Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-08 / 27. szám
Julius 2-én a d. u. 5 óra utón megérkező vonatokhoz oly nagyszámú közönség sereglett Id ft. Révész Bálint ref. püspök és Graft báróGyörffy Róza asszony, mint templomszentelési örömanya fogadtatására, hogy nemcsak a perront, hanem az iudóház külső udvarát is ellepte, a helybeli ált. ipartársulat és iparos ifjúsági egylet, elnökeik Andráscsik József és dr. Ferdlicska Kálmán vezérlete alatt zászlójuk körül sorakozva testületileg jelentek meg; ott volt ft. Verzál' István, helybeli r. hath, esperes, a megye főispánja, alispánja, főjegyzője, tiszti ügyésze s tiszti, kara, a város polgármestere, a ref. egyház praesbyteriuma és az egyház híveinek nagy része, (másik része a ref. parochia előtt várakozván a kedves vendégek fogadtatására) stb. stb. Először a Üebreezen felől jövő vonat robogott be; midőn a vonat meg- állott, harsány „éljen“nel tidvözöltetett a kocsiból kilépő püspök, tisztes és rokonszenves alakja; Kovács Gergely főjárásbiró s praesbyter lelkesült beszéddel üdvözölte a főpásztort, mire a püspök meghatottan és meghatóan válaszolt, hálát adván a isteni gondviselésnek, ki megengedte azt érnie, hogy most immár eljöhetett felszentelni s megáldani azt a templomot, melynek alapkövét 10 év előtt ő tette le, inig ez üdvözlet tartott, berobogott a Miskolcz felől jövő másik vonat is, mely a templomszentelési örömanyát hozta körünkbe. Mindenki kíváncsisággal sietett a vonat felé, hogy a kedves vendéget üdvözölhesse. Midőn a kocsi ajtóban feltűnt a báróné méltóságosan elegáns alakja a közönség szűnni nem akaró „éljenzés“-beu tört ki,, ennek meg- megszüntével a kedves vendéget Lukács Ödön helybeli lelkész és esperes üdvözölte, mire a báróné kedves csengő hangjával a sziveket meghóditólag válaszolt, mely után megindult a menet elől az iparegyesület testületé, utána a város diszfogatán a báróné és püspök, utána több mint 40 kocsi a hullámzó néptömeg között, mely az indóháztól a városig ért, a város vegétől a ref. pa- róchiáig két sorban kedves zöld álé volt rögtönözve, a templom előtt díszes diadalív pompázott, melyen élő virágokból elragadó ízléssel a következő felirat volt olvasható : „A szeretet istenéhez!“ Midőn a báróné szállásáról a püspök ur visszatért a ref. paróchiára, hol a püspök ur szállva volt a kapuban a nagy néptömeg két sorra vált s elbűvölő látást engedett a két sorban felállított fehér ruhába öltözött ártatlan gyermek arezokra; kiknek mindegyike egy-egy virágcsokrot tartott kezében s kedves ajkaikon az „istenhozta“ köszöntés lebegett. A püspök ur nyájas leereszkedéssel társalkodott velek, kik elhalmozták a szeretett főpásztort virágcsokraikkal úgy, hogy kisérété- nek is volt mit emelni. Ezután Nagy Lajos járásbiró és praesbyter üdvözölte őt meleg s megható szavában, melyekre a püspök válaszolván a szobába vonult, hol mindjárt megérkezése után közetkeztek az ünnepélyes üdvözlő küldöttségek. Legelsőben ft. Yerzár István kath. esperes, azután ft. Fekete István g. k. esperes, Vellcey Pál tanfelügyelő üdvözölték, ezek távozta után lelkészeikkel élén jött a helybeli ág. év. egyház imposans küldöttsége, melyet a szoba nem is volt képes egészen befogadni, a küldöttség nevében nt. Bartholomaeidesz János a püspököt talpraesetten üdvözölvén, püspök ur meghatva s a két felekezet közötti testvéri viszonyt hangsúlyozva válaszolt. Ez után a f.-szabolcsi ref. egyházmegye,,, mely éppen nyári gyűlésre volt összegyűlve, Lukács Ödön esperessel és Pilisy László egyházm. gondnokkal élén tisztelgett testületileg püspökénél, s a küldöttség minden tagjával a püspök ur szives és bizodalmas szavakat váltott. Estve 30 terítékre vacsora lett rendezve a ref. parochia kertjében. Vacsora előtt megindult a szénatérről a beláthatatlan sokaságu fáklyás menet, s a Rá- kóczy induló hangjai mellett előbb a ref. parochia elé jött a püspököt üdvözlendő. Mikecz János tiszti al- ügyész s ref. praesbyter mondott itt oly szép s megindító üdvözlő beszédet, mely sokáig kedves emlékezetébe marad a közönségnek: melyre püspök ur találó hasonlatokban gazdag, szívből fakadt s szívhez szóló beszédében kiemelte, hogy megilleti őt a fáklyafény, mert hiszen éjjel szoktak gyújtani fáklyákat és az ő élete is alkonyra hajlik már; ennyiben tehát elfogadja és megköszöni azt, bár, mint mondá, ezen tisztelgés inkább megilletné a helybeli lelkészt, ki e templom felépítésében oly sokat fáradozott. Innen a folyvást növekvő közönség a „Szarvas“- utczán a megyeház elé hullámzott, hova a főispánná szállva volt, hol Vas Mihály ref. s.-lelkész üdvözli az örömanyát talpraesett találó szavakban. Az örömanya nevében férje a főispán válaszolt, a tisztelgést szívélyesen megköszönvén; mire a fáklyák a városháza előtt eloltattak s a közönség hangulatteljesen, a legnagyobb csendben szétoszlott. Jul. 3-án reggel 9 órakor megkondult a templomba hívogató harang, már azonban 9 óra előtt beláthatatlan sokaság tolongott a templom előtti téren, úgy, hogy a templomot csak harangozás után lehetett kinyitni, s még igy is egy pillanat alatt oly szinültig megtelt a templom, hogy alig maradt az ur asztala körül annyi tér, hol az úrvacsorával élni óhajtók megfordulhattak, a templom körül és templom előtti téren roppant közönség hullámzott s szerencsésnek ‘érezte magát, ki csak a templom közelébe juthatott. A templom belseje elbájoló ízléssel volt felékesitve, mely a Palánsz kyné, Marsalko Károlyné, KrajnyákGyörgyné őnagyságaik, s mások finom ízlését hirdeti, kik az ünnepély előtti napon leírhatatlan szorgalommal siettek az uj templomot, mint egy menyasszonyt felékesiteni. A bejárattal szemben élő virágokból gyönyörűen felékesitett álvány díszei get, melynek allja fenyőgalyakkal volt mesterileg felékesitve, az urasztal rácsozatán körül, a karzaton, ajtók és ablakok felett disz és izléstel- jes élővirágfüzérek pompáztak, az ablakok, különösen a papszék felettiek virágfüzérekkel, élő folyondárokkal voltak maszkírozva. Az isteni tiszteletet megelőzőleg megyénk tisztelve szeretett alispánja, a megye tisztikarának élén megjelenve, a ref. paróchián megragadó ékesszólással üdvözölte a főpásztort, mely tisztelgést a püspök ur hasonlóul emelkedett szellemű beszédben viszonzott. Ezután az izr. hitközség, melynek szónoka Haas Mór volt, tisztelgett. Válaszában a főpásztor ur buzditá őket, hogy azon szép jogokat, melyekkel a magyar törvényhozás őket, mintegy testvéri szeretettel szivére öleié, igyekezzenek „IN V Í It VII» ÉK.“ megbecsülni s kiérdemelni az által, hogy legyenek mindnyájan hü és igaz gyermekei a magyar hazának Pontban egynegyed tízre a püspök úrral élőkön bejöttek a templom éjszakra eső ajtaján a fungans lelkészek nt. Kiss Áron, Peterdi Károly, Illyés Bálint, Lukács Ödön, Audrásy Kálmán. Megjelenésekkor a templomban össze gyűlt közönség felálással adott kifejezést tisztelgésének, azután megrendültek az orgona hangjai s a 37-dik dicséret 1-ső verse s a 233-ik dicséret 1 és 3-ik verse után a sárospataki főiskolai ifjúsági énekkar mondott elragadó éneket, miután a ft. Révész Bálint püspök ur lépett a szószékre s kenetteljesen, szívhez, lélekhez szóló mesteri imájával az ünneplő közönség lelkét a hetedik égig ragadta. Most a „tiszaháti dalárda,“ mely az énekügy iránt- érdeklődő teljesen megállapodott hangú, kitűnő énekes ref. lelkészekből van alakulva, az egész közönséget elragadó szép énekével, a püspöki ima által felhaugolt kedélyeket az áhitatosság szárnyain, mintegy bűvösen elringató. E szép ének utóhangjai között emelkedett fel a szószékben Lukács Ödön helybeli lelkész s f.-szabolcsi esperes s I. kor. III. 11.—13 versei felett tartott hatásos, maradandó becsű, alkalmi beszédet. Bevezetésében ecsetelte azon érzelmeket, melyek a gyülekezet szivét eltöltik, a munka sikeres bevezetése felett. Majd ezen érzelmek festése közben ama kérdést vetette fel, valyon teljes-e tehát az öröm, s feltalál hatjuk-e a templomban mindnyájan magasabb örömeinket, boldogságunkat ? s felhívta az örvendő közönséget, hogy ékesítse fel e templom benső szegletkövét lélekben a szeretet aranyával, hogy lehessen e hajlék valóban szentegyház, vagyis háza az egységnek a testvérszeretetben ; a hit tiszta szineziístjével, hogy loboghasson e hajlék falai közt a világ világossága mind az időknek végezetéig; végre a tiszta erkölcsiség drága köveivel, hogy lehessen ez lenyugtató szfgetje, az élet háborgó tengerének. Ha hozzá vesszük az általános becscsel biró beszédhez az ahhoz teljesen méltó szónoki előadást, nem csodálkozhatunk felette, hogy a beszéd nem egy kiváló pontjánál a lelkesedés örömköuyei csillogtak a szemekben. A a/4 óráig tartó beszéd alatt a közönség az óriási forróság daczára mozdulatlanul s teljes odaadással csüggött a lelkesült szónok ajkain. Különben óhajtandó volna, ha e beszéd a többi jeles beszédekkel együtt kinyomatnék. Teljesen hisszük, hogy e beszédgyüjtemény általános kelendőségnek örvendene. Ez után a LXXXIV. zsolt. dallamán a gyülekezet a következő, ez alkalomra készítet szöveget énekelte orgonakiséret mellett: Áhítattal zeng az ének, Néked ég s fold Istenének ! Óh hallgass meg népeknek atyja! Szerelmednek áldó fénye Szálljon a kisded szivére És hallassák fiad szózatja: Ki ártatlan mint kis gyermek, Azé lesz az őrük élet. (Folyt, köv.) Tanév végén. Foglaljon el az ember bármily állást a társadalomban, legelső kötelessége az, hogy az azzal járó terheket már előre megismerni törekedjék; hasonlítsa össze azokat képességével, mely ha elég alapos, elég erős nem volna, ne lépjen oly pályára, mely anyagilag kecsegtető ugyan, de a hozzá kötött kötelességek az ő tehetségét felülmúlják. Tanulja magát ismerni. Az önismeret legnagyobb földi boldogság. Ha nincs kedve, nincs hajlama vagy ne lépjen az előtte már előre is unalmasnak látszó pályára; vagy ha később győződött meg annak nehéz voltáról, eleve adja át helyét másnak, képesebbnek, méltóbbnak. Nézzen tehetségéhez mért, hajlamával egyező állás után. Ezzel használ magának, de nagyon sokat, használ a társadalomnak is; mert inig az előbbi állásban tehetetlen napszámosa volt a nemzetnek; az inkább választott hivatal pontos lelkiismeretes betöltése által hasznos tagjává válik annak. Most közbecsülés tudtával szorgalmasan munkál, mely jólesik a legszerényebb embernek is; mig a járatlanságából eredő szemrehányások elviselhetleuné változtatták volna helyzetét. Nincs ugyan egyetlen hivatal sem, mely kisebb nagyobb mértékben teherrel, felelősséggel ne volna össze kötve; de a néptanítók állása talán az, mely legtöbb felelősséggel és legnagyobb teherrel jár. A néptanító felelős Isten előtt növendékeinek vallásosságáért. A hat éves gyermek belép az iskolába legcsekélyebb ismeret nélkül. A jó édes anyának oly jól esik, kimondhatlan gyönyörrel telik el kebele, ha kicsiny gyermeke ajkáról hallja az imádság első szavait ellebbenni De hányán vannak kik állati butaságban engedik gyermekeiket mindaddig felnőni, mig a tanító gondozása alá nem helyezték, A vallástanitás a tanító legszebb, leg- magasztosabb, de legterhesebb kötelességei közé tartozik. Mily élvezetes foglalkozás az, midőn a gyenge gyermek fogékony kebelébe hintegeti a tanitó a vallás első magvait, melyek az ő gondozása mellett növekvésnek indulnak, gyümölcsöt teremnek az életnek. A vallásosságban, mely leginkább az iskolában veszi kezdetét, gyökeredzik a vesztegethetlen erkölcs, hazafiui erény, készség minden jóra, nemesre. A vallásos érzülettől áthatott keblű férfi vagy honleány képes egyedül fáradhatlanul küzdeni a közjóért. Csak az anyagiasság, természet emberei nem üdvözlik azon tanítót, ki magasztos hivatásából kifolyólag apostoli ihletséggel cseppegteti a vallásos ismereteket tanonczai kebelébe, csak azok nem akarják beismerni, hogy a vallás oly fuudamentom, melyre országok épülnek, melyből a közjóiét felvirul . . . ! A tanitó felelős a társadalommal szemben tanítványainak a tudományban való helyes, alapos, szorgalmas, eredményes haladásáért. Nem szabad felednünk soha, hogy a mi általunk jelenben elfoglalt tért a világ piaczán gyermekeink fogják egykor betölteni. Nem szabad felednünk, hogy az emberiség sebes léptekkel halad a tökéletesedés magaslatához, melyen talán soha el nem érhet, de idők múltán megközelíthet, melynek hivésére a tudományban való óriás haladása jogosít. Mi volt az ember ötven év előtt, mi ma és meddig halad tudományával, meddig bővíti ismereteit, hol fog állani ötveu év múlva ? A művelt Európa egyes nemzetei érdekűk jól felfogásával, szellemi képességükben, gyermekeik kellő neveltetésében látják jövő boldogságukat; ezért készséggel áldoznak a tanügynek. Ezek bölcsen vallják azt: „Több kell ész, mint erő !“ Mig más nemzetek, bár kevesen, a tudatlanság terjesztésében vagy eltűrésében, a szám nagyságában, a nyers erő tudatában vélik nemcsak jövőben való megállhatásukat, hanem még térben való terjeszke- désöket is .. . Szeretem hinni, hogy mi az előbbiekhez tartozunk. Nincs könnyebb, mint az elődök tetteit az utódoknak birálgatni, netaláni mulasztásaikért, elitélni, megróni; de soha ne feledjék a jelen emberei, hogy utánok is következik nemzedék, mely jó tetteikért áldani, mulasztásaikért kárhoztatni fogja őket. Nagy Eötvösünk dicső emléke előtt hálás tisztelettel hajiunk meg, ki maradandó emléket emelt az 1868. évi törvényekben. 0 akadályt nem ismerő akaraterővel küzdött tanügyünk érdekében; megjelölte a haladás útját, ha nincs meg a várt eredmény, ennek nem ő az oka. Én hiszem, ha Eötvös örökbecsű törvényt alkotott, azt végre is hajtatta volna ; de a kérlelhetlen halál épen akkor ragadta el, midőn legnagyobb volt rá a szükség. Nem mondom, hogy Trefort oktatásügyi miniszter ur mulasztással volna vádolható, mert sokat tett és tesz a tanügy érdekében, de Eötvös által hozott törvények ma sincsenek kellőleg végrehajtatva. Igaz, hogy tanügyünk mostoha voltának okát első sorban az 1868 előtti időben kereshetjük ; mert a tanítói állás azon időben oly hivatal volt, hol a dolgozni nem szerető, más hivatalt megunt, vagy onnan eltávolított egyének alkalmazást találtak. Ez nem az alkalmazottak, de az alkalmazó intézők hibája, mindenesetre a tanügy rovására. Másik nagy baj az, hogy 15—20 évvel ez előtt alkalmazott tanítóink vagy nem is jártak képezdébe, vagy ha képezdébe jártak is, a tanítás hiányos volta miatt, jó szakemberekké csak kevesen lehettek s a paedagogia követelményeinek részben felelhetnek meg. Igaz, hogy ezen némileg könnyített a kormány által rendezett póttanfolyam. Már az magában egy végtelen tévedés volt, hogy a tanítók fizetését földbirtokban is szolgáltatták ki. A tanitó fizetése annyira csekély legtöbb egyház, vagy községben, hogy abból tisztességesen megélni teljes lehetetlen; pedig az embert, ha anyagi gondok háborgatják, nyugodt lélekkel nem taníthat. A tanitó, ha inár csakugyan földje van, oda van utasítva, hogy gazdálkodjék, mert maga iránt való kötelessége, hogy abból lehető legtöbb hasznot vegyen. Gazda ésjó tanitó leírni annyi, mint tűz és viz egy helyen. Bárhogyan gazdálkodjék, utána kell a dolognak nézni, mert: „A gazdának száz szeme van“, vagy ha ezt nem teszi, fizetése csökken. Ha felében munkáltat, akkor is — talán még jobban mintha maga teljesítené — utána kell nézni. Az árenda éppen nem való, mert a belhivatalnokok különben is sovány földjét ez végkép terméketlenné teszi. Ha a társadalom, az illető egyházi elöljárók, maguk a szülék megkövetelik és méltán, hogy gyermekeik kellő eredményt mutassanak fel, igyekezzenek odahatni, hogy a tanitó ne földmiveléssel, gazdálkodással vagy hozzá teljességgel nem illő más foglalkozással teremtse elő keuyerét. Igyekezzenek odahatui, hogy díjazása lehetőségig magas legyen, hogy az tisztességes utón, idejében kezeihez jusson, mert ha ők teljesítik kötelességeiket, méltán várhatnak kötelesség teljesítést mástól is. A tanítónak nemcsak az iskolában vannak kötelességei. Lehet a tanitó legjobb hivatalnok, ha fel nem tud emelkedni a magasabb állásúak, gazdagok körébe, ha képtelen, vagy hiányzik nála az akarat az alsóbb rendtleknek magához való felemelésére. Neki emberbarátnak kell lenni, ki hivatásának magasztosságáról soha meg nem feledkezve, odatalálja magát a milyen társaságban megjelent. Legtöbb baja van a tanítónak, legtöbb ellent szerez akkor, midőn nagyon megérdemlett fizetését követeli. E végből üdvözöljük azon törvényt, mely elrendeli, hogy a tanítók minden fizetését az iskolaszék szedje be és az számoljon el a tanítóval. Ha még az egyházmegyei, vagy egyházkerületi elöljárók azt vinnék keresztül, hogy a tanitó hivatalos földjét bizonyos föltételek mellett, melylyel annak jövedelme nem csonkittatnék, az egyház munkáltatná, bizonyára a tanügynek adnának vele lendületet. Legyen a tanitó bármily lelkiismeretes hivatalnok, akaratát hányszor nem teljesítheti az útjában álló igen sok akadály miatt. Maguk a szülők legnagyobb része, nem értve, vagy érteni nem akarva, az iskolában szerzett ismeretek felette nagy hasznát, gyermekeiket nem iskoláztatják, engedik tudatlanságban felnőni. Van törvény •— mondják sokan — mely minden tankötelest iskolába kényszerit. Mit ér a törvény, ha végrehajtatója nincs! Beadja a tanitó 14—30 napban a mulasztási napló kivonatát, de legtöbb község elöljárója figyelemre sem méltatja azt. A tanfelügyelő panaszkodik a megye közigazgatási bizottsága előtt, nem éri el czélját, nincs aki felelősségre vonja a hanyag elöljárót. Megyénk csaknem minden községében tavaszon, nyáron és őszszel szünetel az iskola, az igazolatlan mulasztók száma tetemes. Kérdem: hány községi elöljáróság birságoltatott meg vétkes hanyagságáért ?! Sok helyt vagy teljesen képtelen a tanitó a tanévet bezáró vizsgát megejteni a tanítványok távolléte miatt, vagy a boszantásig rosszul sikerül az. Vajha az uj tanév beálltával nagyobb lendületet nyerne tanügyünk, melyre oly nagy szüksége van meglehetősen elmaradt nemzetünknek. Sípos Lajos. TAN ÜGY. Értesítés a helybeli felső-leányiskoláról. A város által feutartott felső-leányiskola nyilvános vizsgája juniushó 30-án délelőtt ejtetett meg. Jelen voltak : Szabolcsmegye kir. tanfelügyelője, a tanügyért lelkesülő főispánja, az isk. szék alelnöke és több tagja s számosán a gyermekek szülői közül. Az elég tágas terem színig megtelt válogatott közönséggel. A vizsga egy dallal és fohászszal nyílt meg. A leánykák az egyes tantárgyakból értelmesen és szabatosan feleltek; bár nagyon is meglátszott az egy-egy osztályhoz tartozók közötti korkülöubség, sőt a nagy eltéirés az- ismeret foka között is ; ami aunak tulajdonítandó, -mert a felvételnél kellő szigor nem tanúsíttatott. A kőt osztály vezetője volt Nyeste Teréz kisasszony (deczember óta); kinek működése iránt, ágyaz egyes tantárgyaknál; valamint a nem kis teherrel járó és nagy gyakorlo ttságot feltételőző kézi munkáknál teljes elismerést kell kijelenteni, amit ő valóban meg is érdemel. A szülők meg(űo, i o n\ Nviranvázán: Bioranvi I. avoavszerasziiei. I XXXXXXX2KXX
