Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-05 / 18. szám
Melléklet a „flyirvMék“ 18-ik számához. „N Y í B V I D É K.“ gtiok a hullám habjai által el nem sodortatott, valóban azt a Mindenható Istenen kívül egyedül a mi nemeskeblü, éjjelét nappalát feláldozó kedves szolgabiránkuak Dobos Imre urnák köszönhetjük. Tekintetetes Szerkesztő úr! nem hízelgés, nem kitüntetni akarás vezeti toliamat, mert jól tudom én s községemnek minden polgára, hogy a mi kedves szolgabiránk nem vágyik, sőt nemesen megvet s visszautasít minden ilyesmiket s legszebb tettének jutalmát öntudatában leli, de a jelenben megmentett s véginségtől megszabadított nép ezreinek fülembe zugó hangjai teszik kötelességemmé, hogy nem ezifra, de szív mélyéből eredő forró köszönetét nyilvánítsak, tekintetes Dobos Imre urnák mint megmentünknek ! Borús Lajos, reform, lelkipásztor. A fővárosból. (Csevegés.) Már rég elzajlott a lármás báli idény, kitombolta magát az ifjúság, a sok kisérgetéstől elfáradtak a mamák is, a bálkirálynők megunták a sok udvaroltatást és hízelgést, — a gavalléroknak pedig már kifogyott a — theinájuk ... a czigány is álmos lett, mert bizony eleget húzta — az éjeket, szegény ! . . . Minden olyan bágyadt, oly unalmas! így szokott ez ilyenkor mindig lenni. Április hava képezi az átmenetet a »salon« és «fürdői» élet között. Ilyenkor miből éljen az ember? Nincs újság, nincs botrány, a színház sem hoz valami érdekfeBzitőt, — a lóverseny eredménye sem foglalkoztat még, — ilyenkor valóban csak — reminiscenti- ákból élhetni! Ha visszaemlékezem arra a boldog téli időre, mikor azt se tudta az ember melyik bálba menjen — anynyi esettjegy estére, — ha visszaemlékszem a díszes hölgy- koszorúra, a hangversenyekre, a premiérekre — a házi mulatságokra, — az álarczosokra, önkéntelenül ott képzelem ismét magamat, és újólag élvezem azt a sok gyönyört és kellemet, melyeket ezen napok, jobban mondva éjek, oly változatos alakban nyújtottak. Legnagyobb és mondhatnám legkellemesebb újdonság a telephon-hállózat gyors kiterjedése. Amilyen rendkívüli praktikus haszna van ezen felfedezésnek a kereskedői világra, amennyiben az egyes hivatalok vagy gyárak közti összeköttetést igen meg könnyíti, ép oly kellemes és szórakoztató lesz e »hangtelegráf« — szerelmesekre nézve is. Most már (legalább helyben) egész szükségtelenné válik az illatos rózsás levélke, mely nem ritkán sok kellemetlenség okozója volt, ha pl. az áthozó ügyetlensége folytán avatatlan kezekbe került, — most ruganyos pamlagán kényelmesen kinyujtózkodva ott bever igéző pongyolájában, a bájos »nagysád«-ka és gyengéden tartja fülecskéjéhez azon huzal egyik végpontját, melynek másik felén édes epedő hangon szól hozzája szive választottja, imádója. Ez éppen most hozza rendbe toilett- jét, hogy annál fényesebben jelenhessen meg azon »légyott«-on, melyet e pillanatban kapott az igéző nagy- sádkától a telephonon. Oly kellemesen társalognak, beszélnek a jövendő boldogságról, szerelemről és hűségről, hogy valóban gyönyörűség, és a logpraktikusabb a dologban az, hogy a nagysádkanem is veszi észre a fiatal emberhez belépő hitelezőt, ki két darab ma lejárt váltót prasentál, prolongáczió megengedése nélkül, — és viszont az epedő ifjú nem látja, mint omol a hölgy lábaihoz egy másik teladon, épen azon pillanatban, melyben neki vallott örök és forró szerelmet! így legalább megkiméltetik a hölgy a csalódástól, az ifjútól pedig távol marad a féltékenység gyötrő érzelme, és mégis — oly erősen fűzi őket egymáshoz az Isteni telephon ! — »Itthon van kérem F. úr? hangzik az 5-ik emeleten, miután a villanycsengetyü egy odalent várakozót jelzett. — »Kihez van szerencsém» ? Kérdi a fent állomásozó. — «A szabója vagyok, egy számlát kívánnék neki átnyújtani.« — »Oh kérem, ne tessék felfáradni« — válaszol maga F. úr, épen most ment a déli vasúthoz, nem bizonyos, hogy mikor jön vissza, meg lehet, hogy 3 hónapig marad távol ! — »Ezer bocsánat!« telephonirozza fölfelé a kijátszott szabó, majd holnap ismét elnézek ! — »Csak tessék, — alászolgája!« — felel F. úr. Ismét csengetyüszó fennt és odalent. A beszélgetés be van fejezve. F. úr gyorsan magára rántja felöltőjét, és elsiet, — tavaszi öltönyt rendelni egy másik szabónál. íme ki ne áldaná Edkinsont, e remek találmányá- nyáért. Már nagyban készül a főváros küzönsége a zöldbe és a fürdőkbe még ma nem tudni, melyik fürdő lesz az idéu a »legdivatosabb,« azonban annyi már bizonyos, hogy nemsokára ritkul majd a fényes fogatok hosszú sora, mely vasárnaponkint robog végig a sugárúton, ki a városligetbe 1 Elszállong az előkelőség ! A választási mozgalom előjelei már észlelhetők, az élénkebb utczákban már számos zászlók lobognak éltetve ez, vagy amaz képviselőjelöltet. Nagyban készülnek a ko- ronaherczegi pár fogadtatására, számtalan transperensek, lobogók és más díszítő tárgyak vannak megrendelve és reménylhető, hogy az ifjú pár fogadtatása igen fényes és pompás leend. E külső pompánál azonban sokkal többet ér azon valódi lelkesedés, mellyel majd a magyar főváros közönsége szeretett uralkodójuknak gyermekeit fogadja, sokkal többet ér azou őszinte szeretet, melyet irántok táplál hőn dobog szivében! Fellegvár! Felhő Nándor Nyírfalombok. XI. (Panasz a sajtó firtatásai miatt. — A panasz illustrálása példákkal. — A legújabb impertinentia. — A felolvasások czélja. — Lóláb a köpeny alatt. — Mindenkinek van dolga. — A publikum Ízlése. — A jótékony czél értelmezése.) Az az impertinens sajtó! Mindenbe bele üti az orrát, minden lében kanál, mindenki háza előtt seper, — anélkül, hogy valaki felkérné e »kotybele koma« fajta közbeszólásokra. Elmondja, hogy Abelard urfi, ki Daloska ő nagyságát akarja elvenni, egyszersmind a szobalánynak is teszi a szépet . . . hogy Bábi ténsasszony azért olyan szomorú és levert, mivel bizonyos csinos egyenruhát a nappali béllésével együtt áthelyeztek valami határszéli garnizonba, . . . hogy valahol a magyar korona birodalmában, a főispáni ebéden, némely vállalkozó szellemek már az ebéd kezdete előtt kezdték zsebeiket intim barátságba hozni a czukedlikkel és narancsokkal . . . hogy egy bizonyos fiatal ember az üveges ajtókat meg annyi ablakokul nézvén, utoljára is olyan ajtón akart távozni, mely a »hölgyek osztálya« néven szerepelő szobákba vezet . . . hogy ez s ez úri ember maga magát dicsérte fel az újságokban, és most boldognak, boldogtalannak mutogatja a lapokat, hogy lám, milyen derék ember ő, ott van megírva a »Humbug« és »Zöklöny« czimü lapokban, a ki nem hiszi nézze! . . . hogy nehány fiatal urfi éji zenét adott egy ház urhölgyeinek, azonban az elbűvölő hangokat csak egy éltes asszonyság hallgatta, miután az urhöl- gyek azon időben a jelmezes tánczestélyen mulattak . . . hogy némely egyének azt állítják, miszerint jelenleg a tizennyolczadik században élünk, mások ellenben a huszadik század gyermekeinek vallják magokat . . . hogy ha az illetők jobban vigyáznak, a Tisza nem szak- gatja el töltéseit, s nem önti ki ürgeként Bérezel, Gáva, Búj és Paszab lakosságát, holott világos és kézzel fogható, hogy e károkért maga és egyedül a Tisza folyam a felelős, az ő fékezhetlen rakonczátlansága miatt .. . hogy megyénkben sok szempontból ázsiai állapotok vannak, pedig hát hogy volnának, mikor itt mindenek a legszebb rendben folynak, . . . hogy a város szépészeti bizottsága nagyon helyesen tenni, ha a legnépesebb utczákon nem' engedné meg holmi putri-féle épületek felállítását, melyek az arra járókat agyonütés- sel fenyegetik, . . . hogy egy városban az ifjúság egy része »kontrabált« tartott a jótékony czélu dalidó alkalmával, . . . hogy egyik jelmezes hölgy ugyan gondoskodott arról, hogy a báli vendégek a pénzbőség zavarába ne essenek, ... hogy a »Huszár« vendéglőtől az indóházig még mindig egyptomi sötétség uralkodik, midőn a holdvilág hiányzik, ... hogy N. N. képviselő nem méltó, hogy jövő nyáron újból megválasszák honatyául miután még eddig egy polgárnak sem tudta kieszközölni a ministertől a — dohánytermelési enge- gedélyt stb. stb. Pedig hát mi köze mindezekhez a sajtónak, s ama két lábú tollatlan állatoknak, kiket skibler néven isme ■ rünk — bár sehogy sem ismernénk ! Nem régiben is igy kotnyeleskedett ez az impertinens sajtó, erősen hangsúlyozván, hogy ha Miskolczon, Debre- czenben sőt még Káliéban is tartatnak felolvasások, Nyíregyházán is életbe kell léptetni ezen üdvös reformot. De már ennek nyilvánosan és határozottan ellene mondunk. Hát minek a? Hiszen a hol ilyen felolvasásokat tartanak, ott kétségkívül érzik azoknak szükségességét; vagy világosabban szólva látják, hogy a város lakossága nem áll a modern mi- veltség kellő színvonalán, tehát e nagy bajon akarnak — úgy a hogy — segíteni az ismeretterjesztő felolvasások által, azonban midőn ezt teszik, egyszersmind azt is elárulják, hogy messze állanak az uralkodó világnézlettől s igy saját magok állítják ki magok ellen (sajnos, hogy nem bélyeges papíron I) a szegénységi bizonyítványt. így vágja le az ember a fát maga alatt könnyelműn, öntudatlanul. Mi ezt nem tesszük. Ám tegye Miskolcz, Debreczen, Kálló, — Nyíregyháza nem teendi. Nem teheti különösen mint Szabolcsmegye székvárosa. Most is erősen neheztelnek rá a kövezetvámért, hát még ha bevallaná kiskorúságát! Még vissza pártolna a vármegye Kálióhoz. A mi pedig felette nagy veszteség volna né- künk háztulajdonosoknak. Aztán meg ki a tatár tartaná nálunk azokat a felolvasásokat? Van itt dolga saját szakmájában is minden embernek, még pedig untig elég. De meg ha érnének is némelyek olyan mulattató fajta felolvasások megírására (mert másfélét semmi szin alatt nem engedünk meg) ki találná el a mi népünk ezer változatú szája izét? Mikor olyan sokfelé huzunk! A min egyik jó izün kaczagna, azt a másik gúnynak vagy pláne sértésnek venné, a mit egynehányan szellemnek találnának, mások bolondgombának deklarálnák, a mit Péter (de nem László) megtapsolna, talán Pál (de nem Kovács P.) kifütyölné, Iluska, Zizuska, Gizuska, kik most a legjobb barátnők, meghasonlanának a felolvasás értéke és belbecse felett, sőt a vélemények ilyen megoszlása folytán e szakadás és különözöttkedés, mely most is észlelhető közöttünk, még nagyobbá, sőt áthidalhatlanná válnék, a mitől óvjon a jóságos ég bennünket! Mit sugdos maga amice Bürgözdi ? Hogy legalább jótékony czélokra kellene felolvasásokat tartani? No bizony! Felolvasás nélkül is lehet jótékony czélokra adakozni. Ott van a két jótékony nőegylet, ott van a vereskereszt- egylet! Nem úgy értette? Akkor bizonyosan úgy értette, hogy ha valaki felolvasást akar tartani nálunk, fizessen jó- tékonyczélra bizonyos összeget, például — mint az, ki a falusi bíróságot nem akarja viselni — szász forintot. Helyes, osztom a nézetét! Még sem igy értette? No én igy értem, más értelemben pereat minden felolvasás! Z. Y. Megyei és városi újdonságok. * A szabolcsmegyei főurak közzül gr. Dessewffy Miklós, Öméltósága volt az első, a aki szabolcsmegei vizkárosultakról megemlékezett; a megyei alispáni hivatalhoz 500 forintot kiildvén be, az illető károsultak részére. A megye alispánja, igen meleg és emelkedett hangú levélben köszönte meg a nemes grófnak, eme valóban figyelmet ébresztő és elismerést követelő nagylelkű eljárását. Mi részünkről, e szép újdonsághoz, még azon óhajtásunkat csatoljuk: vajha minél többen követnék a derék főurat a jótékonyságnak e terére ! * Szabolcsmegye ínséges kölcsönben részesült községeinek, fizetés halasztás iránti kérelmét, a megyei köz- igazgatási bizottság, tekintettel arra, melyszerint a gazdaközönség épen ez időszakban értékesíthető ingósággal nem rendelkezik, figyelembe veendőnek s a kért fizetési halasztást, az e folyó évi aratás befejeztéig, megadhatónak véleményezte ; s azt ily értelemben, illetőleg ily javaslat kíséretében terjesztette fel a nagyméltóságu pénzügyminisztériumhoz, Biztat a remény bennünket, hogy a magas minisztérium nem fogja megtagadni az illető községek e kérelmét. * A felső ház tagjaiul, Szabolcsmegyében a következő főurak Írattak össze: gr. Dégenfeld Imre Baktán, gr. Dessewffy Aurél Szt.-Mihályon, gr. Dessewffy Dénes, Béla és Alajos Királytelken, gr. Dessewffy Miklós Budapesten, gr. Forgách László Mándokon, ifj. gr. Lónyai Menyhért Thuzséron, gr. Pongrácz Jenő T.-Eszláron, gr. Vay Ádám Berkeszen, báró Vécsei József Acsádon. == Bűnügyi statisztika. A nyíregyházai kir törvényszék területén foló évi májushó 31-dik napján letartóztatva volt: a) jogerejüleg elitéit egyén 122. bj föllehezés alatt álló 48. c) vizsgálat alatti 74. összesen 244 fegyencz. (y) Színkörünknek múlt hó 30-án és májushó 2 első napjain vendégei voltak. A debreczeni színész-egyesület több első rendű tagja rándult ki hozzánk Mándoki Béla igazgató vezetése alatt. A föllépett egyes tagok ellen ha volna, sem lehetne kifogásunk; amennyiben alkalmuk sem volt magukat tehetségükhöz mérten bemutatni. Egyes dalmürészek, népdalok és sziumüi jelenetek, egyátalában nem alkalmasak a debutirozásra. Az egy »Robin tanár« czimü dramolette volt olyan, amilyen. Legalább egész és kerek előadás volt, leszámítva Arthurt, aki (nem tudjuk ki) igen sokat levont a többi szereplők játékából is. Megváltjuk, Mándoki Gerrikjétől is többet vártunk, mint amennyit nyújtott. Átalában igen sajnáljuk, hogy e művészi kirándulásról nem nyilatkozhatunk kedve- zőleg. Oly gyarlón volt az a sok szép egyes műerő ösz- szeállitva, hogy valóban csudálkoznunk kell Mándoki urnák ez alkalommal oly bosszantóan nyilvánult tapintatlanságán. Vagy azt hitte, hogy Nyíregyházának ez is jó ? ! Nem tudjuk, hogy kinek szele volt eme kirándulás, de bárki volt légyen is: nem igen jó barátja lehetett sem Mándokinak, sem Nyíregyházának. * Meghívás. A »Felső-tiszavidéki gazdasági egylet« f. 1881. május 11-én d. e. 10 órakor S. Kohn Herman urnák a város közelében fekvő birtokán, Nicholson W. Fülöp budapesti gépgyáros által bemutatva, egy egészen uj szerkezetű hármas-ekével, mely a nevezett utasítása szerint, »J. és F. Howard« hirneves angol gépgyárában készült, többféle lókapák és töltögető ekékkel kísérletet fog tartani, amelyre az érdeklődő t. közönséget tisztelettel meghívom. Nyíregyházán, 1881. május 2. elnöki megbízásból: Szentkirályi J. e. titkár. * Kertmegnyitás. Tisztelettel értesítem an. é, közönséget, hogy folyó évi májushó 7-én azaz szombaton a nagyvendéglő udvarán újonnan átalakított kerthelyiségemet Benczy Gyula kedvelt népzenészünk közreműködése mellett megnyitom. Kitűnő ételek és italok s frig kőbányai Dreher- féle ser minden nap kapható. Magamat a n. é. közönség pártfogásába ajánlva, maradok kitűnő tisztelettel Nyíregyháza, 1881. május hó 5. Brenner Mihály vendéglős. * llgy halljuk, hogy az adófelügyelő megrendelte a községi elöljáróságoknak, hogy az adóhátrányokat csak a fizetésképes egyéneknél szorgalmazzak. De hát van most Szabolcsvármegyében fizetésképes ember? Ha van is: nagyon kevés lehet! * Múlt hó 26-án tartottak szemlét a nyírvíz-csatorna munkálatai és a Tisza folyam áradása által okozott pusztítás felett gróf Károlyi Tibor, Szőgyény Emil, Jármy Ödön, Okolicsányi Lajos és Szeszich mérnök. A vízi utat Kemecsétől Kótajig ladikon, s azontúl propelleren tették meg. * Udvarhelyi Miklós közvetítő intézet tulajdonos lakását, Szt.-György napkor a vargaszin melletti Do- rozsnyák-féle házba, Szabó Károly állatorvos úrral egy udvarra tette át. V* Magán elemi népiskola felállithatásaért folyamodott közelebb Lieber Herman tisza-löki magánzó. A megyei közigazgatási bizottság, a kerületi tanfelügyelői vélemény alapján, folyamodó kérelmét, a közoktatásügyi miniszter 4832/881 számú rendelete értelmében, figyelemre méltónak nem találta, amennyiben eme rendelet szerént magániskola nyithatására, hatósági engedélyt, csak is hazai nyilvános tanitóképezdében vizsgázott és képesítő oklevelet nyert egyén kaphat. * Április hó a mily mosolygó arczczal köszöntött be hozzánk, oly zordon időjárással távozott körüukből. A 27-i hideg esőzés után 28. és 29. rendkívüli heves szélvész dühöngött, megtépászva a házfedeleket, leszak- gatva a gyümölcsfák virágait, s homoksírba temetve a laza talajok zöld vetéseit. Úgy látszik, hogy a nyíri gazdák a jelen évet sem számitandják a boldogok közé I * Panaszkodnak a gazdák, hogy a hideg szelek gyakori csapadékok és borongó időjárás miatt a vetések nagyon neki hegyesedtek, a buzavetések pedig, a rozsda veszélyével fenyegetvék. Legközelebb pedig a homoki vetéseket rongálták meg a viharos napok. * A besztereczl határt annyira elborította az árvíz, hogy a marhaállományt még most is jászolról tartják, nem lévén száraz föld, hova kihajthassák. Keserves állapot, s még keservesebb azoknak, kiknek szénakészletük elfagyván, a szomszéd községekből kénytelenek csónakon szállítani a takarmányt. Most igazán elmondhatni »Beszterecz, szegény hazai«
