Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza, 8. szám. Vasárnap, 1882. februárhó 12. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész érre 4 frt. Felévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő rdlszólamlások Piriuger János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreezeni-uteza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képezi küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkiut 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A kiskorúak érdekében. Nem egy eset merült fel a gyakorlatban, hogy az atyai hatalmat gyakorló atya, gyám, vagy gondnok, a gyámoltjuk vagy gondnokoltjuk érdekében kötött jogügyletek, például adás-vételi szerződések kötése s a telekkönyvi bekebelezések körül, egészen önállóan s a nélkül járnak el, hogy a kiskorúak jogainak ellenőrzése és biztositása tekintetéből, a szükséges jóváhagyást, az illető gyámhatóságtól kieszközölnék. Az illető telekkönyvi hatóságok és biróságok ha t. i. — az atya, gyám vagy gondnok által kötött jogügyletek, a kiskorúakra nézve viszteher nélkülieknek látszanak lenni; vagyis a kiskorú, illetőleg gondnokoltra háramolható viszteher, a jogügylet kötéséből ki nem tűnik, a telekkönyvi bekebelezést sok esetben eszközlik is. Ez eljárás a gyámoktól vagy gondnokoktól nem csak helytelen és szabálytalan, de sőt nem ritkán a kiskorúakra vagy gondnokolttakra nézve veszélyes és káros következményeket vonhat maga után. A viszteher nélküli jogügylet kötés egyátaban nem teszi fölöslegessé vagy épen szükségtelenné a gyámhatósági beavatkozást. A gyámhatósági beavatkozást, vagyis a kiskorúak érdekében: habár viszteher kötelezettsége nélkül kötött jogügyletek gyámhatósági megvizsgálása és az a fölötti elhatározás, azon szempontból is szükséges, mivel gyakran megtörténik, hogy a viszteher nélkül kötött jogügyletekből, később súlyos terhek háramolnak a kiskorúakra, vagy gondnokolttakra. Mert a kiskorúak vagy gondnokoltak érdekeit érintő jogügyletek milyen volta; vagyis az, hogy a kiskorú, vagy gondnokolt részére szerezni kivánt jog, viszteher nélküli-e valóban; és hogy a szerezni kivánt jogból jövőben nem származhatik-e a kiskorura vagy gondnokoltra kötelezettség; például ingatlan szerzésnél esetleg a patronátusi jogokkal járó kötelezettség, vagy a szolgalmi jogok köteles eltűrésének terhe, avagy földváltság sat. sat.: a gyámhatóság által Ítélendő és határozandó meg. Továbbá az ily jogügyleteknél, különösen az ajándékozásokra alapitottakmü, a gyámhatóság figyelmének azon irányban is ki kell terjeszkednie, hogy vájjon a kiskorú vagy gondnokolt részére czélba vett jogszerzés által, más kiskorúnak vagy gondnokoltnak jogai nem sértetnek-e? Ily jogsértés történhetik például az által, hogy az atya ingatlan javait, ajándékozás czimén egy gyermekére akarván átruházni, többi gyermekeit még öröklendő köteles részétől is meg akarja fosztani. Kikérendő végre a gyámhatósági engedély még azon esetben is; ha az atya által kiskorú gyermeke vagy más által kiskorú gyáinolt vagy gondnokolt részére tétetik ajándékozás; annálinkábbb, minthogy az 1877. XX. t. cz. 20 §-ának c) és a 113. §-nak 7. pontja értelmében, ha az atya, gyám. vagy gondnok, a kiskorú vagy gondnokolt részére szerezni kíván, s azt telekkönyvi bejegyzéssel óhajtja biztosítani: minden esetben, tehát még az ajándékozás esetében is köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni. Csak helyesléssel és megnyugvással fogadhatja tehát a hazai közönség, a magyar királyi belügyminiszter 0 nagyméltóságának a mult 1881-ik évi deczemberhó 26-ikán 58,579 szám alatt kelt s az összes közigazgatási bizottságokhoz megküldött e vonatkozatu körrendeletét, melyben a kiskorúaknak és gondnokolttaknak jogait és érdekeit minden káros eshetőségek ellenében megvédeni igyekszik. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A kék selyem harisnya-kötő. — Beszély. — Irta: Jóba József. (Folytatás.) Ideje is volt az elválásnak, mert Harmathy jár. bír. ur haza érkezett. Jolánnak alig maradt anynyi ideje, hogy igéző pongyoláját házi öltönyével felcserélhesse. Azonban a férj mitsem vett észre. Az ő gondolatai is más felé csapongtak. Egy másik szép asszonynál, — kitől most jött — jártak gondolatai. — Sőt még ő félt, hogy gyakori és hosszas kimaradásaiért neje kérdőre vonja. Azonban Jolán sohsem tett szemrehányásokat. A jó félj áldotta nejét, s ennek angyali természetét. Olykor-olykor Harmathy apró csecsebecséket hozott angyal jó nejének csupa kedveskedésből, s a miért ez soha sem kérdezte: hol késett, hol járt, mit látott, mit csinált? Apróságoknak, mint kedves ajándékoknak — a szép menyecske véghetetlen örült. Harmathy Kálmán ilyenkor megcsókolta drága jó nejét, Jolán mint szelíd kis bárány engedte csókolni alabástrom homlokát és rózsás ajakát. Ilyenkor Harmathy Kálmán mindig azt hitte, hogy kedves nejénél uincs »jobbt nő a föld kerekén. De azt még sem hitte, hogy nincs »szebb*. Szebbnek tartotta s inkább szerette (mert a »szerelem legfőbb varázsereje a tiltott gyümölcs ingerében rejlik) ama másikat, hova az esteli órákban el- ellátogatott • ilyenkor gyakran mondogatá: »Az én világom ön s én az Oo6; hadd beszéljenek az emberek!*. Hogy el- ellátogatott: megtehette bátran. A férj ilyenkor (legalább maga azt mondta s ki kételkednék szavaiban) a »caszínó*-ban töltötte idejét férfias mulatsággal. Az emberek még ma napság is — épen mint első szüleink — vágyódnak s törekednek a tiltott gyümölcs után. Sőt jobban ! Hát a nők 1 A nők. Ki nem ismeri a nőket ? . . . s mégis: ki ismeri őket? Mondják : a virág és nő sokban hasonlítanak egymáshoz. A virág rendeltetése, hogy virágozzék, a nő hivatása, hogy szeressem. Szeret is a nő, csak az a kérdés, hogy kire pazarolja szerelmét; mert a női sziv nem oly tudomány, hogy azt egy ifjú ember kifürkészhetné, megtanulhatná. Kálmán részéről régóta tartottak már a kimaradások estenkint. Régóta jöttek már az apró csecsebecsék, — mint a figyelmes és jó férj ajándékai, csaknem naponkint ; (most egy karperecz, majd egy fülönfüggő, csipkék, szalagok, kendők stb. s ha egyéb nem, virág-csokor, vagy szalon-czukor és igy tovább a jó ég tudja még mi), midőn egy szép téli estén, karácsony hetében nagyon is kedveskedni akarván Harmathy Kálmán angyal jó nejének: meglepte őt egy pár ezüst csatos >kék selyem harisnyakötöt-yel. A szép menyecske gyanús pillantást vetett a harisnya kötőre, majd férjére (ki ezt nem vette észre, azután szépen megköszönve »ruhaszekrényébe* zárta az ajándékot, de — elfeledte rózsás ajakát csókra nyújtani kedveskedő férjének. A férj (Kálmán) azt hitte: csak túlságos öröm miatt. Azután jóizüen s kedélyesen költötték el estebédjöket (vacsora), mely thea, — almásrétes, — borjuszelet és szulczirozott »süllő«-böl állt. A hivatkozott s fentebb ismertetett belügyminiszteri körrendelet ugyanis elrendeli és felhívja a közigazgatási bizottságokat, hogy a megyei árvaszékeket, valamint a megye területén levő rendezett tanácsú városok, és a gyámhatósági joggal felruházott községek árvaszékeit utasítsák, miszerint kellőleg őrködjenek a fölött, hogy a kiskorúak vagy gondnokolttak érdekében azok javára kötött bármi nemű és természetű jogügyletek, még ha viszteher nélküliek is azok, az 1877. XX. t. cz. 20 és 113 §§-ainak vonatkozó rendelkezéséhez képest, mindenkor bemutattassanak, gyámhatósági jóváhagyás végett. k. r. Tanügyünk árnyoldalai. E czim alatt, igyekeztünk a mult alkalommal a »Nyirvidék* tisztelt olvasóit a tanügyünk fejlődését gátló okokkal megismertetni. Megkisérljük jelenleg is némely, az előbbiekhez hasonló okokat kiemelni nem azért, hogy, mint mondani szokás: »A kákán is görcsöt találjunk.* A világért sem! Hanem azért, hogy azokat részrehajlatlan igazságérzettől áthatva ecseteljük s azokra ugy az öszszes tanügybarátok, mint az illető hatóságok figyelmét felhívjuk s a tanügy felvirágoztatása iránti érdekeltséget fokozzuk. Tudvalevőleg, hazánk, különösen a természet áldotta alföld egyes vidékein nagyszámmal vannak oly nagy, egy földes ur tulajdonát képező birtokok, melyek mindegyikében annyi lélekszám találtatik, amennyi elegendő arra, hogy a népoktatási törvény azon kívánalmának, miszerint a 80 lelket meghaladó pusztai telken egy iskola tartassák fen! elég tétessék. Igy kellene lenni a törvény értelmében; s elég sajnos, bogy legtöbb helyen még sem igy van! Nagyobb pusztákon is, ahol a lakosság összege jóval meghaladja a fentebb említett törvény követelményének pontját, nélkülözni látjuk az áldásthozó iskolát. Az egyszerű cseléd-gyermekek nem részesülhetnek földes uruk részéről azon kegyben, hogy a népnevelés fájának tudatlanságot, babonás hiedelmeket eloszlató gyümölcsét élVacsora végeztével Jolán zongorához ült s előbb Bethowen egy symhpóniáját játszotta, de ezt be sem végezve hirtelen átcsapott amaz ismeretes népdalra: »Rózsabokorban jöttem a világra Nem nevelt az édes anyám hiába. Járt utánam három falu legénye: De én csak ligy hitegettem, csalogattam, válogattam Belőle. De ezzel azt nyerte, hogy felizgatta magát s egész éjjel nem tudott aludni. Mindig fülébe csengett a szép dallam, s a sötétben is szemei előtt volt »a kék selyem harisnya-kötő», melyet férjétől ez estén >ajándékul» kapott. Sehogy sem jött álom szemeire 1 Hajnal felé Morpheus megszánta s karjaiba vette őt: szépen elszenderült s már jó magasan járt a nap, mikor felébredt. De a népdal hangjai még mindig fülébe zúgtak, s a harisnya-kötőket sehogy sem tudta kiverni fejéből. Csengetett. Julcsa a szobaleány gyorsan bent termett. — »Notesa<-omat ide! — Méltóztassék ! Itt van! Egy névjegyet (a saját névjegyét) vett elő s reá e két rövid szócskát jegyezte: »vár ma*. E névjegyet Halmay ügyvéd ürnak azonnal »saját kezeihez* adod. Fogadd ezt ügyességedért. S azzal egy ezüst forintost csúsztatott a szobaleány markába. — Ha ügyesen végeztél megkétszerezem fáradságodat. A szobaleány kezet csókolva gyorsan eltávozott. — Még egyet — kiáltott utána az urnő — »itthon van az ur ? 1*. — Nincs. Már egy órája mult, hogy hivatalába ment.