Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-23 / 51. szám
IV. évfolyam. 51. szám. Nyíregyháza, 1883. deezember 23. (SZABOLCSI HIBLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. Á SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon« Előfizetési feltételek : gpostán vagy helyben házhoz hordva: lígész évre....................................................4 frt. Félévre.........................................................,2. » Negyedévre...................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendeiések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető j költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdf ések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldborger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Comp által Hamburgban. A karácsonyfa. Valami megható ünnepi érzés vonul át az ember egész valóján, midőn Megváltójának emlékére ünnepet szentel. A testi fáradozás, anyagiasság után, jólesik elhanyagolt lelkének a vallásból merített örökbecsű szellemi táp. Ha ünnephez készül az ember, nemcsak lelkét, hanem testét is gondozza, annak külcsinossá- gáért sokat áldoz. Egy ünneplő gyülekezetei ruházatáról is felismerhetünk; mert ha bepillantunk a családok életébe látni fogjuk, hogy napokkal sőt hetekkel az ünnep előtt, szabás-varrással van elfoglalva a mama vagy a nagyobb nővér. Ahol az apa fukar vagy szegény, állapota nem irigylendő; neje példálózik, panaszkodik, vagy követel, ilyenkor sok a szükség, a bevásárláshoz dáriusi kincs is kévés volna; az eladó leány kér, könyörög, majd duzzog és siránkozik, már barátnői elkészitették divatos ruháikat, ő sem maradhat el, hiszen még „valaki" is jöhet a házhoz . . . majd a család kisebb tagjai, a gyermekek mennek az apához, térdére, ölébe ülnek, arczát simogatják: „Jó apánk lesz-e karácsonyfánk, hoz-e a kis Jézuska valamit?“ Ki állhatna ellent a kicsikék kérésének ? Hol van az az apa, anya, aki nem akkor örül legkedvesebben, midőn gyermekét látja örülni. Ne fosz- szátok meg őket, hadd örüljenek gyermekéveikben, ha eltelnek azok, úgyis eleget küzdenek majd az élet különféle hajaival. Most rájuk nézve egy-két darab játékszer nagy boldogság; különösen, ha az ünnepélyes perczben — hitök szerint —- a Jézus által küldött karácsonyfáról nyerik azt. Mily gondoskodók azok a jó boltosok, messze földről hozott drágaságokkal kedveskednek — persze pén - zért, — tarka kirakatuk szépségeit nem adná a gyermek a világ aranybányáinak minden kincséért. Látva a sok czifra öltönyt, bábut, paripát és más csecsebecsét, igy sóhajt a gyermek: „Bár csak hozna nekem ebből a Jézuska!“ Reménye nem csalta meg, óhaja teljesült! Az étkek özönétől görnyedező termetes asztalnál helyet foglal a várvavárt karácsonyfa is. A szoba fényárban úszik, benne minden szép, tiszta, ünuepies. A zöldágon égő gyertyák csillognak, melyet a jézusi ajándékok kedves bokrétává varázsolnak. A gyermekek arcza ég az örömtől. Mindenik megtalálja a legkedvesebb darabot, mely egy ideig féltett kincs leend. Együtt örül a szüle gyermekeivel, igy van ez „Krisztus urunknak áldott születésén ! “ De mily nagy azok száma, kiknek családjához nyomor, Ínség, aggasztó nélkülözés között köszönt be a karácson}-. Nincs a nagy kényelem, csak hírből ismerik a jdlétet, hideg butortalan a szoba, a meztelen gyermekek kinyújtják kezeiket: „Apám ünnep van, kenyeret kérünk! .......................! !“ A bágyadt, pislogó mécs halvány fényénél ha beletekinthetsz az apa arczába, leolvashatod arról a legsötétebb bánatot, midőn reszkető ajkán kiejti e szót; „nincs". Én nem képzelek valami borzasztóbbat, mint midőn a szüle éhező gyermekének azt mondja: nincs. Hány gyermek van olyan, kinek kérni sincs kitől. Óh ezeket kielégítené a karácsonyfa drágaságaiért, egy forró anyai ölelés, meleg hajlék és egy darabka kenyér. Az ilyen árva gyermekek, ha beborul a karácsonyi éj, s a csillagtalan égürből bópelybek hullanak alá, melyeket az észak üvöltő szele messze ragad el; ott állanak a sötét éj leple alatt az utcza szögleteken, vagy a kapuk alatt, merőn néznek a magas épületek nagy, kivilágított ablakaira, honnan vigöröm zaja jut fülökig. Itt lepi meg őket a boldogító minden nyomort feledtető álom, a kemény kőre hajtják le fejőket, mely azt súgja; hideg, kemény kebelemre hajtsd le fejedet, .több meleget és jót találsz abban, mint a dús, de szívtelen embereknél. Mily jó, hogy álmodni szabad az árva, ut- czagyermeknek is. Álma égbe ragadja őt, hol angyalok kara zengi: „Dicsőség a magas menyekben Istennek! “ Ti gazdagok, kik drága karácsonyfákról gondoskodtok boldogságban úszó gyermekeitek számára, ne feledkezzetek el azokról, kiknek nincs meg a napi kenyér, kik hajléktalan küzdik át a hideg karácsonyi éjét. Pedig mily sokan vannak ilyenek „Krisztus urunknak áldott születésén!" S. L. A megyei tisztujitás alkalmából. Az e f. é. deczemberhó 19-edíkére kitűzött megyei tisztujitás, daczára a Práter Sándor és társai által benyújtott fölebbezésnek, csakugyan megtartatott a kitűzött időpontban. A belügyminiszter ugyanis a fólebbezóst egyszerűen elvetette s a tisztujítást megtartandónak nyilvánította. Megtörtént tehát a várva-várt tisztujitás és pedig korántsem oly küzdelem közt, mint az egyelőre, legalább a pártok előkészületeiből ób aggodalmaikból, remélhető volt. Már a párt-csapatoknak a választás színhelyére történt bevonulásakor látható volt, hogy melyik párt fog győzni. A Zoltán párt nagy, imposáns tömegben tűnt fel; mig a Kállay párt majdnem elenyésző kisebbségben volt látható. De azért úgy a bevonulás, mint a választás alatti öntartása a pártoknak, egyik részről sem árult el semmit abból, amit egyik is, másik is érzett. A Zoltán párton nem látszott meg az elbizakodottság, a Kállay párton nem volt észlelhető a levertség. Mindkét párt komolyan, csendben és rendben viselte magát mind végig. Sőt azt mondhatni, hogy a választókon észlelt nyugodtság színezete, inkább hasonlított az apáthiáuak bizonyos neméhez, mint a rend és a választási cselekményből kifolyó komolysághoz. A „NYÍR VIDÉK" TÁRCZÁJA, Betlehem ma.*) Betlahem ősrégi szó, s héberül kenyérhelyet jelent. A régi bibliai történet e város vidékének termékenységét s egyúttal Dávid családjának hazáját sokszor dicsőíti. E vidék gazdagságát kifejező Ephrata nevet a próféták áhitatteljes énekeikben gyakran emlegetik: »Es te Betlehem, Ephrata, mely oly kicsiny vagy Judu ezerei közt, te belőled kell jönnie annak, ki Izraelben ur legyen, s ki kezdettől, és öröktől fogva létezett.« A város egy hegyháton fekszik, a sziklás Bzirteken festőileg, de nagyon szétszórtan fölépítve. A köves lejtőkön olajfakertek és szőlők terülnek el, melyek az egésznek barátságos zöld jelleget kölcsönöznek. A fehér kövekből felépített házak lapos fedelekkel, a templomok kupolái és tornyai s a klastromok e szent helynek nagyvárosi kinézést adnak ; bár tulajdoukép nem az. Az első házak mellett egy szűk utczába jut az ember. Darabos utcza- kövezet, zig-zugba épült házak, kopott falak, folyton letel vonuló utozák. íme az első benyomások, melyek az utazót fogadják. Egyszersmind azonban érdekes etbnographiai tanulmányokra nyilik alkalom. Betlehem még inkább magán viseli a régi héber város jellegét, mint Jerusalem. Azok az emberek, kiket házaik lapos födelén, az utczá- kon, az ablakoknál lát az ember, oly őskori, biblai zsiJelen karácsonyi számunk részére tartogattuk e sok tekintetben érdekes mutatványt Rudolf trónörökös Ö fenségének »Keleti utazása« czirnll munkájából. Ajánljuk annak szives elolvasását. ____________________ Szerk. dó k, hogy a pkautázia sem képzelheti őket különben. Nagy turbán, ránezos öltözetek, tarka ruha és disz a gazdagok, a pkarizeusok viseletében; a szegények pedig úgy járnak, mint az a nép, mely az utczákon és tére- ken legelőször hallotta a megváltó szájából tanainak ál- dástkozó tételeit. Az arczjelleg is hamisítatlan zsidó; hosszú hajlott orr, halvány arezsziu, fekete vagy vörös szakáll, két gyűrűzött hegyben aláfutva, mint ahogy Krisztus és az apostolok képein látja az ember. A nők különösen feltűnők : széles ránezos, színes ruhákba burkolódzva, festőileg rendezett fehér kendővel fejükön; halavány bőrük, szemeik, arczvouásaik s hajuk legszebb, mit csak képzelni lehet. Sohasem láttam oly szép, oly sok szép nőt, mint Betlehemben; egyik szép nő a másik után jön; a legnemesebb istenanya-typusok, ahogy az ember az uj tes- tamentom legpompásabb nőalakjait képzeli, itt élő alakban járnak-ltelnek. A bámuló zarándok, mintha csak az üdv napjaiban képzelné magát, mikor Mária a szegényes istállóban az istenembert szülte, s a keleti bölcsek, a csillagot követve előjöttek a Jordán völgyének lapáljaiból, hol szabad nomád birodalmuk állt, mint ahogy most is áll. Jeruzsálemnél Betlehem még jobban azon napokba varázsolja a vándort a jelenből, melyekről a hagyomány szól neküuk; s lehetőleg még draslikusabban ismer meg az ember mindent, mintha már egyszer látta volna még gyermekkorában. Betlehem kívülről, különösen azonban szent helyei, melyeknek vázolására mindjárt áttérek, típusa azon betlehemi játéknak, melyeket évenkint kará- csonkor, tarka-barka színekkel befestve, mint jámbor játékszert, a gyermekeknek szoktak ajándékozni. A várost keresztények lakják; az ős lakosság itt keresztény volt, s 5000 lélek közt csak 300 a mozlím. Az utozát elhagyva, hamisitatlan keleti házakkal körülvett térre érünk, melynek egyik oldalán a nagy Mária-templom emelkedik minden hozzátartozó épülettel együtt. A legfontosabb szent helyek itt is egy tető alatt vannak egyesítve, s közösen a latinok, görögök, örmények tulajdonát képezik; mind a három vallásfelekezetnek vau a templommal közvetlen összeköttetésben álló kolostora. A főkapunál a Oustode di Terra Santa várt bennünket egy pár francziskánussal, a tér pedig tömve volt emberekkel; pár perez alatt hihetetlen tömeg kérvényező özönlött körül bennünket. A templom ősrégi, szép, byzanczi eredeti épület, mely meglehetős jókarban maradt főn Konstantin császár idejéből, a ki épitteté. A templom belsejében meglepnek bennünket az idők folyamán támadt szögletes építési részletek, a sok alacsony és szűk ajtó, melyeken csak nagy fáradsággal lehet keresztül jutni. Az a czél- jnk, hogy a környéken garázdálkodó arab törzsek ellen a szent helyek megvédelmeztessenek. A templom, kápolnáival és csarnokaival együtt a legrégibb keresztény templom, tehát a byzanczi idők jellegét viseli magán, sajnos azonban, hogy az ősrégi mozaikok és festmények eltörlődtek, lehulltak, a szobrok pedig töredezettek; egészen véve a templom nem éppen jókarban van fen- tartva; belsejében minden lépten-nyomon látni a három rítus által kötött compromissumot, a különféle kul- tusok oltárai s keresztelő medenezéi közvetlenül egymás mellett állnak. Erancziskánusok és pópák nagy csoportokban járkálnak a csarnokokban; kevés zarándok, csak Lapunk mai számához a Franlílin-Társulat lapjainak előfizetési felhívása van csatolva,
