Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-08 / 27. szám
IY. évfolyam. 27. szám. Nyíregyháza, 1883. juliushó 8. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. "Tf® Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Eyesz évre ...........................................................4 írt. Fé lévre.................................................................2 „ Negyedévre.......................................................1 r A k özségi jegyző és tűni tó uruknak egész évre csak két i'oriiit. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriuger János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdtíjálioz (nagy-debre- czeni-utoza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dívjak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 la*; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde- j tés után dO kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 | krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó -hivatalijukban (nagy-debreczeui-utcza 156)1. szám); továbbá: Goldberger A. V. által ltudapesteu. Haaseustein és Vogler irodájában Hécsbeu, l’rágábau és líudapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. _____ Az adóemelés kérdéséhez. ív. Ha a magyar országgyűlés kimondja és törvénybe iktatja, az apró- és kisbirtokok eldara- bolhatlanságát: igen sok birtokot megment a magyar nép számára s ez által egyik legbiztosabb adóforrását szabályozza ; de megmenti egyszersmind a magyar népet is a szétmállástól. Magyarország még mindig kiválólag földmi- velő, termelő ország. Az ipar és kereskedelem csak alig észrevehetőig fejlődik és emelkedik. Mi lesz tehát ez országból, ha annak ős lakói a törvény szeme láttára, sőt épen annak segélyével és köpenye alatt fosztatnak meg apáikról reájuk maradt földbirtokaiktól; ha helyükbe idegen szellemű és erkölcsű nép, vagy osztály fészkelődik be, akiket csak a föld haszna köt a hazához! ? A földbirtok szabályozása s az ezzel kapcsolatos hitelügy rendezése: ma már égető életkérdés Magyarországon. Veszedelmes kérjelek ezek amelyeket, ha idejében el nem távolítunk, vagy valamely óvszer alkalmazása által meg nem előzünk: a magyar társadalom élete fölött okvetlen megkondul a halál-harang. Az agrárius mozgalmak mindig a társadalom betegségének voltak tünetei és azok ma is. Ne kicsinyeljük a bajt; ne engedjük magunkat álpróféták s aljas haszonlesők által félrevezettetni; ne ámítsuk tovább magunkat; rántsuk le az álszemérem által szőtt fátyolt a rejtegetett, a takargatott sebről. Vagy lomha közőnynyel nézzük továbbra is: miként pusztul az ország, miként fogy a magyar elem számban, vagyonban és befolyásban; miként jut tönkre egymásután a magyar fényes arisztokráczia és régi nemes birtokos osztály.; miként lesz lassankint rabszolga a felszabadított jobbágy ismét ?! Hát csak azért szereztük vissza a hazát, csak azért tettük szabaddá a birtokot és közössé a jogot 1848-ban: bogy most összetett kezekkel nézzük a haza oszlopainak, a régi földes uraknak, a köznemesség maradékainak, a királyi városok alapítóinak, a derék közép osztálynak s a testben-lé- lekben magyar gazdáknak és földmiveseknek végelpusztulását ? Avagy az már épen nem bir fontossággal és egyáltalában mindegy a magyar ember előtt, hogy kié lesz a magyar földbirtok; hogy ki fog dönteni a vármegyén egyik-másik közérdekű kérdésben; hogy kik hozzák a törvényt a népnek; hogy minő erkölcsök lengik át a magyar társadalom rétegeit ?! Ezek mind közönbös, mind semmi, mind jelentéktelen dolgok ? Oh nem! Ezek fontos, életbevágó dolgok. Ezekkel mielőbb tisztában kell lennünk. Az agrárius mozgalom országos dimenziót vett. A földbirtokosok érdekeinek s átalában a földbirtoknak megvédése, a személy- és gazdasági hitelügyek rendezése : nem egyes vidékek és tekintélyek óhajtása és szüksége többé; hanem az ország egyik létfontosságú kérdése, amelynek megoldását már nem lehet tovább halogatni. E kérdés megoldásától függ a magyar beteg társadalom kiépülése és átalakítása! A nemesi földbirtok el nem oszthatóságának megszüntetése, a jobbágyi kötelék felbontása, átalában a földbirtok-viszonyok gyökeres átalakulása: a föld teljes emánczipáczióját idézte elő. A földbirtok csaknem mozgó tőkévé tétetett s a hirtelen, váratlanul bekövetkezett uj szokatlan viszonyok, közt, eszünkbe nem jutott gondoskodni az átmeneti rázkódások meggyengítéséről; amikhez A „NYIßVIDÉK“ TÁRCZÁJá. Egy kis „Expeditió“-féle Szó ly va-IIársfal vára. IV. Ez a legújabb vívmány Hársfalván, s bizonyára meg is teszi jó hatását nemcsak a rideg szemlélőre, hanem az azt igénybe vevő törzsvendégekre is. Nagy I) alakú helyiség ez, csinos faoszlopokon, sokszoros czifrá- zattal ékesitve, melynek egyik vége zárt olvasó helyiség lesz, a többi szabad sétány; középen pedig a savanyu kutforrás. Ha a sétányra akarunk menni, előbb a kúthoz jutunk, innen kétfelé kényelmes lépcsők vezetnek fel a sétányra. A fedett sétány mögött egy szűk völgyecskébe nyúlik a derék kuglizó, mérnök által úgy megigazítva, hogy ember legyen a talpán, aki pappon-birót üt; de még kilenczet se igen veregetnek. Mindezen tapasztalatokkal gazdagodva s a kuglinál tíz krajezár nyereséggel múlt el az első félnapunk Hársfalván. A fürdői rendszabály ellenére tíz éra után mentünk aludni. A jö ruganyos madráczczal bélelt ágyakkal oly szoros barátságot kötöttünk, hogy — feltevésem ellenére — csak bét órakor kívánkoztam a hársfák alatt szivni a gyógyító reggeli fris levegőt. Alig értem le a sétányra, Móricz felgyürközve jött hozzám és újra meginvitált egy kis hidegviz kúrára. Neki mentem, és oly jól esett, hogy beálltam rendes tagnaii reggeli hét és esti öt érára. Móricz örülni látszott a fogásnak, mert eddig csak bárom rendes clieuse akadt, akik kúrából használtak a hideg vizet, s a kikkel nagyon csiuyán kellett elbánnia, mint a féle betegekkel; de én csupán sportból vállalkoztam reá s mint ilyennél teljesen kifejthette művészetét. Sikerült is teljes megelégedését kiérdemelnem, mert úgy elpaskolt vas tenyerével, hogy nem feledem el egy hamar, már csak azért sem, mert mindkét vállamon oda vitt rheumát egy cseppig ott hagytam . . . Fürdés után séta a hársfák alatt, séta után reggeli, mely közben alkalmam volt meghallgatni a fürdő-vendégek rendes reggeli nótáját: jó reggelt, hogy aludt? mit álmodott? könnyebben érzi magát? vájjon lesz-e ma jó ebéd? volt már a kutnál? Gábor bácsi megette már az aludt tejet ? (most nem látszik a bajuszán) stb. stb. Ebéd előtt fiakereu átszaladtunk Szolyvára, megtekinteni a Szabolcsiak kedvelt Rékájának forrását. Rövid fél óra alatt Szolyva városon keresztül és a Latorcza vizén hid hiányában át megérkeztünk a kívülről semmi feltűnőt el nem áruló hírneves forráshoz. Egy uj épület ajtaján belépve, a töltögető teremben valónk. A terem közepén áll egy 10—15 akósuyi fedett kád, ebben gyűl össze a savanyu viz. A kádból egy rézcső nyúlik, melyen két oldalról 5—5, összesen tiz csap van alkalmazva. Ezek közül rendesen csak fele működik. A töltögetés gyorsan és rendesen folyik; két leány az üres üvegeket mosogatja, egy leány csapol, egy zsidó gyerek rakosgatja a telt üvegeket; két paraszt fiú a dugaszolást eszközli az erre igen czélszerü gépen; kettő az ónlemezeket szorongatja szintén kis kézigép segélyével; egy leány a czif- ferblatt-ot ragasztja fel, végül egy fiú hordja el a készletet. A töltögetőbői két ajtó vezet a raktárba, a hol erre alkalmas állványokon fekve helyezvék el a telt üvegek. Ugyanitt hat ember foglalkozik a ládákba pakolással és a ládák beszegezésével. Ezeken kívül egy tágas sziliben két ember foglalkozik még a ládák összeállításával. Marsaiké bérlő urat nem találtuk ott s igy helyette az uradalmi felügyelő, egy német vagy cseh úri ember, volt szives magyarázónk lenni — németül. Tőle megtudtuk, hogy a forrás nem képes eleget szolgáltatni a keresetnek, naponkint csak 40—50 láda vizet adhatnak át a szomjas közönségnek; holott kétszer annyit is még a vasutakkal importált cosmopolitikus áramlat járulván, az öröklött magyar könnyelműség és kényelmesség segélyével: a régi földes urak nagyrésze csaknem koldusbotra jutott; a közép osztály alapját szintén megingatá, a szabad ipar és kereskedelem pedig teljesen felíórgatá úgy, hogy a magyar iparnak az ős termeléshez, a íöldmiveléshez kellett visszatérnie, csakhogy a mindennapi kenyeret megszerezhesse. Uj átalakulások, uj viszonyokat teremtenek, melyekhez ha egyes osztályok nem tudnak alkalmazkodni s azokkal nem képesek kibékülni és megalkudni: oda jutnak, a hova a magyar földes urak és a gentry jelentékeny része jutott. A magyar gentry az újabb országos társadalmi és közgazdasági viszonyok közt is : a régi maradt; gazdálkodott „more patrio“, nem pedig az újabb idők követelményei szerint. A kormány az uj viszonyoknak megfelelő törvényekről szintén nem gondoskodott. Igen természetes, hogy ily körülmények közt a birtokos osztály alatt megrendült nemcsak a földbirtok, hanem a létalap is. A földbirtok és a hitelviszonyok rendezetlensége megterhelő a birtokot és bekövetkezett az idő, amikor törvényhozásnak és társadalomnak egyaránt komolyan utána kell látnia, hogy a magyar földbirtok és a birtokos megmenttessék az elpusztulástól és ismét visszaadassék önmagának, a társadalomnak és a hazának. A nyíregyházai ref. egyház templomszentelési örömnnnepe. Julius 2-ik és 3-ik napjain városunk oly lélekemelő ünnepélyességeknek volt színhelye, melyek méltók arra, hogy örökemlékezetül feljegyeztessék városunk évkönyveiben! A helyben kebelezett ref. egyház templomszentelési ünnepélye volt ez, melyről lapunk szűk keretéhez képest a következőket hozzuk t. olvasóközönségünk tudomására. elfogyasztanának. Debreczen a legnagyobb ivókás, utána mindjárt Nyíregyháza konkurál. Általában a szolyvai forrás leginkább a mi vidékünknek szolgál jóféle vinkó keverékkel. Dr. Jósa, a ki a legújabb időkig szolyvának egyik leghübb fogyasztója volt, szakértői vizsgálat alá vette az üvegeket s többféle kifogást tett azok ellen, így nem tudja megszokni azt a bizonytalan sárgás szint, mely az újabb üvegeknél leggyakoribb; majd a lriduga- szolás kellemetlenségeit emlegetve, megmutatta, hogy az üvegek szája a legtöbbnél a dugasz kihúzását gátlő gyü- rü-görcs mutatkozik; a parafa-dugók egyenlők lévén, a szükebb szájú üvegek fölösleges szoros dugaszolást nyernek. így. aztán megesik sokszor s már ő is megjárta vele, hogy a dugó kihúzásakor az üveg eltörik s nem csak a jó nedű elfolyik, de vér is vegyül közzé; már pedig mi csak vinkéval és nem saját vérünkkel szeretjük a szolyvait. Ezen okos beszédekre a felügyelő ur mondott egyet- mást, emlegetvén a kezdet nehézségeit s különösen az üveg-huzással előforduló kellemetlenségeket; mire mi, nem állhatván ellen a sok szép kínálásnak, (egy szóval se mondta) poharat kértünk s leittuk magunkat ebéd előtt fris solvvai savanyu vizzel. Hát ott a forrásnál van is annak a víznek kábító ereje, mert szinte csavarja az ember orrát, ha jót iszik belőle, de meg ha felnyitjuk a kád fedelét, oly erős szénsav-gőz üti meg orrunkat, hogy szinte megkábulunk tőle; végül a viz erejét igazolja azon körülmény, hogy a bedugaszolt üvegek 5%-je szétpukkan. Eme tapasztalatok megszerzése után ajánlottuk .magunkat a szives (?) házi urnák és visszakocsiztunk Hársfaivára, melynek savanyu vize csak abban különbözik a szolyvaitól, hogy kevésbé erős; de ott a kutból merítve, vagy bőszáju üvegekben az asztalra helyezve, akár magában, édes viz helyett, akár munkácsi viukóval vegyítve, igen kellemes itóka biz az.
