Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-23 / 25. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 25. szám. Csütörtök, 1881. juniuslió 23. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Elftflzetáfli föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: l'jgÓHX (ívre ..............................................................................4 írt. A községi jegyző őh tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piriugor János ©s Jóbu Elült kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nugy-debre- czeni-uteza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a Hirdetési dijuk : szerkesztő czime alatt keretnek bcküldetni. Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer Bérmentetlen levelek csuk ismertt kezektől 1b- közlése 5 ki*: többszöri közlés esetében 4 kr. idtitn-ik d Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizottotik. A kéziratok csak világos kívánatra » uz ült-tó A nyimér| küIiumín)ruk ,iiju s()rollk;„, IS költségére küldetnek viszsza. j krajezár. Hirdetésük elfogadtatnak lapuuk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Hnaseustein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A választások előtt. — 1881. Junius 20. — Földünk alig néhányszor fordul még meg ön- tengelye körül, és el-bekövetkeznek ama nagy napok, amelyeknek lefolyása alatt Magyarország választópolgárai a szavazati urnákhoz lépnek s kifejezést adnak azon akaratuknak, hogy jövőre kik által legyenek képviselve az országház tanácskoz- mányaiban. Valóban nagyoknak mondhatjuk e napokat már csak azért is, mert évek során át egyetlen időpontjai a népfőnség érvényesülésinek, a nemzet Ítélet mondásának. Azonban még nagyobb súlyt és komolyabb jelentőséget nyernek e napok, ha roppant horderejűkre gondolunk, ha nem feledjük, hogy az általuk felidézett eredmény nemzeti létünk legfontosabb érdekei sőt úgy lehet, élethalál kérdése fölött is dönt és határoz. És ezekből folyólag már nem mulaszthatjuk cl, sőt mint a „szó munkásai“ kötelmünkül is ismerjük, nehány őszinte szót intézni a választókhoz, különösen pedig megyénk választó polgáraihoz a képviselőválasztásokra vonatkozólag, — természetesen nem politikai szempontból, miután azt lapunk iránya határozottan kizárja, hanem csakis a közjó és megyénk becsülete szempontjából. Az lenne pedig egyik szerény óhajtásunk, hogy a választók vegyék komolyan fontolóra, ki által akarják magokat képviseltetni. A képviselői állás nagy és tiszteletre méltó, — válaszszanak olyat, ki annak tud is, akar is érdeinleg megfelelni. A valódi tehetséget és érdemet tiszteljék meg bizalmukkal „s nem a nagyhangú, kérkedékeny; de léha és üres nyegleséget. Ne forduljanak el menthetetlen következetlenséggel attól, kinek képességéről és A „NYlRVIDEK“ TARCZAJA. Meg volt Írva. — Bcsiély. — I>r. Pápuy Inuktól. (Folytatás.) — Életemet adta vissza barátom uram 1 Áldja meg a mindeneknek alkotója! Pál úr aztán erélyesen tiltakozott ez ellen. Márton ár azonban nem engedett. Hiába idéztettek a remekebbnél, remekebb latin mondatok : a jeles csendőr maradt a győztes; Pál urnák el kellőt ismernie, hogy barátjának életét adta vissza. Ez volt a nagy tudós első és utolsó végzott csatája, de e kudarcz- ért Boba sem neheztelt Még egy pár »nunc est bibendumc még egy pár pohár bor, 8 azután eltávozott a két barát. El múlt tizenkét óra mire Kósza Márton úr hnza ért, b éppen egy óra lett mire magához tért a feletti bámulatából, hogy fiát a Jánost nem találta otthon: Hol is lehet az a fiú? Hol is lehet az a János? Ezzel aludt el, ezt dUunyögé álmában is, igen hihetőleg ezzel is ébredt fel. n. Romeo és Júlia. 8ugár karcsú fiú, olajbarna arczczal, lángoló fekete szemekkel, életteljes, meglepően csinos arczvonásokkal: szóval minden tekintetben helyre egy legéuy volt Kósza Márton uram Jáuosa. Mégis nézte mindenki akar merre járt. Az öregek kedvtelve mosolyogtak reá; a leányok pe.lig szemérmes szemlesütéssel fogadták köszöntését hűségéről elébbi működése fenhaugou tanúskodik, ne áldozzák fel könnyelműn, parányi érdekek miatt a bizonyost a kétes értékűnek, a kipróbált jellemet az ismeretlennek. Képviselőt válaszszanak, ki minden tekintetben becsületére válik választóinak, nem pedig antichambrirozó faktort, ki hivatalt, előléptetést, adófizetési halasztást vagy épen dohánytermelési engedélyt eszközöljön számukra. Szóval ügyeljenek, hogy a választások megtörténte után a kemény Ítélet ne emelkedjék ellenük; ha a képviselő ilyen, milyen lehet a kerület, mely elválasztotta! Másik szerény óhajtásunk az volna, hogy a választásoknál a vesztegetések, etetések és itatások egészen mellőztetnének. Elég bajt és romlást okoztak már eddig is szegény népünknek, illő és üdvös volna tehát velők véglegesen szakítanunk, s egyedül tisztességes eszközöket használnunk egymás kapacitá- lására. A vesztegetések meghamisítják a valódi közvéleményt, tönkre silányitják a közerkölcsiséget, mely nélkül pedig „Róma ledől, s rabigába görbéd“, a tömegeknek az értelmiségen felül kerekedést eredményezik, a mi nem kevésbé elszomorító jelenség, a társadalmak életében. Hát még a választások előtti és alatti orgiák, melyek auynyi botrányos és véres összeütközést idéznek fel békeszerető polgárok, gyakran ugyanazon község lakosai, gyakran atyafiak és testvérek között, — miként igazolhatók, miként menthetők czivilizált sőt kultur államban, minőnek mi tartjuk magunkat? Es miként nevezheti magát az igy elválasztott képviselő, a kerület képviselőjének? Lehet a kortestárcza, boros hordó és pálinkás bütykös képviselője, de a kerületé nem. Végül az is szerény óhajtásaink közé tartozik, hogy a különböző pártok lehető kimélyességet tanúsítsanak egymás irányában. Fájdalom ! nagyon, igen heves vérmérsékkel áldotta meg fajunkat szokásuk szerint csak úgy lopva pillantottak feló. Nem j volt kikapó verekedős természetű, de nem is ijedt meg | a maga árnyékától; nem kerülte, hanem kereste a doli got, dalolva játszva végezte a legnehezebb munkát. Egyszerűen élt, becsületesen, kitartó szorgalommal gazdálkodott atyja szerény gazdaságában; mindenki a legjobb véleménnyel volt felőle. Egy idő óta azonban elhagyta rendes vidámsága. Arcza mélabús kifejezést öltött. Kerülte az embereket, kereste a magányt; napról napra szomorúbbá, busko- morrá lett. Arcza megsáppadt, tekintete csüggeteg kife- jezésü; életkedve, mosolya, sziveuyugalma, szemeálma, mind elhagyá, mind eltűnt, elveszett. Ismerjük szenvedése okát, tudjuk mi tette ily búskomorrá: ugyanazért minden további magyarázat nélkül felvehetjük elbeszélésünk elejtett fonalát; s megfelelhetünk Kósza Márton uram azon kérdésére, hogy tulajdonképen hova is lett az a János! Midőn a nap lemont, mikor a hold feljött: akkor hagyá el az atyai házat. Áthaladva egy pár zugutezán, tágas, valamivel rendezettebb utczára ért. Ez volt a legkedvesebb utczája; itt érezé magát legboldogabbnak, sokat is járt rajta. Mo»t is alig tett egy néhány lépést, egészen más lett, — mintha kicserélték volna Remegő kezét szivére szoritá, lassú, lankadt menése könnyebbé, s gyorsabbá lön. A szegletház előtt megállóit. Nagy cserép fedelű épület vala ez, jóval magasabb jóval csinosabb a többi nádas házikóknál. Nem is csoda. Özvegy Kis Mih&lyné asszonyom szép vagyoni állapotnak örvend, lehet annak szép háza, kinek annyi pénze van becsületes kamaton, s annyi jó kövér szántóföldje a határban. az őstermészet s a párttussák szenvedélyes viharzásában olyan szavakra és tettekre is engedjük magunkat ragadtatni, melyek sehogysem állhatnak meg a higgadt és részrehajlatlan bírálat fóruma előtt, s melyekre utóbb saját magunk is csak feszélyezve és restelkedve gondolunk viszsza. Csakhogy már akkor késő! De ezúttal legalább ne legyen még késő! Legyünk kölcsönösen kimélyesek egymáshoz. Tiszteljük egymás meggyőződését, politikai hitvallását. Ne gyauusitsuk, ne vonjuk kétségbe a jó szándékot, a hazaszeretetet azokban sem, kik nem velünk, nem egy téren és sorrendben állanak. Kerüljük el mindazt, ami még nagyobb szakadást; sőt talán áthidathatlan mélységet idézne elő közöttünk. Tanuljuk meg a nagy bölcsességet, mely egyedül képes bennünket „keletnek testvértelen népét,“ a vógenyészettől megmenteni, s az események romboló fergetegéből jobb jövő kies virányaira elvezetni, — a nagy bölcsességet: egymást különböző nézetek mellett is kímélni és szeretni . . . Egy választó polgár. A föld és az ember*) Az embernek, ki olyan hatalmas a mocsárok 6s tu- vak kiszárításában, a különböző országok közötti akadályok elhárításában, a növényi és állati fajok eredeti eloszlásának megváltoztatásában, éppen ennél fogva döntő fontossága a működése azon átalakítások tokintetóbon is, melyoknek a Föld külseje alá van vetve Képes az a működés megszépíteni, de képes elrutitaui is a Földet, s minden egyes népnek társadalmi állapota és erkölcsei szerint a természetnek hol lealacsouyitására, hol fölma- gasztalására hat az közre. Az ember a maga képére formálja azt a tájat, a melyen lakik; hosszú századukon át tartó durva kizsákmányolás után a barbár, a vad ke*) Mutatvány Roclus *A Főid« czimü művének 11-ik kötetéből. Érdemesnek tartottuk e világhírű müvet, legalább részben megismertetni t. olvasóinkkal. Szcrk. A ház utcz'ira eső négy ablaka közzül kettő világos vala. János nyugtalan merengéssel csüggött a világos ablakon. Nézte, várta, mikor sötétülnek el; nyugtalan, türelmetlen szívvel leste, várta azt Mikor azok az ablakok elsötétülnek, akkor derül fel az ő éjjele. A nappal az ő éjszakája, az éjjel az ő nappala. Mikor mindenki ébren, akkor a legboldogtalanabb; mikor mindenki alszik : akkor a logboldogabb. Miért nem lehet nappal is az? Miért is kell megátkoznia nappal, az éjj boldogságát ? — Az ablakok még sem sötétülnek! Oh mily hosszú is az éjjel! Beh nehezen is tud megviradni! Sóhajtott. Észre Bem vette, annyira megszokta már, szívó sem lett könnyebb, annyi bánat nehezült rá. Össze fonta karjait, csüggeteg reménnyel merengett a kivilágított ablakon. Végre teljesült óhajtása: elsötétültek az ablakok. Szive nagyot dobbant: hulk léptekkel sietett el a besötétült ablakok alatt, s a ház melletti zugul- czába tért, azon haladt tovább. Nagy, tágas udvar övedzé Kis Mihályné asszonyom házát, fele része mint szérű-kert gazdasági termények befogadására szolgált, a másik fele fehérre festett korláttal elkerítve, külöuféle gyümölcs- és szilva-fákkal vala beültetve. Az utcza felőli kerítésen egy vén bodzafa dugta ki boglyas fejét. E bodzafa előtt állott meg János. Meg állott és bekukucakált a kerítés hosadékain. Nem látott senkit VártAzt mondják a türelem rózsát terem. Ez alkalommal is bebizonyult ennek igazsága. — János! — suttogá pár perez múlva egy szel lem-zerü hang, a kerítésen belöl a vén bodzafa tövében
