Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteín és Vogler irodájában Bé

csben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Coinp által Hamburgban. Előfizetési föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egész cvre 4 frt. Félívre 2 „ Negyedévvé 1 ., A községi jegyző és tanitó uraknak cge'sz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások L'ii-in-ei- ,J ríiiOK ÉS Jóba, Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreezeni-uteza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. III, évfolyam. Nyíregyháza 4~

' Vasárnap, 1882. novemberhó 19. T T ABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik Hetenlsint egyszer- vasárnapon. A létérti küzdelem. I. A létért való küzdelem naponkint nehezebbé kezd válni társadalmunkban; aminek ha okát keressük, igen sok kérdésre kell megfelelnünk. * Kétségtelen, hogy specziális közjogi viszonyaink; államháztartásunk kalamitásai; hazánk lakosságának több nyelvűsége; a zsidó emánczipácziónak gyakorlatiatlan megoldása, melynek balkövetkezményei maholnap lángbaboritják a magyar társadalmat: mindmeganynyi oka létküzdelmünk elviselhetlenségének. Miudamellett legnagyobb rész jut ki e tekintetben, a vallás-erkölcsi élet lazulásának és az ebből önként, következetesen kifolyó önzésnek és inhumánizmusnak. A vallás-erkölcsi élet hanyatló korszaka állott be társadalmunkban. A szivjóság, a léleknemesség ma már csak üres szólamok. Virágok a síron, amelynek hantjai alatt a humánizmus, az emberbaráti szeretet aluszsza álmait. A szeretet templomának oltárai ledőltek; helyüket a rút önzés, a szeretetlenség bálványai foglalták el. Azt mondják a reálisták, hogy korunk a találmányok és a haladás korszaka, hogy a mai kor egy évtized alatt többet mutat fel, mint a középkor egy-maga. Tekintve a reális haladást: igazuk van. De valamint még az erény is bilnné válliatik, ha túlhajtjuk azt; ugy a létért való mai küzdelem is inkább megrontója, mint nemesitője a társadalomnak. Olyan forma haladás a mai kor haladása, mint a virágokkal hímzett mezőn és gyümölcsös kerteken át szaladó vadász törekvése az űzőbe vett vad után. A „NYlRVIDÉK" TÁKCZÁJA. Költő és orvos. — Humoreszk. — Fordította: Klu.g' iVntal. (Folytatás.) — Vigyen el a hóhér! — zsémbelődött a fiatal orvos. — Csodálattal várom, kit jelentesz be s most oly stereotyp, ostoba pofát vágsz, amelyről távolban is felismerhető, hogy tovább is ülhetünk a tintában. — Megengedik uraim, hogy alázattal közelebb lépjek? kérdé arczát fintorgatva a szolga. — Mit akarsz? Beszélj gyorsan és nézd, hogy előbbi helyedet elfoglald. — Igaz orvos úr! valaki csengethet . . . Edgár kénytelen volt nevetni. — Azt hiszem, hogy bolonddá akarsz tenni. Várj csak fiu, mindjárt megdörgölöm hosszú veres füleidet. Füleim nem hibásak. Megbocsássanak uraim, de hosszú füleim segélyével haliám meg, hogy miről beszéltek . . . — U . . . ugy . . . tehát. . . hallgatóztál? — Nem én, csak ugy véletlenül . . . Ismerlek. Mit mondasz hozzá Ottó? Ottó könnyű váll-vonással felelt. — Nos, és mi van abban te gazember ! ? Szerencsére nem volt valami fontos államtitokról szó . . . Ferencz határtalan megadása jeleül kezeit mellén keresztbe foná és meghajlott. _ S ha orvos ur . . . Ön ismer már. Négy év óta vagyok szolgálatában . . . Önmaga is elismeri . . . Igaz, becsületes fiu vagy. De hagydd el a szószaporitást s térj a dologra. Mit akarsz? — Tehát, amint oda künn ülök s hallgatok ; egész véletlenül egyszerre megcsendül jobb fülem. No Nem csak a mezők virágait tiporja el; nem csak száz meg száz nemes oltványt tör le; nem csak hogy a vadat is elszalasztja: de igen gyakran saját egészségét, sőt életét is koczkáztatja. Mit ér az a lázas törekvés, az a mohó kapkodás mindenfelé ? mit a tudományos felfedezések ? ha a sziv és lélek kopár és meddő marad; ha a humánizmus az emberbaráti szeretet virágos ágyait a gyom, a burján veri fel. A társadalom összetartó kapcsa a humánizmus, a kölcsönös szeretet és támogatás az élet nehéz utain. Ahol e kapocs meglazul, vagy szét esik: ott nincs társas élet, nincs közös czél és boldogság. Ott, ahol kihalt az emberiség közös nyelve — a szeretet; ahol az irgalmasság, a jótékonyság csak liiu gyöngeségnek tartatik ; ahol senki sem törődik embertársa erkölcsi és anyagi jólétével, vagy épen azok megrontására tör; ahol minden tettnek rugója az önzés; ahol kinevetik az idealismust, a lelki fölemelkedést s a nemes eszmékérti rajongást: ott bábeli nyelv áll elő és senki sem érti meg embertársát; ott gyűlölködés ver gyökeret a szivekben; árúba bocsáttatik az elv; piaezra vitetik az erény; ott a vagyonszerzés nem adás-vevésen, hanem csaláson, rabláson alapszik; az ősök emléke sárba tiportatik; a haza geograpbiai fogalommá válik; az emberi társadalom vadak csordája lesz és vissza esik a világ-teremtés korába, az emberi nem fejlődésének előidejébe. Ha a magyar társadalom továbbra is összedugott karokkal nézi az események rohanását, az erkölcsök pusztulását, az osztályok és fajok egymás elleni tendencziosus törekvését, a feltűnően kevés jók és nemesek meddő küzdelmét; ha nem Ferencz — mondám magamhoz — jobb füled cseng. Tudniok kell ugyanis uraim, hogy valahányszor jobb fülem cseng, mindannyiszor szerencsés gondolatom támad.. . — No! és? — Tehát jól felvigyázok belső emberemre, hogy a szerencsés gondolatot üstökénél ragadhassam. S csakugyan felmerül . . . Hozzá kapok . . . s . . . megvan !. — Te ^még mindig a régi vagy! mondá Edgár jókedvüleg. És miféle tücsköt fogtál? Gondolom már mi lesz a dolog kimenetele. — Fogadni merek orvos ur, hogy minden tudományossága mellett sem találja el, ez egyszer. Gondolatom odairáuyul, hogy egy genie-csapással önt és Ottó urat kisegítsem a hínárból. — Te igen bátran fecsegsz ! — Nem oly bátran, mint képzeli uram. Hallottam Ottó ur kor- és világnézetét. A mai kritikusok. . . — A dolog pikáns kezd lenni, — kiáltá Ottó nevetve, — tehát a mai kritikusok . . . — Mit beszéljek sokat uraim ! Látom, hogy önök nem biznak bennem; kételkednek ép elmémben; azért tisztességgel legyen mondva, inkább be fogom szájamat. Csak beszélj bátran — mondá az orvos, mialatt barátjára egy sokat jelentő pillantást vetett. — Ha agyrémeid nem használnak, ugy bizonyosan nem is ártanak. Előre! — Van nekem egy bátyám, ki az »Esti futárnál« városi körfutó minőségben van alkalmazva. Ha például egy gyermeket elgázol a kocsi, vagy ha valaki, valakit megbecstelenitett; vagy ha valaki nyakát szegé : az én bátyám azonnal az esemény színhelyére fut, jegyzeteket tesz arról, s ugy jön aztán az a » Vegyesek* közzé. Azt mondja bátyám, hogy az »Esti futár« valamennyi munkatársa közt az ő rovatát olvassák legtöbben. — És mit használ az nekiluk? Barátom »Satiráit« talán a szerencsétlenségek közzé akarod soroztatni? — Nem, nem gondolok arra orvos ur. Tervem sokkal messzehatóbb. De egy üveg rüdeszbeimit ne ... » iparkodik a mult idők hibáit és tévedéseit helyrehozni; ha gyáván félre vonul a lételét és fajának jövőjét veszélyeztető áramlat előtt; ha idejében nem gondoskodik véd- és mentő eszközökről; ha meghunyászkodik a gaz és gonosz kihívás előtt a helyett, hogy szemébe dobná az igaz szót: menthetetlenül el fog veszni. Még ma mindent tehet a magyar társadalom; mert ugy vagyonilag, mint értelmileg kiállja a versenyt ellenfeleivel: de lehet, hogy holnap már késő lesz. Apaffy. A fogyasztási egylet. Elmondván röviden a legelső fogyasztási egylet történetét, annak működését és áldásos következményeit; szóljunk már most az itt alakítandó hasonló, bár sok tekintetbeu más czélzatu fogyasztási egyletről. Ha csak tisztán az a czélja ez alakulandó egyletnek, hogy tagjainak s azok családjának olcsó áron szerezze be az élelmi s más fogyasztási czikkeket: igen könnyű a czélt elérni. Álljanak össze annyian, amennyien ; de mindenesetre oly számmal, hogy ugy a fogyasztásnak, mint az egyesülés által megtakarítandó összegecskéknek láttatja legyen. Kezdetben csak is oda kellene törekedni, hegy az egylet tagjainak, illetőleg ezek családjainak élelmi és ruházati szükségletei a legjutányosabb árak mellett legyenek beszerezhetők. A beszer/.ési módozatokat állapítsák meg majd az egylet tagjai, vagy az ezzel megbízandó választmányi tagok. Csak azzal kell tisztában lenni a mozgalom élére állandó egyéneknek, hogy akként szerveztetik-e a társulat, hogy minden szükséges czikket maga, illetőleg a választmány, avagy ügynökei szereznek be és osztanak ki; vagy csak annyiban működik közre a társulat, egyes tagjainak érdekében, hogy azok szükségleteiket egyes — Félted a torkodat a kiszáradástól leggonoszabbja a livreeviselőknek. Jó, egy üveg rüdeszbeimit is hozhatsz, vagy hozz inkább kettőt! Ez eredeti, mit mondasz hozzá Ottó! A fiatal költő fejét csőválta, mintha önmagával sem volna tisztában. De Fereucz gyors léptekkel haladt a pinczébe s néhány perez múlva 3 palaczkkal tért vissza. — Igy, — mondá, miután nagyot lélegzett, — ennyit megengedhet magának. Ez egyelőre áldomás jövendő praxisára. Becsületemre! egy magam kiürítem e 3 üveg bort, ha uram 4 hét alatt nem a legkeresettebb orvosa lesz e városrésznek. Ideám csalhatatlan. Add elő hát. Pontifex! — kiáltá Edgár. Előbb ugyan éleszd fel a tüzet 1 Oly pogány hideg van ! Ferencz egy nyaláb fát vetett a kandallóba, az egyik üveg nyakát letörte, azután könnyedén és óvatosan ereszkedett— ura intésére — egy közel levő támlányba. — Edgár az aranyszínű nedvet poharakba önté, azután a pamlagra dőlt; mialatt Ottó türelmetlenül járt alá s fel. Egy órával később mind a három üveg fenékig volt ürítve. Ferenez tervét a legcsekélyebb részletekig előadá, melylyel a 2 barát tökéletesen meg volt elégedve, — Bizd rá Ottó, moadá Edgár barátja kezét megszorítva, a dolog sikerülni fog! Természetes uton nem érhetünk czélt, tehát vágjuuk a különczök útjába. Isten veled! Játszad szerepedet szokott geniálitásoddal s Henrikednek is jól fülébe dobold teendőit! Ferencz és magamért jót állok én! Isten veled fiu! A »Satirák« szerzője gyors léptekkel sietett alá; Edgár pedig ünnepélyes hangon szólt inasához: — Ferencz! Ha minden ugy megy, miként óhajtjuk, ugy 50 tallér és azonfelül egy aranyozott háromárboezos legyen jutalmad! — Orvos ur ! viszonzá Ferencz,—a mellékletet elfogadom, csak a háromárboezost kérném rüdeszheimira varázsolni. Ezzel be volt fejezve az előkisérlet.