Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-15 / 50. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza, 50. szám. Csütörtök, 1881. deczemberhó 15. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetni föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre.................... 4 Irt. Félévre .................................. 2 „ Neg yctlcvr« .....................................................1 „ A községi jegyzó és tanító uralmuk egévz cvro cMk két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelitek * a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Plrlnger János óm Jóba liIloU kiadótulajdonosok könyvnyomdájáboz (nagy-dtbre- j czcni-utcza 1551. szám) iutczcndók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bektildctni. Bórmentetlen levelek csak ismert t kezek tói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s nz illető költségére küldetnek viszszo. Hinleim dijuk: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdi] lejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krnjezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbit: Goldberger A. V. által Budapesten, llaaseustelii és Vogler irodájában Bécsijén, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Svolcz fővárosaiban is. Az idei dohánybeváltás A/, idei dohánybeváltásnál tapasztalt eljárás a megyei dohány termelőket arra bírta, miszerint sürgős kérést intézzenek a „Felső-Tiszavidéki gazdasági egyesület“ elnöke gróf Dessewffy Aurél úrhoz azonnali rendkívüli választmányi ülés tartása végett : hogy az egyesület, mint illetékes közeg, a m. kir. pénzügyi minisztériumnál lépjen fel a dohány- termelők érdekében. A távirati kérés 13-án délben ment el, s szerdán este, uz egyesület feliratával a küldöttség már elutazott. A küldöttség vezetője az egyesület elnöke gróf Dessewfty Aurél ur leend. Minthogy .Szabolrsmegye dohánytermelő közönségét ez ügy mélyen érdekli, szükségesnek látjuk u feliratot a közönségnek tudomására hozni: „Nagyméltóságu miniszter ur kegyelmes urunk! Szabolrsmegye dohánytermelői közül a kittt- nőhbek nagy számmal, u folyamatban levő idei do- Imnybeváltasnál dívó eljárás által érdekeinket mélyen sértve érezvén: felhívták a felső-tiszavidéki gazdasági egylet elnökét, választmányi ülés tartására és ez ügyben szükségesnek mutatkozó további intézkedések tételére. Az egybegyült gazdasági egylet választmánya saját köréből egy küldöttséget menesztett ki, mely a nyíregyházai kir. dohánybeváltó hivatal helyiségégében megjelenvén, a folyamatban levő dohánybeváltásnál alkalmazott eljárásról a választmánynak referált. A felső-tiszavidéki gazd. egylet választmánya szükségesnek látja Nagyinéltóságodnak magas ügyeimébe ajánlani azon momentumokat, melyek a választmány meggyőződése szerint nemcsak egyes dohánytermelők; de közgazdaságunk súlyos megkárosítását vonnák is maguk után. Ezen sérelmeket röviden elősorolva, első helyen említjük a nagy befektetés és kiváló szorgalommal okszerűen kezelt szivar gyártásra alkalmazott anyag osztályozását; melynél a bel- értékre való tekintet hiánya miatt, azon meggyőződést kellett merítenünk, hogy a magas kincstár által a mostani 3 évre kiadott beváltási szabványokban foglalt osztályok, a ehimaerák közé tartoznak. A „közönséges dohánylevelek“ osztályozása hasonló megkárosítást eredményez, miután az eddigi gyakorlat ellenére ezek megítélésénél egy egész osztálybeli reduetio állt elő; már pedig ily felfogást és gyakorlatot tisztességes kereskedőnél sem fogadhatna el az érdekelt közönség, kinek ellenében az illető körökön kívül álló törvényes fórumnál keresheti az igazság szolgáltatását, mig a magas kincstár a dohány egyedárüság kezelésénél érdekelt fél ugyan, — de egyszersmind biró is. Néhány évvel ezelőtt a magas kincstár úgy találta, hogy dohánytermelésünk nem felel meg a termelő kül államok haladásának és a fogyasztó közönség kívánalmainak. A magas kincstár közegeitől elégszer hangoztatott: hogy a magyar dohány- termelés nagyszabású fejlődési képességgel bir s az európai termelvényekkel a versenyt győzelmesen kiállja, ha a termelők az ősi termelési és kezelési rendszeren mutatkozó hiányokat a kor kívánalmaihoz képest beszüntetik és azon törekednek, hogy az okszerű kezelési rendszert alkalmazzák. A magyar gazdaközönséget nem érheti azon vád, hogy culturális kérdések megoldásánál elzárná magát a hivatott közegek tanácsai vagy felhívásai elől. Sőt talán túlzott készséggel is, nagy költségekkel létesíti a beruházásokat, ön kárán szerzi meg eleinte a szükséges gyakorlatot, hogy iparainak kezelését minél jobban tökéletesítse. így kezdődött Nagyin, kir. Pénzügyminiszter Ur! az okszerű dohánykezelés körül az utólsó években előállt mozgalom, mely máig már azt eredményezte, hogy igyekező gazdáink nagy része a szükséges építkezéseket befejezve, munkásait ön kárán valóban elösmerést érdemlő buzgalommal és fáradtsággal betanította; s mintán az okszerű kezelés annyi teendővel jár, hogy azokat az eddig megfelelő munkás kéz végezui nem képes, ezek számát a szükséghez képest emelte. A dohánybeváltó hivataloknál pedig kifejezést nyer ezen haladás azon tényben, hogy az előbbiekhez képest nevezetesen emelkedett a finom dohánylevelek mennyisége és minősége. Éveken át tartott a gazdaközönség ezen anyagi és szellemi befektetése s most, midőn már ideje bekövetkezhetnék, hogy ennek jutalmát élvezze, a termelők által nem ösmert okokból váratlanul, oly visszalökés következett be, mely tőkéiket vcszendó- ségnek, a nagyobb szánni munkásainak adott előlegeket megtérithetleneknek, és ezeket esztendei fáradságos igaz muuka után a teljes elszegényedésnek dobja martalékul. És ebből látszólag azt következtethetni: hogy a magas kincstár vagy nem tudja, vagy nem akarja ezen gazdászati iparágat egy magasabb cultura színvonalára emelni, vagy nem gondolja meg, hogy ily eljárás legalkalmasabb arra, hogy minden előre törekvést a termelőnél kiirtson, s ezzel el fogja érni azt, hogy a már virágzásnak indult dohányipar, visszaesik oda, a hol 10—15 évvel ezelőtt sínlett. Az egyesület nem tartózkodik kifejezést adni annak: mikép a mostani beváltásnak módozatai teljesen nélkülözik az igazságos alapot és feladatának tartandja a jövőben oly beváltási módozatok ajánlását, melyek a magas kiucstár sérelme nélkül alkalmasak leendnek a termelők érdekét az eddiginél jobban biztosítani. A „NYlRVIDEK“ TÁRCZÁJA. A czigányvajda elégiája.*) Meghűlt * vajda — o<U lett a vajda, Megnőtt a stOrnjü haleiet rajta, Boául a caigiDyság, egyre ast hajtja : Ne neked, dádé I benne vagy a bajbal Mikor megérni kOselgé végét, Egybehlvi hét ai torai ja népét, 8 halkan — a uéleék alig-alig érték. Elhalé-haldoklón átélt ilyelénkép : •lm. fogytán a stuat mér a fajtatéba, Pihenni tér a létorok lakója, Plhenétét csönd i áldott béka ója. Vihar nem lett, te átél a boljgatéja. Aludni vágyom hűség« vajdátok, Még buciméra véguavam halljátok, Orékfll miit én úgy sem hagyok rátok, Meg egy rou allét a horpadt kalapácsot. ViaakodJ rajkém ! tovább ti a «téllel. Legyűröd, ne félj, téré« fegyverével. Sátrad kéhártal tóba ne cteréld fel, A tátor olykor palotával ér fel. Ml kéhétakben olyan nagyon ritka, A boldogtág a kébor »átrak titkai A látorponyva miodenfelél nyitva, Hamarabb kigyul a lappangó szikra. A boldogvágbél éu kivettem rétiem | Egy Ital hegedő — egy pár tatet nép szem — (Ab, végérámban it még rá emlékatem I) Alom, oly édos, hogy tnlteat a máién. — „ *' Mat»t<*«r au Jí.,,1 u««)lU*a a«tl«l»t IUI««r».Wt, mtlrn * rvua-Tinuiáf iixt.i uaillm aá«tl i Ki. »»látta ama» Itftttbbtn ajr!tatamik • aa ajaki kitin aatataá.k l.gkirumtatk Ua*a*ak m... hat Egy pipa dohány — egy ital vit — mi kell Még több ! — ki bo nem érheti ennyivel, Sátraink alól at sompolyogjon el, Vándor azabadságot az nem érdemeli Bejártam kKrdl a kerek világot, Ó mindenütt «ép akármerre járod I De hol végig alunnám n nagy álmot. Szivem érékké cn.k egy helyre vágy ott. Oda vigyetek bű véreim, népem I Hol a nap leixáll fülei Olt vizében, Mente Moldovában aranyos réten, Ott at éu tirom már megáivá régen. Hej ott mirádt el télem édes tártam, Hogy lóba többé ét viszont ne láttam, Hű kliérém a nagy barangolásban, Síivem nerelme....(Írjál magim állam. Vén eiontjaimit ott ágyazd be. népem 1 Ott len csak enyhe nekem, kOtelében. Sohie félti I Megférünk egy lirba' szépen S hittatjuk egymást, ha félnénk setéiben. Noé ? Ki Ígéri ? Ea lé iáérara hajtva Kiset, ki megtenné, mit uivea óhajtsa ? Ó renyhe nép te I Ó te Inita fajta I... Ko de egyel még rátok bii a vajda. Fölei) 1 Ama sir tűi mente hegyeken Mái kincset ia fejt, ami drága nekem! Vajdák, kincsét, botját ott rejtegetem. Ki oda elvin — mind aa Övé legyen I« 8 mint ki fogas cselnek elére Örül. Fnrfangot mosoly játaxolt ajka ktrOl, Hnnyorgatott félig bnayt pillék mögül Elhallgatott él csend lett kOrOskArOi. Egy barna legény a vésőt gytuitázta, Próbált uj nótát bárjain e gyászra, És addlg-addig próbálta, czifrázta — Vajda lelke rég fOnnjárt menyortzigba'. Egy szép asszony boszüja. — Eredeti bosaély. — (Folytatás.) X SzitAry követte atyja tanácsát. Útnak indult a log- közelebbi kir. járásbíróság székhelye felé. Utjábau botért pár iekolatársálioz ; elmondván nekik tragikus helyzetét, akik nem győztek eleget csodálkozni SzitAry ily íixonyu elhatározásán. Mig SzitAry a hatóságnál bejelentő magát, addig neje sem tudott nyugodni. Sehol sem találta helyét. Nem találhatta. Apósa az öreg SzitAry házánál épen nem volt kedves vendég. Csak tűrték, mig a ható.Ag ót is ; fölkerestoti. Szitárynéoak ez fájt. De meg atyjával ii szeretett volna találkozni és tanácsot kérni tőle. Atyja már mindent tudott, midón Szitáryné egy alkonyaikor helépett az udvarba. Atyja egyenesen elutasította házától, ó nem uevelt gyilkos gyermeket, tehát ilyet el sem is ismerhet. Megtörve Kdökben, tettben hagyta el Szitáryné az apai házat, otját egyenesen a székvárosnak véve. Nem maradt egyéb Útra neki sem, mint megosztani férje sorsát, amelyet egyenesen ö idézett elő. SzitAry mér a törvényszéki börtönben ült, amidőn I meghallotta, hogy neje is olt vsn egy fedél alatt vele. Azt késóbb tudta meg, bogy neje is önként jelentkezett. A börtön felügyelőt, akivel mindig jó lábon állott, csak arra kérte, azt eszközölje ki,(hogy előbb öt, one nejét hal- gasaák ki. A felügyelő megígérte. Egy este megsúgta n felügyelő Sziláryoak, bogy másnap kifogják balgatoi. E
