a világház titkaiba. A lélek, mely megunva a változaudóság bűvös játékát, végre befelé fordul, s befelé néz, oly dolgokat fedez fel, melyek kulcsul szolgálnak a világtitok megnyitásához. A befelé néző lélek a látó lélek. E Brámin végig hallgatta Shu-báhu panaszát, s azt rnondá. — Visz-árja! testvérem! Brárna szent egyedül, s neki a te sebedre is van gyógyszere. Vedd kezedbe a te vándorbotodat, s menj addig, mig megtalálod Bráhma kedvencz pálmáját a fehér Tsenárfát. Annak árnyékában lakik a rózsaszín virágú Kamaláta. Szakítsd le azt, és zárd kebeledbe, s akkor megadja az örök szellem szivednek minden kívánságát. S mivel Nirwána sötétsége árjong most körülted, tehát gyújtsd meg a remény kialudt lámpáját telkednek, s Bráhma szemei világítsanak feletted. Shu-báhun fogadva a Brámin áldását, áldó szavai alatt éledni kezde lelkében a remény kialudt lámpája s véve vándorbotját, indult keresni az istenek kedvencz pálmáját, az örök lombu Tsenárfát, melynek árnyékában lakik a paradicsom virága, a rózsát termő Kamaláta. Ismét lejárt egy év, de a remény lámpája még mindig pislogott Shu-báhu lelkében. ■ A puszták vándora nem mondhat le az ég csillagáról. gom Nyíregyháza városnak adni a kövezet vámszedési jogot a megye mellőzésével ! 1« Miután e leirat sérelmes az egész megyére s Nyíregyházának ad, a tulajdon vagyon szentsége ellenében, előnyt, kérdem a t. miniszter úrtól: 1- ör Leiratában e jogát melyik törvény adja meg? 2- or Hajlandó-e e leiratát, mely az 1876. V. t. ez. 34 §-ával összeütközik, hatályon kívül helyezni? 3- or Vizsgálatot elrendelni, hogy a »közösen épített« szó ki által lett becsempészve ? 4- er Elrendelni a felküldését azon szerződésnek, mely az 1876-ik évi február 8-án tartott közgyülésnok 7. szám alatti határozatával Bónis Barnabás azon időbeli alispán és Molnár megyei alügyész, mint Szabolcs- vármegye megbizottjai, másrészről Nyíregyháza város mint vállalkozónak megbizottjai: Krasznay Gábor polgármester, Bodnár István, Blahunka József és Kralo- ván9zky Mór között köttetett.« Az interpellált miniszter nem lévén jelen a gyűlésen, a kívánt felvilágosítást nem adhatta meg azonnal. Meg vagyok győződve, hogy a miniszter ur tisztában volt magával, illetőleg a törvénynyel, amidőn azt irta Szabolcsmegye közönségéhez : „Törvényes jogomnál fogva, meg fogom Nyíregyházának adui a kövezet-vámszedési jogot a megye mellőzésével.“ Nem is ő hozzá akarok szólni e sorokban. Hanem a t. képviselő urat kivánom figyelmeztetni az általa idézett törvény-szakasz sorai közt olvasható igazságra, s interpellácziójának indokait óhajtom valódi értékére leszállítani : hogy lássa a közönség, melyik részen van a jogosság, igazság és méltányosság. Azt kérdezi a tisztelt képviselő ur a minisztertől, hogy a kövezetvám-szedési jog engedélyezését, melyik törvény adja meg a miniszternek ? Felelet: Épen a t. képviselő ur által idézett törvény adja meg a kérdéses jogot; és pedig az idézett 34. §. utolsó fele-része. Igen jól tudom, hogy mibe kaA nyomor utolsó tápláléka a remény. Bráhma nem feledkezhetik el ajkának egy lehelletérői sem. Shu-báhu folytatá tehát vándor útját, s a szent folyó partjain végre meglátta a Tsenár pálma felséges koronáját, s lélekszakadva sietett feléje, s annak árnyékában ott virágzott a paradicsom virága is, a rózsás Kamaláta. Leszakitá a legszebb virágot és kebelébe rejté. Azonnal csendes érzelem melege hatá át egész lényét. Szeme fényleni, szive tágulni kezde. Ereje, mely hosszú kínos.vándorlása alatt kimerülni látszott,felelevenült ismét. Sietett a szomszéd barátságos pálmafához, mely vendég- szeretőn megvendégelte édes tápláló gyümölcsével, s így egészen felüdülve elindult; Bráhma vezetésére bízván magát a hegyek közé, Aude tartományába, ahová most láthatatlan hatalom vezeté őt. Az örök szellem vezeti azokat, akik az élet sivatagán eltévedve, ég felé képesek tekinteni. Él még Hágár angyala mindig, s az örökkévalónak forrásai még nem száradtak ki, csakhogy nagyon megfogytak azok, kik azt keresnék. Az életnek ma más forrása van: az arany. Ma ez után lelkendezik a kéjéhes emberiség, s megrabolja az élőket az aranyért, felássa a régi sírokat: az aranyért. Aranyért aduak mindent: kenyeret, igazságot, becsületet. Azt mondhatnák, hogy most éljük az arany korszakot, nincs másnak tisztelete, mint a vagyonnak és ténynek. Shu-báhunak keblén hevert a bűvös Kamaláta, és nem óhajtott mást a földön, mint nejét megtalálni, a szeretetet, azon önzetlen igaz barátságot, mely a világon csak az igaz nő kebelében van elrejtve. Mit ér Shu-báhunak a delhi-i nagy Mogul kincses palotája ? Mai számunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva. (Folyt, köv.)
