Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

„r» i i tt v 1 JJ m ségei a párbajnak, s kik elveiknek az életben is érvényt akarnak szerezni, ba a már emiitett helyzetbe jönnek, lemondanak elveikről, hódolnak a szokásnak. követik a törvényt, és ép ugy vágnak es lőnek, mint elvileges és tényleges ellenfeleik. A magyar fjüntetó-törvény intézkedik a párbajról, s államfogház büntetéssel sújtja nem csak a párbajvivást és az arra való kiállást ; de még magát a kihívást is. Ide vonatkozó legnevezetesebb szakasza, hogy azon párbajvivó. ki a párviadal szokásos. vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályokat megszegte . . . szándékos emberölés, illetve súlyos testi sértés bűntettére meghatározott büntetéssel sújtandó. Tehát a törvény elismeri a párbaj társadalmi jogosultságát, mert szokásos szabályokról tesz említést, annak meg, és meg nem tartásának igen nagy befolyása lévén nemcsak a büntetési idő, de a büntetés nemére is; esetleg a kir. törvényszékek kénytelenek lesznek a szokások vitatásába is ereszkedni; vagyis a törvény tiltja a párbajt, és üldözi a párbajvívót. de a szokásos szabályok megtartására felfigyel, azt vizsgálja, elbírálja, esetleg a szokások iránt szakértői véleményt is fog kikérni(!?). A társadalmi uralgó nézetek, és az elvont büntető jogi elvek, mint látjuk, hadi lábon állanak, ezt maga a büntető-törvény is elismeri, s mondjuk ki őszintén, a társadalmi nézetek a győztesek, melyeknek enged nem csak a bíró, ügyész és törvényhozó; de a törvény is, melyeta „szokásos szabályok" kifejezéssel, hogy ugymondjam szinte profanisált. A párbajt a társadalmi szabályok parancsolják, s ezen szabályoknak hódolni kell, s addig mig a sértett becsület helyreállítására a társadalom a párbajt fogja előírni, az elől kitérni nem lehet, de nem is szabad, s igy bátran kimondhatjuk nézetünket, hogy személyes sérelmek megtorlásánál a párbaj a törvények elégtelenségének egyedüli kipótlása és azért jogosultsága is van. Hogy azonban a jogosultság csak komoly ügyek elintézésére terjed ki. kétségbe vonni nem lehet, s ha meg is kell hajolni mindenkinek a társadalmi kényszer előtt, korántsem következik, hogy akár minden személy párbajt vívni jogosult lenne, akár minden ügy, gyermekies henczegés, üres hiúság és feltűnni vágyás szolgálatába erőszakolja a társadalom emez utolsó fegyverét. A párbaj jogosultsága és kényszere nem feltétlen, a párbaj egyedül megtorlása bizonyos nemű sérelmeknek, s azért ügyeljen a társadalom, hogy a párbaj akár személyi, akár dologi okok miatt, csakis bizonyos esetekben vívathassák. Hiba, hogy a párbaj divat lett, vétek lenne, ha elfajulna sporttá, és bűn, ha csak egyszer is lenne virgács. Dr. Flegmann Jenő. A köztisztviselők minősítése tárgyában beadott törvényjavaslat ismertetése. Vége.; Erdészeti szak. Erdő tisztakül és erdészeti szolgálatnál egyátalában csak azok alkalmazhatók, akik érettségi bizonyitvfihyuyal bírnak és az erdészeti akadémia összes tárgyából az erdészeti államvizsgát belföldön letették. (11 §.) Levéltári szak. Az országos levéltár fogalmazási szakában csak azok alkalmazhatók, akik az erre szükséges szakvizsgálatot az orsz. levéltárnál letették. A kezelő szaknál nyolcz gymnáziális osztály bevégzése s a kezelési szakvizsgának letétele is elégséges. A vármegyei és városi köztörvényhatóságok levéltáránál alkalmazott fő- és allevéltárnokoktól, az országos levéltári kezelő személyzetre megállapított képzettségen kivül, a latiu nyelvnek alapos birása kívántatik. Az előzetes szakvizsgálat az országos levéltárnál a kezelő szakra felállított vizsgáló bizottság előtt teendő le. (12 §) Postai szak. A postai igazgatók, titkárok, felügyelők, fogalmazók és fogalmazó gyakornokoktól: a jogvégzettség kívántatik. A posta főtisztek, tisztek és gyakornokokra nézve, főgymnáziumi vagy főreáliskolai tanulmányok és érettségi vizsga, vagy a kereskedelmi akadémia, vagy valamely megfelelő katonai tanintézet szabályszerű bevégzése. (13 §.) Távírda szak. Távirda-igazgatók, titkárok, főtisztek és tiszteknél a jogi. vagy műegyetemi, vagy annak megfelelő katonai tanfolyam bevégzése és a tiszti vagy főtiszti vizsga letétele. gyakornokoknál főgimnáziumi, főreáltanodai szabályszerű tanulmáuyok és érettségi vizsga: határozzák meg a képzettséget A távirda-kezelők és mellék állomás vezetőknél, ha férfiak, legalább polgári iskola, katonáknál az altiszti iskola bevégzése ; szegődvényeseknél legalább a népiskolai tantárgyak ismerete; ha nők, a népiskolai tantárgyak ismerete; mindnyájukra nézve pedig a külön, berendezett kezelői tanfolyam bevégzése és az erről letett kielégítő vizsga. (14 §) Tengerészeti szak. A magasabb hivataloknál ugyanaz kívántatik, ami a központi szolgálatnál megállapittatott. Rév hivatali tisztviselő csak az lehet, aki már kapitányi minőségben 2 éven át, hajóu alkalmazva volt. (15 §.) Számvevőségi szak. Az egyes minisztériumok, a megyék és törvényhatósági joggal felruházott váro>ok, a pénzügyigazgatóságok és adófelügyelőségek számvevőségei, az illetékkiszabási és adóhivatali, a dobányjövedék, az államjószágigazgatóságoknál. a bányászat és pénzverésnél, az államnyomdánál alkalmazott számvevőségi tisztviselők részére a képzettség : a főgimnáziumi vagy főreáltanodai tanulmányok bevégzése és érettségi viszgálat, vagy a kereske délmi akadémia bevégzése, végül vizsgálat az államszámviteltanból, mely a szolgálatba lépés után is letehető hat hó alatt. (16 §.) Pénztári szak. E szakban érettségi bizonyítvány kívántatik, de az adótiszteknél, továbbá a fogyasztási adószedő, ellenőr és tiszteknél, a fóvámigazgató, fővámtárnok, vám- és adóőrségi felügyelő, főellenőr, fővámszedő, vámszedő, ellenőr, raktár kezelő fővámtiszt, vámtiszt, vámtisztsegéd és vámgyakornokoknál, végre a sótárnok, ellenőr, mázsatiszt, almázsatiszt, és hivataltisztnél a minősitvény algimnáziumi, alreáltanodai tauulmányoknak, vagy polgári iskolai hat osztálynak szabályszerű és jó sikerrel való bevégzése. (17 és 18 §.) Vegyes szakok. Vesztegintézeteknél alkalmazott felügyelők, igazgatók és állomás vezetőknél: orvosi vagy állatorvosi oklevél, továbbá az állategészségügyi rendészet körében való jártasság kívántatik. (19 §.) Zálogházi igazgató, elleuőr, könyvvelő, pénztárnok és ellenőrzési számtisztre nézve, főgymnáziumi vagy főreáltanodai tanulmányok bevégzése, s érettségi vizsgálat, vagy a kereskedelmi akadémia bevégzése szükséges. Alsóbb tisztviselőknél négy gymnáziális, vagy reáltanodái, avagy polgári iskolai osztályának bevégzése kívántatik. (20 §.) Gyakorlati képzettség. A gyakorlati képzettséget, az előadottakon felüli egy külön tiszti vizsgálatnak kielégítő lététele adja meg. (21 §.) A gyakorlati vizsga letehetéséhez az illető szakban legalább egy évi tényleges szolgálat szükséges. (22 §.) A szakirodalom, vagy a gyakorlati téren kitűnő egyéniségekre nézve, az alaki képzettség hiányáról való fölmentést, az egyes miniszterek a felséguél kieszközölhetik (23 §.) Átmeneti intézkedés. Azokra nézve, akik jelenleg szolgálatban vannak, azon szakban, amelyben szolgálnak, a jelen törvény nem alkalmazható. Ezekre nézve az eddigi törvények és gyakorlat az irányadók. (27 §.) A nyirviz-elvezetés fontossága, egészségügyi szempontból. A nyírvíz szabályozó társulatnak utolsó nagygyűlése az állam segélyezéseért való folyamodást határozta el, nagyfontosságú nehéz vállalatának sikeresitésére nézve. A folyamodás czélszerüségét egyszersmind azzal vélte gyarapítani, hogy a megye főispánját nyerje meg annak benyújtására. Főispáu ur engedett a kérelemnek, és hogy — szokása szerint — amire kezét teszi lehető jó végű legyen; jónak látta egészségügyi szempontból is motiválni a folyamodvány indokoltságát. E végre utasította a megye egészségügyi központi tisztviselőjét: adjon véleményt. A tiszti főorvos véleménye igy szól : »Szabolcsmegyének nemcsak kiváltkép alsó tiszavölgyi tájékán, de homokos vidéken is (a Nyíren), ahol a fensikok és halmok kozt majd el-elenyésző vizgyülemlések, majd terjedelmes vizenyős térek — rétségek — vannak, évről-évre felujuló váltóláz-járványok rongálják a közegészségi állapotot. Ez annyira felötlő és rendes előjövetelü esemény, hogy a váltólázat Szabolcsmegye tájkórjának (endemiousnak) nyilván mondhatni. Ezen mi endemiánk pedig, nemcsak egyszerű minden — vagy 3-mad, vagy 4-ednapos váltó lázban határozódik ; hanem hajlandó, — különféle körülmények közreműködése által, — poslázas, malaricus, életerőt senyvesztő, sőt könnyen el is enyésztő'elfajulást ölteni. Csillapodik vagy szünetet is tart az évszak csekélyebb hőmérsékletű, szárazabb éva'lján, mikor az életműködés előrehaladó vagy hátrafelé dolgozó szerves folyamatai inkább megkötve vannak a kül természetben. De a légmérséklet általános emelkedésével, midőn a direct uton működő teremtésben foglalatos erők felszabadulnak; mi! dőn az uj fű növésnek ered, az ó pedig rothadásnak indul; midőn az ennek kedvező körülmények közt, annyi miliárd állatok oszlanak elemeikre a földnek átázott felső rétegében ; midón a tavaszkor rendesen megáradó gyülevész és talajvíz apadni és szállani szokott alább alább: mindezen ilyeténképen készülő és előálló szervi rothadékok eszközlésére kiszáll a réteg száradó likacsaiból a posgerj, a miasma is láthatatlan, de annál biztosabban fertőző táborát elterjeszti hosszasan és szélesen, nem ritkán még az anyaméhben rejlő embernek is megtámadására. Igy történik aztán, hogy — mint a mult évben is, — de átalában számos megelőző években mikor a tiszaszabályozás megbizbatlansága és a nyírvizek elenyésztetésére fordított törekvések eddigi sikertelensége. a még nagyobb földrészek ideiglenes elöntése és a mezőgazda sok reményeinek tönkretétele által, tényleg bebizonyult, hogy a mult év hónapjaiban Szabolcsmegye népességének majdnem felerésze, az összes betegeknek pedig a/«-e a malária csapása alatt szenvedett. A szomorú tényt műhelyében, fejlődésében igy kellett szembetűnővé tennem, és az endemiáuak szerző okára, t. i. a pangó vizek által előidézett szervi rothadékok légfertőző tulajdonságára rámutatnom : hogy azon nemcsak szorgalmi eredményeket romboló, de mindenek fölött a közegészséget rongáló s nép-szaporodást főleg akadályozó vizek czélszerü ég minél előbb sürgősen eszközlendő elenyésztetésének szüksége belátható legyen*. Válasz a „javaslat" ezimii czikkre! E lap legközelebbi számában, »javaslatc czim alatt, a halálesetek fölvétele s a birtok viszonyok nyilvántartása körüli eljárás és az azok utáni bélyeg- s jogilletékek befolyásának ellenőrzése tárgyában, egy czikk jelent meg ; melyben előadja szerző több községekben tapasztalt észrevételeit a fent jelzett ügyekre vonatkozólag. Nem czélom a javaslat minden pontját bonczkés alá venni, mert nem lehet tagadni, hogy azok jó szándékból eredett tanácsok, javaslatok. Itt csakis egy-két pontjára akarok válaszolni, mely e czikk olvasásánál azounal feltűnt uekem s több másoknak. A hagyatékok fölvételénél az (y) iró által tapasztalt hauyagság s lelkiismeretlenség tagadhatlan; nem csoda tehát ha ekkép szól: »Vannak községek, ahol még 1860-as évekből is találtatnak felvétetlen hagyatékok, melyek még máig sincsenek beterjesztve és illetékelve*. E baj okát keresi az iró, — amely dicséretére válik — de auii különös a keresésben, a lelkészeket vádolja hanyagságukért, majd a községi előljáróíat és jegyzőket erélytelenségükért Az ügy elannyira fontos, hogy csaknem azt mondhatjuk, hogy mindnyájunkra tartozik; de meg mindnyájan tartozunk a közügy érdekében ott, a hol szükséges bár mikor is, tehetségünkkel közreműködni; tudváu azt, hogy kisebb-nagyobb mértékben egymásnak szolgái vagyunk. Ott van az 1877. XX. t cz, 220 §-a mely azt mondja: Haláleset alkalmával a községi halottkém erről, a hullavizsgálat megtörténtével, a községnek jelentést tenui tartozik; tehát e §. a lelkészeket fölmenti a jelentés tétel alól, s ezt a halott kémekre bizza. E kötelességet ugy hiszem teljesitik is e megye halottkéraei. Igy teljesítette e nagy község halottkémje is a jelentést, melyben alólirt jelenben lakom, s teljesiti jelenben is ; és íme e folytonos jelentés mellett is, e mult év november havában oly hivatalos megkeresést kapok a helybeli jegyzőtől, mely arra szóllit fel, hogy az 1877-ik év január hava elsejétől ez ideig elhalt egyének névjegyzékét küldjem el hivatalához. Megvallom hogy ezen eljárás kissé bosszantott; de a közügy érdekében, elfeledve a mások hanyagságát, azonnal teljesítettem. Mi lelkészek két példányban vezetjük az any könyvet már 1827 óta, egyik példány hivatalos használatra nálunk marad, mig a másik év végével a megyéhez küldetik be; mikor ez történik ugyanakkor a lelkész beterjeszti abban az évben az elhalttak névjegyzékét, tehát egygyüttesen azt, mit már a halottkém egyenként bejelentett. Én ugy hiszem, egyesek hanyagságáért nem méltányos dolog másokat, már egyszer elvégzett kötelességeik újra teljesítésére szorítani; pedig hányszor volt már szerencsém nekem is egy ugyanazon anyakönyvi kivonatot több izben kiállítani, és ezzel igy vannak a többi lelkész urak is. Hol követtetik itt el a vétel; ? . . . Bizonyára nem a lelkészek részéről. De azt mondhatná a javaslat czikk irója mindezekre, hogy én csak a jelenről beszélek; vessünk tehát egy futó pillantást a múltra is. A provisorium alatt a lelkész urak évnegyedenként tettek jelentést az elhaltakról, majd hónaponként, később 8 naponként; de e leher ugy látszik a lelkészekről levétetett; mert már a 70-es évek táján a községi jegyző irta ki a halotti anyakönyvből a halottak neveit; időnkint, mig nem végre, a fent jelzett 1877. XV. t. cz. 210 §-a a halottkémekre ruházta azt. A »javaslat* iró azt tanácsolja, hogy a lelkészek felszólittatnának arra, hogy az elhaltak névjegyzékét 1860-tól kezdve irják ki és terjeszszék be«.No már ez olyan munka volna, melyet nem örömest teljesítenének igen sokan, én magam részéről — a közügy iránti szeretetből — eme büntetést kiállanám; de midőn leirnám e legközelebbi 2 év tized alatt elhaltak névsorát, önkényt arra gondolnék, vájjon 2 év múlva nem fogják-e ismét az 1864-ik évtől 1884-ig elhaltak névsorát hivatalból újból kiállitlatni ? Közigazgatási állapotunk sok helyt ma sötét ké pot tár elénk, főleg ha széttekintünk egyes községekben-; de ennek nom a lelkész az oka, legyen az árvaűgybeni sötét kép vagy más hanyagság, hauem igenis első esetben a községi Elöljáróság. E baj orvoslása végett tett körutat a mult évben méltóságos Grraefl főispáu ur, midőn egyenkint látogatta meg Szabolcsmegye községeit, s a hanyag elöljárókat kötelességeik pontos teljesítésére buzdította, némelyeket pedig elmarasztalt a nélkül, hogy a lelkészekről valamit szólott volna. Látni való tehát, hogy Főispán ur is ott kereste a bajokat, ahol voltaképen van. Én különben a »javaslat* jó akaratú szándékát, kétségbe nem vonom, hisz bárkitől is szívesen vehetjük a czélhoz vezető jótanácsokat, javaslatokat, én magam is osztom sok tekintetben az érintet ügyre vonatkozólag, a javaslatban moudott kisegítő észrevételeket, csak a lelkészek ellen emelt vád volt az, mely e válaeZ írására késztetett.*) Kisebb községekben az elöljárók tudják, hogy kik halnak el jelentés nélkül is, és ugy hiszem, hogy e kiseb községekben is ugy áll a kérdéses ügy, mint a nagyobb községekben. A gépnél ha egy kerék elromlik, megáll a gép. Igy van ez a közigazgatásnál, s községi ügyek kezelésé nél is. Teljesítse mindenki kötelességét, áthatva a közügy iránti szeretettől, pontosan lelkiismeretesen; akkor nem áll elő az, ami állott a múltban a közügyek terén fájdalmára a jelennek ugy anyagi, mint szellemi tekintetben. Sörés János, ' ref s. lelkész * Addig is, amig az illető czikkiró ur magáért megfelelue, sietünk biztosítani tisztelendő urst, hogy urna javaslat egyátalában nem akattj vád, vagy Bérlés lenni a lelkész urakra nézve. Csak átalánosságban volt jelezve ott a baj. A 16 dulog különben is nem a halálesetnek a lelkész urak által való be-vagy nem terjesztése, hanem a halálesetek felvételének elü&nya/jolása s a birtokállapotok rendetlensége Ezeken kiván (y) segíteni. Szerk. Tarkaságok. Néhány kiszakított lap egy czimnélkilli könyvből. (Folytatás.) Mint minden titok a világon, ugy az újkori Jupiter titka sem maradhatott mindig titok. A cselédek susogása, az ismerősök vizsga tekinteteik és szánó mosolygó saik, s Jupiter feltűnő szórakozottsága, nyughatatla^Q ga és szokatlanul gyakori kimenetelei a házból : vr felköltötték, a különben is féltékeny Junó