Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-08 / 49. szám

NYÍBVIDÉK ügy látszik, hogy az országgyűlési pártok, a mellékes kérdésektől eltekintve, a közigazgatási re­form elveire nézve már megegyeztek. A kérdés megérett; a kor, e viszonyok hango­san követelik e téren az üdvös reformokat. A kor követelményeinek ellentállani lehetetlen. Előbb, vagy utóbb, de Magyarország át fog térni az állami adminisztráczióra. (U. €1.) Tanügyünk árnyoldalai Ha visszagondolunk ama megszámlálhatlan kísér­letek és fáradozásokra, melyeket annyi lelkes és buzgó tauerők, tanügybarátok, sőt a kormáuy is, a tanügy elő­mozdítása 8 annak, más nemzetek példája után, felvirá­goztatása érdekében tettek, úgy fájdalommal tölt el ben­nünket azon tudat, hogy azon czél, melyet a tauligy eme veteránjai elérni biztosnak hittek, még ez ideig el­érniük csak részben sikerült. Nem akarjuk itt ez állítá­sunkat igazoló tényeket általánosan tárgyalni. A többi közül csak egyet kisérlünk meg híven és a tauügy iránt kevésbbé érdeklődők felbuzditása végett leplezetlen való­diságában szellőztetni. Ez pedig, — hogy himezés nélkül kimondjuk — nem más, mint a kiesebb helységek izraelita hitfelekeze- teinek saját lenézésük és megvetésük által az országunk­ban eddig előhaladt culturalis viszonyok mellett is auy- nyira háttérbe szorult tanügyi helyzet. Ha egy falusi izr. gyermeket az ő világi ismereteket mellőző, korához és felfogási képességéhez igen arány­talanul mért és bemagoltatott, csekély látkört engedő Talmud tudományával összehasonlítunk, egy városban, a mai kor felvilágosodott tanelvei szellemébeu nevelt ugyan­olyan korú s vallásu gyermekkel, azonnal felismerjük a kettő között létező óriási ellentétet. Az egyikben felis­mert lelki éberség és általános vidám hangulata ellené­ben, a másikban tapasztalt tunya aluszékonyságot, testi, lelki tespedést és minden ismeretekbeui csekély, vagy éppen semminemű jártasságát némelyek annak szeretik tulajdonitaui, bogy a falusi gyermek nem lát, tapasztal annyit, nem jöu érintkezésbe tanulótársaival úgy, miut a városi. Tagadhatatlan tény, hogy míg a tanügyi mozga­lom az egyes községek különnemü felekezeteiuél nem ví­vott magának oly állást, mint mai napság, ez ok némi­leg indokolva volt. De ma, midőn már a népnevelés vi­lágitó fáklyái mindenüvé árasztják áldásthozó fényöket. ma mikor, az egyszerű falusi gyermeknek a haladás ugyanazon fokán lehet, sőt kell állani, mint a legnagyobb rangúnak, e mentségnek hely nem adathatik. És bátran állíthatjuk, hogy az ok nem ebben, hanem bűnös közö­nyösség a haladás boldogító eszméje iránt, vallásos kül­sőségek, takarója alatt rejlik. Vessünk csak egy pillantást egy orthodox bitfele- kezet szellemi életébe, azonnal igazolva fogjuk látni fen- nebbi állításunkat. Nem szándékozunk kissebb községet miutaképül felvenni, hanem igenis olyat, amely a tanít­tatás érdekében tett mulasztásai által nemcsak magára vonta úgy az illető tanfelügyelőség, mint a kormány fi­gyelmét, hanem mulasztásainak pótlása végett több Ízben mégis intetett. (Mondjuk, hogy ezt csak például vesszük.) S mit fogunk találni ? Mig egyes férfiak tanítói oklevelek elnyerése végett küzdenek és fáradnak éveken át azon reményben, hogy a nép törekvéseit méltányolni fogja tudni, addig az ki­gúnyolva, sárba taposva e nemes emberek törekvéseit úgyszólván az éheuhalásnak kitéve mellőzi őket és helyűk­be pártokra oszolva, azt sem közös akarattal és erővel orthodox papok chasidismusi elveket követő iskoláiból kikerült, minden tanítói tekintélyt alásülyesztő Talmudis- tákat alkalmaz, ürügyül használva a nmélt. vall. és köz- okt. ügyi miniszter azou szabályrendeletét, melyszeriut, a vallás oktatását nálluk bármely egyén vezetheti. Ezen kenyértudósok tehát, akiknek profáu tudomá- gya csak annyira terjed, hogy az alap elemeket önszor Egyikben boldogságról zengve, a másikban, boldog­talanságról epedezve. Ha aztán egy kissé visszaemlé­kezem, lassaukint mégis eszembe jut, hogy volt idő, mikor éreztem mindazt, mi verseimben most oly nevet­ségesnek tűnik előttem, — visszaemlékezem, hogy — bo­csánat — szerelmes is voltam valamikor .... Tessék elhinni, hogy már nem vagyok az, — csak voltam! — — Régen, régen, — — már tán nem is igaz! Ha azutáu már az olvasásnál tartok, átlapozom szerelmes leveleimet is, azon szagos lapocskákat, melyek­re annak idején annyi csókot hintettem, s melyeket annyi­szor olvastam el, hogy kívülről is elmondhattam volna. Kinek ne volnának szerelmes levelei? Kinek ne volna iratai között egy külön kis csomagocskája, melyre e sokat jelentő szócska vau Írva: »szivemhez!« Nem hiszem, hogy van ifjú, ki ha betöltötte 18 évet, még nem irt volna finom hajtású, rózsaszínű, illatos levelet, — vagy ha tényleg nem is irt, de legalább akart Írni. A szerelmes levél Írása olyan tudomány, mplyet tanár nem ad elő, melyet senki sem tanult, és ha hozzá juthatunk, mégis milyen kitünően tudjuk. Mi is hát a szerelmes levél ? őszintén megvallva, nem oly könnyű defiuitiót adni. A szerelmes levél: — a tavasz ébredése, azon kifakadása szivüuknek, mit megmondani nem merünk, — de imádottunkkal mégis tudatni akarunk; — a sze­relmes levél azon közeg, mely által megismerjük azt, mit szivünk eddig csak sejtett, — mi által kifejezzük azt, mit élőszókkal kimondani képesek nem vagyunk; egy szóval a szerelmes levél megkönnyebbitője szivünknek, mert elveszi róla, mi azt oly régen nyomta, és tudtára adja édes szókkal legmélyebb érzelmeinket annak, — akivel, ha beszélnünk lehet, — némák vagyunk, és ha nem lát­juk őt — oly igen, igen sokat tudnánk neki mondani!... Reszketve Írtam első szerelmes levelemet. Megval­lom, hogy csak az elsőnél reszkettem, mert levelemre vá­laszt, — balzsamot, — viszontszerelmi nyilatkozatot, te­hát — felbátoritást nyertem. galom utján elsajátították, tanítják a gyermeket magyarul jmi, olvasni és ami még több . . . magyarul érezni! Kérdhetjünk már most: vájjon minő tudományt sajátíthatnak el a gyermekek e lélekölőleg tanító egyé nektől? Farizeus szenteskedés alá rejtett vallásos kül- ségeket, minden korszerű előhaladás iránti benső el­lenszenvet. Nem számíthatók azonban ide az egyes községek jobbmódú családai, mivel azok nagyobb világi összeköt­tetéseiknél fogva kényszerittetnek a korral egy színvo­nalon állani s ebből kifolyólag gyermekeiket is azon szellemben neveltetik házi tanítóik által. Feltehetjük azonban azon esetet is, hogy a példá­nyul felvett felekezet a hatóság által kényszerítve, nyil­vános fanitót fogad kebelébe. Vájjon be fogják-e a szülök ismerni ballépésüket; lesznek-e elismeréssel a tanító megkétszerezett igyekezete iránt? Fogják-e méltányolni tudni azon ember törekvéseit, aki semmi áldozatot nem kiméivé fáradozik, hogy a gyermekekkel az oly nagyon elvesztett ösvényt ismét megtaláltassa ? Legtöbb esetben csalódunk! Nem hogy méltányolni tudnák e nálluk uj kor­szakot alkotó férfi tetteit, ellenkezőleg gyűlöletet táplál­nak azon ember iránt, ki várakozásuk ellenére ki akarja őket forgatni elavult sistemájükből. És megkapja szegény a várva várt elismerést ... az elbocsátó passust. El­mehet ismét folyamodhatik, pályázhat állomásról, állo­másra, még csekély jövedelmét meg nem emésztette. A Talmudisták pedig, ezek vissza helyeztetnek egyidőre elvesztett méltóságaikba s igen rövid idő alatt az előbbi goudos munkálkodásnak még nyoma is elenyészik. Visz- szazökken minden a régi kerékvágásba. íme ez azon ok, mely miatt tanügyünk egén fel­legek képződnek, Hozhat a kormány bölcs intézménye­ket; megengedheti a névmagyarosodást, polgári házas­ságot. Mit ér, ha az ország előkelő, felvilágosodott izr. férfiai megjelölik a követendő utat; 8 nincsenek követőik ? Mit ér, ha a kormány valláskülönbségre tekintet nélkül megadja népének szabadságát s megszabja kötelmeit ? »Addig, mig a régibb korú izr. közkatonák — fa­lusi lakók, élükön, kápláraikkal — az orthodox falusi papokkal elleue fognak szegülni a kormáuy akár tanügyi, akár világi rendeletéinek, nem remélhető sem a szegény izr. néptanítók elborult egének kitisztulása, sem álta- nos jólét és közös megegyezés hazánk lakói közit KI .................g A...............I. V idéki levelezés. N.-Kálló, 1881. deczemberhó 5. A n.-káliéi állandó műkedvelői társulat hosszas szünetelés után e f. hó 4-én tartotta a kilenczedik elő­adást, Ha tekintetbe vesszük, bogy alig folyt le egy év, hogy a társulat keletkezett; ha latba vesszük városunk sanyarú anyagi helyzetét; ha végre szem elől nem té­vesztjük, bogy a társulat keletkezésekor pár »kecskelábt és 2—3 rongyos oldalkuliszán kívül egyebünk nem volt: mintegy kétkedve kérdezzük: hát csakugyan tartottunk már 9 előadást? Az a szép számú kötetből álló köuyv- tár, az a 500 -600 forintot érő színpad, az a sok requisitum csakugyan a miénk? Hát az a pár százas bankó a szabolcsi takarékpénztárban ? Lám, az erős akarat, a szép, a nemes és a humanitás iránti lelkese­dés, mit nem tehet! De hát én referálni akarom az előadást, a nagyon tisztelt szerkesztő ur szives engedőimével. Színre került az »Ördög naplója« frauezia vígjáték 3 felv. Fordította Eg- ressy B., rendezte Divizi Lajos. A darab megválasztásával a vál asztmány és szereposztó bizottság csak ismételve tapin­tatosságának és szakavatottságának adta jelét. A darab helyes, tapintatos megválasztásától, a szakavatottan kisze­melt szereplőktől függ a darab sikere. És a darab sikerült. Mintegy óramű, minden feuakadás, tréinázás nélkül folyt le a darab, a közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. Mily boldogtalan érzet lehet, ha epedve várunk válaszra napok-, sőt hetekig, és egy szép május regge­lén a várvavárt rózsás levél helyett a papa czibál fel édes álmainkból, jól ellátva tagjainkat a hit, remény és szeretet színeivel, a taktus között ezt énekelve: »Majd adok ne­ked szerelmes levelet Írni!« Egy jó barátomon megesett e szomorú eset. Első sze­relmes levele sok — fájdalmába és szégyenébe került, mert minden alkalomkor szemére lobbantották e nagy bűnét. . . Hej ! de nagy baj ám az, ha az imádottunk fele­dékeny, és ott künn felejti a »billet doux-t» a konyhá­ban, mert épen segíteni kellett a manónak a rétescsiuá- Iásnál! Hej még nagyobb baj ám az, ha a mama na­gyon is jó mama, és nem titkol el sémit a papa elől!... Jaj, de legnagyobb baj az, ha a papák jó barátok, és egymás közt sincs semmi titok ?! . . . így esett meg barátommal, kiverték szegényből a — szerelmet! . . . En szerencsésebb voltam. Az én levelemet meg­kapta imádottam, jól elrejtette azt, és válaszolt is reá. Megírta, hogy mily hőn szeret, hogy nálam nélkül nem élhet e világon, hogy mindig csak én vagyok eszében, és hogy alig várja a pillanatot, melyben — ismét lát­hatjuk egymást. Nem akarnék elbizakodottnak látszani, midőn meg­vallom, hogy többször hallottam mondani, hogy — csinos gyerek vagyok, — azonban magamnak soha sem akartam bevallani azt; — de ezen levél olvasása után büszke lettem, és azt képzeltem, hogy legalább is egy Adonisnak kell lennem, ha egy leány ennyire belém szerethet 1 . . . Szivem telve volt örömmel, keblem csak úgy sajo­gott a boldogságtól; úgy megteltem édes érzelmekkel, kegy csakis egy vers Írásával könnyithettem magamon. Megtermett az első szerelmi versem! Isten bocsássa bűnömet! Fellegvárl Felhő Nándor. Robin de Bois, Német Illés ür, az est hőse volt. A kalandort, lovagot, szerelmest a nemes szivü mentőt egy személyben, oly híven, gyakorlott, színészi képességgel adta, mintha Német ur gyermekkorától a szinészeti művészetben gyakorolta volna magát. Rapiniere, lovag, Potássy János ur, n 15 századbeli franczia lovagoknak megtestesült jelképe volt. Látszott, hogy Potássy ur tanulmányozta e szerepet. Kostümje is általános feltűnést keltett. A nemzeti színházban képzel­tük magunkat. Lormias marquis, Vigh Béla ur, és Ceruy gróf, Maksay Zsigmond úr, a nemes, büszke, öuérzetes fran­czia 14—15. századeli nemesek csalhatatlan hasonképei voltak. Üdvözöljük a derék uj tagokat! Valentin, Dr. Jósa András úr. Itt sokkal gyar­lóbb az én toliam, hogy azt a mimikát, humort,, bohó­zatot, fölváltva majd komolysággal, majd az ördögtőli félelemmel, le tudjam Írni. Hiszen még most is nevetek, midőn ezen sorokat Írom, ha reá gondolok! Ceruy grófné, Forberger Vilmosné urhölgy, salon szerepekben kitüuő talentumot tanúsított. Fényes toilettje, szép, mondhatui tündéries megjelenése általános tetszést aratott. Rouquerolles marquisnő, Taub Záli k. a. és Marie leánya, Pasku Julia k. a. minden tekintetben kitünően megfeleltek szerepökuek. Weisz Berta k. a Giraud anyót, színpadi ottho­nossággal, adta. Gauthier, Divizi Lajos ur, fölösleges Divizi ur játszását ecsetelnem. Ö mester a szó szoros értelmében. Mester, ki a legjelentéktelenebb szerepben is művészetet tanúsít; ő társulatunk rugója. Figyelő, Halasi Simon ur. — Súgó Körtélyfái ur Sch. — Zs. — Megyei és városi újdonságok. — Értesítés. A nyíregyházai nőegylet a legköze lebbi napokban saját árváinak gyámolitására a nagyveu- déglő táneztermében Benczy Gyula zenekara közremükö désével Tombolaestélyt rendez. Ezeu estélyek belépti-jegy nélkül egyedül a közönség mulattatásának szem előtt tar­tásával rendeztetnek. Egy tombola-kártya ára 50 kr. Kezdete V28 órakor. A n. é. közönség pártoló részvéte­lét kéri a nőegyleti elnökség nevében a rendezőség. A kisorsolandó 12 drb értékes nyereménytárgyak megválasz­tásánál tekintettel voltak arra, hogy férfi vagy nő nyer­teseknek, megfelelő tárgyak adassanak. Nyilvános számadás A f. é. novemberhó 26-án a helybeli ref. egyház orgona alap javára tartott batyu­bálról. Belépti jegyekben és felülfizetésekben bevétel 132 frt 40 kr, kiadás 59 frt. 83 kr., tisztajövedelem 72 frt 37 kr., mely összeg rendeltetési helyére átadatott. Ez alkalommal elodázhatlau kedves kötelességünknek tartjuk azokuak, kik felültízetésekkel a nemeseiéit előmozdították legforróbb köszöuetünket nyilvánítani. Felülfizettek : Ba- ry József 1 frt, Benes János 50 kr., Bogár Lajos 1 frt, Czincz Jenő 1 frt, Czukor Vilmos 1 frt, Farbuky József 1 frt, FerencziMiksa 1 frt, Homonnay Jáuos 3 frt 50 kr, Hrabóczy N. 1 frt, Jánószky András 1 frt 50 kr., Jóba Elekné 2 frt, Krajnyák Géza (Tokaj) 1 frt., Krajnyák György 50 kr., Kálnay Zoltán 1 frt, Kálnay Sáudor I frt, Kiár Gusztáv 1 frt, Kis Jáuos 50 kr., Kubassy Arthurné 2 frt, Marsehalko Károlyné 1 frt 50 kr., Maai Adolfué 2 frt 50 kr., Menyhért János 1 frt, ifj. Nádasy Lajos 1 frt. Négyesi Abrahám 2 frt 50 kr., Palaticz Béla 1 frt, Sexty Gyula 1 frt, Szilvásy Jáuosné 1 frt., Sáry Pál 1 frt50kr, Szénfy Gyuláué 50 kr., Szopkó Alfréd 1 frt 50 kr. Szentkirályi Jáuos 1 frt, Szokolay Árpád 1 frt, Szálkái Emil 2 írt, Tahy Miksa 1 frt, Tester Lajos 1 frt, Dr. Trajtler Soma 50 kr., Török Péter 1 frt, Wouwermann Ferencz 1 frt. A rendezőség — A nyíregyházai nöegylet f. évi uov. hó 27 -én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből vau szerencsém közölni, hogy Szesztay Károlyné urhölgy az egylet buzgó péuztárnoka a közgyűlés részéről ismételten és bizalom teljeseu nyilvánuló kéréseknek ellent, nem álhatva,j megma­radt a helyén, hol 5 év óta annyi fáradsággal működik.-— Tekintve azonban, hogy családi körülményei nagytér- jedelmü tisztének teljes betöltését reá nézve lehetetlenné teszik. — A közgyűlés ez alkalommal Nikelszky Erzsébet, Péter Lászlóné urhölgyek, s Vekerdi Máté és Káluay Zol­tán urakból egy rendező-bizottságot választott, mely az egylet V-ltal rendezendő táuczvigalmak, tombolák, stb. rendezésénél lesz hivatva közreműködni. — Moesz Béla e. jegyző. Nyilatkozat. Azon fiatal embereket, kik az 1880/1. év­ben rendezett jubiláns táuczmulatságok sikerességének előmozdítása végett, a jubiláris alappal szemben önkéntes kötelezettséget vállaltak, s kötelmeiknek miud ez ideig eleget nem tettek : tisztelettel oly kijelentéssel hívom fel kötelezettségüknek 1882-ik év január 1-éig távollétem folytán Moesz Béla urnái leendő teljesítésére, hogy az eset re,ha most jelzett idő alatt önként vállalt kötelmüket be nem váltják, kénytelen leszek a jubiláris bizottságnak hozandó határozatához képest, vagy hirlnpilag közzé tenni a kése­delmesek neveit, vagy per utján érvényesíteni a követelést. Hudák Károly rendező A szabolcsmegyei Takarékpénztár egylet 1881 évi novemher havi forgalom kimutatása. Bevétel. 1881. okt. 31-ről áthozott készpénz 20533 frt, 9 kr. Betét 7887 frt 35 kr. Hazai pénzint. elh. tőke 7500 frt. Visszafizetett váltók 161387 frt. Leszámítolási kamat 4879 frt, 35 kr. Bélyeg 150 frt 71 kr. Könyvecske dij 1 frt 50 kr., Késedelmi kamat 625 frt 48 kr. Egyleti váltó számla 7500 frt. összesen 210464 frt, 48 frt. Kiadás. Visszafize- tett betét 24405 frt 59 kr. Folyó kamat 351 frt 32 kr. Egyleti váltó számla 7500 frt. dtto kamat 93 frt 75 kr. Váltókra 163494 frt. Tisztfizetés 524 frt. 98 kr. Költség 119 frt, 33 frt. Napibiztosi dij 50 frt. Bélyeg 4000 frt Hazai pénziut. elh. tőke 120 frt, 50 kr., L.-Petri ingat lan vételárába 50 frt. Adó 658 frt 69 kr. Pénztár-ma­radvány 1881. november 30-ról 9096 frt 32 kr., összesen 210464 frt 48 kr. N.-Kálló 1881 november 30. Meskó könyvvezető, Kátay Károly 2 od könyvvezető. (i) »A képző művészet remekei« czim alatt, Divald Károly müintézete és kiadóhivatala, egy fénykép uyo -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents