Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza, 8. szám. Vasárnap, 1882. februárhó 12. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész érre 4 frt. Felévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő rdlszólamlások Piriuger János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­ezeni-uteza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képezi küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkiut 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A kiskorúak érdekében. Nem egy eset merült fel a gyakorlatban, hogy az atyai hatalmat gyakorló atya, gyám, vagy gond­nok, a gyámoltjuk vagy gondnokoltjuk érdekében kötött jogügyletek, például adás-vételi szerződések kötése s a telekkönyvi bekebelezések körül, egészen önállóan s a nélkül járnak el, hogy a kiskorúak jogainak ellenőrzése és biztositása tekintetéből, a szükséges jóváhagyást, az illető gyámhatóságtól ki­eszközölnék. Az illető telekkönyvi hatóságok és biróságok ha t. i. — az atya, gyám vagy gondnok által kö­tött jogügyletek, a kiskorúakra nézve viszteher nélkülieknek látszanak lenni; vagyis a kiskorú, il­letőleg gondnokoltra háramolható viszteher, a jog­ügylet kötéséből ki nem tűnik, a telekkönyvi be­kebelezést sok esetben eszközlik is. Ez eljárás a gyámoktól vagy gondnokoktól nem csak helytelen és szabálytalan, de sőt nem ritkán a kiskorúakra vagy gondnokolttakra nézve veszélyes és káros következményeket vonhat ma­ga után. A viszteher nélküli jogügylet kötés egyáta­ban nem teszi fölöslegessé vagy épen szükség­telenné a gyámhatósági beavatkozást. A gyámhatósági beavatkozást, vagyis a kis­korúak érdekében: habár viszteher kötelezettsége nélkül kötött jogügyletek gyámhatósági meg­vizsgálása és az a fölötti elhatározás, azon szem­pontból is szükséges, mivel gyakran megtörté­nik, hogy a viszteher nélkül kötött jogügyletek­ből, később súlyos terhek háramolnak a kiskorúak­ra, vagy gondnokolttakra. Mert a kiskorúak vagy gondnokoltak érdekeit érintő jogügyletek milyen volta; vagyis az, hogy a kiskorú, vagy gondnokolt részére szerezni kivánt jog, viszteher nélküli-e valóban; és hogy a szerezni kivánt jogból jövőben nem származhatik-e a kis­korura vagy gondnokoltra kötelezettség; például ingatlan szerzésnél esetleg a patronátusi jogokkal járó kötelezettség, vagy a szolgalmi jogok köteles eltűrésének terhe, avagy földváltság sat. sat.: a gyámhatóság által Ítélendő és határozandó meg. Továbbá az ily jogügyleteknél, különösen az ajándékozásokra alapitottakmü, a gyámhatóság fi­gyelmének azon irányban is ki kell terjeszkednie, hogy vájjon a kiskorú vagy gondnokolt részére czélba vett jogszerzés által, más kiskorúnak vagy gondnokoltnak jogai nem sértetnek-e? Ily jogsértés történhetik például az által, hogy az atya ingatlan javait, ajándékozás czimén egy gyermekére akarván átruházni, többi gyermekeit még öröklendő köteles részétől is meg akarja fosztani. Kikérendő végre a gyámhatósági engedély még azon esetben is; ha az atya által kiskorú gyerme­ke vagy más által kiskorú gyáinolt vagy gondno­kolt részére tétetik ajándékozás; annálinkábbb, mint­hogy az 1877. XX. t. cz. 20 §-ának c) és a 113. §-nak 7. pontja értelmében, ha az atya, gyám. vagy gondnok, a kiskorú vagy gondnokolt részére szerezni kíván, s azt telekkönyvi bejegyzéssel óhajt­ja biztosítani: minden esetben, tehát még az aján­dékozás esetében is köteles a gyámhatóság jóvá­hagyását kikérni. Csak helyesléssel és megnyugvással fogadhat­ja tehát a hazai közönség, a magyar királyi bel­ügyminiszter 0 nagyméltóságának a mult 1881-ik évi deczemberhó 26-ikán 58,579 szám alatt kelt s az összes közigazgatási bizottságokhoz megküldött e vonatkozatu körrendeletét, melyben a kiskorúak­nak és gondnokolttaknak jogait és érdekeit minden káros eshetőségek ellenében megvédeni igyekszik. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A kék selyem harisnya-kötő. — Beszély. — Irta: Jóba József. (Folytatás.) Ideje is volt az elválásnak, mert Harmathy jár. bír. ur haza érkezett. Jolánnak alig maradt anynyi ide­je, hogy igéző pongyoláját házi öltönyével felcse­rélhesse. Azonban a férj mitsem vett észre. Az ő gondola­tai is más felé csapongtak. Egy másik szép asszonynál, — kitől most jött — jártak gondolatai. — Sőt még ő félt, hogy gyakori és hosszas kimaradásaiért neje kér­dőre vonja. Azonban Jolán sohsem tett szemrehá­nyásokat. A jó félj áldotta nejét, s ennek angyali ter­mészetét. Olykor-olykor Harmathy apró csecsebecséket ho­zott angyal jó nejének csupa kedveskedésből, s a miért ez soha sem kérdezte: hol késett, hol járt, mit látott, mit csinált? Apróságoknak, mint kedves ajándékoknak — a szép menyecske véghetetlen örült. Harmathy Kálmán ilyenkor megcsókolta drága jó nejét, Jolán mint szelíd kis bárány engedte csókolni alabástrom homlokát és ró­zsás ajakát. Ilyenkor Harmathy Kálmán mindig azt hitte, hogy kedves nejénél uincs »jobbt nő a föld kerekén. De azt még sem hitte, hogy nincs »szebb*. Szebbnek tartotta s inkább szerette (mert a »szere­lem legfőbb varázsereje a tiltott gyümölcs ingerében rej­lik) ama másikat, hova az esteli órákban el- ellátogatott • ilyenkor gyakran mondogatá: »Az én világom ön s én az Oo6; hadd beszéljenek az emberek!*. Hogy el- ellátogatott: megtehette bátran. A férj ilyenkor (legalább maga azt mondta s ki kételkednék sza­vaiban) a »caszínó*-ban töltötte idejét férfias mulat­sággal. Az emberek még ma napság is — épen mint első szüleink — vágyódnak s törekednek a tiltott gyümölcs után. Sőt jobban ! Hát a nők 1 A nők. Ki nem ismeri a nőket ? . . . s mégis: ki isme­ri őket? Mondják : a virág és nő sokban hasonlítanak egy­máshoz. A virág rendeltetése, hogy virágozzék, a nő hi­vatása, hogy szeressem. Szeret is a nő, csak az a kérdés, hogy kire paza­rolja szerelmét; mert a női sziv nem oly tudomány, hogy azt egy ifjú ember kifürkészhetné, megtanulhatná. Kálmán részéről régóta tartottak már a kimaradá­sok estenkint. Régóta jöttek már az apró csecsebecsék, — mint a figyelmes és jó férj ajándékai, csaknem na­ponkint ; (most egy karperecz, majd egy fülönfüggő, csipkék, szalagok, kendők stb. s ha egyéb nem, virág-cso­kor, vagy szalon-czukor és igy tovább a jó ég tudja még mi), midőn egy szép téli estén, karácsony hetében nagyon is kedveskedni akarván Harmathy Kálmán an­gyal jó nejének: meglepte őt egy pár ezüst csatos >kék selyem harisnyakötöt-yel. A szép menyecske gyanús pillantást vetett a ha­risnya kötőre, majd férjére (ki ezt nem vette észre, azu­tán szépen megköszönve »ruhaszekrényébe* zárta az ajándékot, de — elfeledte rózsás ajakát csókra nyújtani kedveskedő férjének. A férj (Kálmán) azt hitte: csak túlságos öröm miatt. Azután jóizüen s kedélyesen költötték el estebédjö­ket (vacsora), mely thea, — almásrétes, — borjuszelet és szulczirozott »süllő«-böl állt. A hivatkozott s fentebb ismertetett belügymi­niszteri körrendelet ugyanis elrendeli és felhívja a köz­igazgatási bizottságokat, hogy a megyei árvaszéke­ket, valamint a megye területén levő rendezett ta­nácsú városok, és a gyámhatósági joggal felruházott községek árvaszékeit utasítsák, miszerint kellőleg őr­ködjenek a fölött, hogy a kiskorúak vagy gondno­kolttak érdekében azok javára kötött bármi nemű és természetű jogügyletek, még ha viszteher nél­küliek is azok, az 1877. XX. t. cz. 20 és 113 §§-ainak vonatkozó rendelkezéséhez képest, minden­kor bemutattassanak, gyámhatósági jóváhagyás végett. k. r. Tanügyünk árnyoldalai. E czim alatt, igyekeztünk a mult alkalommal a »Nyirvidék* tisztelt olvasóit a tanügyünk fejlődését gátló okokkal megismertetni. Megkisérljük jelenleg is némely, az előbbiekhez hasonló okokat kiemelni nem azért, hogy, mint mondani szokás: »A kákán is görcsöt találjunk.* A világért sem! Hanem azért, hogy azokat részrehajlatlan igazságérzettől áthatva ecseteljük s azokra ugy az ösz­szes tanügybarátok, mint az illető hatóságok figyelmét felhívjuk s a tanügy felvirágoztatása iránti érdekeltséget fokozzuk. Tudvalevőleg, hazánk, különösen a természet ál­dotta alföld egyes vidékein nagyszámmal vannak oly nagy, egy földes ur tulajdonát képező birtokok, melyek mindegyikében annyi lélekszám találtatik, amennyi ele­gendő arra, hogy a népoktatási törvény azon kívánal­mának, miszerint a 80 lelket meghaladó pusztai telken egy iskola tartassák fen! elég tétessék. Igy kellene lenni a törvény értelmében; s elég sajnos, bogy legtöbb helyen még sem igy van! Nagyobb pusztákon is, ahol a lakosság összege jó­val meghaladja a fentebb említett törvény követelményének pontját, nélkülözni látjuk az áldásthozó iskolát. Az egy­szerű cseléd-gyermekek nem részesülhetnek földes uruk részéről azon kegyben, hogy a népnevelés fájának tudat­lanságot, babonás hiedelmeket eloszlató gyümölcsét él­Vacsora végeztével Jolán zongorához ült s előbb Bethowen egy symhpóniáját játszotta, de ezt be sem vé­gezve hirtelen átcsapott amaz ismeretes népdalra: »Rózsabokorban jöttem a világra Nem nevelt az édes anyám hiába. Járt utánam három falu legénye: De én csak ligy hitegettem, csalogattam, válogattam Belőle. De ezzel azt nyerte, hogy felizgatta magát s egész éjjel nem tudott aludni. Mindig fülébe csengett a szép dallam, s a sötétben is szemei előtt volt »a kék selyem harisnya-kötő», melyet férjétől ez estén >ajándékul» kapott. Sehogy sem jött álom szemeire 1 Hajnal felé Morpheus megszánta s karjaiba vette őt: szépen elszenderült s már jó magasan járt a nap, mikor felébredt. De a népdal hangjai még mindig fülébe zúgtak, s a harisnya-kötőket sehogy sem tudta kiverni fejéből. Csengetett. Julcsa a szobaleány gyorsan bent termett. — »Notesa<-omat ide! — Méltóztassék ! Itt van! Egy névjegyet (a saját névjegyét) vett elő s reá e két rövid szócskát jegyezte: »vár ma*. E névjegyet Halmay ügyvéd ürnak azonnal »saját kezeihez* adod. Fogadd ezt ügyességedért. S azzal egy ezüst forintost csúsztatott a szobale­ány markába. — Ha ügyesen végeztél megkétszerezem fárad­ságodat. A szobaleány kezet csókolva gyorsan eltávozott. — Még egyet — kiáltott utána az urnő — »itthon van az ur ? 1*. — Nincs. Már egy órája mult, hogy hivatalába ment.

Next

/
Thumbnails
Contents