Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-08 / 2. szám

NYÍRVIDÉ K." tossággal, mint azon kérdés, amely Szabolcsmegye egyik közgyűlésén egy biz. tag által hangoztatva'"lett. hogy t. i. „vájjon tanácsos-e a megyei árvapénzeket a királyi adóhivataloknál helyezni el; miután félő, hogy a kormány azon pénzeket egy második Bosznia elfoglalására fordíthatja ?" íme igy lehet a községek számára pénzforrásokat teremteni —1 közegészség-ügy. Szabolcsmegye főorvosa, november havi jelentésében, az ott előadott t. lüki, gávai és berezeli vürhenyjiirodnyt, reflektálva egyszersmind a koronként másutt is az országban, sőt magában a legrendezettebb egészségügyi fővárosbun gonosz iudulattal most is uralkodó járváuyokra és az általános nagy halandóságra megjegyzésekkel kisérte. Ezen commentáló eszméknek czéljok volt, a mindenfelől hivatva, nem hivatva ellődözött nyilaknak, melyek a köznyomort hanyagul néző orvosok ellen irány ozvák, hegyeit tompítani. Ezen lapban is keltek hasonló hangok. Hallgasson a ludas; de az illetéktelenül vesszőzöttuek legyen szabad felkiáltani: «civis romanus sutn:» Ez okból helyén valónak látszik a nevezett commen-, táló jegyzéket itt előadni, mely ebből áll: »Nem mondom én azt — szól a jegyzék — hogy a hivatalos orvosnak otthon kell elvárni járváDy idpjén a jelentkező betegeket. Sőt azt hangsúlyozom minduntalan, iiogy ne átallja a hivatalos orvos a dohos putrikba is bemenni a szegény beteg után, hogy tanácsával és megnyugtató szavaival enyhítéséhez járuljon a betegségnek. Épen ezen humánus eljárása emeli őt a hiúság nélküli jóltevők diss.es rangjára. Nem a beteg van az orvosért. De ne kívánjunk lehetetlent. Szórói-szóra az előadott elv szerint cselekedni a járványok egész folyama alatt, mugára hagyva, haladná a jóra legkészebb phisikai erejét. Hanem ott vau a sokkezü és lábu elöljáróság, hogy erélyes közbenjárásával kezére adja a dolgot az orvosnak, midőn ez egyes betegeket a községben felfedozteti ós az orvosnak tudomására juttatja. És ott vau mindenek felett a tekintélylyel és hatalommal felruházott közigazgatási tiszt, a szolgabíró, akinek — azon kivül, hogy az orvos által szükségesnek talált óvó rendszabályokat életbe lépteti, — egyedül van módjában a kételkedőkön lendíteni, a hanyagokat sürgetni, az engedetleneket büntetni. Mindezek ellenében az orvos csak tehetetlen személy, akinek súlytalan szava el szokott hangzani a fülek mellett; sőt akinek járványkorlátozó, sürgős elöterjesztvényeit is maga az előljáró boszusággal alkalinatlaukodóknak declarálja. Ezen körülmény és sok más litánia hosszadalmassága de odiosus körülmények tehát okai annak, hogy az orvos tev ketlenségét nem lehet a nagy halandóságnak, vagy járványok uralkodásának kimagyará zására joggal emlegetni. Volt idő, még mostani ember érésére is, mikor orvos dolgában számszerint sokkal szegényebben állottunk, mint ma, és pedig nem lehet mondaui, hogy azok sokkal foglalatosabbak voltak volna a szakügyben a maiaknál; voltak értékesebb idők, mikor az újdonsült közegészségügy nem volt oly könnyen és ingyen szóló pengetyü akármi gyenge muzsikus kezében, a zöld asztaloknál mint ma nap; és merültek fel koronként erős járványok, még sem zengedeztek jerémiádok a nemzet kipusztulása feletti aggodalombau. Mert a mérsékeltebb igényű, talán testben s lélekben conserváltabb, megelégedettebb emberekre a phisikai idők is kevésbbé voltak mostohák, és mindenesetre az elmesterkélt erkölcsi idők sem uralkodtak oly ayomoritólag, kevésbé valának a társadalmi ezeralaku zaklatások, mindenek felett pedig nem váltotta fel évről évre egyik járvány a másikat, vetélkedve egy más közt az emberpusztitásban ugy, mint épen az utóbbi deczenniumban. Az isteni tisztelet végeztével, egészen kicserélve távoztam a székes egyház ódon falai közzül. Megállotta ni a templom bejáratánál, hogy láthassam még egyezer, hogy megyőződjem, ha nem álmodtam-e ? Nem álmodtam, újra láttam öt. Ő is észre vett. Rám tekintett, atokkal az észfosztó szemekkel. Hányszor láttam, óh háuyszor ivám azután a lelkesültség forró lángjait azokból a sötét szemekből. Hányszor láttam óh háuyszor ittasultam meg az után, azoknak az élveteg ajkaknak üdvözítő mosolyától. Szeretteiu-e? Elég-e ha anyuyit mondok, hogy eg.sz valómból kiforgatott, hogy egészen mássá alakított ? Világ-g) ülöletem elhalt, elveszett ; szeretetté vált. Megszerettem az egész világot, az életet s mindent 0 érette. És Szeréna ? Vájjon szeretett-e ő is? Hittem, erősen hittem azt aunál is inkább, mert az ellenkezőt elviselhetlenuek tartám. De hihettem-e mást? Nem árulta-e el 6 is szerelmét, százszor, ezerszer. Tekintete, mosolya, kezének remegése, az az őszinte gyermekes öröm, melylyel mindenkor fogadott, nem azt mondta, nem azt esküdte-e, hogy Bzeret, forrón, lángolón, ártatlau szive egész szerelmével ? Szóval: hittem, reméltem és boldog valék Nem beszélek többet életem e boldog szakáról. Elég ebből ennyi is. Miért is költeném fel az eltemetett holtakat? most a fagyos télnek hideg szakában. Ha el fogy a nyár, vele hervad a rózsa is. Ha elve.-z az ifjú kor, szétfoszlauak a gyerinek-álmak is Ha elhervadt; hát el hervadt : ha meghaltak : hát megittak. Lgyan mért sirnék utáunok. Végzetök ez. S miért kelnék izgága daczczal a végzet örök hatalmú intézkedéséi ellen ? Nem is panaszkodom, mint nem panaszkodtam akkor. Csöndes megnyugvással csititom zsémbes bánatomat. Mindennapos lettem Szerénáéknál. Hova-tovább világos lett előttem, hogy ha ő nem, akkor senki más nem boldogíthat. El is határoztam, hogy megkérem kezét. (Vége köv.) A járványoknak időnkbeli gyakori voltára nézve, nekem azon koczkáztatott véleményem, hogy eunek megfejthetetlen oka a természet hullámzó körjárásában rejlik, mely hoz felváltva, örökös és újra visszatéréssel koronkint békés, majd háborús gondolkodást, szárazságot, majd árvizek pusztításai;, emberi jólétet, majd ínséges állapotokat, egészséget, majd betegségek uralkodását, egyegy darab időre. Most épen betegségek uralkodásának korszakát éljük, amit tapasztalnak mindenütt Európának és Azsiá nak is nagy részében. És fájdalom, a természet ezen rendszeres, örökösen váltakozó folyamának teljes meggátlására, az emberi erő nem bír elég képességgel vagy legalább csak sok idő múlva hatóval. De azért az ilyen mostoha idők korántsem tekintendők az államok pusztulásra jutásának ijesztő elő jelenségeiül, mint máskor épen pestises járványok sem bizonyultak bé ilyeneknek és különösen ne legyenek alkalmai az állam mostoha fiai, az orvosok ellen való olcsó lármának : hanem lendítői voltak mindig, s legyenek is inkább a búvárkodásnak, a tudomány fejlesztésének, — és eszköz lői később ismét előfordulható mostoha körülmények közt alkalmazandó vívmányoknak, valamint alkalmai a munkára zaklatott mostoha fiuk sorsán való méltányos javításnak. Ezért ez úttal is, ami a megyénkbeli közegészségi állapot bajai nagyobb részének elhárítási, vagy legalább javítási módját illeti : czélszerünek vélném az országos tervben levő közigazgatási rendszerbe bele vonatni, az egészségügy terén, az eddigi állapot helyett, megyénknek talán 14 egészségügyi csoportba osztását, minden esetre az állam által tisztességesen díjazandó ugyauaunj i hivatalos orvossol, akik azután megbírva a gondjaikra bizott tömeget 3 szerves össszeköttetésbeu a központtal, nem függve sokszor miveletlen ember uralkodásától és méltatlan sérgetéseitől, ügyöknek szentelhetnék ké pességöket, ember által eszközölhető sikerrel. Csakhogy itt az a baj, hogy ezeu óhajtásnak miudjárt szárnyát szegi az országos körorvosi intézmény, mely az országban már ügygyei bajjal messze előrehaladt, nemcsak a törvény szavaiban, de a cselekvés terén is, és Szabolcsmegyét a coinplexumból kiszakítani nem lehet. Ennélfogva jeleuleg a legcsekélyebbre vágyva, csak a különben is legsürgősebb első lépésnél ajánlanám megmaradni, t. i. annál, hogy utasittasanak a közigazgatási hatálylyal bíró tisztviselők a tehetetlenségében nehezen működő orvos támogatására, a hivatal terén, és a törvény nek járványra vonatkozó czélzatai előtt, az utak egyengetésére.« * * * Ennyiből állott a jegyzék. Erre azután az 1881. decz. 9-én tartott közigazgatási gyűlés határozott ilyetéuképen : Végzés. A főorvosi jelentésből a közig, bizottság ismételve a nagy halandóságról vévén értesülést, annálfogva a járási szolgabirák és járási orvosok, az 1876 évi XIV. trvezikk 154 és 156 §-aiban foglalt kötelességeknek pontos teljesítésére oly hozzáadással utasíttatnak, hogy esetről esetre felmerülő járványokról, a szolgabirák a közigazgatási bizottságnak és alispáunak, a járási orvosok pedig a szolgábiráknak és megyei főorvosnak jelentést tenni kötelesek. Végre a szolgabirák egyszersmind felhivatnak az iránt is, hogy a járásukban levő körorvosi működéseket éber figyelemmel kisérjék; a netalán észlelt mulasztások ellenében pedig, a törvény érteimébea járjanak el. Miről az alispáni, járási szolgabirák, a megyei főorvos és a járási orvosok jelen határozatou értesitendők. Főispán és alispán helyett Bégányi F. főjegyző. Mit lehet, mit nem és miként postán szállitani. Alig van müveit ember ma már, aki a posta-intézményt igénybe ne venné. Nem lesz tehát fölösleges, ha a postai küldemények kezelését és feladását röviden megismertetjük legalább elemeiben. A postai küldemények kezelése általában két részre osztatik, és pedig ; 1. levélpostaira és 2. kocsipostaira. A levélpostához tartoznak : «) a közönséges levelek, b) ajánlott, c) expresz-levelek, d) levelező-lapok, e) nyomtatványok, /) áruminták, g) hírlapok, h) utalványok. Az expresz levelekre nézve megjegyzendő, hogy azok ajánlva és ajánlás nélkül is feladhatók. Az expresz által kézbesítendő levelek dija 15 kr. Ezen dij alól még a hivatalok sem m^mtesek. A kocsipostához tartoznak a) csomagok érték nyilvánítással s a nélkül b) péuzes és értékes levelek, c) utánvételes küldeméuyek d) utánvételi jegyek. Küldhetők a) kisebb fajta éneklő s díszmadarak) l) tollas vadak c) baromfiak (pulyka, hattyú, s páva kivételével), d) tengeri nyulak czélszerüen készített és zárt kosarakban vagy ketreczekben, de csakis mint expresz s ezen felül viz- eleségtartóval s eleséggel ellátandók. A szállítás azonban, mindig a föladó fél veszélyére történik. Ellenben a fentebbieken kivül nem küldhetők más élőállatok, sem dörzsölés, nyomás, súrlódás által könnyen gyúlható tárgyak, avagy az olyanok, melyek a többi postai szállítmányokban kárt okoznának ; mint például : lőpor. töltények, lőgyapot, gyufa, ásványsavak, sör, hig sörélesztő, kőolaj s 50 kilón felüli küldemények és ezen alóliak, ha azok a kocsiban elhelyezhetők nem lennének. Azonban nadályok uedves zacskókban, vadhús, ha már nem vérzik, egyes darabokban borítékolás nélkül is küldhetők, méhek jól elzárt tartályokban küldhetők. A folyadékkal telt kis tonnák, üvegek, korsók, erős pinczetokokban, kosárban vagy ládákban elhelyezve, szintén küldhetők. A többi küldemények csomagolására nézve megjegyzendő, hogy az a rendeltetési hely távolságához mérten, elég erősen átkötözve és lepecsételve legyen. A pénzes leveleken a pecsét mindig a boríték négysarkára alkalmaztassak. Tarkaságok. A szépséggel nincs mit dicsekedni. A szépség hasonlít a virághoz. Ezt egy dér, amazt egy betegség megsemmisítheti. * m * Az igen mézes barátok olyanok, miut az édes bor, amelyet nem sokáig lehet tartani. * * * Egy angol kiszámitá, hogy a burnótozás nagyou sok idő veszteséggel jár. Ugyanis, a rendes burnót-szippantó, minden 10 perezben egyet szippaut. Minden szippantás az ahoz tartozó czeremóniával 1 V» pereznyi időt vesz igénybe. Másfél perczuyi idő. minden 10 perezben egy nap alatt, amely 16 órából áll, 2 óra, huszonnégy perczet tesz, s igy a közönséges nappalnak egy tizedrészét, 10 nap alatt tehát egy egész napot tesz ki. Ha tehát valaki 40 évig tobákol: ez idő alatt 4 egész évig csak a/, orrával bajlódott. * * * Berlinben a börze előtt 18° hidegben két bőrziáner capacitálta egymást. * Ugyan Mayer: mondj csak, — szólalt meg egyik, — mi az ördögöt vegyen ma az ember ?» »Thermométert atyafi. — mondja a másik. »Ilyen alacsonyan aligha fog valamikor állani. • * Egy angol író beleszeretett egy előkelő hölgybe. Már félig meddig jegyesek is voltak, amikor a szegény iró, nehéz vallomás tételre határozta el magát. » Asszonyom! — igy szólt egy uapon jegyeséhez — fájdalom ön nem lehet nőm. Az én családomon nehéz végzet függ. Egy rokonomat felakasztották . . . »Ha csak az a baj, — felelt a nő, — akkor nincs semmi baj barátom; mi azért összekelhetünk. Nekem is van néhány rokonom, akiket nem azért kíméltek a felakasztástól, mintha meg nem érdemelték volna. Ez tehát ne aggassza önt. Nyugtatá meg jegyesét a szellemdus nő mosolyogva. Vidéki levelezés. Szentmihály 1882. január 2. Egy nem mindennapi, megható szép tettnek voltak tanúi reformált egyházunk t. elöljárói a napokban, melytett emberbaráti szeretetéről tesz tanúbizonyságot azon jóltevőnek, ki már egy éve porladozik a temető pihentető hantjai alatt. Ugyanis, a múlt év deczember hava 31-én osztatott ki városunk 57 szegényei között azon 50 frt, mely összeget a mult év január havában elhalt, jótéteményéről ismeretes Szabó Ambrus, végrendeletileg a szegények közt kiosztatni rendelt. Legyen cseudes nyugalma a sírban ama nemes szivü jóltevőnek, ki emberbaráti szeretetét nem csak életében, de halálában is éreztette az ő testvéreivel. Áttérve olvasó körünkre, azt mondhatjuk, hogy a jelen évre újból szervezkedett, s megalakulttnak tekinthető. Pénztári maradványa, a tagok szép száma, reményekre jogosít jövőre nézve is. A tisztviselők választása folyó hó 8-áu fog megtörténni a kör helyiségében. Az olvasókör szükségét mai időben már mindenki érzi, ki lépést akar tartani a kor miveltségévei, s magát képezni akarja. Ha most már végig nézünk az olvasókör tárgyainak névsorán, elborul az ember lelke, hogy az iparosok, — kik pedig szép számmal találtatnak városunkban, — oly kevesen léptek be a pártoló tagok közé; pedig ha valakinek, ugy az iparosaknak van sok szükségök az önképzésre napjainkban. Remélem azonban , hogy azon iparosok s komoly gondolkozású polgárok — kik még ez ideig nem tagjai olvasó őrünknek, — sietnek önhasznukra az alkalmat felhasználni. A mult hó 26-án nyilt-körü tánczvigalom tartatott városunkban, mely első volt az idei tánczvigalmak között — fele részben a szegény sorsú reformált iskolába járó árvanüvendékek fölsegélésére, mely czélra be is adatott 4 frt. Hova fordíttatott másik része a bevételnek, erről a rendezőség, — mely magát nem akarta megnevezni, — ugyhiszem utólagosan fog a nyilvánosság előtt számot adni.. * * • * A legközelebb lefolyt 1881-ik évben reformált egyházunkban házasságban született: 95 fi,88 nő = 183. házasságon kivül született 6 fi, 5 nő = 11. összesen 101 fi, 93 nö = 194. Ebből halva született 8 fi, és 2 nő = 10. Összes születés tehát 101 fi, és 93 nő = 194 Meghaltak: 193 fi. 155 nő = 348, ebből levonva a születtek számát: fogyás összeg = 153 azaz 92 fi, s 62 nő. Megjegyzendő itt azonban, hogy a legközelebb elmúlt 1881 ik évi halálozásra nézve, az 1831-ik és 1873. évek után jön. Amennyiben az 1831-ik évben anyakönyvünk feljegyzése szerint 372-en, 1873-ban 532-en haltak el; mig 1881-hen 358-an; tehát pusztításra nézve században a lefoly t év harmadik. E nagy számból 5 éven alól meghaltak: 109 fi, és 83 nő = 192, 5—20 évig; 28 fi, s 16 nő. = 44. 20-85; 56 fi, s 56 nő = 112. Egyházunkba áttért! 1 férfi s 1 nő = 2. Iker eset volt 2. Az 1880-ik év végén lelkek száma 5083 azaz 2491 fi, 2592 nő; az 1871. év végén lelkek száma 4928 azaz 2399 fi, b 2530 nő. Büd-Szentmihályon e században született 7247 fi, 8 6929 nő, összesen tehát 14166. A ref. egyház anyakönyv feljegyzése szerint, e nagy számból 4920 van jelenleg életben. Sörés János, ref. s. lelkész. Tanügy. Tekintetes szerkesztő ur! Engedje meg, hogy a nyíregyházai tanítói járás kör által 1881. decz. hó 28-án tartott gyűlés jegyzőkönyvének rövid kivonatát becses lapjában közölhessem. A tárgysorozat szerint, a mult gyűlés je<^_> könyve hitelesíttetett.