Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-05 / 31. szám
IV. évfolyam. 31. szám. Nyíregyháza, 1883. augusztus 5. v _____ÖLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HE TILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lie ten. kint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre...........................................................4 írt. Félévre................................................. 2 „ Negyedévre........................................................I « A községi jegyző és tun itt) uraknak egész évre csak kőt forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriuger «János» és Jóba Elek kiadó tulaj (Ionosok köny v nyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézemlók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek bekiildetni. Bérmentetlen levelek csak ismert t kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde- | tés után oü kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 | krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsbeiij Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban.________________ Az adóemelés kérdéséhez. VIII. A kis és apró birtokosok sorsán tehát minden áron s a lehető gyorsasággal segíteni kell addig, mig van idő rá és van kinn segíteni. Az államot nem a gazdag arisztokráczia és főpapság, nem a gazdag tőkepénzesek és uzsorások, nem a Wertkeim kasszában szép rendben pihenő váltók és állampapírok: hanem a munkás közép- osztály, a kis és apró birtokosok alkotják és képezik. Amely államban a törvények nem ez utóbbiak, hanem amazok érdekében, éppen ezek hátrányára hozatnak; amely államban a közteherviselés legfontosabb neme, az .adó legjobban a kis és apró földbirtokot s az iparűzést nyomja; amely államban nem az adóképességet, hanem magát az adót emelik, még pedig rendszeresen és fokozatosan, mint nálunk is: ott az állam leghatalmasabb két faktorának, tudniillik a földművelő és iparos osztálynak előbb-utóbb tönkre kell jutnia; ott az állam alp-oszlopai rendülnek meg; ott a proletáriátus- nak, a nihilizmusnak és a socializmusnak készül a talaj; ott legjobb esetben csak két osztálynak: u. m. a nagybirtokos és a munkásosztálynak lehet existencziája. Ha a magyar kormány ezt akarja elérni: nincs messze tőle. Pedig nagy kár volna e tekintetben a hatalmas Angliát követni. Anglia megvédi birodalmát, mert gazdag gyarmatai bőven hajtják a védelemre szükséges jövedelmet. De mit tesz a magyar kormány az ő nagybirtokosaival és napszámosaival ? A legkisebb dunai fejedelemség is képes lesz meghódítani vagy annektálni Magyar- országot, melynek egykor 3 tenger vize mosta határait : ha tovább is stokius nyugalommal nézzük a kis és apróbirtokosok s az iparosok pusztulását. Ne csak arra legyen gondja a kormánynak, hogy az évenként emelkedő adó befolyjon; hanem gondoskodjék az adó-források megnyitásáról, az adóképesség emeléséről. Észszerű, reális gazdasági politikát kövessen: hogy a küszöbön levő köz- gazdasági válságtól megmentse a magyar földbirtokosságot. Legelőször is reformálja a föld-adó rendszert; méltányos és igazságos arányokat hozván be a nagy és kis adófizetők megadóztatásába. Mert azt csak átláthatja bárki is, hogy az a 8—12 holdas paraszt gazda nem fizethet egy hold föld után annyi adót, mint egy 10—, vagy 20—, avagy 120 ezer holdas nagybirtokos! Pedig ma nemcsak, hogy annyit fizet, de sőt határozottan többet. Ez aránytalanságot kell egyenletbe hozni; mert csak igy érhető el az, hogy a polgár ne földbirtoka, hanem adó-tehetsége szerént vonassák adó alá. Ez pedig csakis a progressiv adó behozatalával érhető el, a mely a nagyobbodó jövedelemhez képes emelkedik. Nagyon természetes, hogy minél nagyobb a jövedelem vagyis a föld hozadéka, annál nagyobb az adóképesség is; mert-a nagyobb jövedelem, helyes alkalmazás mellett, aránylag nagyobb produktiv, azaz termelő erőt nyújt. A progressiv adó, a jövedelmi adóra nézve, már több államban el van fogadva. A földadóra nézve csakis kivételes esetekben alkalmazható. Oly esetekben például, mint nálunk is van, ahol a földbirtok a magas adókulcs mellett száz- meg száz miliókkal van terhelve. Legyen tehát a jelszó: mentsük meg a magyar kis és apróbirtokos osztályt s velük és általuk a hazát! Ne téveszszük szem elől azt az igazságot, hogy: „A vagyontalanság oly átok a társadalomban, amely ellen a jó hazafinak minden kitelhető erővel kell küzdenie; mert vagyon-, vagy tőkeszerzési hajlam nélkül csőcseléket igen, de emberi és polgári kötelességeit betöltő és jóra, nemesre képes népet képzelni sem lebet.“ A vagyontalanságot pedig csak csak úgy kerülhetjük ki, ha a még meglevő vagyont oltalmazzuk és védjük. Ismételnem kell itt azon megdönthetetlen igazságot, hogy valamint haza, állam földterület nélkül nincs, nem lehet: úgy nem állhat fenn egyetlen állam is földmivelés nélkül. Igazolja a történelem, hogy amely nép, állam erejét és hatalmát nem a földmivelés fejlesztésében és emelésében kérésé, egymásután elbukott. így bukott meg a közöpkor tengeri büszkesége Velencze; mert hatalmának alapja nem a mezőgazdaságban, hanem pénzszekrényeiben volt letéve. így pusztult el a gazdag Spanyolország, amely liiában úszott aranyban; mert a földmivelés elhanyagolása, a nép léhasága és fényűzése a többi szegény államokkal egyenlővé tette: intő például mintegy, hogy a jólét, a szabadság és a hatalom nem a fényűzésben, nem a inunkátlauságban, hanem a föld szorgalmas mivelésében, értékének emelésében keresendő. De ehhez az államnak is hozzá kell járulnia, helyes agrárius politika alkalmazásával: ha azt akarja, hogy a magyar földterületet továbbra is Magyarországnak hívják. Határozza meg ugyanis a törvényhozás a bir tok minimumát az eldarabolásnál, vagyis az eladásnál és az örökösödésnél. Állja útját a föld további eladósodásának a személy és tárgyi hitel rendezésével, illetőleg a takarékpénztárak és más hitelintézetek szükségszerű reformálásával, s a földbirtok megadóztatásánál a progressiv adókulcs behozatalával. Az államkormány csak akkor nyúlhat az adóemelés expedienséhez és csakis deficzit esetében : ha ő is minden lehetőt elkövet az állampolgárok adóképességének emelése érdekében. Az államkormány gondoskodása s a törvény- hozás intézkedései mellett azonban, a társadalomnak is mozognia kell. Ugyanis: Fel kell éleszteni a népben az őnfentartás ösztönét. a „Nyírvidék“ tárczáj a. Egy kis „Expeditió“-fále Szó lyva-Hársfai vjíra. VI. A vízeséssel szemben, a Vicza másik partján igen kedves félreeső hely van, mely fák lombjaiból alakult lugast ábrázol, melynek hüsében mi csak azért nem pihentünk, mert a dél közeledett s még a vadász kastélyt is megakartuk szemlélni. A Vicza ut ép oly szép és változatos tájképekkel gyönyörködtető, mint ide az ut volt. A vadásziakba, bár az erdésztől előre megszerzett passust elvesztettük, egy kis tanakodás után bebo- csátott az ott lakó erdő-véd. Végig jártuk a már jelzett módon ékített szobákat, melyek főkép egyszerű berendezésük által feltűnők. Van ott két szoba, melyekben a fiatal grófok szoktak lakni, ezek falai festve vannak egyszerű szürke festékkel, közbe-közbe kisebb-nagyobb vadászkésekkel, melyek megfelelő német versek által magyaráztatnak; eme festvények mind a grófok sajátkezű munkái, melyekre egyszer a vadászatra alkalmatlan idő unalma ösztönözte őket. Rég elmúlt dél, mikor a kellemes kirándulásról a fürdőbe vissza tértünk. Jó embereink mindazáltal megvártak az ebéddel, amely abban különbözött az előbbiektől, hogy a í'ákleves után pisztrángot is kaptunk. Ez a kitűnő halétek mindinkább becsesebb, mert ritka madár lesz. Most is csak egy derék fiatal mérnök szives előzékenységéből juthattunk hozzá. Meg is dicsértük érte szépen, mert elfogyott a jeles komedencia az utolsó falatig. Ebéd után még egyszer jó sort füstöltünk a Gábor bácsi jóféle szűz dohányból, majd megtartottuk az utolsó doktori consiliumot; vigasztalván a betegeket gyógyulással, az egészségeseket pedig türelemre kérvén. Megköszöntük, amint illett, a szives látást mindazoknak, kik versenyeztek igényeink kielégítésében. Különösen lekötelezve éreztük magunkat H. K. barátunk kedves nejének sokszoros figyelméért, miszerint még gondolatunkat is ellesni tudta, s legvégül azon váratlan és meg nem érdemlett meglepetésben részesített, hogy mikor fizetni akartunk, már minden ki volt fizetve. Érre én, mint aféle mizere-barát, nem tudtam okosabbat gondolni, mint hogy az Isten fizesse meg és adjon érte ezerany- nyit .... Végre elbúcsúzván ismerőseinktől, kivéve beteg barátunkat, aki önmaga mondott le az elválás izgalmáról, szives kollegánkkal, az ő kocsiján elhagytuk a szép Iíársfalvát, azon feltevéssel, hogy máskor, alkalom adtán, ismét szívesen jövünk oda. Még Szolyvára sem értünk, mikor egy kis zápor vett elő bennünket. Hogy nagyon meg ne ázzuuk, arról gondoskodott két szolyvai úri család, melyek egyike már elénk jött, hogy el ne szalassza dr. J-t. A főerdészhez hajtattunk be, s ott kielégítvén a betegek igényeit, verőfényes időben folytattuk utunkat Munkács felé. Ámde Jupiter-Pluvius nem akart szárazon kibocsátani a szép begyek közöl; hanem a félúton oly erővel csapott ránk, hogy Paszikán kénytelenek voltunk fedél alá menekülni. Egy egész óra hosszat, gyönyörködtünk a zsidó korcs- máros házának ablakából a szokatlan hegyi-zápor iszonyú erejében, mit nagyban emelt az égzengés majdnem folytonos csattogása. É közben a korcsináros kegyetlen rósz borát erőltettük szolyvaiyal; de biz a nem igen smakkolt; hiába hozták szelnélek láttára a szobából nyíló pinczéből, hová, mint egy bálijába, szűk és meredek lépcső vezet gazdája szerint azlrt, mert a rendes pincze ajtót be kellett falazni az orosz atyafiak próbálgatásai miatt. Bizony pedig kár volt így kizárni belőle a szomjas boglyosokat, mert ha ilyen a legjobb bora, bíz istók megérdemelné zsidó bácsi, hogy szomjan haljon meg. Pedig, hogy őkegyelme is ragaszkodik az élethez és egészségéhez, megmutatta az által, hogy úgy magát, mint úri családját, sorba mutogatta az előtte már előbb ismeretes wunder doktornak. Szerencsénkre elállóit az eső és igy nem kellett tovább látnunk a beesett melleket, s hallanunk az ékes (?) zsidó-német beszédeket. Ezután minden incidens nélkül érkeztünk Munkácsra, tele sziva jó hegyi levegővel tüdeinket, hogy minél kevesebb férjen oda a zsidó fészek fertőzött légköréből. Amint megálltunk dr. Sch. házánál, nagy zsidó gyülevészt vettünk észre. Ez a bájos csoport dr. Jósát várta. Két jelös kollegám itt leszállóit, én pedig a Csillagba menekültem; azonban itt is várták a hires doktort. Nekem ugyan hizelgett egy kissé, midőn kocsimat körüfogták a kivétel nélkül zsidó pátiensek; de mert mind nagyon csúnya volt, hát biz én nem ajánlkoztam kuhrmaehernek, hanem elküldtem őket más gustusu kollegáimhoz, én pedig sétálni mentem a városba, hogy hátha találok csak egy zugot is, hol zsidóval nem találkozom ; de megtanultam, hogy olyan nincs Munkácson. Nagy gondolatokba merülve jártam-keltem a történelmi nevezetességű város piszkos utczáin. Eszembe jutott, hogy mennyivel dicsőbb volt e város múltja, mint jelene! Vájjon a honfoglaló daliás fejedelem nem szégyenlené-e meg magát, ha látná, mennyire satuyult el egy ezer év alatt az a dicső magyar nép, mely épen itt választá őt vezérévé!? Bizony-bizony nem ismerne sem önmagára, sem népére! S a helyett, hogy Munkács várába, hol most már csak a bűn tanyáz, bevonulna, szégyenkezve lépne vissza sírjába ! (Vége .köv)
