Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-29 / 5. szám
III. évfolyam. Nyíregyháza, 5. szám. Vasárnap, 1882. februárhó 12. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egé»z érre f r t. Felévre •> n Negyedévre A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az elifizetégi pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások l?iriiiger János ós Jóba Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreezeni-uteza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 ki-; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haaseastein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. avá•mé^enikta 1 tásabmu?ág. feb5tédij . t. r al, int, me ez rájpsnráital at ék ilu)c >b iz Pazztt g 3Í g 8 I. A hitel következményei. Az üzleti világban gyakran fordulnak elő oly esetek, amelyek által számtalan nagyobb, kisebb kereskedő, vagy üzér hosszú éveken át gyűjtött vagyonától fosztatik meg. Ilyenkor sokan csak anynyit tudnak, hogy ez és ez a kereskedő megbukott, hogy fizetéseit beszüntette, hogy csődöt mondott; de hogy mind ennek mi az oka, arról fogalmuk sincs. Az általános bajok között, amelyek a mai kor haladását legalább egy időre megállították, bizonyára nem épen jelentéktelen helyet foglal el a rosz kereskedés, az üzlet tapintatlan vezetése; mert a tapasztalás mutatja, hogy mig más pályákon az emberek még is csak mennek valamire, addig a kereskedők közül 50 százalék vagy tönkre jut, vagy előbb-utóbb megelégedetlenül visszavonul a nélkül, hogy igényeinek megfelelő vagyont biztosított volna magának és családjának. S ez nem csak rég bebizonyított tény, de naponkint látjuk és halljuk a czélzásokat az üzlet embereitől ugy aunyira, hogy már a kereskedők maguk is azt mondják, miszerint minden siker, csak vakszerencse. Hogy nálunk ez csakugyan így áll: kétségtelen, de ha kissé megfigyeljük a dolgok menetét, azt fogjuk tapasztalni, hogy a bukás, a csőd nem lehet másnak a következménye, mint a túl&ágos hitelnyújtásnak. Ez előtt csak pár évtizeddel is jobban meggondolták az emberek mint ma, hogy hitelt vegyenek-e igénybe és mennyit ? Vagy legalább a fizetési határidőket igyekeztek megtartani. Ma már a hitel egészen más: „Sok siker és a világgal vívott kemény harezok eredménye, melyen a legkisebb folt iszonyatot költ". E baj ma már oly nagy arányokat öltött, hogy a törvényhozás végre is jónak látta gondoskodni róla, megszorítván részben a hitelnyújtást, részben védelmére kelvén úgy a hitelezőnek, mint a hitelt élvezőnek. A mai kereskedő csak azon igyekszik, hogy A „N YlRVIDÉK" TÁRCZÁ J A. A kék selyem, harisnya-kötő. * — Beszély. — Irta: Jóba József. (Folytatás.) Harmathyné ő nagysága »toillette«-jét a Julcsa szobaleány segítségével végezve: elhagyta »boudoirc-ját, amiből azt lehet következtetni, hogy 9 óra van ; mert rendesen ilyenkor szokott készen lenni öltözékével, hogy pedig a szobacziczus ügyes kezeit is igénybe vette és társalgási öltözettel ékesité fel szoborszerű termetét: jele annak, hogy ma »fogadási nap* csütörtök van, azon nap, melyen Harmathyék vendégeket szoktak fogadni. Ezen szokást ő nagysága még Bpestről hozta magával. A szobaleánynyal csaknem egyszerre léptek ki. Legelgőbben is az ebédlőt érték. Abban volt a zongora is. Az urnö megállt, majd az asztal mellé egy fotelre helyezkedett; mig a szobaleány a mellék társalgó terembe surrant, hihetőleg letörölgetni a bútorokat, hogy mire ő nagysága átmegy, mindent tisztán találjon. Az asztalon már készen várta a jeges kávé, habos fölvert tejszínnel, foszlós bélü kalács, és ezukorsütemény. Mellette legújabb hjnok : a »Bazár* és »Fővárosi Lapok* feküdtek Mire ő nagysága elhelyezkedett és ké'- " ^ ez időszakban (nyáron át) szokásos reg% 'v "qn reggelenkint theázni szokott hiy ^ l b°lc8me iezü st tálczán kristály pohárban üde % *» %y \ arró ) (Tel s letette balkéz felől úrnője asz^ »™üá ge A s szerint. W ím ^ bÍZO t h07« ' Q m e«győ^első őszV 'V erkölcstan, a 1 Jimzetis.-g iránti ragasz *k.Jm üzleti helyisége tele legyen mindenféle áruczikkel, de a fizetésre alig gondol s ha gondol is, de nem képes teljesíteni azt; mert midőn az első hitelező váltója lejár, a kereskedő meg van bukva s jószága a vételár negyedrészében sem térül meg, és ezáltal vagy bukott a hitelező a kereskedővel együtt, vagy csak a hitelezőé az anyagi veszteség, mig a kereskedő a szinlés gyanúját ébreszti fel bennünk; Az a különös eníe hitelműveletben, hogy az az ember, aki csak egyszer is igénybe vette a hitelt, azután is igen könnyen megteszi annyira, hogy végre szokássá válik nála. Pedig a mai mostoha viszonyok közt ennél nincs rosszabb. Nem czélunk a kereskedők között fennálló üzleti rendet bírálgatni, inkább a laikusok azon részéről szólunk, akik havi 30—40 forint fizetés mellett, kétszer annyi adósságot csiuálnak. Ennek pedig egyedüli oka az adós. Hány meg hány hivatalnok van, aki tiszteségesen elélne fizetéséből, ha a borzasztó kamatfizetés nem nyomná vállait. Hány kisebb hivatalnok van, aki alig lát havonkint pár krajezárt keserves fizetéséből ? Két évre is eladja előre nyugtáit az uzsorásoknak: csak hogy az árral uszhassék. A jótékony pénzintézetek vannak hivatva, hogy mentsék meg a társadalmat eme vérszopóktól, akik már oly sok családot tettek tönkre. Szenvedjünk, nélkülözzünk, dolgozzunk s oktassuk a könnyelműeket: mint sem közönynyel nézzük a szerencsétleneket, akik meggondolatlanul rohannak a hitel veszélyes karjaiba, ahonnan azután nincsen menekülés. Őrizkedjünk az uzsorások karmaitól. —m— Javaslat a halálesetek f ölvétele s a birtokviszonyok nyilvántartása körüli eljárás és az azok utáni bélyeg- s jogilletékek befolyásának ellenőrzése tárgyában. Több kisebb községben megfordulván s a községi közigazgatási ügyek közt a közvetett adózási viszonyokat közelebbről megfigyelvén : a hagyatékok felvétele kötályu szántóföld a megfelelő instructióval s gazdasági épületekkel Azonban ma nemcsak a pohár állt a tálczán víztartalmával, hanem egy parányi » boríték *-ba zárt látogatójegy is volt azon. — 0 nagysága — megpillantván a levélkét — az inas távoztával azonnal hozzá nyúlt s bár tek. Harmathy Kálmán kir. jbiró urnák volt ezimezve: feltörte azt rózsás ujjaival. A névjegy egyik oldalán ez volt : — »Ma d. e. látogatását teszi önnél hivatalos tisztelettel.* — A másik oldalon pedig ez állt : »Halmay Tibor ügyvéd.* — Halmay Tibor? e kérdést intézte ó nagysága önmagához. Halmay Tibor. Ah! mi kedvesen hangzik e név még ma is nekem. 0 volt az, akivel a pesti jogászbálban az első franczia négyest tánczoltam. És mily szellemes társalgó ! Mily élénken és kellemesen emlékezem vissza reá 1 Az urnő a levelet nem küldte el a hivatalba férje után; hanem szépen zsebébe csúsztatta, pedig jól tudta, hogy déli egy óra előtt a férj (az ő férjecskéje) soh' sem szokott hazajönni; mert a hivatalból rendesen a »casinó«-ba megy hírlapokat olvasni, mely a járásbirósági hivatal felett az emeleten van. Majd végezvén a reggelizést: olvasott, mit minden nap megtesz. Főleg a ^Fővárosi Lapokat* kedveli. Ha már azt nem olvashatja, akkor — beteg. Azonban addig, mig ő nagysága olvasgat, egy darabot eljátszik a zongorán, betekint a társalgó — úgynevezett »kék terem*-be s lesétál a ház előtti kertbe: adjuk ő nagysága leiratát, . ha — nem untatná az olvasót. ^ rül a legnagyobb hanyagságot és lelkiismeretlenséget tapasztaltam. Vaunak községek, ahol még 1860-as évekből is találtatnak fölvétetlen hagyatékok, melyek még máig sincsenek beterjesztve és illetékelve. Vizsgáltam az okot s ugy találtam, hogy a lelkész urak egyetlen halálesetet sem jelentenek be a községi elüljárósághoz. Igaz, hogy kivált kisebb községekben, csaknem minden egyes halálesetről tudomással bírhatnak és bírnak is az elüljárók és jegyzők; de ezek részint elnézésből, részint erélytelenségből, vagy nem akarnak, vagy nem tudnak elég szigorúan eljárni az illető örökösökkel szemben, s a legtöbb hagyaték felvétetlenül marad, miáltal az állam tetemesen megrövidíttetik: mindaz által a lelkészek szigorúan utasitandók volnának, hogy az elhaltak névjegyzékét, legyenek azok nagy- vagy kiskorúak, időnkint, például minden 8 vagy 10 napi időközben, terjeszszék be az illető községi elüljárókhoz, akik azután, fegyelmi vizsgálat terhe alatt, köteleztetnének a bejelentett haláleseteknek 8 nap alatt leendő fölvételére, vagy ahol kiskorúak vannak, a hagyatéki javak leltározására s a leltáraknak, a »családi értesítő* kísérete mellett, az illetékes hatóságokhoz való beterjesztére, mint ez^jj, rendezettebb városokban most is történik. A család-/ g ...es'ek falu helyeken csak igen ritkán, sok helyütt"" pedig soha sem csatoltatnak be a hagyatéki iratokhoz; ami nemcsak ellenkezik a közös teherviselés elvével, hanem bélyeg csonkítás is egyszersmind. Ezeken kivül, szigorúan utasitandók lennének a községi és körjegyzők, hogy a földadó nyilvántartást, az e vonatkozatu »pénzügyi szabályok* utasításához képest is, a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal vezettessék azon módosítással azonbau, hogy adó alá csak oly birtokot Írjanak át, amelytől az íilleték* már kifizettetett, mit az illető tulajdonosok a »fizetési meghagyással* legyenek kötelesek igazolni, és hitel telekjegyzőkönyvben már az illetők nevén áll. Ma a legtöbb községben nem vezettetik a földadó nyilvántartás, vagy legalább nem ily irányban és szellemben ; a hitel és telekjegyzőkönyvek pedig a legnagyobb rendetlenségben vannak. Erre átalában igen kevés súlyt fektetnek ugy a községek, mint az illető pénzügyi közegek. A földadó-nyilvántartás poutoa vezetése azt eredményezné, hogy az adásvevésekről, cserékről szabályszerű szerződések köttetnének s ezáltal a bélyeg és jogilletékek utáni állami jövedelmek jelentékenyen szaporodnának. Jövőre tehát, ily óvó és előzetes intézkedések mellett, a bajon segitve lenne. De miként hozassék helyre a Mig a fent rajzolt Halmay Virágvölgyi Szeréna eszményi festői szépség, addig Harmathy Halmosy Jolán ő nagysága érzéki szépség. Alkata megkapó, szoborszerű plasztikai telt idomokkal. — Keble és vállai ingerlöen üdék és domborúak; dereka karcsú, növése sugár. Az egész termet: hajlékony, mint a párduezé, vagy a kígyóé. Termetének gyönyörű körvonalai lekötözik a szemlélőt. Megbűvölnek mindenkit, aki csak rá néz, mint a hogy a csörgő kigyó (basiliskus) megbűvöl mindent, mit útjában talál. Egyszóval igen szép asszony. Még nem találkozott ember, aki azt nem mondta volna róla. Sőt mindenki, aki csak látja, azt mondta, arait a »Borzáné Marcsájára*. »Azt susogja fiatalja, öregje: Jaj de csinos, Beli takaros Ez a piczi Barna piros menyecske.* Észbontó, lebilincselő, ingerlő szépség! Haja hullámos, éjsötét, azzal a bársonyoszománczczal, mely elveszi a nézők szeme fényét; oly fényes fekete, mint a holló szárnya, vagy a téhelyröpü bogarak fényes fekete szárnyai. Arcza egy kissé halavány, (alabastrom fehérségű), melyen a bíboros pir olykor-olykor kigyúl, mint valami sötét nyiló rózsa. Buja, sűrű szemöldökei alatt reszketnek a hamvas pillák, melyek szintén árnyat vetnek a szemek égő, lángoló, villámló tüzére — e fekete gyémántokra; amely szemek között a legszebb, legszabályosabb görög orr foglal helyet, melyet láttam valaha. Nem csoda, ha annyian tbomlanak* utána! Az egész termet Szász Károly »Angyal és Ördög* czimü versében az ingerlő, az érzék csiklándoztató >Ordög képére* vagy. a milói »Venus«-ra emlékeztet. — Olyan, mint egy teljes virágjában levő nyiló rózsabokor. 23 — 24 éves
