Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-29 / 52. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 52. szám. Csütörtök, 1881. deczemberhó 29. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési föltételek: postán vagy holy Lón háshos hordva: Egész évre ................................................................4 írt. F élévre.............................. 2 „ Negyedévre.......................... 1 „ A községi jegy zó és tunitó uruknak egész évre csak két forint. A lap uellemi réuét képeié küldemények, a Hirdetési dijak: szerkesztő csime alatt kéretnek bekuldetni. Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fo- közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde. . . ... .. , . K ..... / . . gadtatnak cl. uUo 30 kr fizettetik, kisdotulsjdonosok köayvoyomdójához (osgy-d.br* A kézir„0k esek világ., klvin.tr. . « .11.10 , A |}||tUr| kollcm,nvek dij. ,oroukinl 16 ezeni-uteza 1551. szám) intézendók. ! költségére küldetnek viszsza. krajezár. Az előfizetési pénzek, megrendelések » a lap szétküldése tárgyában teendé felszólamlások l?lz*iii(jor .J íínoK ők Jóba Eleit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (oagy-debreczeni-utcza 1551. szám); további: Goldberger A. \. által Budapesten. Haasenstoln és > ogler irodájában Bécaben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is._______________ E lőfizetésre való felhívás. Az 1881-cdik évnek pár nap múlva vége s beköszönt az uj, 1882-edik év. Lapunk a jövő 1882-edik évvel a 3-dik évfolyamba lép. A kezdet nehézségein teliét már túl vagyunk. A „Nyirvidék“ a lefolyt két év alatt megmutatta, hogy életképes. Bátran és önbizalommal lépjük tehát át az uj, a 3-dik küszöbét; bízva lapunk jóakaróiban, barátaiban és pártolóiban. Valamint eddig, úgy jövőre is azon leszünk, hogy a helyi érdekeket lehető leghívebben képviselhessük. Igyekezni fogunk, hogy lapunk bármelyik irányú vidéki lappal kiálthassa a versenyt s irodalmi tekintetben se maradjon bátra. Lapunk beosztását tartalmi tekintetben, jelentékenyen megváltoztatjuk: hogy élvezhetőbb és változatosabb legyen. Nagy szavakkal és tekintélyes munkatársakkal nőm biztatgatjuk lapunk pártolóit. Ezt nem tesszük bár tehetnénk. Semmit sem mulasztunk el azonban arra nézve, hogy közleményeink minél jobb forrásból és minél tisztábban kerüljenek lapunk hasábjaira. Hazafiul kézszoritással kérjük Szabolcsmegye ii. é. közönségét szíveskedjenek a „Nyirvidék“-et körükben terjeszteni s azt érdemszerfl pártolásban részesíteni. Előfizetési Arak it „NYIRVIDÉK“ TÁRSADALMI HETILAPRA postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ... 4 frt Fél évre . . . . 2 frt Háromnegyedre 3 „ Negyedévre ... 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak, egész évre csak két forint. Nyíregyháza, 1881. deczember 29-án. A „Nyirvidék“ kindöhlvatala. Szabolcsmegye a megyék háztartására vonatkozó törvényjavaslattal szemben. A megyék háztartására, illetőleg ezeknek az állam által leendő dotácziójára, s a tisztviselők létszámának és fizetésének meghatározására vonatkozó törvényjavaslat, amelyről annak idejében e lap hasábjain is volt szó, közelebb az országgyűlési közigazgatási bizottság ressortján már keresztül ment, mint a lapokból olvastam, csak nagyon csekély módosítással. Eme javaslatnak méltányos inteuezióját, mert tagadhatatlan hogy van, csak helyeselni tudom. Valóban ideje volt (már, hogy a megyei tisztviselők fizetése, a kinevezett hivatalnokokéval kellő arányba hozassék. De ez magában még nem elég. Folytatni és befejezni kell a megkezdett munkát. Folytatni kell a quallfikáczió kimondásával, ami már semmi esetre sincs messze, és befejezni azt, a nyugdíjaztatással. A kormány igen jól tudja, hogy a királyi hivatalnokok állása és munkaköre, semmivel sem fontosabb, mint a közigazgatási tisztviselőké. Az állam belső jóléte, haladása, közművelődése, anyagi viszonyainak fejlődése: a közigazgatási tisztviselők kezébe van letéve. Az állami jólét, a társadalmi rend: nagyrészben a közigazgatási tisztviselők vállait nyomja. A közigazgatási tisztviselő élete örökös összeütközés a kormány rendeletéi és a közönség érdekei között. Élete örökös remegés közt folyik, attól félve, hogy vájjon egy önkénytelen hiba miatt, melyet talán nem is ő maga, hanem más követett el, egy napon nem hull-e ki a kenyér saját és gyermekei kezéből! ? Mindig családja jövőjének biztosításán töri fejét; értve a kevésbbé vagyonos részt. A kérdésben forgó törvényjavaslat tehát átlátta, hogy a közigazgatási tisztviselők helyzetén változtatni kell. A törvényjavaslat változtatni is J kíván rajta, csakhogy szeréntem nem egészen helyeselhető utón, módon, eszközökkel és irányban. A kir. bíróságok szervezésénél az „ egyenlőség elve" kimondatott igen helyesen és érvényre is emeltetett! Nem igy a megyéknél. Egyik megyei tisztviselő szeréntem épen oly rangban van, mint a másik. Hatásköre, teendője ugyan az. Miért nincs meg tehát az arány fizetésében is?! És ez annál inkább megfogliatatlanabb, mert maga eme törvényjavaslat kimondja, miszerint: „A törvényjavaslat azt is czélozza, hogy a megyék állami javadalmazása nem évrlil-évre, hanem állandóan s a tényleges szükséglethez mérve, akként állapittassék meg, hogy az egyes megyék javadalmazása közt kellő arány legyen . . . sat " Igaz, bogy a „kellő arány“ kifejezés igen elásztikus; miudazáltal kell benne bizonyos alapvonalnak lennie, amelytől a törvényjavaslatnak nem lett volna szabad messze eltávozni az egyes tisztviselők fizetésének és számának megállapításánál. A törvényjavaslati indokolás az alispáui fizetést emeli ki s a fizetések közti kfllöubözetet azzal támogatja, hogy: „Az Összes megyék . . . kiterjedésük, ügyforgalmuk és árviszonyaik szerént 4 osztályba Boroztatván, mindenek előtt az alispáni fizetések akként állapíttattak meg, hogy a természetbeni lakás, vagy 400 forintnyi lakpénz, s a megyék kiterjedéséhez képest 600—500—400 és 300 frt közt váltakozó úti átalány élvezete mellett, az I. osztályú megyékben az alispáni fizetés 2400 frt, a II. osztályú megyékben 2200frt, a Hl. osztályú megyékben 2000 frt, a IV. osztályú megyékben pedig 1800 frttal vétetett számításba. “ Csupán a Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunmegye tisztviselőire nézve történt eltérés, a fővárosi magasabb árviszonyok miatt. A törvényjavaslatnak ez indokolása egyáltalában nem győz meg, a tiszti fizetések megállapítóA „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Sírba szállott ismét . . . Sírba szállott Iámét egy ót életdokból; Oyóis koporsójában hadd pihenjen bókóu . . . Steróny kit lakomban, búi fejem lehajtva, Jól eilk merengnem uomoro emlékón. Fájó örömökre bíró ódéi ólmok, Ab, U Tolultok cink földi OrOktógem I Mint virigoi rónók ringó dóllbóbja. Oly culfa jótókot Hitetek ón rólem. Halavóny leónykóm, gyönyörű virágom ! Hiartalan Igyekttem, nem tadlak feledni. Bór egy Utkoe aaóaat ait ragja főiembe Hogy nivemnek téged nem lehel neretni. Te IQno. boldogan, pompa, fóoy kóit jórdalaa, Tündér! igénél jótaaik még levéled. Én, na élet terhét vóllaimon hordva. Saegényea lakomban elhagyottan élek. Örvény van köaöttOnk. mély, kavargó örvény. Melyet rang. taOleléa ótkoa karja óélak . .. Ab, elére lejlem, hogy aaerény kóromból, Én crdüen lelkem rajta ót nem iióUhat. Ma caak kin» aaerexhet becaet ni embernek, Mól egyébre — kiddel — nem it igen vágynak. Nekem ninca aranyom, Huta szív a kinaem, Ah, de eiórt mór ma nem rakat adóinak. . . . Összetört bizalmak, rég kihalt remények, Megfértek e csendben oda lenn a sírba ? Vagy talán uj kinok s égó kények vannak Életem könyvébe ei évre is Írva I ? Hegedj be uivemnek fájón sajgó sebje, Nem vágyom a múltba uj pillantást vetni . . . Feledjem örökre azt az édes érét, Amelyben eléstór tanultam szeretni. Édet adrOsségem, bslovúny leánykám I Kezdetén ez évnek oh, bálid óhajtózom : ügy zzeresten »mái* ii, miként én zzeretlek . . . . Miként én imádlak, lóldi meoyorizógom I Faól Gyula. Jön az újévi CFooaegéa.) Elég baj az, hogy jön I — mondják kedves olvasóim, — mert ezzel együtt jön az újévi üdvözletek raja ia ; kezdve a kéményseprőtől fel a pinezérig és a czi- péaztöl a patikáig. Én ia »Boldog újévet!« czimet akartam adni fo- caegésemnek ; de azután eazembe jutott, hogy majd e miatt aenki sem olvassa el; pedig bát in egy kis predikácziót akarok tartani. Azonban a nyelvtanban is első személy lévén az >én>, itt is először a magam fogadását akarom felemlíteni; nehogy azután cxikkem közepén azt vessék t. olvasóim a szememre, hogy te sem vagy jobb a Deákné vásznánál 1 Amint t. i. újév reggelén föl fogok ébredni, azonnal rá gyújtok a nótára : • Mór csalón megfogadom jobb lmok, Mór ozaión s lányokra nem nézek; . . . Mórt kérem ez a legfőbb. A dolog bibéje ugyanis ott van, bogy ha a leányokra rá nézek, vagy megszeretem őket, s ekkor szenvedélyesen írok, vagy megharagszom rájuk s okkor cllouük kelek. Már pedig ezt nekem egyiket Bem szabad tonnom. Miért ? — Kérdi a mélyen tisztelt olvasó. Hja kérem, aki csak közébe veszi a lapot és olvas, annak fogalma sincs arról a rettsnetes helyzetről, amelybe az író sodortatik. Még csak el sem képes képzelni, mit kell egy árva tárcza-irónak kiállni a szerkesztőtől. Történt velem kérem, hogy reá néztem a leányra, és szenvedélyesen írtam egy novellát. A Tekintetes szerkesztő ur fejét csóválta, s azt mondta, hogy az ellenkezik a tiszta erkölcsösei, ha én csókokról beszélek, s vissza dobta az én keserves munkámat. No jé, mondám neki, e megint reá néztom, a leányra, akkor aztán megtámadtam a nónemet s kegyetlenül korbácsoltam büszkeségüket és hidegségüket. Mi történik erro? — Kicsi hijja, hogy fel nem mondta az ingyen példányt (pedig az kell a feleségemnek a speizba). Hogy gondolok én olyat — kezdé a leczkét —, bogy a nőknek még hibáik is vannak ? Hogy merem én őket bírálni, s mily jogon követelem én azt, hogy azok leereszkedóbbok, tzívélyesebbok legyenek ? — De bát, szóltam remegő hangon, nem épen olyan isten teremtményei ők is, mint én ■ nőm lebet-c nekik is egy kicait félre lépni? írre a Tekintetes szerkesztő ur a sarkára állt, s szánakozó lag nézett reárn.
