Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

lágfájdalom végtelen súlya alatt megtört lelket, amely keservén kiviil miről sem tud. Az ő világuk érzelmeik által van határolva; amelyen túl rájuk nézve misem létezik.

Ne tagadjátok. Ez igy van. És ha igy van, úgy sokszor előáll annak szüksége, hogy a világ fogalmának meghatározásánál, az egyéni testi és lelki terjedelem határán túl nem mehettek.

Nagyságod és alakod jelentkezése tehát ismerd meg, viszonylagos valami! Semmi és minden vagy egyszerre. Vannak, akik ismernek egész végtelenségedben ; vannak, akik előtt nullává törpülsz, akik előtt minden alkotásod értéktelen semmi. Méreteid végtelensége tehát csak roskatag alapja óriási hatalmadnak. Szemedbe mondom ezt, hogy ismerd meg magadat s ez hozzád egyszersmind első üdv szavam! Ajándékul pedig im önképed nyújtom. Ámde bővebb kezűnek kell lennem jókivánataimban. Nem is leszek fösvény.

Kívánok a divatos értelemben vett világnak, az emberek összeségének minden jót.

Ember! Uj fogalom; s az év utolsó napján taglalva, elég komoly is. Mert hát ki ő ? Az nem lehet való, mit róla mondanak, hogy: állat, akit a természet ható ereje s a létérti küzdelem tett azzá, ami. Nem. Az isteni szikra földi eszménye- sitője ő; philosophicus értelemben szólva: érzéki eszes lény; magyarosan nevezve: az enyészet ördögének szánandó martaléka, főkincse az élet, amely nem más, mint ut a sirhoz.

íme világ! Önképed egy másik alakzatban. No ugyan gazdag vagy, és ékes ábrázatu! Ismerd meg magad. Ez lenne üdvözletem második szózata. Az önismeret sokszor hasznunkra vau.

De hiszen ez nem újévi üdvözlet; ez ravatalhoz illő beszéd: kiálthatnád felém. Igazad lehet, jtye hát ma nagy halottad leeud s igy illik hozzád. Már hallom is utolsó búcsú szavait, amint sóhajtozza: Isten veled, én már elmegyek, el a végtelenség útjára, ahonnan nincs többé visszatérés; el az örökké-valóság bóditó homályába, ahonnan még senkisem talált vissza. És mert: „Gyászos múltnak visszagondolása: — Elviharzott kínok: ,sarjadása.“ Tehát csak menj te vén esztendő s vidd magaddal minden alkotásod, ne maradjon egyetlen foszlányod is hátra, ami néhai létedet emlékébe idézné azoknak, akik benned a fájdalmak és szenvedések füzében égtenek. De mégis várj, hisz a világ nem egészben szenved. Igen sokan .vannak, akik benned az üdv tengerére leltek. Maradjon ezekkel boldogító emléked s légy dicsőítve általuk. így leszesz azután a világ egyik része által átkozva, a másik által áldva; mert rósz és jó voltál egy időben. íme, emlékül, önképed adom neked is.

De kondul már az óra, életed utolsó órája, enyészetednek bánatos hirdetője. Isten veled! Hálám fejében letakarom hidegülő arczodat, elfedem bágyadt szemeidet; de egyúttal rád olvasom Poe Edgár szavait:

»Menj tehát, pusztulj azonnal,

Kiáltok rád fájdalommal,

Yeszsz örökre semmiségbe a pokokoli ójeleu !

Ne maradjon itt egyetlen toll emlékeztetni engem !<

De nyugodjál csendesen ! . . .

Ah! de mi az, mi fényt látok nyomodra szállni fel ?

Ha e parányi lény észre véteti léteiét; te akit a természet lélekkel, észszel áldott meg, kétségbe miért esnél?

E gondolat feledtető velem elhagyatottságomat, s a következő pillanatban már jótékony meleget éreztem szivem körül; ereimben pezsgeni kezdott a vér, s érezni kezdtem: hogy mégis vagyok valami.

Fejemet felemeltem s ajkam öakénytelenül ejté ki:

Eddig nem léteztem, de ezután leszek! A semmiből legalább valami.

És lelkem megnyugodott, alattam puhább volt az egyszerűn beterített szalma s fejemet csendesen lehajtva, nyugodt szender szállott szememre. És álmodtam az életről ... ez üres semmiről és sok valamiről.

Az uj év hajnalán gazdagabbnak éreztem maga mat. Tagadtam, hogy már nincs semmim, éreztem, hogy már vagyok valami; mert van önérzetem és akaraterőm! — — :— — — — — — — — —

És most, midőn ifjúságom ez emlékét leírtam, még egyszer vissza gondolok reá, s meg kell vallanom, hogy az akkor kapott benyomás, mind e napig megmaradt.

Az évek hosBzu során küzdtem, törtem előre s azt tapasztalán!, hogy az ember csak addig semmi, amig magát anuak tartja és azonnal valami, amint tetterejét, felismerve s azt ernyedetlenül felhasználva: halad az .élet lépcsőinek számtalan fokán, hol fel-felé, hol le-felé, amint az élet szeszélye magával hozza.

És ekkor minden újév meghozza a maga gyümölcsét, 8 minden ó-év végén elégedetten mondhatjuk el:

Adjon Isten mindenkinek az én múltamhoz hasonló megelégedett boldog uj évet, kevés semmit és sok, igen sok, valamit.

„N Y ÍR V I D é K“.

Mily kétes világ az, mely ott felénk dereng? Az uj év ifjú alakja áll ott sírod fris hantjain, biztató, mosolygó, ártatlan arczczal: mint egy gratia. Isten hozott szép ifjú, te most még szenytől szűz alak! Nos, mit hoztál nekünk? Van-e kebledben balzsam a szenvedők sebére ? Tudsz-e reményt önteni a csüggedők leikébe? Jer keblünkre! Tanítsd meg, ezt a vén világot, mint kell megelégedéssel élnie. Tanítsd meg, mint kell szeretni tudnia. Áraszd el őt a humánus eszmék özönével s a nemes érzetek éltető árjával. Tanítsd meg őt arra, hogy a szív az, ami a kincsnél többet ér; a szív a szeretet és remény tanyája, s boldog csak az lehet, kinek szive ezekkel telik el. Elhagyott és szegény csak az, aki szeretni s remélni már nem tud, aki csupán azért él, mert meghalni nem tud, de az ily szegénynek is magyarázd meg, hogy a reményei felett zokogó emlékezet mellett, él még a kötelesség is, mely életének szintén sark-rugója lehet. Tanítsd meg őt eszmékért, másokért és másokban élni. Hideg bár a motor, de mégis az. És adj hévtelen szivének vigaszt! Mondd el neki, hogy egyszer utol érendi a legboldogabbat is s lelki világa az lesz, mi ezé. Semmi! Hindu phi- losophia, de utóvégre is ki tagadja meg, hogy a fájdalmak végére gondolni, vigaszt nyújtó cselekedet. A nirvana (nem lét). . . azután (hind bölcsészet) a boldogság állapota. íme az egyenlőség, s ha e szegényeket még arra is meg taníthatnád, mint kell az istenség eszméjében megnyugvást keresni: úgy hivatásodnak fényesen eleget tennél. Tanítsd meg az embert jókorán arra, hogy a szenvedély a szív életének megmérgezője, nemes virágainak elhervasztója; és hogy sohasem mondott a nagy vallás alapitó Sharma Visnu iga- zabbat mint azzal, hogy „ . . . már életében fölleli az a boldogságot, ki szenvedélyeit uralni tudja“; és ifjan hal ő meg, mert veszítsen bár mindent, legfőbb kincse, szivének tiszta és erős verése: mégis megmarad.

Mondd el aztán a minduntalan magát néző vetélkedőnek, az előtted sárga arczával ingadozó irigykedőnek, a gőgjében magasra emelkedő embert kicsinylőnek stb., hogy: botor munkát mivel, mely- lyel ön lelke előtt sem találand tetszésre, s hogy a lélek ellen intézett minden merénylet, előbb-utóbb megboszulja magát. A szenvedélyek hullámaiba merülve, lassan-lassau elaltatja ugyan lelkét, s a test kényére él; de ha eljött az ébredés ideje, sötét lesz a láthatár és kietlen, mint a fagyos éj; s ha igy fogsz tenni és beszélni, lesznek, akik tomboló vigságukban, gunynyal uézendnek rád; de azért csak menj előre és hirdesd a szeretet és remény tanát. Talán lesznek, akik meghallgatnak, akik szavad után . buzdulva, féltékenyen fogják őrizni azt a szent tüzet, mely mellett szeretetiik s reményük érzete hiv ápolást talál. Menj tehát és hirdesd a szeretni és remélni tudó szegénynek, hogy ő dúsgazdag; gazdagabb mint a szivében csak kihűlt hamvat hordozó Nábob. Menj és hirdesd a szenvedőnek, hogy fájdalma bizton enyhülni fog; hogy te és jövő társaid eltörlik fájdalmuk seb helyét. Mondd el a jót akarónak, hogy jutalmat lel ha másutt nem, önlelke világában, önérzete magasztos tudatában. Menj teliát előre! Áldást hozzon ránk lépted minden nyoma. Vajha úgy érnél végedhez, hogy visszatekintve óriási munkádra, azon tudattal zárhatnád le szemedet, hogy mindenkitől csak áldva lehetsz.

Boldog uj évet! F.

Nyíregyháza város képviseleti gyűléséből.

(Dcczemberhó 28.) '

Az e folyó évi deczemberhó 17-én tartott képviseleti közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után

olvastatott a legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazításával megbízott küldöttség jelentése; amely jelentés tudomásul vétetett, s a megválasztott virilisek, akik már adójuknál fogva különben is tagjai a képviseletnek, utasittatni határozhatott az iránt, koey a két jog közül melyikkel kivánnak élni, vagyis mely czimen akarnak a képviseletnek tagjai lenni?

Következett a Joszka János halálával megürült házi pénztárnoki állásnak választás utján való betöltése.

Elnöklő polgármester két ajánlatot olvas fel, amelynek egyikén 23 képviseleti tag Kovács Ferenczet, a másikán 13 képviseleti tag Soltész Gyulát ajánlja a pénztárnoki állásra.

Az ajánlatok, illetőleg az ajánlottak ellen kifogás nem tétetvén, elnök a szavazást elrendeli. A szavazatszedő bizottság tagjaiul Gruden Ernő elnöklete alatt Szikszay Pál, Sztárek Ferencz és Gredig Jeremiás képviseleti tagok küldetnek ki. A szavazás tartamára a gyűlés feloszlik.

A szavazás megtörténvén, az összes 121 szavazatból, Kovács Ferencz 72-öt, Soltész Gyula 49-et kapott. E szerént a pénztári állásra Kovács Ferencz megválasztottnak jelentetett ki.

Polgármester bejelenti, mikép az alsó fokú ipariskola, a törvény értelmében, a város kebelében megnyittatván, bekövetkezett az idő, hogy az ipariskolai bizottságba a képviselet beválaszsza a maga contingenBét, amely a vonatkozó törvény értelmében 10 lehet, s e czé!- ból Török Péter, Korányi Imre, Haas Mór, Déry Károly, Kerekréthy Miklós, Májerszky Béla, Takácsy Alajos, Gredig Jeremiás, Bencs László és Leffler Sámuel képviseleti tagokat ajánlja.

Az előterjesztett névsort a képviselet egyhangúlag elfogadja.

Sztárek Ferencz képviseleti tag azon megjegyzésére, hogy a névsor közt egyetlen iparos sincs ; holott épen azok vannak leginkább érdekelve: polgármester azt a felvilágosítást adja, hogy az iparosok, mint ipartársulati tagok, szintén befolynak az iskolai felügyeletbe, amennyiben az ipartársulati elnökök kivétel nélkül tagjai az iskolai bizottságnak; ezen kívül amelyik ipartársulat 50 írttal járul az iskola segélyezéséhez, két képviselőt is küldhet az iskolai bizottsági gyűlésekre.

Pazar István, mint az alsófoku ipariskola igazgatója, igen érdekes ismertetését adja az egész ipariskolai mozgalomnak. Örömmel constatálja a többi közt azt, hogy az előkészítő osztályba jelenleg 87, az alsó osztályba 110, a másodikba 57, tehát összesen 254 tanuló jár; ami mindjárt kezdetben oly szám, amely maga a leghangosabban nyilatkozik az ipariskola szükséges volta mellett.

Mindenesetre feltűnő az előkészítő osztálybeli 87 tanuló, akik vagy épen semmi, vagy csak nagyon kevés iskolai készültséggel bírnak. E 87 tanuló, az ipariskola nélkül kétségkivül örökre elveszett volna az életben, úgy az iparra, mint a hazára nézve egyaránt. Nem lehet tehát eléggé méltányolni az ipariskolai intézmény üdvös voltát. Az iparosság tehát a legszebb honfiúi kötelességet teljesít, ha tauonczait el nem vonja az ipar-iskolába való rendes járástól.

Pazár Istvár előterjesztését a közgyűlés elismeréssel és éljenzéssel fogadta.

Utánna Andráscsik József szólalt fel és indítványozta, hogy az ipar kamarát keresné meg a képviselet s kérné fel ipariskolánk segélyezésére.

Az indítvány egyhangú helyesléssel elfogadta- tatott azzal a módosítással azonban, hogy csak ha az alapszabályok mégerősittetni fognak, keresendő meg a debreczeni iparkamara.

E tárgy befejezte után figyelmezteti polgármester a gyűlést, miszerint a megválasztott pénztárnok megjelenvén, tenné le a hivatalos esküt. Kovács Ferencz pénztárnok megköszönvén a benne helyezett bizalmat, az esküt leteszi.

A házaló kereskedésnek a város területén való betiltására vonatkozó szabályrendeleti javaslat előterjesztetvén, rövid vita után, egy vegyes bizottságnak határoz- tatott kiadatni, részletes'feídolgozús és jelentéstétel végett.

A vegyes bizottságba beválasztattak: Kerekréthy Miklós, Májerszky Béla, Bencs László, Csapkay Jenő, Andráscsik József, Stern Jenő, Déri Dániel és Czukor József, a polgármester elnöklete alatt.

Élénk, sőt mondhatni éles vita keletkezett a tégla és cserép gyártásnak kezelési módozata fölött.

Belfi András képv. tag ugyanis, a múlt gyűlés alkalmával azzal az inditványnyal lépett fel, hogy a tégla- és cserép gyártás jövőre ne házilag kezeltessék, hanem adassék bérbe. Ez indítvány akkor nem lévén tárgyalható, a mai napra tűzetett ki, tanácskozás és elbírálás végett.

A vélemények és nézetek két táborra oszlottak. Voltak, akik a házi kezelést, voltak, akik a bérletet helyeselték.

A bérbe adás mellett harczoltak Belő András és Haas Mór. A házi kezelést pártolták Czukor József, Pa- lánszky Sámuel és Király Sándor.

A közhangulat a házi kezelés mellett nyilatkozott, bár határozati érvényre egyik nézet sem emelkedett; hanem előbb a gazdasági szakosztálynak határoztatott kiadatni: hogy adjon kimerítő véleményt a kezelésre nézve.

Fedor Ágoston városi Írnok fizetése, aki régidő őta mint adópénztári ellenőr működik, saját kérelmére 100 forinttal megjavittatott úgy azonban, hogy ovadékot köteles letenni.

A városi hajdúk illetményének felemelése és a csendlegények számának szaporítása tárgyában beadott kérelem, mint nem teljesíthető, elvettetett.

(100)

Az uj ipar tör vény-javaslat.

A hivatalos sajtó kivonatos közléseiből ismerjük az ipartörvény javaslatot, amint az — úgy látszik, további hivatalos megrostálás nélkül — a képviselőházhoz legközelebb be fog terjesztetni. Noha a fontosabb elvi határozmányokra nézve, az uj rendezésről eléggé tiszta képet alkothatunk magunknak ; mégis idő előtti volna a végleges és hiteles Bzöveg közzététele előtt a javaslatot tüzetesebb bírálat tárgyává tenni. Ezért is egyszerűen annak konstatálására szorítkozhatunk, hogy »nagyban és egészben« az átgondolt, rendszeres munka jelentékeny közeledést mutat a II. orsz. iparos-gyűlés álláspontjához; amennyiben a kötelező iparszervezkedés, egészen uj alakban ugyan, de a legszélesebb önkormányzati alapokon, a kényszer-ipartestületekben concedálva, van; mig ellenben az u. n. qualificátiő kérdésében csupán némely engedélyhez és képességi kimutatáshoz kötött iparágra nézve látuuk elvi eltérést az 1872. VIII. t. cz.-től. A benyomás, a mit reánk a javaslat a maga egészében tesz, az: hogy az illetékes kormány körökben, a legdöntőbb elvi álláspontot illetőleg, a jég határozottan meg van törve; s hogy a javaslat alapot nyújt a további loyális kölcsönös közeledésre: ha egyik oldalról is, a másikról is jelszavakhoz való ragaszkodás Helyett, egyedül a lényeg és az elérendő czél fog szem előtt tartatni. A következőkben ismertetjük — az eddigi informátiók összeegyeztetése mellett — az előadói-javaslat lényegesebb liatároz- mányait.