Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-04 / 23. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 23. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre . . . •. 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások r'iriiigor János és Jóba Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ckíme alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesteu. Haasenstein és Vogler irodájában Bé

csben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Társadalmunk mételyei. II. A szegénység. A társadalomnak szintén veszélyes mételye a szegénység. Itt azonban koránt sem az a szegénység értendő, amelyről a könyvek könyvében, a bibliában is van szó, hogy tudni illik: „A gazdag és a szegény összetalálkozván; mind a kettőt pedig az ur szerzé". Ez a szegénység csak viszonylagos; tehát tulajdonképen nem is szegénység, inkább csak a kevésbbé vagyonosságnak felel meg. A szegénységnek nincs fokozata. A valódi szegénynek nincs semmije; nem adhat semmit senkinek; nincs joga semmihez, még a létezéshez sem. Az igazi szegénynek hasznát senki sem veheti; teher magának, terhe másnak. Csak az emberiség számát szaporítja a nélkül, hogy annak javára szolgálna. Ez a szegénység forrása minden rosznak és gonosznak. Ez a szegénység az, amely megvesztegeti a társadalmi erkölcsöket, veszélyezteti az általános nyugalmat és megakadályozza a közművelődés rendes fejlődését. Ez a szegénység az, amely átokként nehezedik az állomokon; amelynek megszüntetésén századok óta törik fejőket az államférfiak, a tudósok és a bölcsek. De még eddig senkinek sem sikerült e veszélyes problémát megfejteni. Pereire Izsák nem rég elhalt párisi dúsgazdag bankárt szintén nagyban foglalkoztatta a szegénység eszméje. Kevéssel halála előtt 10,000 frank jutalmat tűzött ki egy, a szegénység megszüntetésére vonatkozó munkára. Mint közelebb olvastam, egy Ledvey nevü Bostonban lakó franczia nő pályázott is. Kérdés, ha a pályadijt megnyeri-e ? A kérdés tehát, a szegénység megszüntetésének kérdése létezik. Ezt tagadni nem lehet. Minden államban felütötte fejét, pusztit mindenfelé. A gazdag Anglia- és Francziaország csak ugy nem képes szabadulni e kisértet lidércz nyomásától, mint Törökország, vagy épen Magyarország. Foglalkozzunk kissé a szegénység eszméjével. Nézzük mi az tulajdonképen. A szegénység, minden bajok közt a legborzasztóbb, amely az emberiséget lenyomja. Más nagy bajok, mint a háború, dögvész, a szegénység .mellé állítva, csak igen csekély fontossággal birnak. Elmúlnak azok, és csak ritka időközökben fordulnak elő, és olyanok, mint a cseppek, amelyek az emberi nyomor mély kelyhéből néha-néha kiömlenek. Ezek is tulajdonképen nem egyebek, mint a szegénység és az attól elválhatlan társadalmi nyomor, az elégedetlenség és a bosszús szenvedélyek hatásai, a melybe az emberiség nagy része elmerült és amelyek a legfontosabb átmeneti bajok alapokainak tekinthetők, amelyeknek mind e mai napig alá vagyunk vetve. „Ha a szegénység — írja Maltlius — városainkban nem okozna ronda és egészségtelen kerületeket; amely statisztikai tények szerint sokkal több emberéletet pusztít el a háborúnál, csak ritkán jelennék meg nálunk, és csak csekély befolyást gyakorolna az emberi boldogságra. Ha a társadalmi elégedetlenség, a harag és irigység érzelme, amelyet a szegénység szül, ennek elhárításával lecsendesülnének, akkor az állandó hadcsapatokat redukálhatnék és a nemzetközi háborúk, valamint a polgári háborúk, valószínűleg csak névben élnének." Es daczára mindezeknek, az ember alig hinné el. hogy az emberiség semmi esetre sincs kellő képen áthatva a szegénység borzasztó és összehasonlithatlan nagyságától. Ha dögvész, vagy háború fenyeget bennünket, minden ember megrázkódik a bekövetkezhető nyomor gondolatától. Imákat küldünk az égbe, a csapás eltávolításáért esedezve az ismeretlen hatalomhoz. Mind ez azonban a szegénységgel összehasonlítva olyan, mint egy porszem a tenger sivatagban; olyan, mint a könnyű hullám, a mely a kétségbeesés sötét tavában támad és enyészik. A háborúk jőnek és mennek; a dögvészek bizonyos ideig pusztítanak köztünk, azután elhagynak. De a szegénység, fajunk e gonosz zsarnoka, itt van folyvást köztünk, pusztítva a közvagyont és az erkölcsöket s csak igen kevésnek jut eszébe: vele komolyan foglalkozni. „Szegények mindig lesznek köztetek," mondatott kétezer évvel ez előtt. És ez az állítás iszonyú igazsággá nőtte ki magát kétezer év alatt. Tekintsük Chinát, vagy Hindostánt, avagy bármely más országot; és azt fogjuk találni, hogy a szegénység és testvére — a nehéz munka az élelem hiány és a folytonos dolog, mindenütt csak nyomort, lealáztatást és bűnt idéztek elő a társadalomban. A szegénységnek ezen általános elterjedése és folytonos létezése az, amely még az annak megszüntetéséhez köthető reménytől is elzár bennünket. A szegénység okának nem tudása az embereket azon gondolatra vitte, hogy a szegénységet inkább személyes restségnek, iszákosság s az ebből kifolyó bűnök által előidézett nyomornak tekintik. Pedig ebben nincs igazuk. Eme föltevés megtompitja a rokonszenvet, elöli lelkünkben a hitet, a reményt a szegénység megszüntetését illetőleg. Oh a szegénység nem okozat, hanem ok; nemkövetkezmény, hanem előzmény. A szegénység iszonyú állapot. A szegénység százezereket visz a halálba, a kemény munka és az élelem hiány miatt. Ahova a szegénység betette lábát, ott éhség, betegség, prostitutio, és bűn tenyész, remény és javulási kilátás nélkül. A szegény előtt nevelés, valláspolitika, társadalmi érdek: mind ismeretlen. Az isteni tisztelet külsőségei, a parlamenti vitatkozások, a tudomány fénye és dicsősége: a szegény előtt nem más, mint a gazdagok, a boldogok üdülésére rendezett színjáték. Minthogy pedig a szegénység csaknem minden államban más alakban, habár ugyanazon következményekkel mutatkozik: vizsgáljuk a szegénységnek keletkezését és keressük meg, ha lehet, gyógyszerét ott, ahol az keletkezik, rombol és pusztit, — a társadalomban. (Folyt, köv.) Vidliczkay József ország-gyűlési beszéde.*) május 23-án A berlini szerződésben Magyarország két mandátumot vállalt magára. Egyet végzetes politikai hibával, önző érdekből és ez a bosnyák mandátum, nem fog belőle kibonyolódni soha. De egy más mandátumot is vállalt, amely úgyszólván egész Európát s annak kereskedelmét, de különösen Magyarországot érdekli : s ez a vaskapu szabályozása, mely Magyarországot anyagilag több oldalról, de különösen a vizszabályozás szempontjából is érdekli. De e kérdésben a kormány nem *) Lapunk nem politikai tendencziáju ugyan ; mind az által jónak láttuk e beszédet, mint Nyíregyháza város országos képviselőjének beszédét nem tárgyánál fogva, hanem csak mint beszédet közölni olvasóink azon részével, akik politikai napi lapot nem olvasnak; képviselőjük országgyűlési beszédjeiről azonban örömmel vesznek tudomást. Szerk. tett semmit. A román kamarában legközelebb egy interpelláczióban a kormánytól azt kérdezték, hogy mit csinál Ausztria-Magyarország a vaskapu szabályozással? A felelet az volt : semmit. Ez még nem volt nagy baj ez ideig, hanem hangok emelkedtek a román kamarában oly értelemben, hogy ha tehát Ausztria-Magyarország ezen európai mandátumnak nem akar, vagy nem tud eleget tenni, akkor azt tőle el kell venni és rá kell bizni oly hatalomra, a mely annak megfelelni képes és akar is és rámutattak Románia és Szerbiára, mint parti államokra. A berlini szerződésnek 57. czikke következőleg szól : Gondoskodott a berlini szerződés még a fedezetéről is, és mindamellett, hogy gondoskodott, ezen érdekben, Magyarország ezen specziális érdekében nem történik semmi és nem történik akkor, mikor felvett kölcsönökkel igáztatik le Bosznia. Szóló a kormánytól ez ügyben nyilatzatot kér. Áttérve szóló a miniszterelnök beszédére, megjegyzi, hogy amikor a franczia akadémia szótárából idézett két különböző eszmét, két különböző dolgot zavart öszsze. O ugyanis összezavarta a katonai okkupácziót az okkupáczióval a szó nemzetközi értelmében. A kettő nem egy. Ez az idézés a franczi akadémia szótárából tisztán a katonai okkupáczióra vonatkozik. Tudjuk mindnyájan, hogy akár a franczia akadémiának, akár bármicsoda akadémiának a szó tára nem képez jogi kutforrást. De már az általa idézett szavak közt levő egy szó »militairment« is azt mutatja, hogy a franczia akadémia itt katonai okkupácziót értett. Más a hadi okkupáczió, más az okkupáczió a szónak nemzetközi értelmében. A hadi okkupáczió nem állapit meg semmi nemzetközi állandó jogviszonyt, ellenben az érvényes okkupáczió a szónak nemzetközi értelmében igen is állapit meg állandó jogot. De hát ha a hadi okkupáczióban benne foglaltatik már az annexió is, akkor kérdi szóló, hogy azon nagy kedv mellett, mely országok szerzése tekintetében bizonyos magasabb körökben mutatkozik, miért nem lett az okkupáczióból annexió akkor, midőn Ausztria elfoglalta a krimi hadjárat alkalmával Moldvát és Oláhországot (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha szorosan a helyes jogi nézethez ragaszkodunk, Bosznia nem lehet tárgya egy a nemzeti jog értelmében vitt űkkupácziónak és a végrehajtott bosnyák okkupáczió nem okkupáczió a szó nemzetközi értelmében, hanem tisztán katonai okkupáczió, mely mint hatalmi tény, semmiféle állandó jogviszonyt nem teremt. Bűne az okkupácziónak abban rejlik, hogy a bosnyák nép : dolognak tekintetik, melyet ugy lehet elfoglalni, mint valami gazdátlan dolgot. Épen ezért mindaddig, amíg a jogsérelmek nem orvosoltatnak, ezen okkupácziból becsülettel kibontakozni nem lehet, mert jogsérelemmel van öszekötve. Ha tehát, tekintve azt a jogi elvet, mert ez lényege a dolognak, "hogy a nemzetközi jog értelmében elfoglalni csak gazdátlan dolgot lehet, de nemzeteket és személyeket nem ; arról van szó, hogy mikép lehet Boszniát törvényesen és jogi fogalmak szerint, helyesen és alaposan az osztrák és magyar birodalomhoz csatolni: erre — abstrahálva az illető nemzetek, Ausztria nemzeteinek is beleegyezésétől két ut van a nemzetközi jog értelmében. Az egyik : "aTBösnyák nép önkénytes beleegyezése és alávettetése ; de ez azt tételezi fel, hogy az a hatalom, mely ott van és parancsol, onnét előbb vonuljon ki, hogy a bosnyák nemzet azután szabadon nyilatkozzék, ez az egyik feltétéi. A másik módja Bosznia megszerzésének a háború, egy törvényes megindított és törvényesen lefolytatott háború, tényleges nemzetközi jog értelmében. Ámde ez azon tér, a mely térre nem akar menni a monarchia, mert azt a háborút tulajdonképen Boszniának törvényes szuverénje ellen kellene megindítani, a melyet AusztriaMagyarország is elismer ilyenuek, t. i. a szultán ellen. Ha a bosnyák foglalást a nemzetközi jog kétségbevonhatlan, helyes elveinek világosságánál tekintjük, nem egyéb az, miut nemzetközi államcsíny, mely jogi viszonyokat nem állapit meg. Nem fogadja el a javaslatot, hanem az Eötvös által benyújtott kisebbségi véleményhez járul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A népiskolák és középtanodák közti viszony. (Schönbrunn Zsigmondtól.) A paedagógiának főelve : »Neveljük a leendő honpolgárt az életnek, nem az iskolának !« Azaz; gyermekeink nevelése legyen gyakorlati, a társadalmi élet vi. szouyaival egyöntetű, azokhoz mérten. Ez oly életbevágó