Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. 4. szám. Nyíregyháza, 1884. január 27. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. •W' jVlegjelenilí hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kg ész évre........................................................4 frt. Félévre ................................... 2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A k özségi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájóhoz(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismerfct kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint In krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szóm): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Akit kevesen szeretnek. III. A hazaszeretetnek másik, szintén fontos iskolája: a nemzeti irodalom A nemzeti irodalom van hivatva minden államban arra, hogy a haza polgárainak művelődését, szellemi fejlődését, erkölcsi neme- sütését és a haza iránti ragaszkodását, szeretetét, áldozatkészségét fejleszsze és elősegítse. Igen természetes tehát, hogy minél fejlettebb, tisztességesebb és nemesebb az irodalom valamely államban: annál műveltebbek, jobbak és nemesebbek a polgárok is. Az irodalomnak nagy és fontos feladata van az államban, az országban. Az irodalomnak minden pillanatban résen kell állani, mint a honvédnek a haza határánál. Az irodalomnak kötelessége lelkesíteni a nemzetet minden szépre, nagyra és nemesre. Az irodalomnak tiszte: feldolgozni a nemzet történetét; kiemelni egyes dicsőbb alakjait, hogy tanuljon az uj nemzedék lelkesedni,áldozni és tenni a hazáért. Mily mindenható hatalom az irodalom a nemzetek életében, hogy többet ne említsek, ott van Dantonnak, az öröldiirü franczia tábornoknak ama fogvájóból rögtönzött tollal Írott levele a párisi con- venthez, amelyben csak enyit mond: „Vagy egy dalt, vagy százezer katonát leérek.“ Itt van még nem messze hozzánk, hátunk megett a I848A-iki honvédelmi hadjárat. Nem kell mondanom, hogy mily csudákat müveit Petőfinek egy-egy csatadala a honvédek lelkében és az ellenség soraiban; hogy mennyi szerető honleányt nyert meg hazafias költeményeivel, az oly sok oldalról megtámadott hazának. Csakhogy az Írónak első helyen és mindenek fölött a hazát kell szeretnie. Csakis ekkor irhát A „NYÍR VIDÉK“ TÁRCZÁJA, Az anyai szeretet hatalma. (Hindu beszély.) (Folytatás.) Ki tudhatja azt, mit gondolnak az égiek a földiek nyomora felől. Hihetőleg kedves látvány előttük az erény küzdelme, az ártatlanság elnyomatása, az igazság megbecste- lenitése ... a Gecsemáné és Golgotha ! De hát akkor ki számíthat oltalmukra ? De hát akkor mi joguk van tiszteletünkre ? Várd bo csak az események végét, majd meg látod akkor! Eltiporva, porig alázva ? Mit tudod te, te ki csak tegnapi vagy, a világház titkát ? A lét nagyon öreg ... A Véda négy világkorszakot ismer ... de hát ismeri-e valamennyit? Az egyik korszak nem elégitheti-e ki a másiknak hiányait ? Ti, a kik a Lethe folyamából isztok, valamenyi- szer egy lét-stádiumot bevégeztek, s mint egy álomból uj létre ébredtek, mit avatkoztok a világház igazgatásába ! III. Shu-báhu, a visz-árja jó kedvel müveié földeit. A föld jő barát, soha sem csalja meg a reá fordított gondot és szorgalmat. Virágzik, áldást terem, ha gyöngéd szeretet ápolja. A szeretet termékenyítő erő. A föld elzárt keble feltárul előtte, csak az ember az, aki kizsákmányolja azt is, kiisza annak öröm poharát, és ürmöt önt a kiivottnak helyébe. Felszabadítja magát a viszonosság kötélmr Mai a polgárok szivéhez hathatósan és fényes eredménynyel. Az iró ineggyőzdésének kettős szereteten kell alapulnia; t. i. a hon és az igazság szereteten. Az iró írjon szive mélyéből, az érzés melegével s a hon- szeretet hangján. Munkáin erkölcsi tisztaság, igazság-érzet, hazafiui hév ömöljék el. Az Írónak föladata mérsékelni az ifjúság tüzének erős lobogását s tettre tüzelni a tevékeny férfiak erejét. Boldog az a nemzet, ország, amelyik ily Írókkal dicsekedhetik. Ott a hazaszeretet tüze folytonosan ég, az erkölcsök lépten-nyomon tisztáinak és nemesbülnek s az ember-szeretet melege érezhetőig terjed. De mit szóljunk az oly irodalomról, amelynek művelői még elemeit sem ismerik annak a nyelvnek, amelyen Írnak; nem ismerik a népet, amelyhez szólnak irás-müveikben: nem szeretik a hazát, amelynek kötelékéhez, a magyar nemzet nagylelkűségénél fogva, tartoznak?! Az ily irók müvei legjobb esetben csak üres szórakozást nyújthatnak; de nem nevelnek, nem müveinek sem hazafit, sem emberbarátot. Az ily irók többnyire idegen irodalmi termékek forditmányaival árasztják el a nemzeti irodalom piaczát, amelyek csak idegen szokásokat, erkölcsöket és ízlést terjesztenek a hazafiak közt. Óh mert ne big.yje senki, hogy az irás, értve az igazi írást, könnyű dolog ! A valódi irás mesterség, több : művészet az, amelyet csak úgy tanulni kell, mint akármely mesterséget és művészetet. Az írástudásnak éppen úgy meg vannak saját műszerei, mint a mesterségnek; de az Írástudás műszerei nem a papír, toll és ténta, hanem a nyelv. Ennek ismeretében, kezelésében és alkalmazásában rejlik az Írástudás mestersége. Igen mei alól. Azt tartja, ő a miudenség középpontja, s érette létezik minden, joga van kiterjeszteni kíméletlen kezeit az életnek minden rózsáira . . . hiszen ő ön-czél, miért figyelmezne ő tehát magán kívül másra? Még arra sem tartja szükségesnek ügyelni, hogy taláu az ő hozzá hasonlói is önczélok lehetnek, s hozzá hasonló joglények. Az ily gondolatok szerfelett alkalmatlanok, kevesen törődnek velük. Ki is ügyelhet mindenre, midőn az élet oly elfoglaló. Egyetlen önzéstelen barátunk a szent természet, ez maga az örök hála. Amit kebelébe rejtünk, azt gondosan ápolja, mint az anya gyermekei letéteményeit, és megszázszorozva adja vissza. Ha megsebez az élet, s szivünk megtelik fájdalommal, lelkünk bánattal: hozzá megyünk. O megért mindent; mert anya, s örök szeretető lekével eloszlatja lelküuk fellegeit; csendes, édes mosolyával elűzi a a nyögő szív bánatait. Van neki gyógyszere mindenre. Határtalan gondos. Keble a gyógynövények egész szertára. Nincs a testnek oly betegsége, melynek gyógyszerét ö már előre meg nem temette volna. Egyiránt gondozza gyermekeinek testét és lelkét. Egyedül örök igaz anya. A természet valóban Bráma, a legmagasztosahb lény teste, amelyben ő él, az örökké egy, láthatatlanul, de Visknunak adja át az alakítás gondját, és Shivának a szétbontásét, mert e kettős munkásság nélkül lehetetlen az élet. Az élet örök anyagcsere. E csere csak úgy lehet séges, ha Shiva elvesz innen onnan anyit, amenyi Visknunak az alakítás és alakfentartására szükséges. Az életformának minden változása már a halálnak fátyolos menetele, s minden azt mutatja, hogy e sötét angyaloséra ellensége az egyetemes világéletnek, sőt annak egyik feltétele, feltétele a lét örök folyamának. Ha leveszi az egyik életelvről, lélekről az anyagburkot, adott neki helyette szabadságot keresni mást, saját erkölcsi fejleményéhez arán;, osabbat. Ez az örök igazság. találóan mondja Greguss Ágoston, Kölcsey szobrának leleplezése alkalmával tartott beszédében, hogy »Az írónak is meg van architektonikája mint a építésznek, szinvegyitése mint a festésznek, hang-reudszere mint a zenésznek; C9ak hogy valamivel mesterségesebb. A szabatos szerkezet az ö alkotásainak is alapföltétele; neki is úgy kell rendezni gondolatait, hogy az olvasó lelkét lassanként előkészítse . . . Hogy az olvasó mindent éppen annak s éppen úgy lásson, aminek és amint az iró láttatni akarja: szükséges, hogy az iró behatoljon a lelki munkálkodás titkos műhelyébe s lesse meg a rugókat, amelyek érzelmeinket és gondolatainkat tudtunkon kívül megindítják b egy, vagy más irányba terelik«. Csak igy és ekkor felel meg az iró feladatának; csak igy lesz az irodalom a közművelődésnek, a szív- és lélek-beli nemesülésnek és a hazaszeretetnek iskolájává. Ha már most összehasonlítjuk a nemzeti irodalom föladatát és czélját a magyar irodalom mai működésével, irányával és eredményével: mit kell tapasztalnunk? Először azt, hogy amire a legnagyobb súlyt kellene fektetni, azzal törődnek legkevesebbet: a nyelvvel. Valóságos martyromságot áll ki ma a magyar nyelv a legtöbb magyar iró kezei közt. Tisztelet a kivételeknek; de kénytelen vagyok kimondani, hogy a mai magyar irodalmi termékekben, legyenek azok könyvek vagy lapok, csak úgy hemzsegnek a német szó-alakok és szó- füzések. Hogy kik teszik ezt: mondanom sem kell. De hogy teszik és pedig szabadon, megrovás és tiltakozás nélkül: annak már egyenesen a magyar irodalmi társulatok az okai. Nekik volna szent kötelességük felszólalni az il) (nem mondom hogy czél- zatos, de mindenesetre) hazafiatlan és veszélyes kultusz ellen. A magyar irodalmi testületeknek eme közönye szülte az után, azt a megdöbbentően veszélyes Azért a mindent megfékező Jama, nemcsak a halálnak, hanem az osztó igazságnak istene is. Sokan úgy tartják, hogy a halál vége mindennek s a történelem végződik a sírnál. Csalódás. A halál eljutás az osztó igazsághoz. Járna fogadja az anyagburokból kilépő lelkeket, az igazság. Az élet csalódások menetele. A halál igazság. Ez nem hazudik soha. Maga a komolyság. Bizhatunk benne, az életben soha. Ah menyi árnya van ama parányi szikrának, melyet életnek neveznek? Mennyi vihar támadja azt meg, s idő előtti kioltással fenyegeti ? Örömeink és bánataink, erényeink és bűneink, az élet olajából táplálkoznak. Minden összeesküszik ellene. Maga a törekvés a legmagasabb tökélyre és élet, rovására fejti ki bámulatos erélyét. Erkölcsi kötelmeink, e benső istenszézat ... a szeretet, Brámának e fényes lelke, gyakran az egész életet teszik koczkára.. . Ezt műveli a hírnév, és dicsőség szomja . . . s a valódi élet helyett keresi az életet mások, az utóvilág csudáié emlékezetében. Soha sem bizhatunk ez életben, annyi ellenséggel van körülvéve, melyek közül mindegyik kész belőle, mint harácsból táplálkozni. A lét a biztos csupán, az élet soha. Shu-báhu a visz-árja nem gondolt erre. Ő boldog volt. Azt hitte, hogy körülte az örök Nandana virágzik melyben a szép bűbájos Padma-Locsána képezi a fényt,’ az örök derűt. A szerelem oly isteni, hogy annak halhatatlanéi, gában senki sem kétkedik, aki azt igazán megismerte számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva, -po
