Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-23 / 51. szám

„N Y f K V I D É K“.

Mintha ez lett volna Írva minden egyes választó jelvényére: ki tudja nem az utolsó választás-e ez a mail?

Valóban igen fontos kérdés, amelyre nagyon nehéz határozott feleletet adni még most.

Az, hogy a megyei önkormányzat manapság csak árnyéka a régi ősi megyei autonómiának, tagadhatatlan. De viszont tagadbatlan az is, hogy a megyei gyüléster- mekben hiába keressük a régi táblabirák rokonszenves alakjaikat. Egészen más elemek foglalták el az ősök helyét a zöld asztal mellett ma már.

a felelős kormányrendszerrel és a virilis törvénynyel bekövetkezett változásokat a megyéknek természetesen meg kellett érezuiök; amint hogy meg is érezték, i A vármegyei rendszer alapjában rendült meg e két factor föllépte alatt. De ez még nem lett volna a legnagyobb baj. A miniszteri teljhatalom és a virilizmus mellett, még mindig erősek, hatalmasak lehettek volna a megyék : ha az idők és a rendszer változásából levonják maguknak a tanulságot és okulnak.

Ha a kor szakított a múlt idők rendszerével: szakítania kellett volna a vármegyei jogukat monopolizáló családoknak is a nepotismussal. De a vármegyék ezt nem tették. Megmaradt réginek, ósdinak mindenben. Avagy mit csinálnak a megyék még ma is?

Az ország összes megyéinél nem ezer és ezer példával igazolható-e, hogy a választásoknál az egyik egyén képességi súlyát, a másik egyén családi neve és összeköttetése anynyira háttérbe képes szorítani, hogy a pusztán képzettségükre és egyéni önérzetükre támaszkodó egyének előtérbe som mernek állam: félvén a biztos bukástól !

Ott volt és ott van még ma is, talán soha Bem oly tekintélyben és képzettségben, mint ma, a magyar társadalomnak egy nagy inteligens eleme, — az ügyvédi kar! Vájjon gondöltak-e a megyék arra, hogy magukat ez ; osztályból restaurálják. Ellenkezőleg azt kellett tapasztalnunk egész mai napig 15 év óta, bogy a megyék folyvást a régi irányban baladtak azon különbséggel, hogy a vagyonos, előkelő családok Ivadékai a mai zaklatott és állandó munkára csak ritkán vállalkozván: a hivatalokat ruinirozott; de széphangzásu nevekkel dicsekvő quantitásoknak megmentésére adományozták.

A vármegyék a democrat mértéket soha alkalma zásba nem vették; sőt tényleg mindig a. vérkegyelet azon ősvilági ösvényén haladtak, ahol a költő lelke a »Falu jegyzőjét« feltalálta.

Csuda-e, ha ily viszonyok közt, szemben az előre haladottkor nagyon is sokféle követelményeivel, a megyék nem voltak képesek az országnak jó közigazgatást biztosítani és nem is biztosítanak mind addig, amig vagy az ország leggazdagabb főurai és nagybirtokosai nem lépnek az alispáni és szolgabirói hivatalokba, akik azután nem félnek a törvények végrehajtásától, ha bár az által leghatalmasabb választóinak érdekeit kellene is érinteni; vagy a kormány nem veszi kezébe a megyei közigazgatás ügyét és kinevezés által államilag fogja azt kezelni. Tertium non datur.

A megyei közigazgatásnak államilag leendő kezelésétől ma már nem sokan irtóznak, legalább nem oly mérvben, mint a közel múltban. A közönség maga is átlátja, hogy egy lefelé nem független tisztviselő, soha sem lehet szigorú és correct végrehajtója a törvényeknek; tartván a bekövetkezendő választás esélyeitől.

E kis kitérés után, vissza pillantva a megyénkben megtörtént választásra, nézzük azt mai eredményében és jelentményében.

A választás lefolyásával és eredményével az adott visszouyok közt, meg lehet a közönség elégedve. A győztes párt diadalának tudatában, benső örömmel foglalta el a csatatért. A kisebbség pedig békével távozott, bele nyugodva a történtekbe; ami nem is lehetett másként. A megyei közigazgatós a régi kezekben maradván, nem lehet és nincs is okuk sem panaszra, sem aggodalomra. A régi tisztviselők minden bizonyuyal megérdemel ■ lék az uj bizalmat. Hiszen a Kállay párt sem akart, nem akarhatott többet, mint hogy a megválasztandó tisztviselőkben a megye jó közigazgatását biztosítva lássa.

S ime ezt a czélt igy is elérték.

Változás csak anyiban történt az uj választás foly tán a tiszti karban, hogy pár központi tisztviselő hivapár orosz paraszt volt jelen — de annál több nép — miután a város keresztény — köztük a legszebb, legfes- tőibb nők, milyeneket csak a képzelet alkothat, követtek bennünket a szenthelyekre.

A legérdekesebbek és legfontosabbak a földalatti barlangok. Egy lépcsőn, s több ajtón keresztül juthatni a templomból a sok lámpa által megvilágított születési kápolnába; egy kelet félé álló fülkében áll egy oltár, alatta nagy ezüst csillag vau a talajba illesztve, s ezen szavak állanak rajta : »Hie de virgine Maria Jesus Cris- tus uatus est.« Ennek a szűk, komor helynek egészen sajátságos hatása van minden zarándokra, s a régi hitnek teljes mysticismusa, azon hagyomány és meggyőző dés hatalma, hogy itt született a kereszténység, innen indult ki a világtörténelem legnagyobb megváltoztatása, fenséges, komoly gondolatokat ébreszt, az ember öukéuy- telenül térdre hull, a követ csókolva, melyre az idők hosszú folyamában ezernyi ajak nyomta benső áhítatban credoját egy sokat mondó csókban. Három lépcsőn még lejebb haladva, a jászol-kápolnába érünk, hol a hagyomány szerint a jászol állt Jézussal, ezzel szemben mutatják azt a helyet, hol a három keleti bölcs esett térdre, imádva az isteni gyermeket. Egy földalatti folyosón egy csupasz sziklába vágott lyuk előtt haladunk el, melyből hajdan forrás csörgedezett a s/.ent család számára; egy ajtó más folyosóba vezet, melyben azon helyet mutogat ják, hol József az egyptomba való futásra vette a parancsot. Valamivel lejebb van azon ártatlan gyermekek üregsze- rü kápolnája, hol Herodes egy pár gyermeket, kiket anyjok rejtett oda, megöletett. N.

tali állást cserélt, és pedig csaknem kivétel nélkül előléptetés mellett; ami magán a közigazgatási (jgyek vezetésén alig változtat valamit. Csak az a kívánni való marad fenn a közügyek érdekében, bogy a hivatali csere által a munka-kedv ne lohadjon, dosőt fokozódjék. Mi hiszBzttk, hogy igy lesz. A központban két egyén esett el végkép, amenyiben az egyik még kándidáozióba sem jött, a másik pedig szókísebbség mellett elesett. De uj erőkkel is szaporodott a megyei tiszti kar: dr. Kállay Zoltánnal (káliéi szolgabiró) és Fejér Imrével (alügyész). E két egyén megválasztása uj lépésként tűnik fel megyénkben, a modern közigazgatás felé. Mindkettőben sokat nyert a megye. Még két reméuyteljos fiatal erőről kell megemlékeznünk, akik szintén ez úttal léptek be a megye tisztviselőinek sorába. Az egyik Vi dovich László, a másik Szalánczy Bertalan.

Szabolcsmegye tiszti kara következőleg alakult, illetőleg állíttatott össze a választás által.

A központban.

Alispán: Zoltán Jáuos; főjegyző-. Miklós László; tiszti főügyész : Szikszay Pál; alügyész : Fejér Imre : első aljegyző: Mikecz János; másod aljegyző: Vidovich László; harmad aljegyző és árvaszéki előadó-jegyző: Novak Gyula; főszámvevő-. Kállay Ferenez; alszámvevö : Mikecz Gyula; házi pénztárnok-. Megy ery Gábor, pénztári segéd: Vityi József; főorvos : dr. Józsa András ; árvaszéki elnök: Bégányi Ferenez; ülnökök: Böszörményi Kornél, Péchy Gyula és Okolicsányi Géza.

A járásokban.

A bogdányi járásban szolgabiró Krasznay Péter, segédszolgabiró: Elek Béla, orvos: Dömötör József.

A dudái alsó járásban szolgabiró : Dobos Imre, segédszolgabiró: ifj. Vay István, orvos: Kiss Jenő.

A dadai felső járásban szolgabiró: Jármy Jenő, segédszolgabiró : Kemmerling Jáuos, orvos : Szabó István.

A kallói járásban szolgabiró: dr. Kállay Zultán, segédszolgabiró : Sipos Endre, orvos: Konty Gyula.

A kisvárdai járásban szolgabiró: Komoróczy Aladár, segédszolgabiró: Angyalosy Pál, orvos: Küzmös György.

A nyírbátori járásban szolgabiró: id. Vay István, segédszolgabiró: Zolláu Istváu, orvos: Boldizsár Imre.

A tiszai járásban szolgabiró : Erdőhegyi Barna, segédszolgabiró: Szalánczy Bertalan, orvos: Sziklássy Lajos. (yy.)

Tanügy,

Felhivás hazánk tantestülete minden tagjához!

Öt év óta intéz az orsz. gazdasági-egyesület hazánk tantestületeihez felhívást, hogy az iskolai takarék- pénztári intézmény utján népünket takarékosságra szoktassák. Ugyan e czél elérése végett évente sorsolás utján megállapítva, Bzámos dijat szokott az iskola takarék- pénztárakat kezelő tanítók között elosztaui, mely buzdító és jutalmul szolgáló dijakat, főleg a uagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi, a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi miniszterek és részben egyes kiválóbb muui- czipiumok, pénzintézetek és magáuosak bocsátanak az egyesület rendelkezésére. Mi, kik a kezelő tanítók által évente beküldött jelentések alapján, folyton tudomást szerezünk mindazon tapasztalatokról, melyeket ezen pénztárak kezelői úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból észleltek: teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy ezen intézmény a szorgalom és munkaszeretet egyik leghathatósabb megkedv éltetője.

Fáradozásunkat, melyet ezen ügy érdekében elkövettünk, máig is szép siker koronázza; az intézmény ngyanis évről-évre terjed, és erkölcsi hatása mind jobban bizonyltja üdvös voltát. Az eddig elért eredményt főleg azon áldozatkész tanítóknak köszönhetjük, kik e pénztárak kezelésével járó munkásságot és felelősséget készek voltak elvállalni. A kezelő tauitók száma folyton növekszik s bár szolgáltatna az újabb iskolai év is ez intézmény terjesztésére újból mentői több helyen alkalmat.

Erre óhajtottuk e sorok által az önök figyelmét felhívni, előre is bizva szives támogatásukban. Karolják fel ez ügyet, tekintsék azt a nép erkölcsi nevelése egyik legüdvösebb eszközének és hassanak oda, hogy ez intézmény nyomában a takarékosság, a becsületesség, a jótékony emberbaráti szeretet és a szorgalom erényei virágozzanak.

E pénztárak kezelését illetőleg, az országos gazdasági-egyesület szívesen szolgál mindennemű felvilágosítással s a rendelkezésére álló nyomtatványokból is küld a tanítók ebbeli megkeresésére 1 — 1 mutatványt. E megkeresések az orsz. gazdasági-egyesület iskola-takarékpénztári szakosztályához Bpest, köztelek iutézendők.

Yégre ami az iskolai év végével történendő jelentéstételt illeti, melyek alapján a jutalmak kisorsolásakor a kezelők jegyzéke egybefog állítatni: emlékeztetnünk kell a t. tanférfiakat, hogy e részben a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztérium utasítása szerint, csak is azon jelentések fognak figyelembe vétetni; melyeknek hitelessége a községi elöljáróság, vagy végre az illető felekezeti hatóság által ellenőrizve és a beküldött adatok helyes volta bizonyítva lett.

Budapest, 1884. októberhó 20-án.

Az orsz. gazdasági-egyesület nevében:

Korizmics László s. k. alelnök.

A nyíregyházai ág. ev. gymnasium tápintézetére adakoztak.

(Il-ik közlemény.)

Barzó János 60 kr. Gruden Ernő 1 frt, Krajnyák György 60 kr, Racskó Mihály 30 kr, Palicz János 1 frt, Dudiuszky Gyula 40 kr. Dudiuszkyné 1 frt, Báthy Károly t frt, Böszörményi 1 frt, Helcz József 50 kr, Tahy Miksa 1 frt, N. 20 kr, Békessyné 50 kr, H. J. 50 kr, Mikecz János 1 frt, Hibján Dániel 1 frt, Szabó Károly 50 kr, Glück 50 kr, M»rsalkó K. 1 frt, Glück

30 kr, Reizmann c ég 30 kr, Morgenstern Zsigmond 50 kr‘ H. F. 40 kr, Ungár Márton 1 frt, Novák Gy. 50 kr, Oltványi Endre 1 frt, Sütő József 1 frt. Palioz Lajos 50 kr, Ref. egyház 1 frt, Schatz Karoly 20 kr, Lehnert Antal 1 frt, Ökolicsáuyi Gézáné 1 frt, Kovács Zsigmond 1 frt, Führer Zsigmond 40 kr, Kerekes Lajos 50 kr, Bogár Lajos l frt, Palaticz Jenő 40 kr, Éles Laj >s 50 kr, Kornis Ferenez 1 frt, Mandel Gusztáv 1 frt, Kovách Etelka 1 frt, Gamberszky 50 kr, Gyom János 1 frt, M. Á. 50 kr, Kovács Ferenez 50 kr, Ambróziné 50 kr, Andre 60 kr, Hankószkyné 50 kr, Burger Mór 1 frt, Nagy Lajos 1 frt, Bleuer S. 1 frt. Szűcs társulat 1 frt, id. Krudi Gyula 1 frt, N. N. 1 frt, Huszár Ferenez 1 frt, Lányi Gábor 1 frt, N. N. 40 kr, Heuffel 50 kr, Kováét Ferenez 1 frt, Éger Márk 50 kr. Lakner Ödön 1 frt, Virágh Aladárné 40 kr, Ambrózy Mihály 50 kr, Koczok L. 2 frt, Hoffman Adolf 1 frt.

Nyíregyháza, 1883. deczemberhó 21.

Szlaboczky Imre

tápint. felügyelő.

A műkedvelői előadás.

A nyíregyházai iparos ifjúság által folyóhó 9-én saját ozéljai előmozdítása végett rendezett műkedvelői előadás, Nyíregyháza város közművelődési történetében kétségkívül egy kis időszakot képező momentummá emelkedett nemcsak azért, mert Nyíregyházán ez előadás volt a legelső, amelyben mondhatni csaknem kivétel nélkül iparos ifjak és iparos családok leány-gyermekei vettek részt; hauem azért is, mert az előadás fényes eredménye a közvárakozást messze felülmúlta. De ami ez előadásnak a dicsfényt megadja, az mind két most említett előny fölött áll. Ez pedig az, hogy ez a szerény iparos ifjúság önsegélyző és képző egylete alig egy év óta All fenn és pedig bátran elmondhatni, hogy egyedül saját erejéből.

Eddig csak csendben saját egyszerű körében működött mint a selyem bogár gubójában. Létezéséről is csak alig hallottunk. És ime egyszerre kilép a nyilvánosság nagyon is sikamlós terére tapintatosan megválasztva az időt és tért, amikor és a melyre kilép.

A nagy közönség még nagyobbb meglepetés közt olvasta, hogy a nyíregyházai iparos ifjúság egylete műkedvelői előadást tart,

A jobbak sajuálattal csóváltak fejet a merész vállalkozás hallatára. A téltékenykedők (mert ilyenek min- denütt és mindig akadnak) előre örültek a »felsülésnek«.

És ki hinné! Mind a két párt csalódott. Amazok (a jobbak) örömtől sugárzó arczczal gyönyörködtek a fényes sikerben, amit a szerény iparos osztály felmutatott. Emezek a (féltékeuykedők) önmagukba fojtották boszankodásukut.

Én aki egyik párthoz sem tartoztam, aki biztam- is, féltem is: bátrau és a hizelkedésuek vagy részrehajlásnak legkiseb színezete és érzelme nélkül ki merem mondani, hogy az az eredmény, amelyet ez a szerény, egyszerű körben feluőtt iparos kétnemű ifjúság a »Toloncz« (amely pedig épeu nem tartozik a könnyebb népszínművek közé) színre hozatalában, illetőleg annak előállításában felmutatott, oly szép, oly fényes volt, amely előtt félelem és irigység egyaránt meghajoltak; meg kellett hajolniok.

Már maga az a nemes bátorság, amely az illető közreműködők fölléptét jellemzi, a legnagyobb dicséretre tette magát méltóvá; e tettével megmutatván, hogy a kör nemcsak életképes, de létjogosultsággal is bir a nyíregyházai társadalomban. Megmutatta, hogy akar is, tud is tenni nemeset és szépet: csak lelkes vezérek ne hiányozzanak éléről; csak jó akaratú támogatás fogadja működésűket.

E tekintetben nem lehet pauasza az ifjúsági körnek. A nyíregyházai közönség részéről oly melegséggel, oly részvéttel fogadtatott a derék iparos ifjúság törekvése, aminőre csakugyan nem számíthatott egyelőre. Tehát közönség és műkedvelők egyaránt meglepték egymást. Mind a ketten többet adtak, mint jogosan várni lehetett.

És ez az már, ami az elfogulatlan szemlélőt és gondolkodót, az öröm és megelégedés legnemesebb és legtisztább nemévej méltán töltheti el. Az iparos ifjúságnak eme valóban dicséretes törekvése és igyekezete egy részről; a nyíregyházai közönség szeretett-teljes részvéte és támogatása más részről: a legszebb jövő hajnal derűjeként tekinthető, különben is nagy átalakulás előtt álló társadalmi életünknek. Adja az ég, bogy az legyen!

De áttérek már az egyes közre működők személyére és játékára.

Régi elvi nézet, hogy a műkedvelőkről mübirói tollal Írni sem nem szabad, sem nem illik. Én is hódolnék ez elvuek, ha történetesen a »Tolonc « alakjait személyesítő egyének közül egypár ely magasra nem emelkednék ki, hogy azok mellőzése, vagy csak röpke megemlítése is csaknem egy volna az érdem, a tehetség és képesség egyenes tagadásával.

Lehetetlen ugyanis ki nem emelnem a darab legrokonszenvesebb alakjának Angyal Liszkának személyesi- tőjét Andráscsik Anna kisasszonyt, akiről bátran elmondhatni, hogy határozott hivatottsággal bir a színi pálya iránt, még pedig nem közönséges képességgel. Szerepét az érzelem megrázó erejének egész hatalmával játszotta. AngyalLiszka lelkivilágát azélethüség legigazabbszíneivel festette s a színpadi csalódás legmagasabb fokára emelte a szellemes kisasszony. A közönség el volt ragadtatva, nem — meg volt fogva rendkívül megkapó játéka által. De nemcsak játéka, éneke is kedvesen hatott a hallgatóságra. Ördög Sára szerepe szintén értelmes és ügyes kezek közt volt Zsiday Erzsébet kisasszonynál. Daczára az erÖB dráma, vonásnak, amely Ördög Sára tragikus alakján elömlik, a fiatal mükedvelőuő derekasan megbirkózott emez elsőrendű színi erők számára Írott szereppel. A harmadik alak, amely szintén kiemelkedett a szereplők sorai közüli kétségkivül Juhász Lajos ur Mrawosákja volt. Meglátszott, hogy veterán műkedvelőre talált a nem könny megoldású szerep. Az előadási) tu elért dicsőségből a többi mü-