Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 18. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Píringer János és Jóiba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre czeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Togler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Egy fölösleges szó. III. A fényűzésről, különösen az eszélytelen és könynyelmü fényűzésről köteteket lehetne összeírni; kimutatva annak ugy előnyös, mint hátrányos -és veszélyes voltát. Minthogy azonban, e lap szűk kerete azt meg nem engedheti, és nehogy unalmassá váljanak soraim: csak pár megjegyzést kívánok még tenni a már elmondottak után, a fényűzésre és ennek természetére vonatkozólag. A fényűzés, szerény véleményem szerént, kétféle; úgymint: Önkéntes és kényszerű. Az önkéntes fényűzés igen egyszerű és könynyen felfogható; amennyiben a fényűzés e nemének követése, az illető alany szabad akaratától függ; mig ellenben a kényszerű fényűzés elől, a legtöbbször lehetetlen elzárkózni. Amazt kikerülhetjük, ennek meg kell adni magunkat. Nagyon természetes tehát, hogy az önkéntes fényűzés, korán sem oly káros és veszélyes, sem egyesekre, sem a társadalomra nézve, mint a kényszerű fényűzés, amely ellen egyesek liiában küzdenek. A kényszerű fényűzés ugyanis, különösen a kis városokban, mint például Nyíregyházán is, a családtalan, nőtlen és magános egyéneket nadályként szivja; lehetlenné tévén nekik a takarékosságot, a jövőrőli gondoskodást, s a bekövetkezhető nehezebb idők terhének megkönnyebbítését. Hiába törekszik garast garasra rakni, keresményének fölöslegét tőkésíteni, mint ez még csak a közelmúltban is gyakoroltatott sok takarékos és munkás, nőtlen és magános egyén által; mert a kényszerű fényűzés az utólsó krajczárig fölemészti azt, nemcsak, desőt még adóság csinálásra is kényszeríti az egyeseket. És e kényszerű fényűzés ellen még mindeddig nem találtak orvosságot; pedig találhattak volna. De bogy érthetőbbé tegyem magamat s az orvosságra is könnyebben rátalálhassunk: nézzük mi A „NYÍR VIDÉK" TÁRCZÁJA. Rózsapiros hajnal... (Emlékül Május 2-ára.) Rózsa piros hajnal enyelgő sugára! Szállj, repülj az alvó kedves ablakára, Játszadozva szépen ; Csőkold fel őt lágyan ; hogy könyüt ne ejtsen Majd az ébredésen. Halovány leánykám I tavasz szép virága 1 Csalogány dalánál jöttél e világra ; Szép volt születésed I ... Zajtalan örömben teljék ezután is Rád nézve az élet I Paál Gyula. Henry. (Beszély.) Vörös Kálmántól. (Folytatás.) — Mi a neve? — kérdé az igéző leányka. — Henry I — felelt az ifjú s ez egyszerű kérdés zavarba hozta őt. — Mióta van itt? — Tíz napja. — Honnan jött? — T . . . . bői. Az ifjii nem kapott több kérdést s távozott, de azután is leskelődött oda. — Ugyan édes Marié — kérdé a hölgy — hogy ereazkedhetik egy pinczérrel beszédbe? Marit picziny ajk&u egy kedves mosoly jelentkezett. ez a kényszerű fényűzés tulajdonképen? honnan származott s mily viszonyok és körülmények tartják fenn? Tudva levő dolog, hogy a társadalom több családokból és egyesekből áll. Ezek összesége s egy nagy társaságban élése, képezi a társadalmat. Az is köztudomásu dolog, hogy a családok, babáitöbb egyes tagból állanak, a magános, családtalan, nőtlen és férjezetlen egyének önfentartásához viszonyítva, aránylag kevesebből kijőnek ugy táplálkozás, mint öltözék és lakás dolgában; minthogy a családokon magukon áll az élet szükségletek kielégítésének módozata. Oly étkekkel táplálkozik, amiuőre telik, oly teritékhez ül, aminő van; vagy ha épen módjában áll, ugy él, amint akarja. De nem igy a nőtlen, a férjezetlen, a magános egyének. Ezek, vagy legalább legnagyobb rész vendéglőkből, közfőzdékből él. Még ez magában nem volna baj; ha például lehetne az ily helyekben a. magános egyénnek, erszényéhez, jövedelméhez, társadalmi állásához mérten válogatni. De néhány várost kivéve, a legtöbb magyar városban nincs miben válogatni. A kisvárosi vendéglőkben, kávéházakban, czukrázdákban, étkező helyiségekben, mindenütt egyforma árfolyam van. Ha az ily helyre utalt magános egyén mégis takarékoskodni akar, vagy takarékoskodni kénytelen, legfeljebb féladag étkeket rendel ; akire azután a pinczérek és vendéglős oly görbén néznek, hogy vagy végkép kimarad, vagy egész adagot kénytelen rendelni. Avagy rendén való dolog az, hogy a napdíjas, az irnok, a hivatal-szolga, az iparos-segéd ott, és ugyanazon árak mellett étkezzék, a hol és ahogyan a főispán és törvényszéki bíró ?! Pedig ez Nyiregyházán is igy van. A köz pontban két czukrázda és 4 kávéház van; de az árak mindenütt egyformák. A fogyasztási czikkek, a helyiségek és a kényelem közt meg vau ugyan — Látszik — felelt csendesen — hogy Mademoiselle a vén Európából való. Mi sokkal felvilágosodottabbak vagyunk, s az embert; ha pinczér is — embernek tekintjük. Én semmi különöset nem találnék benne, ha például e csinos pinczér nekem megtetszenék; s ha esetleg kezemet kérné, nem utasítanám el őt azért, mert pinczér! A Mademoiselle, — Francziaország egyik társalgónői pályára kárhoztatott leánya ajkát fintorgatá, de nem szólt. — Mert — folytatá Marié — lehet ő is egyszer gazdag ember! — De addig? veté ellen a másik. — Addig fiatalok vagyunk és dolgozunk! De folytatá azután, — hogy mégis megértse Mademoiselle, miért érdeklődtem én ezen ifjú iránt, im olvassa el ezen levelet, s mialatt felsője zsebéből egy iratot vont elő és nyújtott át: »Kedves rokon! Fiam Henry, várostokban Master Richárd Belwin üzletébe néhány nap óta pinczér. Régi kedvencz eszmém, hogy övé legyen leányod, s most a legkedvezőbb alkalom, hogy őt megfigyelhesd. Kérlek tudósíts az eredményről. Rokonod: Edwardc A Mademoiselle mitsem értett az egészből. — Atyám, — kezdé Marié, — már volt itt s Henry megnyerte tetszését, s most elküldött engem, hogy lássam jövendőbeli férjemet. — Hogyan ? — kérdé a franczia nő — tehát már el van határovza? — Igeu! Atyám azonnal igenlő választ adott; mert Master Hawens egyike a leggazdagabb vendéglősöknek. a különbség; de az árak közt nincs. A vendéglők a regale-jog nagy hátrányára, egymás után keletkeznek, de az étlapok csaknem szórul-szóra egyenlők. Mintha Nyiregyházán csak mágnások, tőkepénzesek, bankárok és miniszteri hivatalnokok laknának ; mintha szegény és szerény igényű uri, művelt ember egyetlen sem akadna Nyiregyházán! íme tisztelt olvasóim! ez a kényszerű fényűzés, amelytől nincs szabadulás, amelynek annyi nőtlen fiatal és nem fiatal ember esett már és esik naponkint áldozatul. A művelt fiatal ember, ha már a külső tekintetében követni kénytelen is a vagyonosabb és előkelőbb osztályt; az étkezésnél szeretne valamit meggazdálkodni. De azt a rendezetlen, minden ellenőrzés nélkül üzérkedő vendéglősök, czukrászok és kávéháztulajdonosok lehetetlenné teszik. Kénytelen tehát adósságba verni magát s a „váltó-gazdasághoz" folyamodni, melynek rendesen rosz vége szokott lenni. Mindezeken, első helyen a városi hatóság segíthetne. Az iparengedélyek kiadásánál ugyan is, meghatározhatná a tanács, mint iparhatóság, hogy melyik vendéglő, kávéház, szálló tartozik az első, melyik a másod és harmad rendüekhez, s e szerint mérsékeltetnének azután az árak is. Ekkor mindenki oda szállhatna, ott étkezhetnék és szórakozhatnék, ahová jövedelménél fogva utalva van. Csak is igy lehetne a kényszerű fényűzésnek elejét venni. K-y. Nyíregyháza város képviseleti gyűléséből. {Áprilhó 28.) Az e folyó hó 18-dikán tartott képviseleti gyülésrőli jegyzőkönyv hitelesítése után, a tárgysorozat szerint: 1. a helybeli ágost. evang. gimnáziumnak 8 osztályúvá leendő átalakítása tárgyában, az egyház által formulázott vélemény vétetett tárgyalás alá. Szabolesmegye bizottmánya ugyanis, indítványba hozta, az itteni 6' osztályú evang. gimnáziumnak állami És ön Marié ? Nem szegülhetek ellen atyám kívánságának — felelt a leányka, Henryre egy pillantást vetve — és különben is, ezen ifjút nem találom visszataszitónak. A franczia nő heves vére agyába tolult; s önérzete élénken ellent mondott az ily önkényes önkénytelen házasságnak. — S most — szólt Marié ismét — összes igyekezetemet arra forditandom, hogy Henryt meghódítsam! A Mademoiselle furcsát gondolt magában, midőn igy kilátásba lőn helyezve e sörházat gyakran felkeresni, s mindannyiszor a Garde des dames szerepét játszani. A ser végre elfogyott s Marié fizetni akart. Henry hozzá lépett s midőn kívánságát megtudta' a főpinczért szólitá elő. Marié fizetett s a főpinczér mély bókok közt köszönté a távozó hölgyeket. — Ki ez az angyali nő ? kérdé Henry rögtön. — Ab? — Angyali? — Igen ám még pedig arany angyal! — Neve ? — türelmetlenkedett Henry. — Master Edwin Hawens gyapjú kereskedő egyetlen leánya. — Hawens? — kérdé Henry téhát név rokon? — Bizony nem ártana, ha a szép Marié nem csak név, de valóban is rokona lenne ! — tevé hozzá a főpinczér mosolyogva, mert Henryt egy szegény ördögnek képzelé. Ettől kezdve Marié a franczia nővel gyakran ott volt, s különös, hogy mindannyiszor Henry asztalához kerültek.