Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

állapotot, hogy mig az 1848 előtti időkben is csak félve s nemével a tiszteletnek lépett egy-két lelkiismeretes hazafi az Írói pályára: ma már minden bukott szatócs és diák képesnek tartja magát az Írói pályára. Nem csuda. Mióta az irodalom is szabad ipar lett; mióta Magyarországon nincs egyetlen tekintélyes Írói areopág: minden kétes exis- tencziáju egyén hírlapíró lesz; az olvasó közönség pedig oda siet, ahol legnagyobb a lárma és legolcsóbb az olvasmány. A minőséggel már nem is törődik, mert alig van miben válogatni.

Szomorú igazságok ezek, amelyeket lehetetlen volt elhallgatnom éppen ez úttal, amikor a hazaszeretet iskoláit van szándékom bemutatni a szives olvasóknak. Ha pedig azt az erkölcstelen aljas tartalmat és irányt veszszük komoly figyelembe, amely különösen a magyar hírlapi és regényirodalomban kapott napjainkban lábra: kétségbe kell esnünk a magyar nemzeti művelődés jövője fölött. Mintha szándékosan akarnák e nemzetet kiforgatni eredeti nemes erkölcseiből, s irodalmát a porig lealázni a müveit világ előtt! Vörösmarty, Toldi és Bajza szellemei, mit szóltok mindezekhez!?

Valóban kívánatos, hogy a magyar irodalomnak és nyelvnek nemzeti irányban való fejlesztéséről komolyabban gondolkozzunk. Ha a fővárosi Írói körök vagy képtelenek, vagy gyengék a magyar irodalomnak nemzeti szellemben való fejlesztésére és a közer- kölcsiség nemesítésére: vegye kezébe a vezérszerepet a vidék. Alakuljanak a népesebb magyar városokban, mint pl. Szeged, Debreczen, Miskolcz, Arad, Kassa sat. irodalmi társulatok és mentsék meg, amit még, meg lehet menteni, ügy látszik, hogy Debreczenben már komolyan gondolkoznak e tekintetben s „Csokonai egyletet“ szándékoznak teremteni. Hasonló mozgalom indult meg Temesvárott is. Csak előre ! mert maholnap hiába keressük a hazaszeretet iskoláját a nemzeti irodalom csarnokában !

Kniethy István.

Közügyek.

(Az adókezelés módosítása iránt) meghozott törvény tudvalevőleg felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy ott, ahol szükségesnek látja az eddigi, a törvény- hatóságok és községek által alkalmazott adóvégrehajtók helyett, állami adóvégrehajtókat rendszeresítsen. E törvény életbeléptetése alkalmából a pénzügyminiszter legközelebb, mint halljuk, a vidékre 190 állami adóvégrehajtót, a fővárosba 10 adóvégrehajtót s 10 becsüst fog kinevezni. Az ez állásokra kiirt pályázatban, mint halljuk, több mint 1200 pályázó jelentkezett. A kinevezés már legközelebb meg fog történni.

(Az árvapénzek kezelése.) Az árvaszék által a kölcsönadott pénzek behajtása körül elkövetett mulasztásokért magánjogilag első sorban az árvaszék felelős-e, vagy pedig a törvényhatóság? Ezen kérdésre vonatkozólag a kir. Curia legújabban, egy felmerült concret eset alkalmából, elvi jelentőségű határozatot hozott. A kir. tábla, az elsőfokú bírósággal szemben, az árvaszéket tartotta első sorban felelősnek és elutasította a keresetet, mivel az árvaszék tagjainak előzetes perbefogása elmulasztatott. A Curia ezen felfogást mellőzte és megállapította a törvényhatóság irányában a kereshetőségi jogot. E kiválóan érdékes kérdés iránt hozott ítéletek indokolásából kiemeljük a következőket. A temesvári kir. járásbíróság a többi közt felhozza : A gyámhatóságot a törvény szerint a megye közönsége gyakorolja az árvaszék által, az árvaszék tehát a megye közönségének, a törvényhatóságnak megbízottja és kiküldöttje, teliát nem önálló és független testület; miért is az árvaszék

„N Y fB V I D É K“.

által elkövetett hibákból és mulasztásokból eredő károkért első sorban a megye közönségét terheli a felelőség. — A budapesti kir. tábla indokolásában a következőket említi fel: Amenyiben felperesnek Temesmegye árvaszéke által kezelt örökrésze a miatt, hogy az árvaszék a követelésnek kellő időbeni biztosítását elmulasztotta, behajtlauuá vált, az iránt az 1877: XX. t.-cz, 299. íjának első bekezdése értelmében, első sorban kár- talauitással az illető árvaszéki tagok tartoznak, kiknek mulasztása folytán a károsodás felmerült, a törvény értelmét kétségtelenné teszi az ugyanazon szakasz 3. bekezdésében foglalt megkülönböztetés. Minthogy pedig felperes keresetével a nélkül fordult a megye közönsége ellen, hogy netáni kára iránt az első sorban felelős árvaszéki tagok elleni igényének érvényesítését megki sérlette volna, felperesnek a megye közönsége elleni kereseti joga sem volt megállapítható. A kir. Curia ítéletének indokolásából felemlítjük: 1877: XX. t.-cz. 299. §-ának 3. bekezdéséből nyilván kitűnik, hogy annak rendelkezése a 299. §-uak nemcsak a másik, hanem az első kikezdésében szabályozott felelősség esetében is al kalmazást nyer. Ugyanis a 299. §. első bekezdése szerint a gyámpénztárból kölcsönadott pénzekért harmad- sorban a törvényhatóság, a második bekezdés szerént pedig harmad sorban a »község« felelős. A midőn tehát a harmadik kikezdés az »utóbbiak« kötelességévé teszi a felszabadult gyámolt vagy gondnokolt kielégítését, a többes számban használt »utóbbiak« kiféjezés alatt nemcsak az előzőleg egyes számban használt »község«-et, hanem a törvény- hatóságot is érti, és pedig annyival inkább, mert a viszkereseti jogot is nemcsak a második kikezdés szerint első vonalban kötelezett „közgyám«, hanem általában az első vonalban „kötelezettek« ellen tartja fenn, és mivel indokolva sem volt, hogy a törvény másként intézkedjék a község, mint a törvényhatóság felelőssége esetében.

(Államsegély.) A belügyminisztérium idei költség- vetésébe is fölvétetett a magyar szinészegyesület segélyzése 5000 forinttal ; mely összeg a képviselőház január

17-ki ülésében meg is szavaztatott. Nem sok ugyan ez 5000 forint, de még is jobb a semminél.

(A honvédelmi minisztérium) ideiglenes vezetésével, a királyi felség Orczi Béla bárót, a személye körüli minisztert bízta meg.

(a telekkönyvi törvény-novella) tárgyalását, Ber- czelly Jenő elnöklete alatt, folyóhó 19-edikén tárgyalta a miniszteri értekezlet. A telki szolgalmaknál, hosszab vita után kimondatott, hogy a szolgalom az uralgó teleknél is följegyzendő.

(Uj 50 forintos bankjegyek) jőnek forgalomba a jövő februárhóban, melyekről azt Írják a lapok, hogy ezek lesznek a legtökéletesebb bankjegyek egész Európában. Ez uj ötvenes bankót absoluta utánozhatlannak mondják. Alapszíne kék, de mivel ma már a kék szint is utánozhatni a fotográfián, a viznyomáshoz folyamodtak : hogy igy egyelőre a fotográfiái és heliogravure utján való hamisításnak elejét vegyék. A bankjegy szövege magyar és német. Mindkét oldalán allegorikus gyermek - csoportok vaunak, felső részén a király arczképével.

(Felső leányiskoláink és a nőnevelés.) A közoktatás- ügyi miniszter legközelebb rendeletet iotézett a felső leányiskolái igazgatókhoz, melyben utasítja őket, hogy a vezetésük alatt álló intézetben szüntessék meg a »sokat tanítani akarást« s a növendékeknek hajszál hasogató, beteges filozófiai meghatározásokkal való fárasztását. E helyett inkább fordítsák idejüket a növendékek »nevelésére« s észbeli tehetségeik természetes utón való fejlesztésére. A nők nevelésénél különösen ügyelni kell arra a módszerre, mely a szellemi erőket fokozatosan fejleszti s megkedvelteti a munkálkodást. E tekintetben főelv az, hogy »a társadalomnak, nem tudományosságot negélyező, tudákos nőkre van szüksége, hanem olyanokra, kik ismerik a tudomány alaptételeit, helyesen gondolkoznak, dolgozni pedig szeretnek is, tudnak is«. Ennélfogva a nehézkes definíciókkal táplálkozó tanítási módszer helyett, a tanítás és nevelés fentebb kijelölt természetes útját kell követni a szén az utón tenni az ismeretszerzést a nőnevelés egyik főeszközévé.

Nem is lehet az más, mint Brémának, az örökké szentnek életlehellete ... s ez paradicsomot varázsol elő mindenütt, ahol magát kifejtheti: a rideg sziklák csendes völgyében, a bambusz kunyhó alatt, s az izzó sivatagban, a magányos pálmák tövében. Oly sok ő, hogy majdnem semmire sincs szüksége. Magából kitelik minden. Valami, a mi magából táplálkozik, s ebben rejlik isteni ereje.

Ezt érzé teljes kifejlésében már két év óta magányos sziklavölgyében Shu-báhu. Nem tudta mi az az unalom soha. E kedves hegyzugban meg volt mindene, ami szivét, lelkét betöltheti.

Minő örömmel művelte földét? S mint virágzott az a boldog megelégedés munkás keze alatt ?

Az éltető nap, Bráma szeme a völgyet kerítő sziklafal másik oldalán sugárzott már, Sbu-báhu letette kapáját, s végig tekintve virágzó telepén, eltelve hálával térdre borult, s megtelt szivét, csendes imában Brémához emelkedve, könnyité meg.

Ha szivünk megtelt örömmel, istenre van szükségünk, kinek azt megköszönhessük; egy atyára, akinek kezét megcsókolhassuk.

Ha szivünk megtelt fájdalommal, ismét istenre van szükségünk, kinek sebeinket felmutassuk; egy anyára, ki megértse bánatunkat.

Az után indult haza a bámbusz kunyhó felé.

Ott volt azotthon. A szép Padma képezé az otthont.

A ház üres volt. Nos akkor üres az egész világ.

A ház minden.

Egy ideig várakozott Shu-báhu, az után elment a szent fojyó partjaira, s ott találta Padma öltönyeit. Öröm sugárzá körül arczait. Meg volt, amit ő keresett. Meg volt a kedves minden, egy szeretet-teljes emberi alakban öszpontositva.

— Fürdik bizonyosan — suttogá, s végig nézett a szent folyó tükörén.

A szent folyóban ott fürdött a kék ég, s végig nyúlt tükörén a napsugár tüzoszlopa.

— Itt kell leuni neki is, ahol az ég van és a napsugár. Öszszetartoznak. Nem lehelnek távol egymástól.

így gondolkozott Shu-báhu és ismét végig nézett a szent folyó tükörén, s nem látta a Lotosz szemű Pad- mát sehol . . . sehol.

Nehéz aggodalom szállotta meg szivét.

Oly nehéz nélkülözni mindent.

Nevét kezdé kiáltozni.

A pálmaerdők, a szent folyó partjain, felébredtek a fájdalom aggasztó szavára, s szellem hangon kiálták ők is; Padmaí Átvevék a hangot a barátságos sziklák, és kiálták ők is részvevőn: Padma!

Ab, hogy még a szikláknak is van szive; mert van részvéte a fájdalom iránt.

De hát volt-e Ajodjának is, ki ájult áldozatát anyi kejérzettel ragadta tovább és tovább; nem gondolván többé Jadghernaat bálvány istenével, anuak sugárzói rubin szemével, nem a Nirwána átkos sötétségével. Az ő szive egy sötét örvény volt, mely elnyelte az eget és földet. Nagyon hasonlított a Párzak Arihmánához, mely magába nyélé Ormuzd fénysugarait, s az égit az anyag rabjaivá tévé, megbasonlást szíva ezen idegen elemekkel magába, de hát avval a szentségtelen rablás első gyönyörében mitsem gondolt.

A bűn nem néz messzire soha.

Ajodja sem nézett a jövőbe. Mit is láthatna ott mást, mint saját büntetését.

A bűn elvesztette jogát a holnaphoz.

A holnap az igazságé ... az istené. Ezért temeti magát a bűn a »má«-ba . . . a pillanatba, mely az övé.

Bráina behunyta szemét, s elfordult a világtól.

Sötétség borúi oda, honnan eltávozik az isten, s elfordul Bráma éltető szeme.

Shu-báhu fáklyát gyújtott, s kiállott a partra s kiáltott lélek szakadva: Padma ! . . Padma!

(Folyt, köv.)

A debreczeiii ügyvédi kamara emlékirata, a közjegyzői törvény módosítását tárgyszó törvényjavaslat ellen.

Mióta az alkotmányos kormány hazánkban visszaállíttatott, fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy az ügyvédi kar a törvényhozás mostoha gyermekének tekintetik, s mig egyfelől az ügyvédi jogosultság megadása az ügyvédek létszáma által korlátozva nincs, addig másfelől lépésről-lépésre következetesen összébb szorittatik az ügyvédi működési kör úgy, hogy aggódva kell néznünk az ügyvédi kar anyagi jövőjének elébe.

Azon törvényhozási intézkedések közül, melyek az ügyvédi kar működési körének összébb szorítására tétettek, alig sújtotta egyik is érzékenyebben hazánk ügyvédi karát, mint azon törvényjavaslat, mely a kir. köz- jegyzősógről rendelkező 1874. évi 35. t. ez. módosítására vonatkozólag, a törvényhozás elébe már be is terjesztetett.

Mint rendesen történni szokott, ezen törvényjavaslat is a képviselőház asztalára került a nélkül, hogy az iráut az ügyvédi kamarák véleményadásra felhivattak volna ; minélfogva nem volt alkalmunk az arra vonatkozó észrevételeinket illetékes helyre, a törvényjavaslat megállapítása előtt, eljuttatni.

Most azonban a törvényjavaslat tartalma már köztudomásra jutván, élni kívánunk az 1874. évi 34. t. ez.

19. §-án alapuló jogunkkal annál is inkább, mert ezt teuni, az ügyvédi kar érdekében mellőzhetetlen kötelességünk.

Azon sérelmeknek, melyek e törvényjavaslatban az ügyvédi kar ellen benfoglaltatnak, legfőbbikét tartalmazza a 20. §., mely a telekkönyvi jogokra vonatkozó okmányok érvényességét közjegyzői hitelesítéstől teszi függővé, vagyis telekkövyvi ügyekben a közjegyzői kényszert kívánja behozni.

Ha ez intézkedés törvényerőre emeltetnék, ez által az ügyvédek működési köre ismét igen érzékeny megszorításnak lenne kitéve; mert ez esetre az összes telekkönyvi peren kívüli ügyek a közjegyzők kezébe jutnának, még pedig nemcsak az okmányok kiállítása, hauem a beadványok szerkesztése is, mert fel sem lehet tenni, bogy a midőn a felek, okmányaik kiállítása végett közjegyzőt kénytelenek felkeresni, az okmányok kiállítása után a további teendők végett nem a már eljárt közjegyzőt bíznák meg, hanem ügyvédet keresnének fel, s ekként közjegyzőt is, ügyvédet is fizetnének.

Bármily érzékeny legyen is ezen sérelem, melyet az ügyvédi kar a közjegyzői kényszer behozatala által szenvedni fogna: nem szólalnánk az ellen fel, ha arról volnánk meggyőződve, hogy saját érdekeinket a közjó rovására elő mozdítani nem kívánjuk, sőt azokat a közérdeknek mindig készségesen alá rendeljük.

De nagyon is indokolt felszólalásunk akkor, a midőn úgy vagyunk meggyőződve, hogy a hitelesítési kényszer behozatalát közérdekek nemcsak nem kívánják, sőt határozottan ellenzik.

A törvényjavaslat a hitelesítési kényszer behozatalára indokul egyfelől azt hozza fel, hogy a közjegyzőknek uj jövedelemforrást szükséges teremteni, mert mostani hatáskörükben, állásukhoz mért tisztességes jövedelemmel nem rendelkeznek; továbbá, hogy ez utón a hamisításoknak eleje lesz véve, s ekként a telekkönyvi jogok jobban fognak biztosíttatni, mint eddig.

Azonban ezen indokok egyike sem elegendő arra, hogy oly nagy fontosságú és következményeiben messze kiható reform, minő a hitelesítési kényszer, életbe lép- tettessék.

Az első indok alaptalan.

Hiszen nagyon élénk emlékezetünkben vau, hogy midőn a közjegyzőségek rendszeresittettek, nemcsak gyakorló ügyvédek, hanem törvénysziki, sőt kir. táblai és kúriai bírók s miniszteri tanácsosok is folyamodtak kir. kö/jegyzőségért, s a kinevezettek egyike sem köszönt még eddig le tudtuukkal az elnyert közjegyzőségről azon indokból, mert nem tud a közjegyzöségbői oly tisztességesen megélni, mint előbbi állásában.

Azóta pedig a közjegyzők működési köre nem hogy megszorítást szenvedett volna, de sőt folytonosan széles- bittetett, és ennélfogva, de meg azért is, mert a közjegyzői intézmény naponként mindiukább ismeretessé lesz, jövedelműk is naponként növekedik úgy, hogy a közjegyzői állások már eddig is oly keresettekké váltak, miszerint üresedés esetében a pályázók tömegesen jelentkeznek.

Arra tehát, hogy a közjegyzők jövedelme, a hitelesítési kényszer behozatala által is emeltessék, szükség nincs, és legkisebb aggodalmat sincs okunk táplálni az iránt, mintha a közjegyzői intézményt a miatt, mert a közjegyzőségek tisztességes jövedelmet nem biztosítanának — a legkisebb veszély is fenyegetné.

De ha a közjegyzői intézménynek fenállását veszély fouyegetoé is, nem tartjuk az osztó igazsággal ősz- szeegyeztethetőnek, hogy a közjegyzőség kedvéért, mely intézmény különben sem a hazai jogfejlődés kifolyása, hanem a szomszéd európai államoktól, azok utánzásául, hozatott be hazánkba; a számban úgy, mint tudományos képzettségben, és a közélet minden ágára gyakorolt befolyásban sokkal tekintélyesebb és valljuk be, nélkülöz- hetlenebb ügyvédi kar fosztassék meg létfentartási eszközének egyik jelentékeny részétől.

Sőt nem tartanók valami nagy veszélynek azt sem, ha a közjegyzői intézmény hazánkban nem lenne képes megerősödni, mert azon 9 óv alatt mióta a közjegyzői intézmény nálunk életben van, úgy tapasztaltuk, hogy az nem a közhitei, nem a jog és vagyonbiztonság megszilárdítására, hanem megfordítva a csalás, kijátszás, hamis bukás és általában a corruptio előmozdítására szolgál; a mennyiben a házastársak, rokonok és jóbarátok közötti roszlelltü vagyon-átruházások, álkövetelések és hamis foglalások azóta szaporodtak fel aggasztó mérvben, mióta mindezeket a közjegyző hitelességének köpönye alatt, úgy szólván büntelenül lehet cselekedni.

Ami pedig a hamisítást illeti, igaz, hogy a közjegyzői hitelesítés mellett a hamisítások elkövetése megne- (Folytatása a mellékleten.)