Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

„IV Y I R V I D É K." multak hibája? miként pótoltassák az állampénztártól, a hagyatékok fel nem vétele által, elvont tetemes összegre rugó jövedék. Ez HZ, mit itt megbeszélni akarok. Először is a lelkészek felszóllittatnának, hogy az elhalt'ak névjegyzékét 1861-tól kezdve Írják ki és terjesszék be. az e tekintetben megbízandó hivatalhoz, vagy közeghez tekintet nélkül arra, ha önnálló, vagy gondnokság alatti, vagy kiskorú volt-e az elhalt. Az elhalttak névjegyzékének beszerzése ntán, a hiteltelekjegyzökönyvek lennének megtekintendők s a jogos és tényleges tulajdonosok kipuhatolandók, hogy kitűnjék • melyik birtok elhalt tulajdonosának hagyatéka maradt felvétetlenül és százalékolatlanul. Ez eljárás nem c-ak azt tüntetné fel, hogy melyik hagyaték után nem fizettetett illeték, hanem az adás-vevés által bekövetkezett birtokváltozások s a bélyeg- és jogilletékek utáni jövedékcsonki tások is napfényre jönnéuek, Mindkettő pedig az állam pénzügyi érdekeit mozdítaná elő. E műveletre legilletékesebbek a kir. adófelügyelőségek. Ezek, vagy ezek felügyelete alatt, ideiglenesen alkalmazandó egyedek végezhetnék az elmaradt leltározásokat és puhatolnák ki a birtokváltozásokat. E rendkívüli intézkedés minden bizonnyal kifizetné magát nem c*ak, de sőt a kormány egy igen fontos jogi elvet emelne -rvényre, azt tudni illik, hogy ha Péter és Pál viselik a közvetett adózás terhét, viseljék azt János és István is; ezt hozván magával az állam érdeke és az állampolgári kötelezettség, meg az igazság is. A halálesetek körüli eljárás és az adás-vétel, vagy csere általi birtokváltozások pontosabb ellenőrizése czéljából kívánatos volna, ha a községek utasíttatnának, hogy a hiteltelekjegyzőkönyveket másoltassék le ugy, ahogy a másolás idejében állni fog ; a telekkönyvi hatóságoknak pedig hagyatnék meg, hogy azon időponttól fogva, amelyben az egyes hiteltelekjegyzőkönyvi lapok lemásolása elrendeltetik, minden a telekjegyzőkönyv lapjaira vezetendő végzésről, az illető községek elüljáróí is értesíttessenek egy-egy felzeten. A községi jegyzők utasíttatnának, hogy a községeknél letéve levő hiteltelekjegy zőkönyveket nyilván tartsák épen ugy, mint a telekkönyvi hatóságok tartják most, vagyis a telekkönyvi hatóságok által hozandó végzéseket, az egyes hiteltelekjegyzőkönyvek illető lapjaira esetről esetre pontosan rávezessék. E rendszer behozatala és keresztülvitele nemcsak azt eredményezné, hogy a hiteltelekjegyzőkönyv az adófőkönyvekkel a községeknél bármikor összehasonlíthatók lévén, az illető adófelügyelőségi közegek könynyebbeo ellenőrizhetnék a községi aluljáróknak és jegyzőknek a hagyatékok felvétele és a birtokváltozások körüli eljárását s ez által sok bélyeg és jövedék csonkításnak «leje vétetnék; következéskép az állam bevételei n ndszeresittetnének s azok évenkénti befolyása biztosíttatnék: hanem, az egyes hiteltelekjegyzőkönyvek rendbehozatala által, a birtokosok hitele is biztosabb alapot nyerne. (y.). «4 Vidéki levelezés. Nagy-Kalló, 1882. jan. 23. A Nagy Kálióban f. hó 18-án, a szegény izr. iskolás gyermekek elroháztatása czéljából, részben az izr. nőegylet alaptőkéjének gyarapítására rendezett batyu bálról.) Szabolcsvármegye monumentális épülete áll ugyan még, és ki tudja mennyi ideig daczol még az elemek pusztító hatása ellen. Az ősök magukhoz hasoulókat szerettek alkotni. Nézzétek falait! Nem félt hajdan a virilis, ha dörgő szavait a hatalom túlkapásai ellen haugoztatni kellett ; nem félt, hogy e falak összedőlnek. A mai alkotások az ily hangú felszólalásokat már nem HUrfedik meg. Állasz ugyan még derék épület, de régi dicsőségedtől megfosztva. Elszorul a szivem, ha folyosóidon végig lépdelek, falaid lépteim kopogását oly mogorva tompa hangon verik vissza. Talán szemrehányás akar ez lenni; mit háborgatlak elhagyott magányodban, [gaz, hiszen koporsó vagy, melyben a daliás régi dicső Szabolcsvármegye tetemei nyugoszuak. Mit is kesergek régi szép időkről, hiszen czélom uem ez. A fent jelzett batyubál, mely a régi megyeháza nagytermében tartatott meg — anyagi és erkölcsi sikeréről akarom t. szerkesztő urat értesíteni, és a kegyes adományokat, melyekkel egyesek a nemes czél kenek látszik, kifejlett kecsekkel a nói báj, kellem és szépség tetőpontján. Es ez az észbontó szépség, ez az igéző asszony ott vau illatárban ubzó kertjében a virágok közt, a »legazebb virág< maga. Szép arczára árnyékot vetnek az oleander lombjai; csak fényes szemei ragyoguak a nyiló szirmok között, mintha <két tüzes gyémánt* szórná szét pazar sugarait. Óh ennél szebb szemeket nem láttam soha! Most elhagyja az oleander bokrot s a vérmogyoró sürü bokrai közt levő >gyep-pamlag< felé iráuyozza bájos lépéseit. Mily észvesztő mily varázsló alak! Elég őt látni és beleszeretni! Pedig látja, bámulja s majd elnyeli tekintetével a bájos hölgyet egy athleta termetű ifjú, ki ott áll legyökerezett lábakkal a gyep-ágyhoz vezető gyalogösvényen. A szép hölgy az ifjú felé tart (de még nem látja őt) a kert kanyargós, porondos utain , s midőn befordul az ut a mogyoró bokornál — 6 is megáll, legyökereznek lábai s egy pillanatig szótlanul függeszti bájos tekintetét a bámuló ifjúra; majd felocsúdva fél szenderéből, meglepetéséből, ajkán pajzán mosoly játszik és így szól: — Ah, Halmay ur! kegyed rosz ember! Meddig várakoztat magára?! — Bocsánat bájos nagysád! én nem tudtam, hogy reám vár valaki? En Harmathy kir. jár. bíró urat keresem. Hol van ő? — Mindjárt iit lesz. Jöjjön addig csevegjünk egy resztül viteléhez hozzájárultak b. lapja hasábjain a nyilvánosság előtt köszönettel nyugtázni ; de első sorban elismerést nyilvánítani mindazoknak, kiknek buzgó fáradozása képes volt teremteni egy oly jótékony czélu mulatságot, mely mint sokfelől hallottuk — és én szerénytelenség nélkül recitálom — semmi kívánni valót nem hagyott maga után. A reális korszellemnek hódolva, első sorban tudatni kívánom, hogy a bál a jótékony czélra 253 frt 20 krt jövedelmezett tisztán, mely is már a szabolcsmegyei takarékpénztárban elhelyezve van. Nem a nők iránti udvariasság, de a dolog valósága késztet a nyilatkozatra, hogy oroszlánrésze e sikernek a két házi asszonyt illeti, ilyen részben érte ám őket a teher is. Jó előre kívánom megjegyezni, hogy a nevek felsorolásánál a betűrendet fogom szem előt tartani, ne érje tehát szegény fejemet semmi vád, ha netalán az érdemet elsőbb hely illetné, mint a nevet. A két házi asszony volt: Czukor Józsefné és Szametz Markné asszonyok. Küzdtek a babérért mindketten, igyekeztek egymást fölülmúlni, — de nem voltak képesek, mert felülmúlhatatlan volt mind a kettő. Egyet azonban láttunk, kik a viaskodó asszonyokat körülvettük: láttuk közös győzelmüket. A mi elismerésünk nekik nem jutalom, de jutalom lesz a tudat, hogy szegény árvákat mentettek meg az emberiségnek, kik elhagyatva csak páriákká lesznek. De mit mondjunk a leányokra, a jóságnak eme földön járó megtestesült szellemeire? Látni kellett őket a magasztos érzés szikráival szemeikben, midőn azon ártatlan tombola papírokat kínálgatták. Kiállhatott volna ellen nekik ? Ez ellenállhatatlan jó szellemek voltak : Arleth Anna k. a. Mihálydiból, Bőhui Amália k. a., Czukor Berta és Irén kisasszonyok. Fisch Jeanette és Jetti kisasszonyok,GoldbergerRóía k. a. Ko!in Helén k. a. Mandel Gizellák, a Merle Berta k. a. Nyíregyházáról,Reichmau Juliska k. a. Buzgóságuk 132 frtot hozottá pénztárnak. A kedves Arleth Anna kisasszonynak, ki tombolajegyeken kivül még szivarokkal is szerencséltetett bennünket, úgyszintén a mindig szeretetre méltó Merle Berta kisaszonynak a rendezőség különösen lekötelezettje lehet; akik, mint vidékiek a nemes ügyért oly sokat fáradtak é? áldoztak. Ily lények között ki ne érezte volna magát felvillanyozva? Szikrázott is a jó kedv mindenfelől. Midőn végre a seményi Opera felhangzott (Ritka árpa, ritka buza ritka zab . . .) moly mintegy felfogója látszott lenni e sok villamosságnak — éreztük és láttuk, hogy mindenkit megrázott. Míg a nagy teremben a fiatalság szilaj jó kedvében járta a kállai kettőst, az alatt a kis teremben a szebbnél szebb toasztokat halottuk. Különösen ki kell emelnünk főtiszt. Schurina István főreáltanodai igazgató és Petrovics Gyula kath. lelkész urak emelkedett hangulatu beszédeiket. A vidéki rendezőket pedig, akik a helybelieket terhe8 feladataikban, oly hathatósan támogatták, a kegyes adakozókkal együtt, az ur Isten sokáig éltesse! Mandel Rezső. Nyilvános nyugtázás. A tisztajövedelem 253 frt 20 kr. volt. Felülfizettek: Czukor Vilmos 9 frt. Klár Gusztáv 9 frt, Veisz Iguácz Szakolyból 9 frt, Lichtmann Dezső Szakolyból 9 frt, Reichmann József Gelséről 9 frt, Fried Leo Ibrányból 4 frt, Halasi Simon 5 frt, Mandel Rezső 6 frt, Reichmaun Menyhért 5 frt, Dr. Grün Zsigmond 3 frt, Horovicz Márton Mihálydi 3 frt, Szametz Márk 3 frt, Dr. Jósa András 5 frt, Ozv Mandel Salamonué 1 frt, Schwartz Izidor Nyíregyházáról 1 frt, Kandel Mór Mihálydi 1 frt, Szálkái Emil Nyíregyháza 1 frt, Lenhorn Márton, Hvezda Károly, Kohn Ármin Neuwirth Róza k. a, Szilágyi Jónás, Özvegy Benedikt Sáudorné, Rozenfeld Sámuel, Grósz Jakab, Reichmann Lipót, Keimovics Ignácz, Halasi Lajos Fehértó, Mandel Ign , Czukor József, Klár Andor, Kohn Sámuel, Dr. Szametz Ignácz 1 — 1 frtot, Potássy János, Rédey 50—50 krt. Ezeken kivül beküldöttek: Veisz Lipót Szakoly 3 frt,Mandel Béni 4 frt, Mandel József 3 frt. Geszt. Gottlieb Mór 2 frt. Ozv. Reihmann Pepi 2 frt. Mandel Albert kissé e lombok árnyában. Itt üde a lég. virágok illata fűszerezi, s madarak éneke kedvessé teszik azt. — Szép nagysád dallamos hangja előttem kedvesebb a madarak énekénél s arczán a legszebb rózsák nyilanak. — Hagyja a bókokat; inkább nyujt9a kezét, s jöjjön beszélgessünk itt a gyeppamlagon, ha nem unja társaságomat. — Keresem azt — mondá — s azzal Halmay Tibor karját nyújtva a járásbiró nejének — a gyeppamlaghoz vezette őt Ott leültek és bizalmasan beszélgettek. Mig ők bizalmasan mint ujabbkori Khoridon és Alexis csevegnek; addig adjuk a kertnek rövid leírását. Nem rendezett, nem valami mesterségesen csinált park ez a kis kert; a mükertész keze nem látszott meg rajta s mégis oly kedves és változatos volt, hogy a szem és sziv egyiránt gyönyörködhetett benne. Harmathyné nagy kedvelője volt a virágoknak s azokban gyönyörködött. Volt ott a kora tavaszi ibolyától, a késó őszi mindszenti rózsáig és az örökké hálás verbénáig minden virág képviselve. Jáczintok, nárcziszok, tulipánok, azaelák, hortenziák. Teljes viola, verbéna, phlox, petúnia, vanília, pelargonia, gyöngyvirág, nefelejts stb. jázmin, rózsa és orgona stb. bokrok pazar illatot árasztva szét. Harmathy ur pedig a gyümölcs fákat kedveié s azoknak volt passionatus müvelője, hogy ne mondjam nagy »bolondja* A korai cseresznyétől a késő őszi mosolygó duranczi baraczkokig sok szép gyümölcsfa diszité, ékesité, gazdagitá kertjét, vérszínű megygy és cseresznyék, aranysárga kajszi-baraczkok piruló almák, mosolygó körték, hamvas szilvák s finom franczia baraczkok tarkálottak a szép és gazdag gyümölcsösből a szemlélő elé. Sőt még a esem, *e-szőlő több faja is képvii selve volt itt. Kótaj 5 frt, Kupfer Mórné Miskolcz 3 frt, Dr. Bleuor Miklós 3 frt, Dr. Mandel Ede Bpest 2 frt, Leveleky Mór Sényő 2 firt, Pápay József Napkor 2 frt, Silbersteín László Ny.-háza 2 frt, Kohn Abrahámné 2 frt, Liechtman Lipót 2 frt, Schönbrun Zsigmond 2 frt,Dr. Révész Miksa 1 frt Leveleky Márton 1 frt, Kóha Mór 1 frt. Tombola tárgyakat ajáudékoztak: Böhm Amália k. a. Czukor Berta és Irén, Fisch Jeanette és Jetti, Friedmann Etel és Helén Munkácsról, Goldberger Róza k. a., Dr. Józsa András 10 dbot, Kohn Helén k. a. Klein Laura k. a. Balkány, Kandel Emma k. a. Mihálydi, Löfkovits intézettulajdonosné Nyíregyháza, Mandel Gizella k. a., Merle Berta k. a. Nyíregyháza, Reichmaun Juliska k. a. Taub Záli k. a., Veisz Teréz k. a. A tombolánál nyert tárgyak Schönbrun Zsigmond tombola-tárnok urnái átvehetők. Mandel Rezső, Halasi Simon, bb. jegyző. bb. alelnök. Tarkaságok. Ejfy átlumpolt (Kép a fővárosból). Itt a farsang vigadjunk hát, Élvezzük a lét mámorát Huzd rá czigáuy ! húzzad jobban. Hogy a lelkem kitánczoljam ! így hangzik száz meg száz fiatal torok ! Nincs kifogyta az »ujrák«-nak, . . . csárdás csárdást éri, ... . ha elhangzott ismét újra . . . újra . . . újra kivilágos kivi radtig!... Mégis szereti ám a magyar a »magyart» ha nem is a készítményeket, legalább a »lasút, meg a frisset*franczia selyemben, angol czipőkben,német czilinderrel, brüszeli csipkéskendővel — hej de tüzesen járták a >rezgőt* pedig csak — szobaleány bál volt az egész. De miért ne mulasson a nép is! Hisz talán több joga van hozzá, mint a többinek!. .. Mulattak is ám! A Tisler Ferkó egész héten szorgalmasan fényesítette a szek rényeket és asztalokat, hogy ezen este eltánczolhassa édes Jutkájával a keresetét. A Mari szobacziczus pedig már két hét óta szedegeti úrnője szekrényeiből a fehérneműeket, művirágcsokrokat, parfümes üvegcséket, prágai kesztyűket, hogy a bálon minél elegánsabban megjelenhessen .... Azt mondják, hogy jól mulatnak .... mert már »izzadnak* a tánezosok! Phidonc.! Izzadás, . .. borszag . . . peubl! .. . assez ! . . . gyorsan a vigadóba !. . . Álarezos bál.' Midőn beléptem az üres terem álmosan ásita felém! Imitt amott lengett egy-egy álarezos — demimondina . . . Körüle senki, és ő maga, senki karján! Itt egy »kapitány kisasszony,* ott egy bokacscso, amott egy középkorbeli postakocsis, arra feljebb egy ,jezsuita, háta mögött egy mephisto . . . aztán még egy pár kétes alak ,. . egy pár télikabátban fel és alá szaladgáló »arczátlan* akarom mondani álarcztalan . . . e mellett Katonazene, mely minden darab után 1 '/a óráig szünetel. Ez az álarezos bál — amelyet a bérlő rendez! Még valami ! . . . pezsgő . . . száz üveg pezsgő kisorsolása 1 Már e szó hallatára is pezsgeni kellene a vérnek az erekben ... ha a felét nem nyerné vissza a vendéglős. Álmosodni kezdek ! . . . gyorsan el, mielőtt elaludtam! Hová ? . . . »Az előkelő világ* légyottjához .... a thaaterembe ! Távoli zene és egy roppant füstgomoly, melyben a veudégek, mint a búvárok, a tenger fenekén tapogatnak ide meg oda ; gyakran megesik, hogy egy nagy czápával ... azaz egy apáczának öltözött anyáczával ütközik össze az ember! . . Az azután nagy baj, mert ilyenkor egy halandó sem kerül ki ebből a teremből anélkül, hogy ne fizetne legalább 2 theát, 5 limonádét és 10 ilarab czigarettát. Most már értem a füstgomolyokat. Hisz itt laknak a — czigarettázó hölgyek ! . . . . . . Tovább a bünhelytől! . . . csakhogy Bajuos az esőből az — eresz alá! Bebotlottam a »kék macskába.* «Weil er einen gar so langen.. — Langen Sabl hat* 1 E szavak hangzottak a kigőzölgéstől és légszesz bűztől elromlott légbe, midőn beléptem. A közönség tombolt, — újra! újra . . és a kis »Janette« ki felülElbeszélésemkor midőn Harmathy — Halmosai Jolán és Halmay Tibor a kertben beszélgetnek : szép juniusi nap volt. A nap arany sugarai szűrődtek át a fák zöld lombjain. A rózsák, violák, és verbenák kedves illatott terjesztettek szét. Mig mi szerte bolyogtunk — nyájas olvasóm — a kert tekervényes utain, beszívtuk a tarkáló virágok kedves illatát, (mely nem egyéb, mint a virágok szerelme) s szemléltük a gyümölcs rakott fák lehajló ágait — melyek alig bírják terhöket — s alig várják, hogy lerakhassák azt, azalatt Tibor és Jolán egymás elébe éB ölébe rakták le szivök titkait. Megértették s megszerették egymást. Ott ültek a mohos gyeppadon. Közel egymáshoz. Fölöttük a vérmogyora fa lombjait alig alig rezzenti meg a játszi szellő. A tüzes verőfény vakítva ég az ágak sudarain; de hiába tüzel, a sugarak vergődve vesznek el a lombok sűrűje közt, s csak itt-ott szakad át egy-egy fényesebb szál s azok fonódnak össze fejeik felett De azt sem veszik észre, sokkal nagyobb tűz lobog szemeik és sziveikben. S a mint kéz a kézben nyugszik, szem a szemre tapad: ragyogó pirtól ég mind a kettő arcza. Szivökben vivődik a szerelem harcza. Csatájok nagyszerű. Kérdésre kérdést halmoznak. Nem tudnak betelni a lázas beszéddel. Minden csekélység, mit szőnyegre hozt ,k — érdekelte őket, mert Jolán szerette halgatni Tibort b viszont Tibor is szeretetettel csüggött Jf' ^ minden szaván. t. Minden érdekes a rokon lelkek i^.'ni. -jS" Tibor feledni látszott, hogy ő 3<

V, oo neje van s Jolán azt hitte, hogy fér Boldogságban úsztak. ^ ^ i