Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-02 / 14. szám
Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. III. évfolyam. Nyíregyháza, 14. szám. Vasárnap, 1882. áprilhó 2. Előfizetési föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egé»z évre 4 frt, Félévre 2 „ Negyedévre 1 A községi jegyző éí tanitó uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Pirinyfer Jáuos és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nugy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czimt alatt kéretnek bekuldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint lá krajczár. ON. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Nyíregyháza, márczius 31. Végre tehát elhatottak a panasz-hangok a legmagasabb helyig. A felső tiszaszabályozás nyomoruságainak s az intéző közegek lelkiismeretlen eljárásaiknak kétségbeejtő következményeivel küzdő ártéri birtokosok jajjai, utat törtek magoknak, részint a sajtó, részint az egyenes kérvényezések által. egész a miniszterelnök bársony székéig. A kormány nem zárkózhatott el teljesen a panaszok elől. Kimondta, elrendelte a vizsgálatot a felső tiszaszabályozási társulat ellen. Utasitotta a megyét, hogy a vizsgáló küldöttséget jelölje ki kebeléből. A kormány a maga részéről Péch József épitészeti felügyelőt és miniszteri tanácsost küldte ki a vizsgáló küldöttség üléseinek vezetésére, illetőleg a vizsgálatnak a megyei küldöttek és az illető társulatok képviselőivel való együttes megejtésére. A küldöttség mult hó 20-án ült össze Nyíregyházán A gj rülés egyes részleteit nem szándékozom itt ez úttal fejtegetni. A „Nyirvidék" különben is meglehetős híven és terjedelemben ismerteti azt. Meg nem állhatom azonban, hogy a gyűlés, s az ezzel elválhatlan kapcsolatban levő tisza-szabályozási ügy fölött, egy futólagos szemlét ue tartsak. A vizsgálati gyűlésen, az érdekeltteken kivül, a nagy közönség részéről csak igen kevés érdeklődő, a helyi lapok referensei és pár helybeli intelligens uri ember jelenvén meg: a közönség csakis a lapok utján tudhatott meg egyet-mást a gyűlés menetéből. Pedig eme gyűlés igen fontos, igen érdekes volt. Mindenesetre nagy hibának tartom, hogy az ártéri tájékról senki sem mutatta magát e gyűlésen. Csak a puszta néma megjelenés is, nagy erkölcsi hatással lett volna a tiszaszabályozó társulat egyik-másik jégszivü és vaskeblü képviselőjére. Látni kellett volna e társulat képviselőinek zárkózott és titokzatos magatartását; hallani kellett volna azokat a kényszerű, sem hideg sem meleg A „NYiRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Piros hajnal . . . Piros hajnal mosolyog a világra, Harmatos a fehér rózsa virága. Harmatos az én keblem is, áztatja. Stlrü könynyél fájó szivem bánatja. Hű« harmattól ha megéledt a rózsa, Hó napsugár lecsokolgatja róla; De szivemben mindig mélyebbre ássa A bánatot könnyeimnek folyása. Szép galambom I C3illagtttztl szemeddel Tekints reám, búbánatom te vedd el. Visszamosolyg gyógyult lelkem imádva, Mint a rózsa a fényes napvilágra. Forgács Endre. Az anyai szeretet. — Rajz. — Kanhomoki .J. Józseftől. (Folytatás.) A mi kicsije volt, a mit eddig nagy, nehéz, fáradságos munkával összekuporgatott: kevés pénzecskéjét a fiának adta s elküldte a szomszéd városba, elküldte világgá. Legyen mesterember, vagy kereskedő. — >Eredj fiam ! — monda — vezéreljen Isten 1 Csak jól viseld magad. Tanulj, munkálj, izzadj. Ez a közös sorsunk. Dolgozzál, imádkozzál: ember lesz belőled.* Szegény Palkó elment könyező szemekkel s anyja könyeit ét caókjait is vitte, elvitte magával. Anyja hosszan nézte; nézte a mig látta könyező nyilatkozatokat, amelyeket olykor-olykor tettek egyikmásik hozzájuk intézett kérdésre: hogy fogalmat lehessen alkotni e gyűlés menetéről és szelleméről. Midőn azon kérdést merité föl Fráter Sándor, hogy a Nyirvizcsatorna építésénél Szőgyény Emil társulati igazgató mint vállalkozó, szerepelt-e vagy nem ? daczára a beszélő tényeknek, a társulati képviselők egy hangulag megtagadták a vállalkozói minőséget. Midőn pedig Fráter Sándor az iránt kért felvilágosítást, hogy a Szőgyény Emil által óvadék képen letett 50,000 frtból minő természetű volt a 40,000 írtról kiállított utalvány? és hogy ki állította azt ki ? a társulati képviselők egyszerre elnémultak. Néhány perczig siri csend állott be. Csak Fráter Sándor hatalmas, velőkig és szivekig ható támadásai és fájdalmas kifakadásai után szólalt meg a társulat aligazgatója Kállay András, hogy „ő már nem emlékszik, minő természetű volt az a 40,000 frtról szólló utalvány?" Negyvenezer forintos utalványra nem emlékezni : nagyon gvenge memóriára valló állapot. Fráter Sándor és az elnök igen komoly felhívásukra végre Szőgyény Emil társulati igazgató kirukkolt, hogy azt a kérdéses utalványt gróf Lónyai társulati elnök állította ki. Tehát 50,000 frt helyett tulajdonképen csak 10,000 frt reális értékű papirok tétettek le óvadékul. a vállalkozó által; mert azt csak nem fogja elhitetni a társulat választmánya, hogy az utalvány készpénz volt?! és hogy ne volna vállalkozó ott, ahol óvadék tétetik le. Fontos vita tárgyát képezte továbbá az a kérdése Liptai Károlynak, hogy „tulajdonképen mi szükség volt az egységes árak megállapítására ? s miért emeltetett föl az először 27 krban megállapított egységi ár 38krra: ha Szögyéni Emil nem volt vállalkozó, hanem maga a társulat lett az építtető ? szemekkel. A dombra is felment, mely közel a kunyhó mellett volt s ugy nézett utána. Midőn az édes anya szemeinek határt vet a távolság s fiát nem látja már: lejő a dombról, viszatér a kis kunyhóba, hol egyedül maradt. Egyedül . . . egyedül . . . mint a magános fa. Mily zajtalan, mily elhagyott lőn most a kis hajlék, hol annyiszor látta fia mosolygását, hol pajzánul üzé gyermekjátékait az a kedves gyermek. Milyen rideg neki most ez a kis kunyhó, mely boldogság fészke vala reá nézve, mig kedves férje élt s fia térdén játszott. Csoda-e? ha most már köuyei áztatják azt a kis hajlékot, férje s fia székét, a melyen ők ültek? Majd lerogy egy székre s bus fejét lehajtja. A távozó fiu minden gondolatja. Csak azért aggódik. Mondogatja magában: — Egyedül vagyok, sirhatok. Bár egyedül volnál szegény jó asszony! de ott vannak veled mindig mindenütt gondolataid, azok a gondolatok, melyek bántanak, aggasztanak, ijesztenek, fenyegetnek s gyötörnek mindig. Csak ezeket űzhetné el 1 De nem tudta. Ott volt az a gondolat vele éjjel, nappal, mindig. Nagyon aggódott, ha zivatar támadt, ha szélvész dühöngött, ha villám czikázott, ha jég, eső, hó hullott; aggódott ő miatta, fia — miatt. S van-e fájóbb, mondhatnám rémítőbb dolog, ezen az örömtelen, ezen a hibák és fogyatkozásokkal teljes világon, mint » egyedül* hordani ily bút bánatot (vágyat, mit el nem érhetünk)? szenvedni szívben? I De hisz ezaz anyák sorsa. Mentek s jöttek évek váltakozva. Minden évet gondba tölt a nő: az édes anya. Küzd, fárad, dolgozik. S mind ezt csak fiáért, kit oly forrón szeret. E körülmény oly világosan beszél, hogy itt nem vállalkozást gondolni is lehetetlen. Kállay András azonban tagadja, hogy itt vállalkozásról lehetne szó. Az egységi ár, szerinte,azért emeltetett fel s az igazgató azért bízatott meg a vállalat szabad s önérdekű irányban való vezetésére: hogy az igazgató fáradozása, a netalán lehető megtakarítás által, némileg jutalmazva legyen. Sajátságos! Még a munkálat alig kezdetett meg s már a jutalomról gondoskodott a választmány. Ez eljárás bővebb jellemzéséhez nem kell kommentár. Tehát ha a társulat valamely védmunkálatnál megtakarításokat csinál: az már föltétlenül a munkálat. vezetőjét s a társulati tisztviselőket illeti ? ! Különös. A társulat, s a társulatot fentartó ártéri kisebb-nagyobb birtokosok érdeke, csak harmadnegyed-rendü kérdés a tiszaszabályozási társulat igazgató-választmányának ressortjában ? Erre ismét feleljen meg a szives olvasó maga. Nem lehetne a megtakarításokat, az évi ártér-adó lerovására fordítani a helyett, hogy a csak kötelességüket teljesítő s különben is elég fényes javadalomban részesülő társulati tisztviselők közt oszszuk meg con amore! ? Mit fog a megindított vizsgálat eredményezni? s a majdan fölterjesztendő vizsgálati iratokból mit fog az illető miniszter kiolvasni ? Azt majd később fogjuk megtudni. Nem zárhatom be egyszerit szemlémet a nélkül, hogy ne gratuláljak Szabolcsmegyének azon szerencsés tapiatatáért, mely szeriut a részéről megbízott kiildöttségí tagok közzé Fráter Sándor urat is beválasztotta. Oly kátói szigort, oly szűz igazságot és í'észrehajlatlanságot, mind amellett illedelmes és komoly föllépést: csak igen ritkán tapasztalhatni a közügyek fölötti tanácskozásokban, mint amit Fráter Sándor ur e gyűlésen bemutatott. Valóságos lelke, üt-ere volt ő a vizsgáló-küldöttségnek. Ómen. S évek multán — kit tanuló társai Kontó Palkónak neveztek — az anyának fia, ki mint gyermek ment el, mint ifjú jött haza szegény Csavargó Pál. De miként jött vissza ! Mikor megérkezett: sötét este volt már, — felhős, ködös, uedves, novemberi este. Hidegen fujt a szél s arczába verte a hideg esőt. Felhő boritá az eget, köd hevert a földön. A szél megrázta a lombtalan fák ágait s búgva, sírva járt közöttük. Minden fedél alá húzódott. A házőrző ebek is elvonultak euyhely alá. Csak a természet nem nyugodott . . . járta szilaj tánczát. Csak egy boldogtalan küszködött a széllel és viharral. Ő törtet előre. Nagyon megszokhatta már. A testi szenvedéseket még könnyebben türi, mint lelke szenvedéseit. Oh, mert azokból is elég jutott neki osztályrészül. Sokat megtépázták, szakgatták már őt az élet szélvészei, a világ vihara dühöngve rohant rá; rázudult a zápor, a szerencsétlenségek zápora; csapkodta a villám, a csapások villáma. — Fel sem veszi már a testi szenvedéseket : a metsző szelet, s arczába csapódó hideg esőt. Jobban fáj neki valami belől, belől a szívben, a lélekben. Ugy áll előttünk, mint a bibliai tékozló fiú. Legalább öltözete . . . vagy, mit is beszélek . . . testéről lecsüggő rongyai, sarutlan lábai, fedetlen feje, melyen haját összekuszálta a szél, mind: arra látszanak vallani. Ép azért jött este, hogy ne lássa senki. Az idő is kedvezett neki. Szinte jól esik, hogy ugy van. Jobban tették, hogy (a köd, szél eső) megérkeztek, minlha elmaradtak volna. Este jött k ^V mer t rongyosan, sárosan, piszk/ , eraDert a z> ° a , kószált, összecsapzott hajjal,sc n n^ en m eg táma dJ u" szemekkel, melyekben a j Az e rov at alatt küzlöttekért nem 'j a é8 et t- Az rít t
