Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

paszkodik a t. képviselő ur. A 34. §-nak ezen szavaiba : „a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán.“ Igaz, hogy ez ott van a törvényben. De azt is tudnia kellene a t. képviselő urnák, hogy: senki sem lehet saját

ügyében biró; hanem a két perlekedő fél közt kell lenni egy harmadik factornak, aki a perlekedő felek közti vitás kérdést eldöntse. Azt pedig csak nem tagadhatja a t. képviselő ur, hogy a megye és város közt fenforgó jelen kérdésben, csakis a miniszter dönthet, nem pedig a megye. Mert ha egyik vagy másik fél biró lehetne saját ügyében: akkor vajmi kevés hasonló kérdés döntetnék el érdemileg és véglegesen.

Azt állítja továbbá a t. képviselő ur, hogy a kőutra vonatkozó »közös* szó úgy csempésztetett be a szerződésbe.

E gyanúsítást egyenesen és egyszerűen vissza kell utasítanom.

A t. képviselő ur bizonyosan tudja, hogy az általa megtámadott szerződés 1876. máreziushó 7-én jött létre a megye és a város közt; de koránt sem úgy, mint a t. képviselő ur állítja, hogy t. i. Nyíregyháza városa mint vállalkozó, Szabolcsmegye pedig mint kiadó szerepelt volna eme szerződésben.

A tokaj-kolozsvári kőutat ugyanis, a megye 3 öl szélességben volt köteles kiépíteni, tehát a Nyíregyháza város központján végig vonuló részt is. A város azonban azzal az ajánlattal fordult a megyéhez, hogy ameny- nyiben egy 3 öles, aprókövecsekkel épített útvonal nem csak a szabad közlekedést akadályozná meg a város főutczáján; desőt még a városnak jövőben leendő kikövezé- sét is nagy mérvben megnehezítené, építsék ki a városon átvonuló kőutré8zt közösen; úgy t. i. hogy a város a 3 öl szélességet megtoldja még 1 öllel. A megye elfogadta az ajánlatot s a kérdéses útvonal az ajánlat szerént építtetett ki. Hát nem közösség ez ? 1 De megállapítják a közösséget még a megyebizottság által 1881-ben hozott 6 számú határozat és az árlejtési föltételek is, mely utóbbi szintén 1876-ban kelt. Mindkét okmányban világosan el van ismerve a kérdéses útvonal közös volta.

Nagyon téved tehát a t. képviselő ur, mikor azt állítja, hogy a közös szó 1879-ben csempésztetett be a szerződésbe; mert máraz 1876-ban kelt árlejtési föltételek szövegezésében is ott van a közös szó.

De mindezektől elnézve, azt kérdezem én a t. képviselő úrtól, hogy miért ez epés ellenzékeskedés épen Nyíregyháza városával szemben, amely város oly nagy áldozatokat hozott és hoz még ma is, a megyei közigazgatásnak ? ! Hiszen az a kövezetvám-szedési jog jövedelme különben sem a városé; amennyiben azt csakis a város kikövezésónek tovább fejlesztésére fordíthatja. -Már pedig a megye központjának emelkedése, csinoso- dása : csak nem derogálhat a megyének ! ? És végre mi haszon háramolhat a megyére abból, ha Nyíregyháza el- üttetnók a kövezetvám-szedési jog gyakorlatától ? Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur aligha tudna e kérdésre correct feleletet adui. Mert azt csak nem hiszi, nem hiheti, hogy a megye, a városon átvonuló útrész után, amely különben is a várossal közös természetű, kizárólagos kövezeti vámszedősi jogot kapna valaha akárminő kormánytól is! ?

„N y 1 K V I W É K“.

t. i. a. koldust, és a dúsgazdagot. Borzadva gondolnak gazdáink a forradalom előtti »robotos» világra s némely község lakói ma már caakuem úgy élnek. A kis birtokos ritka, mint fehér holló; a régi »telkes gazdák« feles .munkások lettek. A mai rendszer százszor súlyosabb, mint a forradalom előtti volt;

Mentsük meg a kis és apróbirtokosokat addig, míg van miért megmenteni őket!!

Teljességgel nem vádolhatjuk tudományos nagyjaiu- kat mulasztással, ők sokat tesznek a népért; meggyujt- jáfa vezérlő fáklyákat, de a nép feltartóztatlanul rohan végveszélye vermébe s a mélységből kiált segélyért, a mikor már késő. Mentsük meg azt, aki még el nem merült, tépjük le szeméről a fátyolt, melyet arra kaján kéz borított. Tartsunk felolvasásukat; alakítsunk népkönyvtárokat;.„adjunk a nép kezébe a nép nyelvén írott oly gazdálkodási szakkönyveket, melyekből hasznos ismereteket méritsenek.

Köuyvpiaczunk meg vau rakva gazdasági szakköny vekkel, de azok legnagyobb része tudományos, nagy birtokosoknak való, melyet kis birtokos haszonnal nem alkalmazhat, sőt irályánál fogva, nem is ért vagy hiányos vagy nagyon terjedelmes, sokszor oly drága, hogy azt szerény helyzetű földmives meg nem szerezheti.

Midőn e sorokat irom, előttem fekszik Antal Al- bertnek »A kis- és apróbirtokosok gazdasági kézi könyve« 61 lapra terjedő munkája, mely a múlt év végén a »Nyirvidék« sajtójából került ki. Végig olvastam többször, nagy gonddal, nevezett füzetkét. Abban oly életrevaló eszméket találtam, melyeknek nem terjesztése bűn volna. Szerzőt nem a nyerészkedés indította könyve megírására, mutatja az, hogy a 40 kr. árból 50 százalékot az az felét jótékony intézeteknek, iskoláknak, könyvtárak nak ajánl. Nem is feltűnési vágy, hanem sok évi tapasztalatának közlése a mások javára.

Az iró müvét _három nagyobb részre osztotta. Beszél a kis birtokosakról, apróbirtokosokról és bérlőkről, Kezdi a házi nevelésen, fokról fokra halad; megmutatja hogyan kell jó gazdát nevelni, rámutatat a mulasztásokra, tévedésekre, kiemeli a szorgalom, rend, jártasság hasznát. A hasznos főldmiveléssel megismertet, élesen megrója az ósdi, káros gazdálkodni. Különösön figyelemre méltó a bérlőkről szóló rész, moly megmutatja a bérlet előnyét, hátrányát ; inti a földtulajdonost az óva- kodásra, még a bérlő érdekéről sem feledkezik meg.

Az egész mü egyszerű, jó magyaros nyelven van Írva, melyet a legközönségesebb földmives is elolvashat és megérthet. Nem mély tudoinányu ember mutatta ezzel be képességét, hanem egyszerű gondolkodó ember közli tapasztalatait miuden haugzatos pháris nélkül, mint ezt érinti is zárszavában a szerző. Eu nevezett könyvet melegen ajánlom, gazdálkodók, gazdatisztek, nép- és községi könyvtárak számára már csak azért is, mert azt egy gazdálkodó kis birtokos s bérlő irta a vele rokon foglalkozásúak számára. Megrendelhető szerzőnél Kemecsén (Szabolcsmegye.)

S* L.

Közügyek.

(A magán vízügyekben) eljáró hatóságok illetékessége tárgyában, a közlekedési minisztériumban, törvény- javaslat készül. E törvényjavaslat az 1840. évi X. t. czikknek még érvényben levő azon katározmáuyait fogja módosítani, melyek az 1871. évi XXXIX. t, czikk által, ezen törvény hatálya alatt, meghagyaltak. A törvény- javaslatban foglalt intézkedések, a vízépitészeti ügyekre nézve, igen üdvösek és kiváuutosak; mert azok jövőre, az uj törvény határozmányai következtében, megkiván- tató gyorsasággal lesznek eliutézhetők.

Az után azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy itt tulajdonképen nem orszdgut-vdmszedési, hanem kövezet-vdmszedési jogról van szó, amihez a megyei stricte véve a dolgot, nem is formálhat jogot; amenyiben a megyének Nyíregyháza város területén kövezettel ellátott területe nincs.

Ezeket kívántam elmondani részint a t. képviselő ur téves állításainak bevilágitásaul, részint a megyei és városi közönség bővebb és helyesebb tájékozásául.

K. I.

Néhány szó egy gazdasági könyvről.

A ko aoly szemlélő meggyőződhetett arról, hogy a kis és apró birtokosok naponkint szegényülnek, vagyontalanodnak, minek kétségtelenül igen sok oka van de a sok között ki kell emelnüuk az elviselbetlenségig; emelt állami s más közterheket és a rósz, ósdi gazdálkodást.

Ha már a magas kormány ránk rója különféle czi- mek alatt a terhes adót, mely csapásos évek alatt alig vagy teljességgel ki sem telik termésünkből, e miatt keserű zaklatásoknak vagyunk kitéve; talán szekerünkből lógják ki az igavonó barmot, vagy hideg télbe húzzák le gyermekeinkről a nélkülözhetlen ágyneműt, olykor az utolsó falatnak való élelmiszert ütik dobra: maguuk iránt való elmulaszthatlan kötelesség az, hogy gazdálkodásunkat úgy folytassuk, miszerint az oly hasznot hozzon, mely képesítsen az állami terheknek kívánt időben való pontos lerovására, biztosítsa családunk tisztességes megélhetését. Az embernek természete az, hogy amit megszokott, nehezen válik meg attól, igy vannak kisebb gazdálkodóink is. Látják, hogy a mai gazdálkodási rendszer mellett tönkre mennek, mégis nehezen fogadják el az újabbnak, a hasznosnak bizonyult földmivelési módot. Mi ennek oka ? Nem más, mint az értelmi szegénység I Ezen kell segíteni gyorsan; ki kell emelni a népet a tudatlanságból meg kell vele ismertetni a jó és rósz,a hasznos és káros közötti különbséget; mert csak igy remélhetjük fennmaradásukat. Ha népünk le nem vetkezi régi szokásait; tisztelni, hasznára fordítani nem tudja a jelen és közelmúlt vívmányait: pár évtized múlva két osztályt különböztethetünk meg

(A uagyméltőságu m. kir. belügyminisztériumnak) 73123/VILI. a 1883. sz. a. kelt körrendeleté értelmében közhírré tétetik, miszerint a budapesti államreudőrség legénységi állományába minden hónap 15- és 30-án tör ténnek felvételek. —- Miről a magukat felvétetni óhajtók azon hozzáadással értosittetnek, miszerint a kiszolgált katonák és honvédek elsőbbséggel bírnak, s fent jelzett időt megelőzőleg, a budapesli főkapitányság IV-ik kerület hatvani-utcza 4-dik sz. a. levő helyiségében tartoznak egy pár nappal előbb jelentkezni

(A keresk. és ipar-kamarától.) A nagyméltóságu m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak Budapesten 1884. január 18-én 1895 sz. a. kelt értesítése szerint, a román hivatalos lap »Monitorul Ofi- cial« f. é. január 4-ik száma az ottani közmuuka minisztériumnak egy közleményét közli, melyben a román vasutak számára 80000 kgr, első minőségű repczeolaj- uak szállítása iránt pályázat nyittatik. A szállításnak következő részletekben kell történnie. l.)f. é. márczius 31-ig 20000 krg. 2.) f- é. junius 15-ig 30000 krg. 3.) f. é. október 15-ig 30000 kgr. Az ajáulatok f. é. február 15 ik napjáuak délután 2 óráig nyújtandók be Bukarestben a vasutak főigazgatóságának P.) osztályához »oferta pentra ulciu de rapita« boríték alatt. Mindegyik ajánlathoz 1. kgr. mustra és biztosítékul az érték 5%-a melléklendő. — A bélyegilletékeket és egyéb dijakat az ajánlattevő viseli. Közelebbi felvilágosítást Tárgovicze kerületi hatóság gazdasági osztályában nyerhetni. Miről az érdekelt körök tisztelettel értesittetnek. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara.

(Homokos területek befásitása). A földmivelési minisztérium azon erdőbirtokosoknak, akik az 1879. évi XXXI. t. czikkben megjelölt kopár-és futóhomok területeken, ebben az évben erdősíteni ohajtauak, ingyen csemetéket ad a rendelkezésre álló csemetemenyiség határáig. Akik tehát ezt igénybe kívánják venni, ebbeli szándékukat f. é. februárhó végéig, a nevezett minisztériumnak hozzák tudomására írásban; megjelölvén, hogy mely község határában, hány kát. hold nagyságú, mely közét, vagy talaj-nemhez tartozó területet, minő fajú csemetékkel kíván erdősíteni, és hogy e czélra hány éves és menyi csemetét kívánnak. A csemeték szállítási diját az erdőbirtokos viseli.

Nöegyleti rcunió.

(1884. januar 31.)

Nem emlékezem nőegyleti reunióra, melyen oly kis közönség lett volna jeleD, mint ezen; de azt is megvallom, hogy ezt előre is meg mondhattam volna, mivel csakis a jobb családok szándékoztak megjelenni, s hogy csakugyan csakis azok voltak jelen, az nemcsak a hölgyek körében, de még a tánczosokon is feltűnően meglátszott, elanynyira, hogy kedvem volna a hölgyek névsorán kívül a férfiakét is közölni.

Ott voltak vidékről: Beretőiné úrnő, Herman Olga urhölgy Márkusfalváról, Keresztessy Istvánné úrnő Királytelekről, Kovács Ilka urhölgy Nagy-Kállóból; Nyíregyházáról ott voltak: Drágos Irén, Parbaky Gizella, Gierl Karolin, Kálnay Erzsi, Kovách Etelka, Maár Etelka, Maár Margit, Nikelszky Mária urhölgyek, Dó- ricsné, Farbakyné, Korányiné, Kálnayué, Krasznayné, Maárné, Meskóné, Palánszkyné, Pazárné, Pappné, Steru- né és Treitler Sománé úrnők.

Az első négyest 16 pár táDCZolta.

■ A táncz elején a hangulat kissé nyomott volt; de alig egy óra letelte után, részben Korányiué úrnő buzdítása, részben pedig Beuczi Gyula zenéje, oly jó kedvet varázsolt elő, hogy megfeledkeztünk a. külvilágról s csak a táncznak s jó kedvnek áldozva, engedtük át magunkat az élvezetnek.

A megjelentek igyekeztek azután a nőegyletnek tettleg meghálálni a szórakozásra nyújtott alkalmat és a mutatkozó veszteség fedezésére csinos összeget adtak

össze.

Nem tekinthetek végig a feliilfizetők névsoráu megelégedettség nélkül; mert merem állítani, hogy a közönség számához aránylag, még ily bőkezű felülfize- test egy-egy bál alig mutathat fel; ami ismét csak a mellett bizonyít, hogy akik jelen voltak, azok a czél érdekében mindent megtettek.

A tánezosnők azt hiszem, e reunióra kedvesen fognak visza emlékezni; mert a nyíregyházai rendes szokástól eltérőleg, most sokkal több tánczo3 volt, mint hölgy annyira, hogy az étteremben tartózkodókon kívül, 8—10 tánezos folyton leste az alkalmat, hogy magának egy tourt erőszakolhasson ki, a bájos táuczosnőktől.

Vigadtunk reggeli négy óráig s akkor a közönség egyszerre és együtt távozott.

Terefere.

ÚJDONSÁGOK.

(sz) Nyíregyháza város képviselő testületé múlt pénteken közgyűlést tartott, amikor is több igen fontos ügyek fölött döntött részint érdemlegesen, részint elvi leg. A tanácskozás igen élénk, sőt mondhatni zajos volt. Sajnáljuk, hogy a gyűlés részleteiről, a tárgyhalmaz és a tegnapi ünnep miatt, csak jövő számunkban értesíthetjük kimeritőleg olvasóinkat.

X A nyíregyházai kiállítási albizottságnál, a mai napig 10 iparos jelentkezett olyan, aki az 1885-diki országos kiállításra iparmű vet szándékozik küldeni. Miután a jelentkezési határidő máreziushó 31-ig meghoszab- bittatott, kívánatos volna, ha az illetők, akik az albizottság által a jelentkezések eszközlésére fel lettek hiva, minél nagyobb erélyt fejtenének ki az ügy érdekében, és minél több jelentkezőket szereznének.

(!) Materny Lajos helybeli uymuáziumi tanár helyébe az e f. é. januárhó 27-edikén tartott ág. evang. egy- háztanács-gyülésben, Mészáros Ferencz miskolezi tanár választatott meg. A Miskolczon megjelenő «Borsod» czimü heti lap igen meleg hangon szól a Miskolczról távozó tanár úrról. A többi közt ezt mondja róla: »A mily szívből örvendünk e képzett, derek tauár előléptetésén, anyira sajnáljuk őt körünkből elveszteni.« Mi e sorokból azt olvassuk ki, hogy Mészáros Ferencz urban a nyíregyházai gymnázium kitűnő tanárt s városunk egy talpig derék embert nyert. Fogadja a t. egyháztanács a mi gratulúcziónkat is eme szerencsés választáshoz.

*** A nyíregyházai »Népkert« alapjára, az itteni előkelő osztálybeli ifjúság zártkörű tánczvigalmat rendez folyó évi február hó 16-án, a nagyvendéglő táneztermé- ben. Belépti dij : Személy-jegy 1 frt. 50 kr. Cslád-jegy 4 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapi- lag nyugtáztatnak.

(—) A népkert javára rendezendő tánczestélyen

a bálanyai tisztet Jármy Mártonné úrnő Ö nagysága volt kegyes elvállalni.

V (A leltározók figyelmébe.) A nagymélt, belügyminisztérium. f. é. januárhó 15-én 2230 szám alatt elrendelte, hogy a bírói, vagy gyámhatósági beavatkozást igénylő hagyatékok leltározása alkalmával, a hagyatékhoz tartozó épületek évi házosztály- és házbér-adóját, nem-különben a földbirtokok kataszteri tisztajövedelmét, a leltározást teljesítő közegek jövőre a leltárba, a beosér- ték mellett, pontosan bevezessék.

X A nyíregyházai »polgári olvasó egylet« által 1884. január hó 26-án, saját könyvtára gyarapítására, a nagyvendéglő táneztermében meg tartott jótékony czélu (ánczvigalomnak eredménye a következő. Összes bevétel: 217 frt. 60 kr. Kiadás: 188 frt. 04 kr. A jótékony czélra felülfizettek az alább következő urak és hölgyek: ifj. Fodor István (Debreczen) 1 drb. magyar arany (értéke 4 frt 70 kr) Benczy Gyula ur 3 frt. Két forintjával: özv. Mányik Józsefné, Lipták Dániel, Borzó János. Lichtblau Jakab, Csengeri József, Lányi Gábor, Kovács P. Pál, Jámbor András urak, ifj. Maurer Károly 1 frt 40 krt ; E^y forintjával: Maflák János, Lakner Ödön Stoffán Lajos, Soltész András, özv. Stromp Pálné, Tester Lajos, Kurucz István (őrmester) Zajácz József, özv. Privalszkiné, Karner Vilmos, Májerzky Barna, Kovács Ferencz, Szopkó Alfréd, Déry Dániel, Fodor József, Pazár István, Vojtovics Bertalan, Dr. Meskó László. Kovács János (tanár) Karanczay József, Furmann Pál, Prok András, Éles Lajos, Moesz Adolf, Weinberger Barnát urak, Hudák Károly ur 50 krt. Összesen 50 frt 60 krt. Fogadják a tisztelt felülfizető urak és hölgyek hálás kös/.önetünket. Nyíregyháza 1884. február 1-én. A polgári olvasó egylet nevében : a rendezőség.