Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

vezzék. Ugy nö fel ily helyen 30-40 gyermek, mint az erdei vadállat Ha az ott lakozó tisztek eléggé jómódúak arra, hogy házi nevelöt tarthassanak, ugy tartanak egyet - egyet; azt is kizárólagosan saját gyermekeik neveltetése czéljából. A cselédség, még ha akarna is egy uko lát közös erővel fentartani: nem lehetne azt azért, mert eltekintve conventiójától, csekély 30-40 frt készpénz jovedélme alig elégséges a maga 8 legtöbb esetben — uiigt »támu családtagjai életének nyomorúságos teugetésere. Továbbá, mert az illető földbirtokos nem hajlandó a cse lédgyermekek kedveért állandó iskolaépületet állítani. Hogy pedig azt a cselédség — úgyszólván — követelje, teljes lehetetlenség, mert, ha esetleg, ily követeléssel merne az előállaní, igen könnyen megeshetnek, hogy egész cselédkarát azon passussal bocsátaná el: • Kapui ebet korpára!* Ez esetnél tehát, lényeges szükség volna, hogy az illetékes hatóság, karöltve a tanfelügyelőséggel, erélyesen fellépne a körébe eső nagyobb birtokok tulajdonosai ellen, kényszeritvéu őket a törvény e kívánalmának minden tekintetben eleget tenni. De menjünk tovább! A paedagógia egyik legismertebb és általánosan elfogadott elve az, hogy a tanitó, hivatalának pontos és lelkiösraeretes betöltése czéljából, anyagi gondokkal ne terheltessék, az az : ne dijaztassék a nálunk nagyon dívó szokás szerint — párbérrel, szántófölddel stb. stb. más szóval; »:Ve tétessék a tanitó gazdává/« Fájdalom! mi e tekintetben is igen visszamaradtunk a külföld népeitől. Mert, mig más, a tanügy felvirágoztatását igazán czélba vevő államokban a tanitó díjazása leginkább készpénzben áll, addig hazánk legtöbb kis községeiben, eltekintve azt, hogy a tanítók túlnyomó része a kántori teendőket is végezni köteles, fizetésök az alig említhető készpénzen kivül kizárólagosan csak az egyes családoktól járuló termény és a felekezet által meghatározott több-kevesebb hold szántóföldből áll. Igy a/után akár akarják, — akár nem gazdálkodniok kell. Hogy mennyire káros befolyású ez, még az ősi idők óta iennmaradt hagyományos szokás mind az egyes hitfelekezetekre, mind magára a tanítóra nézve, azonnal belátjuk, ha pl egy oly községet kisérünk figyelemmel, melyuek lakói a minden évben oly nagy rettegéssel várt pusztító elemnek, az árvízveszélynek van kitéve. Az ily helyen alkalmazott tanitó egy katasztrófa bekövetkeztével mindenét veszíti 8 lehet-e aztán szegénynek büuül felróni, ha hivatásának — birjon bármily ügyismerettel is — nem élhet oly odaadással, mint azt a paedagógia és a közönség elvei követelik ? Mi azt mondjuk: Nem!! Párbér, stoláris jövedelmek tekintetbe sem vétethetnek, mert ezek olyan bizonytalan jövedelemforrások, melyek mellett a tauitó nem is hal meg egészen ; de nem is élhet. Azt hisszük, hogy nem volna tekintélytelen azon tanítók száma, akik azon állitásunk igazsága mellett tanúskodnának, hogy párbérük, esetleges stóla-jö ved elmük a lakosság nagyobb részénél évek során át feküsznek kamat nélküli tőke gyanánt, sőt kénytelenités esetében executori hatalommal sem hajthatók be. A szegény tanítókra nézve ugy véljük — a legújabb zálogolási s végrehajtási törvény sem tartozik az üdvösebb intézmények közzé. Pedig e bajon is lehetne segiteui s a tanítók jólétének előmozdítását véve tekintetbe, az idő sem késő arra. Csak egyszeri áldozatot követel az. Kíséreljék meg az egyes hitfelekeztek a tanítóik részére haszonbérileg átadott földeket másként értékesíteni ; úgyszintén a párbéri jövedelmet bizonyos meghatározott összegben (miként már ez hazánk némely községeiben be van rendezve) kezéhez szolgáltatni, ugy remélni merjük, hogy mind az illető hitfelekezetek, mind a keblökhen működő tanítók sok gond és fáradságtól meg lesznek mentve s utóbbiak, az oly annyira nyomasztó gondoktól menekülve, minden erejöket a szellemiekre forditandhatják s áldásosán fognak működni kijelölt körükben. KI . . . g A . . 1. — Jól van. Mehetsz. Az urnő macában maradt. Lázas izgatottságban volt. Szobája ajtaját magára zárta. Reggeli pongyoláját magára öltve hevesen járkált föl alá szobájában. Majd egy karos székre dölt »toillette« tükrével szemben. — kisded, drága kövekkel kirakott órájára pillantott ... Az óra pontban tizenegyet mutatott. — Nem tudta: mit tegyen ? Öltözzék, reggelizzen, vagy utasítást adjou az ebédre nézve? Vagy legalább megnézze főznek-e ma ? Gyorsan öltözködni kezdett, egyedül; s legalább a harisnyakötöket csatolá fel Pedig ma szép, hogy ne mondjam ellenálhatatlan akart lenni. — Ajtaján kopogtatás hangja hallatszott. Ki az ? mit akar ? Julcsa a szobaleány! hangzott kívülről. — Otthon találtad Halmay ügyvéd urat ? kérdé az urnő, a szobaleányt bebocsátva. — Otthon, igenis szolgálatjára ! — Saját kezébe adtad levelkémet. — Igenis. Saját kezébe, aztán még mást is meg tudtam. Azt. hogy Halmayné 6 nagysága «Viráglapos< ra ment szülei látogatása végett. Miska a hintós kocsis mondta. Ujabb kopogtatás az ajtón. Ferkó, — az inas — ezüst tálczán egy levelet hozott, melyben Harmathy jár. bir. ur tudatja nejével, hogy » Viráglaposra. kell mennie. Hajtóvadászat ' lesz. Völgyi barátja meghívását — mit ma reggel kapott — nem utasíthatja vissza. Az urnő nemhogy megharagudott volna e kimaradásáért, sőt elpalástolhatatlanul öröm tükröződött arczán. A levél olvasása után mintha csak kicserélték] volna, víg mosolyra nyilt rózsás ajaka. (Folytatása következik.) „IV T 1 R V I D É H.

" Levelezés. Nagykálló 1882. február 15. Igen tisztelt barátom Szerkesztő ur! Tek. Mezóssy László ur, a »SzaboIcs« 6-ik számában, a »Nyirvidék* mult heti számában megjelent viszautasitó soraimra válaszol, és ebben fentartja, nem csak előbbi czikkében előterjesztett támadását, sőt azt még szám arányában a tizedrendszer szerint fokozza, melyben engem is henczegó fráternek tart! Hozzá többé semi szóm! siket embernek prédikálni hasztalau! ép olyau czéltalan volna mint anuak, ki a füleit erősen bedugja! Én érvekkel, adatokkal bizonyítottam, hogy M. L. ur nem helyesen ítél. 0 ellenem vastag szavakkal állit, de nem bizonyít! pedig az öreg Ilcsik bácsi Sényőn azt mondá: »uiocs könnyebb a szónál, azt fekve is el lehet mondani.: Én a józan részrehajlatlau közönséget hívóin fel arra: meg vanuak-e a »Szabolcs« 6-ik számában —akár adataim, akár történelmi elbeszéléseim czáfolva ? T. M. L. ur szokott czynismus és sarkasmusai engem nem igen sértenek; hiúságomat bántalmazva nem érzem; mert én nem vagyok czikkiró, aki mint M. L. ur mindent tud, mindenhez ért. Én csak az igazságtalan, általános támadásra válaszoltam visszautaritólag ! Igaz az is, hogy én kibuvóajtót sem hagytam, melyen által megretirálhassak, mert amit én akartam és akarok, akarom teljes szivemből, teljes lelkemből, teljes erőmből minden időben, télben, nyárban, mindenhol, Kallóban úgy mint Nyíregyházán, Tokajban úgy. mint Mádon és Taiczalon! Tévedhetek, és ember lévén tévedtem is bizonyosan: »errare humánum est,« de Szabolcsmegye előtt mint nyitott könyv tárva van életem története; olvashat belőle akinek tetszik; önérzetem biztosit, hogy törekvéseim, küzdelmeim homlokáról a mélyen érző hazafiság nem hiányzott soha! Én nem henczegtem, de dolgoz'am; én nem pöffeszkedtem, de áldoztam, a közügyeket szolgáltam, a közügyek, nem magam érdekében, ismét 'önérzetem biztosit, hogy a*t Szabolcsban elösmerik! A vallás és közoktatási minisztérium többször kifejezte, munkálkodásimmal való megelégedését M. L. ur ezt nem hiszi; sajnálom, de nem fogom capaczitálui. Elébbi adataim és érveim T. M. L. ur által hoszú, müártő, sérteni akaró czikke által megczáfolva nem lévén: azokra visza térnem fölösleges. A »Szabolcsc 6-ik számában előfordult skra a közönség részére következőket jegyzem meg: 1. A valóságnak nem felel meg: hogy én prókátornak prókátorává csaptam fel; mert elébbi levelemben határozattan kimondottam, hogy nekem igen t. barátom Dr. Heumanuali polémiájához semmi közöm !! csak a zsidóknak általános megtámadását utasítottam viszsza! 2. Igen is jól különböztetem meg az Istócziakat is a M Lászlóktól. Amazok bizonyos családi esemény következtében gyűlölik a zsidót, mig ezeknek kikeresztelkedésök után is ; emezek pedig sértett hiúságból, vagy szeszélyből. Mind két fajta azonban abban hasonlít, hogy egyuek képzelt, vagy valóságos bűnét százezreken, százezerszer akarnák megtorolni. 3. Képviselő lenni soha sem vágytam ; mert nem értek a politikához! de hogy a magyar zsidó, a magyar nemzet jólétét másodrendű kérdésnek tartaná, és csak a kormány hatalmát akarná gyarapítani; ezt mint ujabbi insinuatiót ismét vissza utasítom! Ismét kereken tagadom. Van mi közöttünk minden pártbeli, sőt ultrák is, példa ra böszörményi lakos Cziucz Ignácz, ki 3 — 4 hónapig ült Váczon politikai meggyőződéseért és Franki Budapesten, ki Francziaországbau nagy szerepet viselt. Mint magyar polgár politikai üzelmei végett biztosan nem tudora, de ugy hiszem, 5 évnegyedre ítéltetett el; talán ma is a váczi börtön lakója. De ezeket M. L. ur tudni nem akarja. 4. A gyerme.c az utczán is tudja! érzi; hogy a polgári házasságot a R. C. hyerarchia perhorrescálja, és akadályozza; ezek beleegyezésével régen meg lett volna ! Hogy míveltebb zsidók akarják, bizonyítva van az által, hogy számos keresztény és zsidó felek Bécsbeu már meg kötötték a vegyes polgári házasságot daczára annak, hogy Magyarhonban, házasságuk ez idő szerint még érvénytelen és nem törvényes ; de M. L. ur ezt sem akarja tudni, hanem csupa tiszta, jóakaratból ezért is a zsidókra hárítja a felelősséget; e mellett ugy geralván magát, mint egy jó család gondos apja. 5. Hogy az 48-ik zászlóaljbeli zsidó fiuk!! szerintem herosok ; kik a csatatéreken, Isaszeg és Mórnál elestek, vagy. mint tisztek jöttek haza az élelmezéshez levágott marhák vérét szagolták volna csak! ezt nem hiszem: hogy maga M L. ur hiszi! A Nagyságos demokrata urak szeretnek mindenből gúnyt űzni mulatságból, előttük semmi sem szent! Legnagyobb bajuk az, azt fájlalják legjobban, hogy a mostani zsidókat nem hosszú kaftánban. nem vuklissan szemlélhetik általánosan és hogy vannak közöttük Kiss Józsefek (költemények 1868—1881 Petőfi-Társaság kiadványa) szolgálhatok vele ha nem olvasta. — Porzók, törvénytudók (p. o. Dr. Heumann, ismeri?) földbirtokosok, gyógyszerészek és fájdalom képviselők is! »Infaudum regina jubes renovare dolorem.c Ezek müvei befészkelik magukat az igaz részrehajlatlan magyar szivébe, és meggyőzik a magyart arról; hogy minden e honban lakó nemzetiségek között, egyedül a zsidó az, aki magyarul beszél, érez és cselekszik ; szóval aki szívvel és lélekkel akar magyar lenni, és nem egyéb ; — bizonyíték Budapest főváros zsidóinak magyarosodása. Mikor én orvosnövendék voltam, a 100-ik beszélt magyarul: ma ezer között is alig akad egy ! aki valóságos magyar zamattal nem hangoztatja a magyar szót!! De ezt M. L. ur nem akarja, hogy igy legyen! legalább nem kutatja ? ? 6. Végre; nem volt szándékom, most sincs, hogy T. M. L. ur rólam hirtelen megváltozott véleményét ismét megváltoztatni akarjam. De ez is csak állitás, még pedig igen ferde! hogy én a zsidók hibáit ne nyúlj hoz zám virágnak tartanám, vagy tartottam! Soha sem tagadhattam, hogy emberek vagyunk! De egyes emberek bűneit mindnyájunknak felróni, ez a czivilizált fogalmakkal nem egyezik ineg! De ha csakugyan akáczot és líceumot akar irtaui, kérem szíveskedjék Pancsovára. Újvidékre, Ziuionyba sat. lerándalni; ott vau mit irtani! Mi pedig, kik itthon vagyunk ezen a homokbuczkákon, ne feledjük, kivált most: Nehéz felhők tornyosulnak az égen. Nem vagyuuk sokan, a legcsekélyebb zsidó gyerkőcz is hasznossá válhatik önvédelmi harczunkban ! Példa reá Dávid és Góliát. Szeressük e hazát; ha versengünk a haza boldogsága legyeu versengésünk czélja! mert hiszen bár mit mondjon minden Istóczy: »nekünk is itt kell élnünk halnunk !c Kálló febr. 14. 1882. tisztelő barátja, ki ezen ügyet bevégezettnek nyilvánítja, Dr. Biener. Tarkaságok. Néhány kiszakított lap egy czimnélkiili könyvből. (Folytatás és vég' .) Juuó Delphiböl haza érkezvén, első gondja volt csaladi konterencziát tartani. Miért is azonnal értesité Vestat, Cerest, Neptunt és Plútót; akik csakhamar összeülvén elhatározták, hogy Jupiter büntetésül először is aranylánczra pórázoltassék ég és föld közé. Latonát pedig azonnal üldözőbe vették, kiküldvén utána egy Python nevű szöruyü kígyót. Junó mindezekkel nem volt kibékülve. 0 válni akart Jupitertől; de ezt az isteni testvérek nem engedték. Nem szabad, úgymond Plútó, nekünk Isteneknek rosz példával előljárui az emberek előtt Jupiter mindenesetre meg fogja magát jobbítani. Legalább azt hitte a >család « Jupiter azonban nem esett kétségbe. Merkúrt titkon értesité, hogy Latonát valahogy rejtse el a kigyó elől, vagy tartsou lakása előtt egy kád édes tejet a kigyó számára. Ugy is történt. Mercur Latonát elrejté a paz— (akarom mondani) Parós/.-szigetre az aogeumi tengereu. Jupiter ide is ellátogatott, mint collegáinak szokta mondani, »kiszellőzni magát.* De nem sokáig járhatott szellőzni a szigetre; mert Junó Vulkán segélyével Parósz-szigétét a tengerbe sülyeszté. Szerencséje volt Latonának, hogy Jupiter a lánczról elszabadulván, Latonáuak segélyére mehetett és megszabadíthat;! a vízbe merüléstől Ruhatárát, mint a parthoz vergődő habok locsogják, Merkúr magához vette és hűségesen őrizi. Jupiter és Merkúr még mindig jó barátságban vaunak ugyan, már a titkos levelezési stílust is megállapították maguk közt; Junó azonbau mindent t lkövetett, hogy Merkúrt eltávolítsa az Olyinpról legalább egyidőre, addig tudni illik, mig Latonát végkép tehetetlenné teszi. Sikerült-e Junónak azon tette, nem tudom ; mert épen midőn Merkúrt egy forgó szél lesodorta az Olympról, felébredtem és szétnéztem magam körül. A lámpa ott égett előttem, éjeli asztalomon ott hevert szét szórva az a néhány kiszakított lap, amelyből Jupiter földi kalandjait kozdém olvasni; de mi közbeu szépen elszenderedtem és álmodtam azt a különös törtéuetet Jupiterről, Junóról, Merkúrról, Latonáról; ami talán meg sem is történ -t volna, ha el nem alszom. Most már csak azért is elolvasom ezt a neháuy kiszakított lapot, gondolám magamban. C»upa hálából is megteszem, hogy elolvasom Összeszedtem tehát azt a néhány lapot lapszámszerént és olvastam abból a következőket : » . . . Azt is mondja a hagyomány, hogy igen kedvelte ő Jupitersége a barna szint és az édes izt. Valódi Isteni izlés. Avagy lehet-e kedvesebb e földöu, de még az égben is, mint egy barna szemű és méz ajkú angyal — nem szárnyakkal, hanem lenge suhogó ruhákkal, karcsú termetén s könnyű, játszi fátyollal okos kis fején. Nincs, bizonnyal nincs. Boldogok, százszor boldogak lesznek tehát azok a barna szemű és mézajku hölgjek, akik Jupiter órájában születnek. Biztosak lehetnek benne, hogy ha férjhez nem viszik is őket, de bizonnyal kapósak lesznek, kivált ha udvarlóiktól nem tagadják meg az ajk mézét s a hókarok ölelését. A szép nők után, legnagyobb befolyása van Jupiternek az öreg emberekre. Ezerszer szerencsés öreg emberek ! Titeket nem visznek háborúba sem a hadvezérek, sem a fiatal leányok. Ha estély re hívnak benneteket va laraely leányos házhoz : nem kívánják a mamák, hogy a kisasszonyokat sorba tánczoltassátok; s nem kell szükségképen megcsókolnotok annak kezét, akinek piros arczát szivesebben csókolgatnátok. A kereskedőket szintén kegyeli Jupiter; miért is Jupiter órájában igen jó kereskedni; miuek következtében mindenki kereskedésre adja magát; mind'nki ad és vesz. Sok szavazó eladja voksát; sok meg a neki nem adottat is felhasználja; sok miniszteri tanácsos eladja meggyőződését; sok anya eladja leányát; sok férj eladja neje hozományát ; sok biró elveszi, amit a perlekedő fél ad; sok ifjú elveszi uőül kedvesét, mégis másoknak ad légyottat sat A rákban, mint a természettudósok állítják, roppant hatalma van Jupiternek; miért is Jupiter órájában minden rák módjára fog haladni. Mi szivünkből üdvözöljük e rák időket. Legalább nagyon eiőrebahdt (?) alkotmányunk ismét vissza jut 1848-adiki álláspontjára; asszonyaink és leányaink pedig, a léha franczia szabású s a legszebb termetet is eléktelenítő zsákruhákból az oly kedves magyar vállakba és rokolyákba bújnak viszsza satb « Szerencse, hogy olvasmányom elfogyott; mert lámpám épen alvó félben van. Oltsuk el. Aludjunk rá egyet Hát ha a félbeszakadt álmot tovább folytathatom. Ha igen, akkor Ígérem, hogy olvasóimmal is közölni fogom. Juvenaliu. Az ifjúsági bál. A nyíregyházai ifjúság által folyó hó 11-én a nagyvendéglő termében megtartott tánczvigalom egyike volt idei farsangunk legszebb, legkedélyesebb mulatságainak. A rendezőség dicséretre méltó buzgalommal teljesité nehéz feladatát, s különösen a bálbizottság elnöke kiváló elismerést érdemel kifogástalan tapintatosságaértés figyelmeért, amelylyel fáradságot nem ismerve ig) ekezott azon, hogy a közönségnek minden egyes tagja, a lehető legkedélyesebben mulassou. Bátran elmondhatjuk, hogy a rendezőség buzgalmát a legszebb siker koronázta, s a közönség