Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

V í u V I D K K." élelmi czikk -zerént, egy és ugyanazon helyen, a már előro meghatározott és uenődésileg kikötőit árl^ngedes mellett, vásárolhassák rendesen, egyleti tag-Agukat iga­zolván. . Az «M esetben betétekről kellene gondoskodni ; vagyis szükséges lenne, hogy az egylet tagjai időnként bizonyon pénz szeget fizetnének be a társulat pénztárába. Ez azonban igen sok ueh/ségekkel járna. Mert anynyi pénzt 6-iszeb > ni, hogy mindjárt kezdetben mészárszéket, füszerkere-ked-st, luzt-raktárt és rőfosüzletet lehessen nyitni t Ijes lehetetlen valami; a rockdali takácsok egy­letének mintájára alakítani • tervben levő fogyasztási egyletet, szint- i nem cz ls/erü ANyiregyházán alakítandó f»g\aszU<i egyletnek oda kell töreUdui, hogy az egye sülét álul cz lul kitűzött kedvezményekben, illetőleg az él-lmi é* ii;ás életszükséglet! czikkek beszerzésével járó előnyökben azonnal részesülhessenek az egylet tagjai. Ez pedig csak ugy érhető el, ha a Ursulat egyelőre csakis arról gondoskodik, hogy az egyes élelmi czikkek. a Ur-ulatUl szerződési viszonyban levő egyes kereskedésekben »agy iparosoknál, leh'tö legjuUnyosabb árak mellett, szereztethessenek be a társulat Ugjai, ille­tőleg <zek családja által. Véleményem szerént első lépésnek ez elegendő volna. Már azuUn az, hogy a szükséges élelmi czikkek, hol, kin*l szereztessenek be? a Ursulat igazgatóválaszt­m Anyának lenu* adol^a. Ugyancsak az igazgató választ­mány ügyelne fel arra is, hogy az illető egyezményes iparói >k és kereskedők pontosan és szerződésileg szolgál­tassák ki a szükséglendő czikkeket a társulat tagjainak. Igen természetes, hogy az igazgató választmányi tagok fizetést nem buznáuak, legalább kezdetben nem ; mint szintén a titkár sem, aki a Ursulat levél- és könyv­tárát kezelué sa levelezéseket vinné. Lehetne ily egyletet alakítani részvények mellett is 10—20 forintos befizetésekkel. Nyiregyházán 1000 részvényest könnyen össze lehetni toborzani; 10,000, frt alaptökével pedig szép eredményt lehetne elérni. Állit­hatna például egy miuériMtl, vagy egy füszerkeres­kedést, vagy egy lisztrakhírt, szakértő ügyvezetők keze­lése és vezetése mellett. Miután e társulatnak nem az a czélja, hogy minél több osztab-kot nyújtson részvényeseinek, mint más rész­vény társulatok teszik: igen természetes, hogy az áruezik­keket olcsóbban, helyesebb mértékkel és jobb minőségben az.lgált.itná ki Ugjainak. A befizetett tőke és kamata a Ursulat tulajdona maradna. A vásárlási előnyök külön­ben is gazdag kamatul foguak szolgálni a részvényesek­nek. A társulat pénztárának gy arapodásával évenkiut ter­jeszkedhetnék az egylet, mig végre néhány év alatt azon vehetné észre magát, hogy nem csak saját tagjait látja el az élet mindenfélo szükségleteivel, de száz- meg száz családnak ad megélhetési módot és alkalmat, mint a rochdali takácsok társulata, s az azt követett egyletek. íme előadtam röviden a felállítandó fogasztási egy­let létesítési módozatát két alakban. Tudom, hogy ily egylet felállítása nem csekély nehézségekkel jár. Da az előny, amelyet az ily egyesület nyújt, megkönnyíti a kivitolt. Felhívom tehát az érdeklődőket, hogy a megpendí­tett és általam körvonalozott egyesület eszméjéhez néze­teikkel járuljanak. Az esetleg megindítandó eszme-csere meg fogja ér­lelni a dolgot egy, vagy más irányban. Vétkezzük le a közönyt, a szellem és akarat e ne­héz nyűgét. Emelkedjünk fel a közuapiság sorából. Igye­kezniük élni ne csak magunkért, hanem felebarátainkért i«. Segítsünk szegényebb houfitársaiuk anyagi bajain üd vös és hasznos Ursulatok létrehozása által. (y.) Egy közérdekű uj intézmény. A közművelődési intézmények között alig örvend egy is oly népszerűségnek, mint a posta. Ez igon termé­szetes, mert ugy megszoktuk, hogy nélküle már meg sem is élhetnénk. Negyven-nyolcz órávul az elbeszéltek után Ditrich K Kunczen ur az »Esti futárc nagy kritikusa, nagy tö­megben felhalmozott könyvek közt kényelmosen foglalt helyet a holnapi »Kritikai vándorlásaihoz* szükséges czikket fogalmazandó. Miután egy újonnan megjelent mü feletti nézetét egy • ezérczikkben papírra tette, figyelmesen vizsgálgatta a hátralevő irodalmi müveket is; nehogy e tekintetben HuN,rti collegája által, aki e müvek felett már rövid ér­tekezletet tartott, háttérbe szoritUssék. s\ov*Uák* Brünig F.-tól magában . . . Dachen Teofil Habak oknál . . .1 * . j. „ Qy° r ,* n m4ít A ** » tollat; gyorsan karczolta a ludtolla a papíron. — 1*71 • • - jóakaró Unács ... Ez ugy hiszem vonzani fog . . . ! Fájdalom a szerzőnél hiányzik az alakító képzelem Irálya pórias, ügyetleu. Találmányai egjiko sem eredeti. Ennélfogva a könyvecsko. dsezára a siereo igyekezetének, meglehetősen unalmas . . . Így! Legnagyobb megelégedéssel tevé le a tollat. K.UM7ÍÍ-V CP IB1 M» !,~ dörm ö« 6' ~ " megadja neki a haláldófest. Lgy helyen sem érvényes azon aranyköz­mondás : »Tout genre est bon hors le genre ennuyeux* ugy mint e novellánál. Más könyv aUn njrult i'Költemények Berthától «... Egy nő ... Tah' ez senkinek sem árt, még ha meg i, dicsérjük. Mit is énekel ? . Tavasz . . . „erőiem ... ne felejts . . . f «r m P Ho1 m e* ? Brtckken­valde, Scbnüfiiernél . . . ismeretlen . . Htn! üjolag perczeg a toll s irá: ü „ .'/T'"' 1" v' r? sJ ar* r ' i,merö s "«r « «ő, mint az élettelen természettel: phantaziája megszárnyalja a ma­gasságokat es melységeket s a fájdalmas odaadás, mely e könyvecske némely strófából kiviláglik, bizonyára sok barátot fog anuak szerezni a hölgy kosziruban E jegyzetet szokása ellenére egy njolez szegletü csillaggal jegyző meg.c Tovább I Köztudomásu dolog, hogy az ujitások csak igen nehezen vernek gyökeret különösen nálunk, ahol meg mindig előítéletekkel kénytelen megküzdeni minden reformátor. A postai intézmény, ugv amint ma fenáll, az ujabb kor intézménye, amelynek határozott kultur-hivatását s a műveltséget fejlesztő tendenczióját megtagadni nem lehet. HaUsa. közkedveltsége és népszerűsége azért oly közvet­len ; mert mindenki meg van győződve egyfelől áldásos működéséről, másfelől államházurUsi tekintetből is elő­nyős voltáról. A gyakorlati élet és a forgalom előnyére, a postai intézmény kebeléhen egy igen előnyös reform keletkezett és jutott érvényre; amely a magyar kir. póstahivatalok hatáskörét jelentékenyon kiterjeszti s nem csekely te­kintélyt biztosit számára. Ez uj intézmény: <i postai megbízások, amely már röviden egy alkalommal e lapok t Újdonságok* rovatában is megemlittetett. Aki például, valakitói számla, adóslevél, váltó vagy más obligáczio alapján, pénzt vár, annak behajtását ezen­túl a postára bízza. Ez el árás a pénzforgalom rendsze­rét rövid idő alatt, igen előnyösen fogja megváltoztatni. Az ily posUi megbizásokuál az eljárás igen egyszerű. Ha nekem egy váltóm, számlám kötvényem, vagy bármi kötelező okirat alapján valakin követelésem van 200 forint maximum erejéig: veszek egy e czélra nyomtatott oly lapot, mint a szállitó-levél, vagy a postautalvány. E szál­lító levélre vagy posta utdlványra felirom az adósnak czi­mét, a kötelezett összeg menyiségét, a lejárat idejét; hozzá csatoloru a váltót; miudezt borítékba teszem, le­pecsételem és elküldöm azon posta hivatalnak, amelyhez az adós laka beosztva van »postai megbizás* felirattal. A posta, mint végrehajtó, elviszi a kitöltött lapot a czimzetthez és bemutatja. Az adós vagy fizet, vagy nem fizet. Ha fizet: a pos­tatiszt megküldi a pénzt egyszerű utalvánnyal a megbízónak; ha pedig nem fizet; a postatiszt rá jegyzi a lapra, hogy »a Jizetés megtagadtatottc, s az okmányokat együtt vissza küldi a feladónak. Az ily egyszerű eljárás igen sok irka-firkát, járás­kellést és ügyvédi felszólítást megkímél; gyorsítja a pénzforgalmat s nagy mérvben megkönyiti a pénz behaj­tást különösen a vidéken, ami eddig, főleg a fő és székvá­rosi kereskedőkre nézve, igen nagy nehézségekkel járt. Még egy más hasznos, előnyös és kényelmes oldala is van ez uj postai intézménynek. A váltóknál jelesen ezen túl nem lordul elő azon körülmény és nehézség, hogy a követelés csak a legközelebbi városban volt fize­tendő; mert ezen tul a lejárt váltót minden postahivatal bemutathatja fizetés végett, bármely faluban, az illető adósuak; akinek ki sem kell mozdulnia házából ha fizetési lejárata vau. A posta elviszi a váltót házához és elviszi a pénzt ha fizetni tud és akar. A posta hivatalnak ezen bankári szerepe oly vala­mi, amit mindenki örömmel fogad. Nagyon természetesen. Nem csak egyszerűsíti és gyortsitja a követelések behaj­tását, de egyszersmind feltüen és érezhetően kevés költ­ségei jár. Minthogy pedig ma oly sok helye vau a garas­nak : e postai uj intézményt az ország szívesen üdvözli. Vajba tovább fejlesztetnek ! Szintén fontos, va»y talán még fontosabb intézmény a sposta-takarékpénztár.* Ez intézmény erősen hat a népre, annak, takarékos­sági szellemére. A földmives, a cseléd ugyanis pár forint­ját nem fogja többé magánál hordani s elkölteni ; hanem beviszi a postára, hol az neki kamatoz. Nagyon termé­szetes, hogy a cselédbéreket is pontosan fog kelleni fizet­ni falun. Ez intézmény által a postahivatalok meg annyi takarékpénztárakká alakulnak át. A vidéki pénzintézetek meg fogják ugyan érezni a versenyt; de az nem baj. Némely része különben is csak a nép megrontásán mű­ködik. A tőkegyűjtés tehát igen meg lesz könnyítve a népnek. királyné sachja* humorisztikus eposz, Eck­steintól. Stuttgart. A Kröner . . . Szt Nepomuk! Ennek 2 klgr. súlya van I Husz ének ! Hm, hm, e miatt bizony szűkség néhány csepp tentát elveszíteni. Ha nem téve­dek, ugy már Huberti . . . azt hiszem, utolsó vasárnapi számában. Átnézett egy halmaz hírlapot; néhány perez múl­va kezében volt az óhajtott tárgy. — Igaz! Itt van! No nézze az ember, az én kol­legám ritkán volt ilyen harapós. Prableu! minő fordulatok! Ejh, hisz nem fog az ártani, ha erre kissé tromfolok. . ! Önérzetteljes mosoly vonult el arczán s irá: »Némely lapok feladatul tűzték ki, még a hasznos munkálatokat is egyűgyüc hm, ez nagyon lágyan van... nevetséges módon . . . Épen bevégezendő vala a czáfirat, midőn az ajtón kopogtattak. Kunczen urnák az esti lapokat hozták be. Hirtelen megállapodott **** Ottó, az általánosan elismert »Szatirák* szer­zője, mormogá fogai között . . . e név előttem isme­retes . . . Halt! talán >Kritikai vándorlásaimban* . . .? Ez mégis különös! Talán lesz valami közelebb az »Esti futárban* . . . ? Szétterité a nevezett lapot a növekedő csodálko­zással olvasá a következőket: *•** Ottó a fiatal, teheUéges költő, szerzője a versben irott »A szőke Isolda* czimü kitűnő novellá­uak és a legközelebb oly lelkesedett fogadUtásban tí­aze^-ült >Szatíráknak, tegnap délelőtt hirtelen halállal mult ki. Halála oly váratlanul és sajátságos módon tör­tént hogv az széles körökben igaz részvétet ébreszt A költő egy nap előtt még a legjobb egészségnek örvendett Tegnap reggel a szokott óráhan fölébredt, fölöltözött s beszólítá inasát, ki az előszobában végzé teendőit. »Hen­rik ! moudá belépőnek,* ma 11 órakor e babérkoszo­rúval fogok mint költő megkoronáztatui.* A szolga azt hitte, hogy ura tréfál és beleeggyező választ adott. »Te De hátránya is van a dolognak. Az állam a pénzt beveszi, kezeli, kamatoztatja; de nem bocsátja vissza a nép küzé. A betéti összegek tehát az ipartól és mezőgaz­daságtól elvouatnak. Mindazáltal ahol eddig behozattak a postatakarékpénztárak, mindenütt üdvösöknek bizo­nyultak A fentebb emiitett hátrány magától elesnék ha az állam a betéti pénzekkel ugy járna el, mint Angliában és Francziaországban ; járnak, ahol ugyanis a betett összegnek csak '/i része bocsátutik folyó számadásra, a nagyobb része pedig állampapírokba s járadékokba fektettetik. Ez úton az állampapírok biztosan s állandóan helyeztetné­nek el, s azok jövedelme a hazábau maradván, az állam­kölcsönökben a kis tőkepénzesek, sőt még a napszámosok is részt vennének. A franczia postai takarékpénztárakba a pénz nem csak könnyen betehető, hanem az épen oly köunyeu ki is vehető; még pedig nem csupán ott, ahol betétetett, hanem, a könyvecske felmuUtása mellett, minden a ta­karékpénztári kezelésre felhatalmazott postaállomáson. (in) T u r k a 8 á g o k. Egv jenai korcsmában egykor egy öreg ur ült egyedül boros palaczkja mellett, s valahányszor poharába bort töltött, nem mulasztotta el azt kevés vizzel vegyíteni. Sokáig ült ott egyedül; mig végre egy csapat tanuló "lépett be nagy zajjal és robajjal. A korcsmában csakhamar folyt a tivornya ugy jenai diákosan, és senki sem vette észre a csöudes öreg urat. Csak mikor már fejőkbe szállott a borgőz, lépett oda egy nekimelegedett diák az öreghez s gunyosau kérdezé: — Mondja csak öreg ur! mért issza vizzel a bort mi? Talán már nem bírja el, ha? Az öreg ur tetőtőtöl talpig végig mérte a hencze­gő legéuykét s a következő versben válaszolt a goromba kérdésre: >A viz magában megnémít, Mit a néma hal bizonyít. S hogy elbutít a bor maga, Mutatja ilt sok czimbora Én mindkettőtől irtózom, A bort tehát vizzel iszom.. Ezután az üreg ur felkelt, fizetett és távozott. A diákok leforrázva érezték magukat a vers által s megkérdezték a pinczért, ha ismeri-e ama most távo­zott öreg urat ? — Ismerem, — Felelt a pinczér; Göthe őexcellen­cziája Weimarból. * * * — Mondd csak papa! mi az a pessimista? — Kérdé egy tudvágyó fiu apjától. — A pessimista? Kérded fiam! Hát az a pessi­mista olyan ember fiam, aki, ha az égbe jutna <Je oda nem jut), még ott is csupa kivetui valót találua. — Vá­leszolt az atya. X. herczeg estélyein csak nagyon válogatott közön ­sóg szokott megjelenni. E váltogatott társaság közt csupán egyetlen egy nemes vau, egy titkos tanácsos, akit a ber­ezeg kiválóan kegyelt. Történt egyszer, hogy midőn asztalhoz akarnak leülni egy babonás kisasszony rémülve kiált fel: »Szent Isten ! tizen hárman vagyunk/« — Kérem, kérem bárónő! — Vigasztalá X. her­czeg a megrémült kékvérű bárónőt. — Semmitől se tes­sék tartani; a tanácsos ur csak npolgári ember.* • * * Abban az időben, amikor a nök és férfiak annyira vitték az öltözettel való fényűzést, hogy nemcsak a fé­nyűzést adóztatta meg az állani, hanem a túlhajtott ruha pompa ellen törvényeket is kellett hozni, egy élezés em­csalódol- monda Ottó, »egész komolyan beszélek, 11 órára várom a Múzsát*. A szolga e szavakra kényel­metlenül érzé magát; de miután látta, hogy ura egé­szen nyugodt, azt hívé, hogy itt valami természetes ti­tok rejlik, mely alkalmas időben ki fog derülni, s kérdő urától mit parancsol? — Állíts az asztalra 2 gyertyát, és légy kéznél, ha netalán szükségem lenne rád! A szolga meghajtá magát és távozni készül. — Megállj Henrik! Előbb reggelizem. Gondol­kozzál a szükségesekről! A fiatal költő mindezt oly nyugodt és értelmes hangon monda, hogy Henrik tökéletesen megnyugtatá magát Tiz órakor Ottó kitűnő étvágygyal reggelizett, azután a pamlagra ült, mint ki valakit vár. Három negyed tezenegykor ujolag szóllitá a szolgát. Állj itt őrt! — mondá barátságos hangon — már jön ... * Azután felemelkedett, megg/ujtá a 2 gyertyát és a szoba közepére állott. Hirtelen elsápadt. »Ö jön! — ismétlé —* de jobb kezében vastövi­ses korona van. Jaj nekem! Borzasztó teher nehezedik vállaimra I Kinyitotta mind két kezét, mintha elakarna ma­ga elől valamit Uvolitani. — Kimélj! oh kimélj meg könyörgött reszkető ajakkal. Könyörülj szegény, égő velőmön ! Félperczig állott ily helyzetben reszketve, sápadtan mint egy lázas. Azután velót rázó sikoltást hallatott s összerogyott, A belépő orvos már csak hullát talált. A betegség neme után agyvelő gyuladást nem con­statálhaitak az orvosok. Lehet, hogy az elhunyt iratai vetnek némi világot e hallatlan esemény psychologiai okaira. Foly tatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents