Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-04-21 / 16. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. _______________16. szám.______ Csütörtök, 1881. áprilishó 21. M EGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Kgész (ívre............................................4 frt. F élévre....................................... . . . . 2 „ N egyedévre.........................................1?, A községi jegyző és tanító uraknak egész évro csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap A lap szellemi részét képező küldemények, a szétküldése tárgyában teendő felszólamlások sz“‘ kl-'8zt'5 “im0 “luU keretnek beküldőiül. _ Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo- Piringcr János es Jóba Elek ; gadtatnak el. kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- A kéziratok csak vi|ago8 kivanatra , „ illet4 ezeni-uteza 1551. szám) intózendók. költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden ügyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1561. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Hausonstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A nyíri vizek lecsapolásának kérdéséhez. Megjöttek a szomorú hírek is a védgátak szakadásáról, a veszélybe jutott falvak: Bérezel, Buly, (!áva, Paszab, Ibrány lakosainak kétségbeejtő állapotáról, a mint mindezeket, két év előtt, midőn a nyíri vizek lecsapolását tényleg kezdeni akarták, előre megjövendöltök és a közelebbi hetek s napok alatt már szorongva vártuk. — A mit a „szakértők" soha sem hajlandók „hinni“ és „remélni,“ amiért a „laicusokat“ ezelőtt is, mint ma kinevették és megmosolyogják, ime az most is, mint mindig, bekövetkezett. De a kinevetett laicusuak mégis csak igaza van mindig! — Kétségbeejtően szomorú elégtétel ! A Tisza megáradt. Az ármeder csordultig tele lett. A vencsellői nyílt csatornán a tiszai áradat felduzzadt Bulyig, Gátat kelle elébe építeni; mert feljött volna Iíemecséig és talán tovább is. A víz elszakgatta a gátakat, betört a falvakba, elborított ezer meg ezer hold főidet. Az esés és lejtmérezés elmélete dugába dőlt. A nyíri víz nem folyhat lefele ; mert a Tisza tele van: a nyíri csatorna tele van. Az égbe pedig nem folyhat fel; mert arra felé már igazi meredek van s a „visszaesés“ az égfelé csakugyan lehetetlen. Szomorúan igazolják e tények, hogy a „laicus“ észjárásnak igaza vau. De azért mi látjuk, hogy állítás, kifogás, tagadás, hypothesis lesz a „szakértők“ részéről ezután is akármeddig, untig elég. És marad továbbra is minden a régi kerékvágásban. A csatornát ki fogják ásni. A nyírvíz nem fog rajta lefolyni; mert a Tisza árja feltorkolja; sőt feljön a Tisza majd egészen a Nyírség közepére, ahol sohasem járt. És viz alatt lesz a bulyi, kótaji, ibrányi, halászi, ke- mecsei, demecseri sat. határa vizesesztendőkA „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Lelkemet most... (Régibb dalaimból ) — 1800. juniua 12. — Lelkemot most egy hajónak érzem, Moly, mikónt a hold az dg ívén, Biitrnn úszik csöndes medrdn nyügvó Érzcmdnyim tiszta tongerdn. Vágyaimnak feszült vitorláját, Mit remdnyem lágy szellője hajt, Arboczán akkor drzem inogni, Ha múltam emléke folsóhajt . . . Kis hajómnak minden terhe, kincse Hű szerolmom, óh, ez mindenem ! Mást nranvnynl, engem szerelemmel Gazdagító!, ddea Istenem. Igv szólhnttál, midón ldtet adtál: »Fiam, neked egy kincset adok, Molynak neve: tterelem, s a melytől Szived, mig disz, hón dobogni fog.« »Amig mások kincseiket őrzik, Melyért Ud\ot senki sem szerez . . . Addig lelked ddoni kertjében Boldogságot találsz, ha szeretsz.« így evezve, szivemet ha kérdem, Kis hajómnak e kormányosát : Mi'rre tűnsz a szerelemteherrel ? így dobogja hévvel válaszát : ben csakúgy, mint régen volt. — Ila változik a helyzet, az csak annyiban fog történni, hogy a készülő félben levő csatorna által Bogdány, Apagy, Oros sat. községek is majd „Tiszahátat“ fognak képezni, mint most Kenézlő, Karúd, Czigánd, Dombrád s a többiek. És annyiban fog változni a a helyzet, hogy: mig ezelőtt a vizes föld svízállás után egyáltalában semmi adót sem kellett fizetni és a száraz esztendőkben mégis adtak ezek is némi jövedelmet: most rajok fogják majd, hogy „mentesített földek“ s fizetni kell értök állami adót és ártéri (nyírvizszabályozási) költséget és viz alatt lesznek a vizes esztendőkben csakúgy, mint most, s a mellett, hogy semmi jövedelmet nem adnak, fizetni kell érettök két adót. Keserves változás lesz ez a „Tiszaháttá“ minősítendő nyíri lakosokra nézve. De lehet és lesz még más változás is. Buly, Kótaj, Bérezel, Paszab, Nyíregyháza, Berkesz, Ke- inecse Demecser vajmi könnyen úgy fognak elsepertetni a nyílt csatornán feltoluló s Bátor, Kálié, Mihálydi, Balkány, Vaja, Mátészalka sat. környékéről ide le gyűlendő, de a tiszai áradat által feltorkolt s le nem folyható és igy a vidéken elterülni kényszerült vizek által, mint a hogy fenyegettetnek és el- sepertetnek most az alföldön Hódmező-Vásárhely, Gyoma, Gyula, Kőrös-Tarcsa, Szentes és a többiek. Én tisztában vagyok vele, hogy ez okoskodás mint egy rémképeket látó „laicus“ álomlátásait a „szakértők,“ kinevetik és megmosolyogják. így tettek a czigándi emberrel is 1859—60 táján, mikor az a „boldog együgytt“ halandó „istenre“ mert a „szakértői“ számadások hallatára hivatkozni, s az lett a felelet, hogy: „az öreget is megrégulázzuk egy kicsit;“ de sok keserű alkalma lett azóta az együgyü czigándi embernek e fenhangon tartott szakértői beszédet megmosolyogni, az oly sok ku»Hú leányka forró kebelénél Ott találok én nyugvóhelyet . . . Ki, miként te, az ö tiszta lelkét, örök hévvel, viszont tígy szeret.« Jávor. Te csaltál meg . . . Elbeszélés. Vörös Kólmáutol. — Sehogy sem tudom elképzelni, hogy egy Juliska szőke, egy Erzäi barna, egy Zsuzsi szende és egy Etelka hárpia lenne — szólt egy szőke nyúlánk fiatal ember, miközben szirarkáját csinos szopókájába illesztő. Vele szemben egy 36—38 éves sötét szemű — fekete hajú férfi ült s guuyoros mosollyal viszonozta uti- társa szavait. A vonat dübörögve haladt tovább, s zajával elnyomta azon balk kaczajt, mely a sarokban ülő harmadik utas ajkát hagyta el. — Kegyed tehát bizton akar következtetni a névről az alakra, sőt egyéni tulajdonokra is? — kérdő, a szőke felé fordulva. — Miért ne? A nevet a szülők adják, saját Ízlésük szerint, mely azt hiszem szoros összefüggésben van jellemökkel s ennek ismét kétségtelenül nagy befolyása van a gyermek nevelésére s igy annak egyéni tulajdonaira. Kegyed valóban kitűnő logikus; következtetései azonban jelen esetben nagyon gyenge alapon nyugszanak — mert a név megválasztásánál igen sok más körülmény is határoz, — például egy kedves rokon neve, darcz s károsnál károsabb szakadások után. Mondta is magában bizonyosan, hogy: „az Isten ellen rú- gódozni nem tanácsos.“ Ily világos tapasztalatok után, mint a minőket ma és a közelebbi napokban szerezhettünk s oly szomorú kilátások között, mint a minőket az eddig nyugalmas életű, a szó valódi értelmében vízmentes nyíri ember maga elé állíthat méltán kérdésbe tehető: vájjon nem lenne-e tanácsos az egész csatornázási munkálatot abba hagyni még most, mikor anyagi kár talán hárulna ránk; de a tiszaháti lakosoknál megszokott árvíz veszélye s a kettős adótól megmenekedhetnénk ?! Jó lesz a más kárán, Gyoma, Kőrös-Tarcsa stb- kárán tanulni! A nyírvíz végre is száraz időben elenyész és leszivárog. Ha pedig csatorna és vizes idő lesz, úgy sem mehet sem a csatornába, sem a Tiszába, sem az égbe, hanem ellepi majd Nyíregyházát, Kótajt, és a többit. A mai állapotok már nyújtják e tapasztalatot. Nem árt meggondolni e dolgot. —I—R. Miként emelhetjük a nyíregyházi gymna- siumot? Nem akarom még ez idő szerint tárgyalni: meny- uyiben vau helye Nagy-Kállóban egy főreáliskolának, — nem vetem fel e kérdést általánosságban: reáliskolára van-e első helyen szüksége Kállóuak, hanem reflektálva dr. Bleuer Miklós urnák a »Nyírvidéki 13. 14-ik számaiban közölt »Káliói törekvéseire» illetőleg »levelezésére j< — sőt szemem előtt tartva azt is, mit Kállóból, Szatmárból a reáliskolára vonatkozólag a »Pesti Naplóban« olvastam: tekintem a puszta tényeket, — olvasom a magyarázatot nem igénylő, adományokat kifejező számokat, — tudomást veszek a tanügy iránt táplált nemes lelkesedésből származott áldozatkészségéről a reáliskolai vagy a nap, melyen született, és a többi. — Hogy azonban csattanósabb bizonyítékkal lépjek föl, — egy történetkét mesélek el azon időből, midőn még én is az ábrándok világában éltem. — Mindenesetre lekötelez elbeszélésével, s habár véleményem megmásitását nem is, — de élvezetes szórakozást mindenesetre uyerendek általa — felelt a szőke. — Majd meglátjuk I — kezdő a legidősb s köze- ! lebb ült a két fiatal emberhez. Adjon tehát kegyed egy leírást az én Ilonámról, kit elbeszélésem hősnőjéül ezeo- nel van szerencsém bemutatni. Ilona? — kérdé a szőke fiatal ember. — Nos? Mindenesetre karcsá termet, szőke fürtök, kék szem, s szendén mosolygó ajkak. Az elbészélő kedélyesen felkaczagott; s válaszolt: — A legszebben kiválogatta kogyed hősnőm tu lajdonainak ellentéteit; Barna volt biz ő, még arczát sem hasonlíthattam volna a liliomhoz; Karcsúnak nem mondhatnám, mert a mellett hogy nálam egy fővel alacsonyabb volt, meglehetősen gömbölyded alakkal áldá meg a természet. Szeme sötét és csintalan, — s ha mosolygott az nem a szendeség, de a pajzán tetszclgés mosolya volt! A fekete hajú utas szánakozva nézett a szőkére, kinek igy tönkre lett silányitva felállított olmélete. A szőke mit sem felelt. Bosszankodni látszék, mig az elbeszélő kezét homlokához emelve gyengéden végig simitá azt, mintha onnan gondolatait akarná elűzni. TJgy látszik, — szólt most a szőke, kegyed még mindég érdeklődik azon hölgy iránt? — Nem! Istenemre nem ! — do hisz első szerelmem volt — s igaz első tévedésem isi
