Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

„r»í Y I K V I D É K." segélyezés mellett, 8 osztályú főgimnáziummá leendő fej­lesztését.' Az evang. egyház közelebbi tanácsgyülésében az ajánlatot, illetőleg á megye iuditványát magáévá tette s elhatározta, hogy a megye által e tekintetben megtar­tandó vegyes értekezleten, az egyháztanács a várossal egyetértőleg magát képviseltetni fogja, s a kérdés tár­gyalásába bebocsátkozik, világos kijelentésével annak, hogy habár kész a felekezeti jellegről is lemondani, de a gimnázium alapját képező 100,000 forint alapítványi tőkéhez való rendelkezési s aránylagos befolyási jogát magának fenntartja. Az egyháztanács e kijelentését a városi képviselet, hosszas érvelés és e-zmecsere után, helybenhagyta, s ke­beléből a május 2-kán taitandó vegyes kiildöttségi ta­nácskozáshoz Dr. Heumann Ignácz, Kovács Gerő, Sütő József képviseleti tagokat küldte ki. 2. A tanácsnak a czukor-, kávé- és BÖr-fogyasztási­adónak megváltása tárgyában tett jelentése, mely szerint azt a város 4250 forintért kibérelte, felolvastatván, hely­benhagyatott, s a városi pénztárnoknak kezelési jutalékul 2«/«-i szavaztatott meg. 3. Lustiy Bernát regale-bérlőnek a tanács azon határozata elleni fölebbezése, mely szerint nem jogosult italkimérési joggyakorlatáért 10 forint birságban marasz­taltatott, a jogügyi szakosztálynak adatott ki, vélemény­adás is jelentéstétel végett. 4. A helybeli »Polgári olvasó-egylet* által, saját könyvtára javára folyó évi februárhó 17-én tartott táncz­vigalom utáu, a városi tanács határozata folytán, a vá­rosi kórház javára fizetendett 10 forint megfizetése alól, tekintettel a befolyt csekély jövedelemre, az egylet fel­oldatott. 5. A számvevői hivatali helyiségben volt iratok leltározásával megbízott küldöttség bejelenti, hogy a lel­tározott iratokat, a leltár egyik példányával együtt, az uj számvevőnek átadattak, a másik példány pedig levél­tárba helyeztetett. 6. A Hoffman Adolf és társainak 3 évre bérbe­adóit epres-kertbe vezető útnak bérlők által lett elzára­tása tárgyában hozott tanácsi határozat feloldásával, bérlők egy gyalog-utuak nyitására utasíttattak. 7. Draskóczy Sámuelnénak a város ellen fennálló pereiben keletkezett peres iratok rendezése, s a perek jelenlegi stádiumának kipuhatolása, tiszti ügyésznek meg­hagyatott ; jelentése mielőbb beváratván. 8. A Draskóczy-féle nagy-kállói földbirtok meg­vétele tárgyában megbízott küldöttség utasíttatott, hogy az adásvételi egyezséget kísérelje meg s eljárásáróli je­lentését adja be a képviseletnek. 9. Lax Gyula épitész-vállalkozóuak, a városi kő-út és csatorna iránti perének egyezség utján leendő ki­egyenlítése tárgyában beadott kérelme, az egyezség meg­kísérlése, illetőleg megkötése végett, polgármesternek és tiszti ügyésznek kiadatott. (m.) Jelentés az „Eötvös-alap" ügyében. Fájdalom, oly válságos napokat élünk, melyekben az anyagi érdekek az életre való eszmék felé vergődvén, minden oly tényező, mely a közjólétet előmozdítja, szá­mításba vétetik; ami a legszentebb intézmények felvirágoz­tatását késlelteti. A sors mostoha keze nehezedik a nép minden osz­tályára ; a megélhetés nehézményeivel küzd a szántó-ve­tó, iparos és kereskedő, s ezt érzi és tapasztalja a nép­tanító is. Az önfeláldozó szellemi munkáért alig jut egynek-egynek némi elismerés, vagy csekély anyagi ju­talom ; legtöbbnek a szellemi magvetésért, — megvetés; ültetgetésért, — üldözés ; kapálgatásért, — koplalás a jutalma. Kevés azou néptanítók száma, akik fáradságos hivatalukban mostoha anyagi helyzetökkel ne küzde­nének, s családjuk jövője felett ne aggódnának. Már pe­dig ahol a néptanító családi gondok miatt csüggedve lép be a tanuló ifjúság körébe; ahol fáradozását nemes törekvéseit kellőleg nem méltányolják, sőt megakadályoz­zák: ott az iskola szellemi haladásának gátot vetettek, a miveltség terjesztését megakadályozzák, ott beáll a tengélet, a szellemi szünetelés. Henry már türelmetlenül várta azon órát, melyben jönni szoktak, s Marié tüzes szeme is rögtön Henry szép alakját kereste, midőn belépett. Nem telt el több két hétnél s az ifjú szerelmeaebb volt egy spanyol hidalgónál. Keze majdnem reszketett, midőn a poharakat az asztalra tette. — Ó szereti — susogá egyszer Marié a franczia nőnek. És ön gyermekein ? — kérdé az vizsga tekin­tettel. A leányka elpirult. Pillanatra habozott, de aztán nyugodtan válaszolt: — Azt hiszem én is szeretem öt! Marié francxiául beszélt s nem vette észre, hogy a ravasz John nagyou közel áll, és este Henry sem tudta, hogy Master Hawens ismét egy értesítést fog kap­ni, mely igy szól: • Henry és Marié egymásba fülig szerelmesek. Hen­ry elteszi a borravalókat s nem koczkázza el. Mehetünk vissza.* Nyolcz nap múlva Master Hawens lépett a sörcsar­nokba s Henry örömkönnyek közt borult atyja nyakába. — Henry — szólt az öreg ur később — érted jöttem! Az if|u a pillanatnyi öröm után szomorú arczot csinált. — Nos? — Nem tetszik talán? Henry pillanatig gondolkozott s azután megfogta atyja kezét, s komolyan válaszolt: — Egyik vágyam atyám, hogy otthon legyek; de ennél egy hőbb vágyam keletkezett, mit elnyomni, meg­semmisíteni nem lehet. Az idős Hawens megütközést színlelt De ha látják, hogy ily válságos időket élünk ; hogy kévésből az igazi maecénások száma; hogy a tanügy intézői és vezetői is csak megtiszteltetésnek veszik hiva­talukat; de ügybuzgalmuk a népnevelés haladása iránt évről-évről lankad: erélyes intézkedést hiába várunk a hivatott közegektől; kell-e a néptanítóknak is munkássá­gukban lankadni, tétlenségben vesztegelniük? Nem, bi­zonnyal nem ! A népnevelés magasztos ügyét szóval, tettel folytonos szellemi munkával, lelkiismeretes pontossággal kell vezetniök, s hivatalos teendőinek elvégeztével, nem keresve az időrabló és hivatalát lealacsonyító foglalkozást, hanem szabad idejüket családjok, saját jólétöknek előmoz­dítására fordítsák. Minden művelt, haladni szerető nép­tanító előtt eléggé ismeretes az »Eötvös-alap* intézmény czélja. Nemesen érző néptanítók alapították, és évenként gyámolitják ; lelkes tanügybarátok folytonosan pártfogolják, hogy áldásteljesen virágozzék a magyar néptanítóknak ezen nemes czélu iutézméuye, mely a szellemi muukások özvegyeit és árváit segélyezi, szorgalmas ifjainak ösztön­dijakat nyújt. A teljesen virágzásnak örvendő » Eötvös-alap* még nagyobb eredményeket mutathatna fel, ha magok az ér­dekelt felek, a néptanítók, megyénként tömegesen felka­rolnák s heti két krajczárt áldoznának az alap oltárára. Az alap teljes virágzásával megszűnnének az aggodalmas anyagi viszonyok, kevesbednének a fájdalmas panaszok, a nemzetnek a néptanitóság iránt felébredő bizalmával a jótékonyczélu intézmény szaporodnék, s egyesítené az ország összes népnevelőit a legnemesebb czélból, az ön­segély eszméjének megvalósítása czéljából. Hat éve mult, hogy ezen nemes intézményt egy fővárosi ügybuzgó tanitó létesítette, s íme egy kis jó­akarattal 6 év alatt ösztöudij és segély-kép kiosztatott 6800 frt, s az alap tőkéje 8671 frtra növekedett. Az »Eötvös-alap« intézmény nemes czélját maga a m. kir. közoktatásügyi miniszter ur is beismerte, s már az idén másodízben az ösztöndíjban és segélykép kiosz­tandó összeghez 122 frtnyi államsegélyben részesítette. Attól, hogy a miniszter az intézmény felügyelet gyakor­lása mellett, még rendelkezési jogokat is gyakorolni fog, nincs mit aggódni; mert a mostani központi kezelő bi­zottság, a uiult év augusztus 12-ki stb. napjain tartott országom képviseleti tanitó gyűlés által kiküldött egyez­kedő bizottságnak is joggal csak akkor adhatja véglege­sen kezelés végett a alap tőkéjét, ha, a megtartandó IV-ik egyetemes tanitógyűlés többségének jogérvényes határozata következtében, békés uton átadandó lészen. Szabolcsmegyének vidéki néptanítói az »Eötvös-alap« iránt eddig igen kevés buzgalmat és áldozatkészséget ta­núsítottak ; ámbár az 1876 év október 11-én tartott tanitóegyleti alakuló gyűlésen, az intézmény nemes czél­ját elismerték, pártfogását ki mondták s a megyei gyűjtő­bizottságot kinevezték ; mind az által főleg a nyíregyhá­zai tanítók ügyszeretete következtében e megyéből a gyüjtőbizottság 1878, 79, 80 évben, tehát három év le­forgása alatt, a budapesti kezelő bizottság pénztáruoká­nak 305 frt 25 krnyi gyűjtést küldött be. Ezen gyűjté­sekről részletes jelentést a mult év márczius 19-én tar­tott nyíregyházai tanítói járásköri gyűjtésen tettem s er­ről a tanitóegyleti nagy gyűlésen részt vett tagoknak is tudomása van. Jelen alkalommal az 1881 év márczius 19-től, fo­lyó 1882 év márczius 19-ig összegyűjtött s a központi kezelőbizottságnak általam beküldött összegről teszem hivatalos jelentésemet. 1881. év József napján tartott értekezlet alkalmával gyűjtetett 6 frt. » » a nyíregyházai takarékpénztár adománya 10 » » » Szénfy, Mráz, Pazár és Habzsuda tanítók f. é. illetéke 4 » összesen 20 frt. 1881 évben tartott közös majáiisi költségből maradt —. 46 kr. 1881 év július 2-án tartott tanitóegyleti naggyülés al­kalmával, a közebéd alatt, gr. Dessewffy Aurél elnök ur 10 frt — kr. az egyleti tagok adománya 6 frt 16 kr. összesen 16 frt 16 kr. 1881 év deczember 28-án tartott járásköri értekezle­ten az Eötvös-alap uj tagjaivá saját kezűleg beíratták magokat és a f. é. rendes tagsági dij illetéket egy-egy frtot lefizették: Leffler Sá­muel tanár, Gdovin János, Orsóvszky Gyula, Gdovin Endre, Szabó Endre, és Rosenberg Sámuel Dyiregyházai tanítók 6 frt. — kr Ennélfogva a szabolcsmegyei tanitó-egylet tagjai ré­széről az Eötvös-alap javára 1881-ben begyült összesen 42 frt 92 kr. — Szeretek egy angyali leányt! — szólt most Henry határozottan, — s vagy vele, vagy sehol sem élek. — Master Henry Hawens ? — szólt atyja — ezen hang meglep. Nem vagyok szokva ily határozott akarat­nyilvánuláshoz, s remélem le Í9 tész gyermekes ábránd­jaidról, ha tudtodra adom, hogy én már számodra meg­kértem egy gazdag és szép leány kezét, aki már meny­asszonyod. — Soha! — felelt Henry hevesen; de midőn atyja roppant szigorúan reá nézett kérő hangon folyta­tá: Atyám, nézd meg őt te magad győződj meg róla, mily isteni alak, mily angyali arcz ; és nem fogod elle­nezni boldogságomat. Alig ejté ki Henry ezen szavakat, midőn Marié be­lépett s rendes asztalukhoz tartott. — Ez ő! — sugá Henry lázasan s elfutott, de ott maradt John a ravasz s mosolyogva szólít: — Mondhatom Master Hawens, hogy ön nem rosz választást tőn, s hogy fiának pompás ízlése van! Az ör­dögbe is, félmillió dollár s egy ily arcz és termet hozzá ? Ez 9ok egy embernek! Master Hawens megelégedve mosolygott. — Tehát e leányka Miss Marié Haweus ? — kerdé. — Igen ! — felelt John. — Gyönyörűen kifejlődött, mióta nem láttam s azt hiszem ő sem emlékszik már reám. Henry végre visszatért, s midőn a hölgyek távoz­tak, az öreg kérdé: — És nyilatkoztál-e már, biztos vagy-e hogy ő is szeret ? Henry elpirult. (Vége következik.) Ezen összeg a budapesti központi »Eötvös-alap*-ot kezelő bizottság pénztárába, amint azt az erre vonatkozó 3 rendbeli igazolvány mutatja, beküldetett. Az együttesen felkarolt nemes czélu intézmény ki­terjesztő áldásos jótéteményét megyénkre is; amennyi­ben a gyüjtőbizottság ajánlatára Mráz Károly tanitó kartársunk János nevű jeles szorgalmú fia ez alapból 100 frtnyi ösztöndijat nyert. Minden jóravaló tanítónak, mindeu ügysr.erető népnevelőnek érdekében áll az inté zetnek rendes tagja lenni; mert a csekély évi egy fo­rint tagsági díjjal segíthet kartársa családján, vagy idő vei magán. Az, aki előbb lép be az alap tagjai közzé, hamarabb tarthat igényt a segélyre, illetve gyermeke az ösztöndijra; azért tanácsos, hogy a belépő a megyei gyűjtő-bizottságnak szolgáltassa be évi illetékét, miután kérvényezése esetén, a bizottság ajánlatára és igazolvá­nyára lesz szükség. Szabolcsmegye igazi népnevelői ne legyetek a ne­mes czélu intézmény iránt közönyösek, mutassátok meg hogy csekély fizetésiekből üdvös czélokra áldozni készek és valódi népnevelők vagytok, akik nem csupán szóval hirdetik, hanem tettel is teljesitik ezen közmondást: • Segíts magadon s az Isteu is megsegít* Nyíregyháza 1882 év márczius 19-én. Pazár István, t. e. gyűjtő-bizottság elnöku. Kivonat, o felső szabolcsi ármentesitö-társulat által, a Nyirviz­csatorna építésénél állítólag elkövetett hibák és vissza­élések megvizsgálására kiküldött bizottságnak a hely­színén tartott vizsgálata jegyzökönyvéből (Folj tatás.) A küldöttség tagjai, a márczius 22-ki jegyző­könyvi megállapodás szerént, az úgynevezett Diófa­laposon történt tiszai gátszakadás színhelyén márczius 23-án reggel 9 órakor megjelenvén, eluök által a kö­vetkező kérdések tétettek föl : 1. Kikre volt bízva ezen vonal védelme? Felelet: Almássy István társ. mérnökre a főfel­ügyelet, a felügyelet Újhelyi Aladárra, az ideiglenes fel­ügyelet Puskás Jánosra. 2. Mikor észleltetett a veszély? tettek-e arról jelentést és kinek ? Felelet: A veszélyt Nagy István volt töltés-őr vette észre a kitörés előtti napon, s Berezel község bírájához azonnal jelentést tett. A jelentést a társulati községekhez Puskás János segéd-felügyelő tette; aki azonban ez alkalommal nem lévén jelen: vallomása a társulat e vonatkozatu jegyzökönyvének 126-ik lapjáról olvastatott le. E vallomásból a következők, tűnnek ki: hogy t. i. nevezett segédfelügyelő ápril 3-án a társ. mérnöktől azon utasítást kapta, hogy a gáva-berczeli vonalat védelmezze; april 7-én pedig azt, hogy p«gélyért Boronkay mérnökhöz forduljon. Puskás april 3-től 6-ig 22 emberrel a cső-zsilipet védvén, figyelmét a diófa­laposra nem fordíthatta. Ápril 7-én a veszély tetőpontra hágván, Puskás, Nagy István töltés-őr által, Boronkay mérnök úrtól szekeres erőt kért, de nem kapott; a nyúl­gátnál volt 6 emberrel pedig az áradatnak ellent nem állhatott. Igy történt, hogy april 8-ra viradóra 3—4 óraközt a gát kiszakadt. Vallomást tevő sagéd felügyelő állítja, hogy zsákjai nem voltak; mert azok april 6-án Almássy ur rendeletéből, a cső-zsilip elzárásához hasz­náltattak fel Nyiri mérnök által. A zsákok hiáuyát Nyiri mérnök ur is tudta. 3. A veszélyről értesült egyéuek intézkedtek-e ? és ha nem : miért nem ? Felelet: Nagy István töltés őr előadja, hogy a szakadás helyén semmi más intézkedés nem történt, mint hogy ápril 5-én, tehát a szakadás ellőtt 3 nappal, Pus­kás felügyelő 12—16 vész-erőt hozott a szakadás kör­nyékére s azokkal éjfélig dolgozott. A vész azouban e helyütt ápril 7-én következett be. Nagy Dániel, Törös János és Kövér László bizonyítják, hogy Harsányi mér­nök ur a vész idején a helyszínén jelen volt s a véd­munkálatot intézte. Szögyény Emil társulati igazgató előadja, hogy ápril 6-án értesülvén a vészről, a hely színére sietett s a szükségesnek látott intézkedéseket megtette. A gyen­gébb pontokra trágyát, rőzsét és véd-erőt rendelt. A többi intézkedései, a társulati választmány által megej­tett vizsgálatróli jkönyvben foglaltatnak. 4. A veszély pillanatában, a hely színén jelen voltak-e az ár-védelemmel megbízott egyének? Felelet: A vész helyén Nagy István töltési Har­sányi József, Törös János, Nagy Dániel és Kövér László vész-őrök, Puskás segéd-felügyelő és 2. dohányos voltak jelen. Almássy István társ mérnök nem volt jelen ; mert ápril 7-én reggel a veresmarti és kanyári veszélyhez sietett, az ottani árvédelmi felügyelő sürgetésére. A megyei küldöttség Kövér Miklós berezeli lakost, a szakadás részleteire nézve, kihallgattatni kérvén : Kövér Miklós előadja, hogy a szakadás részletei­ről nincs tudomása: de hivatkozik Nóvák István berezeli lakosra, kitől azt hallotta, hogy ápril 8-án reggel nap feljötte előtt a Diófa-laposon a víz 3 -4 méter széles­ségben már folyt. Arról, hogy a szakadás meggátlására tettek-e valamit, mitsem tud; de azt biztosan tudja, bogy midőn Nagy Dániel a szakadáson keresztül jött, ott egyetlen lélek sem volt jelen. E vallomás ellenében Nagy István és társai megjegyzik, hogy ők a vész ki­törés perczében jeieu voltak; de Nagy Dániel oda ér­kezésekor zsákok után távoztak el. Kövér Milliós, Nagy Dániel eme vallomását a választmányi vizsgálatkor jegyzőkönyvbe mondott szavaitól lényegesen eltérőnek lenni állítja; amennyiben első vallomása szerént, a sza­kadástól mintegy 20 —3o ölnyire a felügyelet, a töltés­őrt és a vész-őröket ott látta s midőn a szakadáshoz szaladt 8—io öl szélességben folyt rajta át a víz. A megyei küldöttség kéri Váradi A'ntal berezeli lakost kihallgattatni e tekintetben. ' Váradi Antal, betegsége miatt, meg, nem jelenhet­vén, írásbeli nyilatkozata X alatt becsatol tátik. E nyilat­kozatban Váradi azt mondja, miszerént n em tudja, hogy a kérdéses szakadás épen azon a 10 öln^/i vonalon tör­tént-e, amelyet ő 1876-ban védett volt; mtirt az átszaka-

Next

/
Thumbnails
Contents