Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-29 / 44. szám
Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által líudapesteu. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágábau és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egé.í évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyié éa tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendó fölszólamlások l?iriiigrei- János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek esak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszsrl közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyei hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. III. évfolyam. Nyíregyháza. Vasárnap, 1882. októberhó 29. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIYATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik heten liint egyszer- vasárnapon. A költészet és a politika. Magyarország gyászban van. Arany János, a magyar klaszikai költészeti iskola megteremtője, a puritán jellemű ember és keresztény s a legjobb családapa nincs többé. Még az egyik nagy költő emlékszobráról le sem hervadt jó formán, a nemzet által ráfüggesztett koszorúk virága: már ujabb koszorúkról kellett gondoskodni a nemzetnek, hogy oda rakja azokat Arany koporsójára! Még a kegyeletes emlékezet oltáránál áldozó honfiak és honleányok szempilláiról le sem száradtak a lelkesedés könnyűi: már ujabb könycseppek tolulnak elő a sziv mélyéről, a nemzet nagy halottja ravatalánál könybe lábadt szemek pilláira! Még viszhangzanak a dicsőített költő emlékszobránál elzengett honfi dalok: már is ujabb gyászének hangjai vegyülnek a légbe a magyar tudóstársaság palotája előtt! íme, a két legnagyobb magyar költő szelleme, a nemzet közös dicsőítésében és gyászában, csaknem egy időpontban találkoznak. Csodálatos összemüködése a hazafias jelenségeknek: hogy a nemzet gyásza annál nagyobb legyen. Csaknem egymást érik nálunk a szobor-leleplezések és az országos temetések. Mintha nagy embereinknek száma légiókra menne. Pedig már csaknem fogyatékán vagyunk. Bár fáj, véghetetlenül fáj, hogy a nemzet kitűnő férfiai egymás után dőlnek ki a küzdők sorából ; más részt biztat a remény benőnket, hogy amely nemzetnek ily nagy halottjai és dicsőitettjei vannak, nem halhat az el, élni kell még annak „őrökre, mint tavasz virulni." A magyar nemzet nagyságáról, életrevalóságáról, létjogosultságáról és dicsőségéről beszélnek a József nádor-, a Széchenyi-, az Eötvös-, a Petőfi-, a tervben levő Deák- és a minden bizonyossággal A^NYIRVIDEK" TÁRCZÁJA. Halottak napján egy sírnál. (Két év múlva.) A lehullott rózsa helyett Másat hajt a bokor újra ; Ujabb öröm érintésén Elmosódik a sziv búja. A régi dalt uj váltja fel ; A könny helyén mosoly támad ; Fátyol helyett piros szalag : S feledve a régi bánat. Nagyon régi történet cz... Rendes képe az életnek; Az emberek változandók. Majd szeretnek, majd felednek. De ez téged drága halotti Ne bántson ott lenn a sírba Igy volt ez már régen rólad A csilagokban megírva. A kis bokron, hol virultál, Más rózsa nyilt ki egy reggel; A sziv búja örömre vált S feledve lett szép neveddel. Feledve ? Nem I Akik téged Tiszta lánggal, hőn szerettek; Kiknek te oly drága voltál: Oh ók még el nem feledteki El-eljőnek sirhalmodhoz Koszorúkkal kezeikben, Szemeikben igaz könynyel, S szeretettel sziveikben. El-eljónek ők is, akik Szép lelkednek mását bírják Könnyeikkel megöntözni A legjobb anyának sirját. Ceak te folytasd égi álmád 1 Ne zavarja földi hir azt... í'eledhetlen emiékednél: A '"r etet lelke vi raszt Kmeth j. IgtTá n. felállítandó Arany-emlékszobrok az ország szivében, a fővárosban. Amely nemzet igy méltányolja nagyjai érdemeit: az méltó az életre. Én hiszem, hogy a magyar nemzetnek e ponton, ahol ezredév óta küzd, missiója van. E hit lelkesítette elhunyt nagyjainkat. E hit leikositette a két lánglelkü költőt Petőfit és Aranyt is. A haza, a nemzet jövő nagyságáról álmodtak ők alva és ébren. Ezért küzdöttek és nélkülöztek. E nagyság alapját rakták ők le halhatatlan műveikben. Mert a költők eszméiben épen ugy nyilatkozik a korszellem, a nemzetek történetének e hatalmas factora, mint a tömeg tetteiben s az állam polikájában. Minden életre való nemzet megkívánja, hogy költői ne csak a multak történetét," hanem a jelenkor nézeteit, politikai elveit is eszményítsék és örökítsék meg. A franczia jelesebb irók csaknem kivétel nélkül politikai iránynak hódolnak, mint Beranger, Chateaubriand, Hugó Viktor, Lamartine sat. Az orosz irók, mint Lermontoff, Puskin, Turgenjev, szintén politikai, szociális irányt követnek. A német költők, minthogy politikai egységet egész 1871ig nem képeztek, leginkább a bölcsészetet kultiválták. A magyar irodalomnak, amióta azt a Kazinczyak, Bessenyeiek és Berzsenyiek megteremtették, mindig voltak politikai képviselői, kivéve az 1848/9 utáni interregnumot. Nem lévén a nemzetnek ez időben politikai élete, igen természetes, hogy irodalmi iránya, tehát fontossága is vajmi kevés volt. Nálunk, az emiitett időszakott kivéve, folyvást összefüggésben állott a közélet a művészettel, illetőleg az irodalommal. Csak is igy hathattak, és Kiadó lakás. — Angolból fordította K. S. — — Vége. — Az öreg angol Nelli megnyugtató szavaira oly kitűnő hangulatba jött, hogy azonnal rákezdte, bár nem a legtisztább és érczesebb hangon a »Sweet by and by«-t s midőn bevégező annyira ment, hogy elkezdte a »Eig«-et járni oly roppant tűzzel, hogy poczakos alakjánál fogva rendkívül nevetséges látványt nyújtott. Nelli alig bírta visszatartani magát a nevetéstől. Az öreg oly zajjal tánczolt, hogy az első emeleti szomszéd kiugrott az erkélyre s nem a legszelídebb hangon kezdett zúgolódni. — Jobb bizony, ha békén hagynak mást és nem döntik az ember fejére a házat. Az ily embereknek kár lakót fogadni, — hangzott az első emeleti erkélyről. — Micsoda?! — förmedt fel az öreg angol roppant megsértődve. — Még velem mer valaki igy beszélni I My house is my Castle ! A bagoly is ur a maga odvában. De majd . . . E pillanatban kettőt csendült a kapu csengetyüje jelentve, hogy a csengetés a második emeletbelieket illeti. Rögtön csend lett. Nelli lement. Az első emeletbeli lakó elhallgatott a csengetyü szavára. Aki csengetett: a levélhordó volt. A hozott levél Nellinelc szóit. 0 tőle jött, az elbujdosott, a kiűzött udvarlótól. Nelli dobogó szívvel bontotta fel a nem várt levelet s remegve vonta ki a borítékból a tréfás, de Nellire nézve felettébb sértő küldeményt ; a nagy, pirosra festett szivet, amég sértőbb felirattal: »To let.« (Kiadó). — Tehát igy vagyunk ? Na jó ! Most már csakugyan mehetsz tőlem akár mily messzire . • Nagy a világ . . . Isten hírével! óh miért is gondoltam ennyit rá. Ha igazán szeretne, nem gúnyolódnék igy. Jó. Legyen tehát örökre száműzött emléke. Ennyi volt, amit Nelli a levél láttára mondani tudott. hathatnak egyes lánglelkü irók, művészek és költők korukra a költészetben ugy, mint a színpadon és a műtermekben. A nemzeti szellem, a jelen század elején, Nagy Pál és Berzsenyi föllépésében és működésében talált kifejezést. Nagy Pál, a politikus, szárkasztikus hangon tartott beszédeivel;. Berzsenyi, a költő, lelkesítő ódáival ébresztgették az alvó nemzetet : hogy a biztosan bekövetkezendő uj események által meg ne lepettessenek. Nem sokára uj aera következett. Vörösmarty és Széchenyi föllépésük. A politikus kimondta, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz"; a költő megírta a „Szózat"-ot. Mindketten egyet mondtak. Egy eszmét szültek el, különböző kijelentéssel. Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban" czimű költeménye, valóságos költői átírása Széchenyi elveinek. A két lángész politikai hitvallása: a dinasticizmus és a hazaszeretet. Ezt igazolják: Vörösmarty „Fóti dal 1 1-a és Széchenyinek Kossuth ellen irott czikkei. Jött az önvédelmi liarcz. Széchenyinek viszsza kellett lépni. Vörösmarty bejutott a parliamentbe; de nem találta magát bele. Nem az ő múzsájának aerája volt az. Ezért irta róla Petőfi: „Nem én tépem le homlokodról, Magad téped le a babért." A „ Talpra Magyar-t sem Vörösmarty, hanem Petőfi irta meg. A nemzet egére csakhamar vészes felhők borultak. Vörösmarty követte Széchenyit, visszavonult. A vihar közepében két nagy szellem jelent meg és állott meg rendületlenül. Alig léptek fel, már uralkodtak a tömegen és az eseményeken. Egyik a ragyogó ékesszólás hatalmával, másik lantjának gyújtó dallaival. Kossuth és Petőfi. A levél vétele után nem gondolt többé Straw Bilire ; Nellire nézve többé nem létezett. Meddig? Majd kitűnik. Straw Bili másnap elutazott a délutáni első vonattal oly szándékkal, hogy a Black Hils-ig meg sem áll. Az idő mult, napok hetek, havak teltek. Nelli a nyár folyama alatt megismerkedett a Central Parkban Little George-al. Little George minden kiüálkozó alkalmat felhasznált Nelli közelébe juthatni. Gyakran elment hozzájok. Látogatásai nem voltak valami különös élvezettel összekötve. Egyszerű, sőt mondhatni együgyü fiu volt El-el dicsekedett Nellinek, hogy mit vett magának utólsó látogatása óta. Most egy csinos nyakkendő-tűt, majd egy óralánczot, ismét 12 pár harisnyát. Két hét múlva 6 pár fehérneműt szándékozik vásárolni. Majd megmutatja miss Nellinek, ha vájjon jól vásárolt-e, vagy van-e izlése ? Egyszer azután vett egy gyűrűt s egy látogatása alkalmával megmutatta Nellinek, és hamiskásan mosolyogva, már amennyire ugyanis maflasága megengedte, kérte Nellit, hogy próbálná, meg í- gyűrűt, ha illenék-e az ujjára ? Illett. Straw Bilit egy jó barátja mindenről pontosan értesítette. Megtudta, hogy Nellinek akadt már udvarlója Little George személyében; de akinek ő hírét sem hallotta. Straw Bilinek, megvallva az igazat, nem igen tetszett a dolognak ily hirtelen való megváltozása; mert ő még mindig szerette Nellit. Épen ezért meg nem állhatta, hogy ne írjon Nellinek. A levélben elmondta, hogy ő még most sem szűnt meg Nellit imádni; igen fáj neki, hogy el kellett válniok. De ha már csakugyan máshoz megy férjhez, nagyon szeretne jelen lenni az esküvőn, és kérte Nellit, hogy hivja meg összekelési ünnepélyére; mely alkalommal egy igen ritka ajándékkal kivánja őt meglepni. Tudatta egyszersmind levelében Bili azt is, hogy felvett területét áruba bocsátotta. Réméli, bogy nem sokára visszaköltözködhetik a kedves, elhagyott hazába, habár ott kevés öröm vár is rá.
