Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-09-02 / 35. szám

IV- évfolyam 35. szám. Nyíregyháza, 1883. szeptember 2.

A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Hf* Megjelenik: lie ten kiint egyszer vasárnapon.

Előfizetési föltételek:

postán vagy helyben házhoz hordva :

Egész évre...........................................................4 írt.

Félévre.................................................................2 „

Negyedévre........................................................1 „

A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer «János és Jóba. Elek

kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendök.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár.

Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveiez fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. ______

Cseléd és munkás viszonyaink.

I.

A sok hiányos törvények és félrendszabályok közt alig van selejtesebb és károsabb azoknál, amelyek a gazda, a munka-adó és a cseléd vagy munkás közti viszonyokat tárgyalja.

A cseléd és munkás viszonyok rendezetlensége lidércz-nyomásként nehezül gazdáinkra és a munkaadókra. Érzi e nyomás súlyát minden gazda és gazdasszony, minden gyáros és iparos, akiknek cselédekkel és munkásokkal van dolguk.

A régi jó viszonynak, amely még csak a 30-as sőt a 40-es években is gazda és cseléd, iparos és segéd közt fennállott, ma már csak emléke él; ő maga „nincsen jelen“. A cseléd az említett időkben egyik tagját képezte a családnak. Már magában az elnevezésben, a cseléd és család szavak rokonságában megtaláljuk magyarázatát a gazda és cseléd közt régebben fennállott bensőbb viszonynak, amit ma hiában keresnénk akármelyik család beléletében is. Régen a cselédek összeházasodtak a háznál, ahol szolgáltak s midőn kidőltek, gyermekeik foglalták el szüleik helyét a szolgálati állásban. A nemesi birtok törvényes tulajdonosai nemcsak az ősi birtokot, hanem az ősi cselédeket is örökölték; Ma még meg sem melegszik egyik cseléd helye, már holnap vagy holnapután másik foglalja azt el. Egyik cseléd jön, másik megy, egymás kezébe adva a gazda, a munka-adó házának ajtó kilincsét. Ezért nem boldogul azután sem gazda, sem cseléd, sem munkaadó, sem munkás.

Az egyenlőség szép és magasztos eszméjét ma már nagyon szélesen és szabadon magyarázzák. A népnevelésnek és törvényhozásnak volna feladata és tiszte bevilágítani ez eszme légkörét; t. i. nevelni a vagyontalan, a szolgálatra és munkára rendelteA „NYÍRVIDM“ TÁROZÁJA.

Az örökösök.

6

BeBzály.

Irta: Klug Antal.

(Folytatás.)

A szalma csomón egy összegomolyodot tömeg hevert, melyben az ember akármi egyebet, csak embert nem vélt felismerni. Pedig ő volt, az ártatlan áldozat, gróf Halmosi Albert.

Az ajtó okozta neszre fölemelkedett fekhelyéről s merően szeme közé nézett a belépőnek. Egy örömkiáltás hagyta el ajkait.

— Bátyám! — sikoltá a szerencsétlen még rövid idővel ezelőtt erőteljes, de a bőrtön rothadt levegőjétől aláásott egészségű aggá változott ifjú férfi, bátyám, téged az ég hozott megszabadításomra! OÉ én tudtam, hogy ha te nyomára jöhetsz az átkozott rablóknak, azonnal megszabadításomra sietsz! Isten! legyen áldott szent neved! A te segélyed soha sem jő későn. Tehát szabad vagyok bátyám, elhagyhatom e húzós pokoli helyet, amelyben erőmet mind jobban .fogyni éreztem, ölelhetem szegény kis árváimat, akik ínár oly régóta nélkülözik egyetlen támaszukat, édes atyjukat. Jer testvér, hadd öleljelek meg.

Szegény szánalomra méltó fiatal ember. Segítséget remélsz ott, ahol elősegítették bukásodat! Szabadságot remélsz attól, aki nemsokára egész ' nagyságban feltá- randja előtted ördögi kajánságát! Testvéredet gondolod kebledre ölelhetni s nem tudod, hogy azon kigyót melengetnéd, amely már eddigi alattomos marásaival aláásta viruló erődet és egészségedet! !

— Vissza tőlem — orditá pokoli kifejezéssel ar- czábau a gróf — vissza! Halálos ellenségek nem ölelkeznek. Tőlem reméled szabadságodat, azt ugyan jól kitaláltad, tévé utána fület sértő kunykaczaj közt. Ha

tett osztályt és védeni a gazda, a munkaadó érdekeit.

De fájdalom e vonatkozó törvényeink annyira hiányosak és felszegek, hogy sok esetben jobb volna, ha semmiféle ily törvényeink nem volnának; a népiskolai kézikönyvek pedig nagyon keveset látszanak törődni az élet erkölcsi oldalával. E szomorú állapot még szomorúbb következményeit, minden lépten-nyomon kénytelenek vagyunk tapasztalni az életben.

E tekintetben igen természetesen legtöbbet tehetne a törvényhozás: okszerű népnevelési, helyes cseléd- és gyakorlati munkás törvények hozása és életbeléptetése által. Erre azonban igen kevés a kilátás nálunk mindaddig, amig a törvényhozó ház padjait a választó közönség bizalma, illetőleg a képviselőjelöltek pálinkája és bora ügyvédekkel és bukott földes urakkal tölti be. Ezért nincsenek helyes agrárius törvényeink; ezért pusziit és rombol az országban a szabad-ipar; ezért üresek az iskolák és népesek a csapszékek.

A törvények száma ellen nem lehet ugyan kifogásunk ; de annál több azok minősége, azok gya- korlatiatlansága és ideális volta ellen. Minden téren a minta-államokat akarjuk követni. A századok mulasztását néhány modern törvényczikkel véljük helyre üthetni. Pedig „non datur sál tus in natura.“ A természetben nincs ugrás. Az államok fejlődésének épen úgy meg van a maga lefolyási egymásutánja, mint bármely szerves test életében. A nemzetek életében is van tavasz, nyár, ősz és tél; melyek rendben következnek egymás után. Idegen állam-intézményeket, mint az idegen égalji növényeket, csak helyes acclimatizáczió, vagy is a hazai viszonyokhoz való alkalmazás által lehet meghonosítani és alkalmazni. Az ily művelethez pedig avatott kezek, egészséges szakértelem kellenek.

az én beleegyezésemmel akarsz iuuen szabadulni, úgy elülhetsz ítélet napig is. Tudd meg ostoba, hogy én hozattalak ide, mert nem akartam, hogy véghez viendő terveimben gátul állj; uem akartam, hogy a világ testvéremnek nevezzen téged, akit' teljes szivemből, teljes lelkembői gyűlölök.

A szegény fivér szó nélkül roskadt te előbbi fekhelyére. A gróf egész kéjjel legeltető szemeit a lelkileg, testileg semmivé tett fiatal emberen.

— Istenein! Istenem! sóbajtá tehát, sejtelmeim nem csaltak. De hirtelen mint a villám ugrott fel ismét s pillanatra visszatért régi erélyével ragadta meg bátyja karját és felkiáltott.

— Bátyám! Gyula! Ha egy apa keserve, az árvák szenvedése könyüi szentek előtted; mondd meg, mi által érdemeltem ki halálos gyűlöletedet? Miféle terveidben voltam gátló ok, amiért ez odúban kell elsenyvednem és a te kezeid által? Tudod-e mi ez? Ez százszorosán több a gyilkosságnál?

— Mondtam már vissza tőlem — mondá Gyula, mialatt zsebéből pisztolyt vont elő, különben lelőlek mint egy vadat. Eddig még kíméltem nyomom életedet; de ha kényszeritesz, attól is megfosztalak. Bővebb felvilágosítással nem tartozom neked szolgálni, érd be azzal, amit hallottál!

— Ölj meg tehát te nyomorult testvérgyilkos! kiáltott fel elszántan Albert. — Vess véget pokoli kínjaimnak, vagy bocsáss szabadon! Hisz én jól átlátom tervedet. Háboritlanul akarod birni örökségi részemet?! Ne félj, nem zavarlak benne, csak bocsáss szabadon. Elmegyek két árva gyermekemmel idegen földre. Elfeledem származásomat, társadalmi állásomat s napszámmal fogom megkeresni gyermekeimnek a kenyeret és te rád nézve halott teszek; csak bocsáss szabadon s ne kisértsd tovább az eget!

— Ejh, ne fecsegj annyi sokat össze-vissza. Fogd inkább ez ételt s rágódjál rajta, mig tudsz, majd megnézetlek szolgámmal, ha nem vesztél-e még el ?

Mondja és villámgyorsasággal kiugrott az ajtón.

Cseléd és munkás viszonyaink gyakorlati átalakításához háztartási és gazdasági viszonyainkhoz alkalmazott törvények hozatalához és meghonosításához tehát alig lehet kilátásunk mindaddig, amig a törvényhozó testületbe birtokosokat, gazdákat, iparosokat és népnevelőket is nem választunk.

Gyakorlati törvényeket csak gyakorlati emberek képesek alkotni. Az elmélet és tudomány emberei humánusnál humánusabb törvényeket hozhatnak, és hoznak is; de a gyakorlati élet rendesen keresztül húzza őket s előbb-utóbb újak váltják fel.

Mit tegyünk tehát, hogy cseléd és munkás viszonyainkon segítve legyen ?

Legközelebb elmondom.

Közügyek.

Miniszteri körrendelet.

A földmiveiés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter a következő körrendeletét intézte valamennyi köz- igazgatási bizottsághoz és kir. erdőfelügyelőséghez, a véderdő-, futóhomokon és föltétlenül erdőtalajon álló erdők felújításának vagy beerdősitésének ellenőrzése, az erdősítési munkálatoknak elrendelése és a káros legeltetésnek betiltása ügyében.

Az 1879. évi XXXI. törvényezikkben foglalt erdőtörvény 2., 4. és 5. §-ai értelmében a véderdők, futó- homokon álló erdők és szántóföldnek, rétnek, kertnek vagy szőlőnek állandóan nem alkalmas feltétlen erdőtalajon álló erdők feltétlenül fentartandók és illetve a kiirtott vagy kivágott területek logföljebb 6 év alatt újra erdősitendők.

A törvény ezen rendelkezése, mely mig egyfelől a közérdek által követelt erdőfentartásnak elengedhetlen föltételeit foglalja magában, másfelől a magán gazdaság érdekében is föltétlenül szükséges s mint olyan intézkedés, mely a közjó előmozdítása mellett a magán erdő- birtokosok egyéni érdekeinek biztosítására is szolgál, minden körülmények között a legszigorúbban teljesítendő.

— Hah! nyomorult emberkinzó — kiáltá Albert, mig az ajtót teljes erejéből vlsszarántá, — erővel akarsz veszni hagyni, ugy-e? Nem, nem! Inkább meghalok, semhogy itt élve újra eltemess!

Es lábait a földnek vetvén végső erőfeszítéssel húzta az ajtót bátyja kezéből; ámde késő volt! Azt hitte szegény, hogy még bir a régi erővel, de hova tűnt már az? Gyula egy rántást tőn még, melyet öcscse részéről éles, fájdalmas sikoltás követett. A becsapódott ajtó ütközőjéhez odaszorult keze, amelyet csak nagy nehezen, miután egészen vérbe köpülte, volt képes kiszabadítani.

Az iszonyú erőfeszítéstől eltikkadva lihegő kebellel tántorgott vissza fekhelyére.

— Istenem! tört ki fuldokló zokogás közt, mivel érdemeltem ki tőled ez ostort? Vagy mit vétettem ellened testvérek leggonoszabbika, hogy ennyire sajtolsz? Nincs tehát már igazság? sem égen, sem földön, hogy egy átkozott kincsvágyó bűnös büntetlenül űzheti gonosz tetteit. Ilonka! Károly! kedves gyermekeim! Vájjon mit művelt vetetek gonosz bátyám. Oh Istenem! Ha rám mérted e kemény csapást, adj erőt annak elviselésére ; mert érzem, hogy erőm hanyatlik, nem birora ez iszonyú kint elviselni.

S újólag fel-fel tört egy nehéz sóhaj kebléből, mig végre az álom nyomorában ez is elpártolt barátja megszánta őt. Elszunyadott. De minő álom tehetett az.

Hogy az eddig előhaladt elbeszélésben némi ösze- függést hozhassunk létre, szükségesnek véljük egy kis visszapillantást vetni a két fivér származására és előéletére.

Gróf Halmosy Géza gazdag és tekintélyes család utolsó ivadéka, miut vagyonos ifjú fényes szerepet viselt. Jó hangzású neve országszerte ismeretes volt; de e mellett szívesen látott vendég volt a köznemesség lakaiban is, annál inkább, miután azok közt szívesen meg-megfordult. így történt aztán, hogy egy elszegényedett, de régi nemes családból származott bájos szép-