Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-08 / 2. szám

NI. uviui JUIII. r^iregyuaza. & szám. Vasárnap, 1882. januárhó 8. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egéiz évre 4 fi-t. Felévre 2 „ Negyedévre 1 A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Plringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. T. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Előfizetési árak a „NYIRVIDÉK" TÁRSADALMI HETILAPRA postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ... 4 frt Fél évre .... 2 frt Háromnegyedre 3 „ Negyedévre ... 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak, egész évre csak két forint. Nyíregyháza, 1882. január 1-én. A „Nyirvidék" kiadóhivatala. Teremtsünk a községeknek pénzforrásokat. Távol legyen tőlem, hogy ismét és ismét, és mindig csak a megyei törvényhatóságok hibáit szellőztessem; igen jól tudván azt, hogy 99 hiba közöl, alig esik csak egy is magára a törvényhatóságra; mig a többi, mind a rendszerre esik vissza. De bocsássanak meg a törvényhatóságok, ha ki merem mondani, hogy mulasztás terhe részben őket is nyomja. Nagyon rendén van, ha a törvényhatóságok a törvényben gyökerező jogaikat teljes erőből védik; az is igen szép, ha törvényes kötelességüket mindenütt és mindig pontosan teljesitik; de ez még magában nem elég; mert még ezzel csak a törvényben körülirt és megszabott kötelességüknek tettek eleget. A törvényhatóságoknak nem csak törvényes, hanem erkölcsi kötelességeik is vannak, amelyeket teljesiteni épen ugy kellene, mint amazokat. Ily kötelességüknek tartom én: a hatóságuk alá helyezett községek anyagi jólétéről, azok vaA „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA^ Szeréna. — Novella. —' Dr. Pápay Imrétől. Komoly gondolatok fognak el mostanában. Komoly gondolatok, fájdalmas emlékek. Vagy talán csak azért oly komolyak gondolataim: mert emlékeim oly fájdalmasak. Meg lehet. Ha elmúlik a nyár: vele hervad a rózsa is. Ugyan ki sirna utánna? Hiszen virágzott. Ha elvész az ifjúkor: szét foszolnak a gyermekálmak is. De ugyan miért sirnék utánnok. Hiszen tündököltek. Ha elvirágzott: hát elvirágzott; ha meghaltak: hát meghaltak. Yégzetök ez. Elmondom ezt minden reggel, el mondom minden este. Mégis . . . mégis . . . komoly gondolatok fognak el mostanában. Komoly gondolatok, fájdalmas emlékek. Bég el mult időknek méla hold-világa. Bánatos évek pa» nasza egymáshoz. Bus temetők éjféli szózata. Évekrőlévekre örökölt keserűség. És mig igy merengek, és mig igy borongok: azon veszem észre, köny tolul szemembe. Az elmúlt idők keserű csalódásai bántanak-e ? avagy talán csak az fáj, hogy nincsenek többé elveszni való álmaim, hogy többé már nem csalódhatom ! ? ki tudná azt! ? Elköltöttem szerény vacsorámat. Jutka asszony letakaritá az asztalt, s a lámpát iró asztalomra belyezé. Aztán elő vette kötését, letelepedett a kemencze mellé, s figyelő várakozással tekintgetett felém. Igy megy ez napról napra. Jutka asszony oda ül a kemencze mellé, én pedig iró asztalomhoz. Én elbeszélgetem multam álmait, csalódásait; ő pedig csendesen, türelemmel hallgatja azokat, mig el nem alszik rajtok. Igy megy ez napról napra. Nagyon meg szoktuk mir. Ó i", én is: mind a ketten. Én elbeszélem multam r

o,

a'*8«t«it, és megkönnyebbülök általa. Jutka asszony gyonának védelméről, jövedelmeiknek gyarapításáról gondoskodni. Ezek teljesítését a törvény nem gátolja meg, habár nem rendeli is el. Vannak az egyes községeknek, még a legkevesebb lelket számláló községnek is bizonyos jövedelmet hajtó jogai, amelyeket a községek saját anyagi javukra évenkint érvényesíthetnének. És fájdalom azt kell tapasztalni, hogy a legtöbb község nem él e jogával, részint vele született indolencziája, részint egyes hatalmasabb községi birtokos kapzsisága miatt. Vannak jelesen községek, ahol senkinek sem jut eszébe a vadászati jog bérbe adása. Sőt oly községek is vannak, amelyek még a korcsmáltatási jog jövedelmétől is megfosztják magukat. Szabolcsmegyében nem tudok ugyan ily speciális esetet; de nem egy értelmes körültekintő emberbaráttól hallottam, hogy Szabolcsmegyében is akad ily község; vagy legalább sok községben nem kellő szigorral és lelkiismeret.ess'íggel járnak el az illetők, a községek e jogaiknak bérbeadásánál. Ez már magában is hiba, és káros mulasztás is lehet az illető érdekelt községekre nézve. Azt azonban határozottan merem állítani, hogy Temesmegyében az alispán körrendeletet bocsátott ki e tekintetben a községekhez és szolgabirákhoz, sőt Vinga és Fehértemplom polgármestereihez is; mely körrendeletben egyenesen felhívja a szolgabirákat és polgármestereket, hogy tekintettel a beállott mostoha viszonyokra és a mindinkább terjedő elszegényedésre, haladéktalanul intézkedjenek, hogy a községek korcsmáltatási és vadászati joga, a jövőben szabályszerű módon bérbe adassék s a községeknek e jövedelem biztosittassék. meghallgatja s szerencsésen elalszik rajta és mindketten meg vagyunk győződve a felől, hogy ennek igy kell lenni. Oda mentem iró asztalomhoz, kényelmesen bele helyezkedtem a nagy karos székbe, s elővettem naplómat, melybe multam eseményei meg vannak irva. Ezúttal ah! Szerénára került a sor. O róla beszélek. Hol volt, hol nem volt, talán nem is való volt. Nem is história már ez, hanem mese. Sok viz lefolyt azóta a Tiszán. Sokon keresztül mentem magam is. Nem is hinné Jutka asszony, minő különös, s minő pajkos ficzkó voltam én egy időben. Telve vágyakkal, merész égbetörő vágyakkal, elveszni való tündér álmokkal, való és képzelt csalódások keserűségeivel, fárasztó vívódásaival. Most már ... Ohl most már: non possum. Tudja-e mit tesz ez, hogy: non possum ? Ez a legrettenetesebb szó, ez a legszörnyűbb fogalom minden nemzet szótárában. Szörnyetegek szörnyetege. Verje meg az Isten aki feltalálta. Élni vágy és czél nélkül, élni s nem érezni az öröm keserűségét, a fájdalom gyönyörét, nem várni, nem remélni semmit, üvegen át nézni a paradicsom üdvét, de a honnan nem lehet leszakítani egyetlen árva virágot ; fagyosan, hidegen tengeni egyik napról a másikra ,miut az északi sark kietlen jege, melytől egy feloldhatatlan átok örökre eltiltá e napsugár melegét. Több ez a halálnál, több a gyehenna lángoló gyötrelmeinél: a kárhozatok kárhozatja ez. Tudja-e már ? Jutka asszony ! Tudja-e már: mi az a »non possum* Nem ? No akkor menjen el öreg barátom a poczakos plébános Dorkájához, az mindenesetre ... no persze minden esetre alaposabban megmagyarázandja, hogy mi az a »non possum* Fiatal ... oh istenem! fiatal, ábrándos ifjú voltam. Nem a földön, a levegőben jártam. Még nem ismerjük a szenvedést, keressük azt. Gyönyörűséget találunk abban a sivatag érzésben; aminek neve : világ fájdalom. Almokat álmodunk, melyek Ha Temesmegyében igy állnak a dolgok: miért ne állhatnának azok másutt is ugy ?! És ha igy állnak: a felelősség mindenesetre a törvényhatóságokat terheli. De ha a községek e két elhanyagolt jogától elnézünk is; vájjon elmondhatják-e az egyes törvényhatóságok, köztük Szabolcsmegye, hogy mindent elkövettek a községek anyagi jólétének fokozása tekintetében ? Tett-e valamit például a gyümölcstermelés és fatenyésztés érdekében ? Meg kell vallani, hogy igen keveset. Pedig tehetett volna épen ugy, mint tett, vagy legalább tenni fog Szathmármegye, melynek legközelebbi közgyűlésén a következő indítvány terjesztetett elé: „ A községi utak, utczák, terek, épületkörök, országutak gyümölcsfákkal ültettessenek be. A járások szolgabirái hívják össze a járások szakértőit, értelmiségét, birtokosait, a községek képviselőit azonnal s szervezzenek gyümölcsészeti egyleteket, mely' alapszabályokat megalkotják s a további teendőkről gondoskodnak. Az alakult járási gyümölcsészeti egyletek képviselőit, hivja össze az alispán, az alapszabályok megállapitása és a további teendők meghatározása végett. Szigorú rendőri szabályok hozandók a gyümölcstelep megvédésére. Alakíttassák egy állandó megyei szakértő bizottság, amely kiválóan a megyei gyümölcsészet ügyével foglalkozzék, e téren minden tényezőt figyelemmel kisérjen, s gyümölcsészetünk előmeneteléről, gátló okairól, a megyei bizottságnak időközönként jelentést tegyen: hogy vagyonosodásunk eme hatalmas tényezőjéről világos tudomással birjunk." Eddig a figyelemre méltó indítvány, amely mindenesetre bír annyi fonlehetetlenek, reménykedünk, hogy csalódhassunk. És szenvedünk hiu remények, képzelt csalódások végtelenül megujuló sorozatán. Azt mondják, hogy a napsugár szüli a szivárványt, az ifjú sziv az ábrándot. Hová lesz a szivárvány, ha a nap elnyugszik? hát az ábránd; ha a sziv megöregszikr * Egyik olyan, mint a másik. Szín, pára, semmi ! De szivünk fáj és megszakad utánuk. Levegőben jártam én is. Kór-izgalmak rémlátásaiban, óriás romvárak düledókein. Elzárkóztam a >gonoszc világtól, gyűlöltem azt a féreg-óriást, kit embernek neveznek. Gyűlöltem magamat is, de legfőképen azért, mert én is ember voltam. Igy éreztem, igy gondolkodtam akkor, midőn Szerénával megismerkedtem. A templomban láttam őt először. Nem emlékszem minő ünnep vala akkor, azt sem tudom miért mentem én el épen akkor a templomba. Közönyösen néztem végig az áhítattal imádkozókon. Szántam őket. Hiszen nem ismertem a vallás vigaszát. Emberi alkotásnak tartottam azt is, és én megvetettem azt, ami emberi. A néma csendben megzendült a chorus. Gyönyörű női hang üté meg füleimet. Figyelni kezdtem. Lágyan, édes idvezitő bájjal zengett az, csendes elmosódó férfi hangok kíséretében. Panasztalan megnyugovás, keresztyéni türelem, kibékülés a világgal az ur zsámolyánál, csüggedni nem tudó reménykedés, hit, remény és szeretet szóllottak abban édesen, megkapóan, túlvilági bájjal. Minden szó, minden hang szivembe nyilallott ; és mintha tropikus napsugár járta volna át az északi sark elátkozott jegét: szivem fagya engedni kezdett, s mohón élvezé e túlvilági szózatot. Feltekinték. Akkor láttam őt legelőször, túlvilági énekkel ajkain, az áhitat glóriájával angyali arczán. Néztem arczát, azt a kimondhatatlan jóságos arezot; halgattam hangját, azt az édes idvezitő hangot : és szivemet, azt a sötét zárkozott szivet dobogni érzém. Ugy tetszett, mintha, nehéz, dermesztő álomból ébredtem volna fel; ugy tetszett, mintha egy mennyei kéz nyúlt volna le hozzám, sivatagban bujdosóhoz : hogy vigasz-forrást mutasson elkeserült szomjas lelkemnek.