Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-27 / 43. szám
.NYÍBVIDE K.“ tam meg ama községek vizeinek megtekintésére; akik oda nyilatkoztak, hogy csekély néhány ezer forinttal teljesen meg lehetne szabadítani ama községeket veszélyes pocsolyáiktól. Tudom, nagyon jól tudom, hogy sokan, vágj' a nagy többség mivel felelne, ha az árkolási munkálat komolyan szóba hozatnék. Azzal felelnének ugyanis: hogy az ily részletes szabályozás utján mentesített terület nem ér annyit, mint amennyibe az kerülne. Ez igaz lehet. De én most nem vagyoni nem gazdálkodási tekintetekből és érdekekből beszélek. Én sokkal nemesebb érdekből indulok ki. Én a mindennél drágább, az emberi élet és egyes községek fennmaradása érdekében szóllalok fel ez úttal. Úgy hiszem, hogy e nagy és fontos czél, a mentesítési költségeket jóval felül haladó értéket képvisel. Ajánlom ez ügyet a hivatottabbak figyelmébe. Viszontlátásra! — i* A mezei rendőrségről szóló 1840. évi IX. tcz. 19. §-a. A magyar büntetőtörvénykönyveket életbe léptető 1880. évi XXXVII tcz. 8 §-ának ezen intézkedéséből kifolyólag: »a mezei rendőrségről szóló 1840. évi, IX. tcz a későbbi törvények által tett változtatásokkal továbbra is hatályban marad«, többek által és különösen a »Büntető Jog Tára« 1 köt. 21 számában is vita tárgyává tétetett, vájjon a mezei rendőri törvényből büntetőjogi szempontból mi maradt hatályban, avagy ennek büntetőjogi intézkedései teljesen hatályon kívül helyeztettek-e ? Felhozzák azt is, vájjon a mezei rendőri törvényből máig is érvényben levő, büntetéssel snjtott jogellenes cselekmény bűntettet, vétséget, avagy kihágást kópoz-e ; s végre vitatják, vájjon »mezei erőszakoskodás« létezik a mai nap? b ha igen, bűntett, vétség vagy kihágás-e az ? Nem habozom, határozottan kimondom, hogy nem tartozom azok közé, kik az 1840. évi IX, tcz. büntetőjogi intézkedését teljesen hatályon kívül helyezetteknek tarják ; sőt azon nézetben vagyok, hogy egy-két delictum máig is hatályban van. Ezen állításom igazolására elég legyen ezúttal utalnom az életbeléptetési törvény 8. §-ra; mert hiszen, ha az idézett mezei rendőri törvény egészen hatályon kívül helyeztetett volna: bizonyára nem intézkedik az életbeléptetési törvény akként, hogy az a későbbi törvények által tett változtatásokkal hatályban marad, hanem azt hallgatással mellőzvén, a 3. § értelmében hatályát vesztett törvénynek volna tekintendő. Ha tehát nincs egészen hatályon kívül helyezve a mezei rendőri' törvény; lássuk — ez alkalomal — bir-e érvénynyel annak a mezei erőszakról szóló 19 §-a E szakasz értelmében, az egész törvényen átvouuló kifejezés szerint, ahol t. i. abban büntetésről van szó, a büntetőtörvények szabályai Bzerint fenyittetik azon erőszakoskodó, «ki a kárban talált marhát behajtani nem engedi, vagv a behajtott, akár saját, akár más marháját, lopva vagy erőszakkal kiereszti,» Az ekként körülirt erőszakoskodásnak alanya tehát azon egyén, ki a kárban talált marhát nem engedi behajtani, vagy a már behajtott jószágot, alattomosan, csel- szövéuynyel, lopva, erőszakkal visszaveszi, vagy kiereszti: tárgya a behajtónak, vagy behajtani akarónak megsértett joga; a bűncselekmény pedig határozódik ellenszegülésben, alattomosságban, erőszakoskodásban annak részéről, ki a marhát vagy egyéb jószágot nem engedi befogni, vagy azt erőszakkal elveszi, avagy kiereszti. E tényálladékkal biró delictum a gyakorlati életben csaknem mindennap fordul elő, következő vagy ehhez közel álló alakban: A. cseléd elalszik az általa őrzött tam elmaradni tőletek, és megtörtént, amit talán holtig restelleni fogok. — Ne állíts magad elé rémeket barátom. A megtörtént dolgot meg nem történtté változtatni nem lehetvén : legokosabban cselekszünk, ha az egészet feledjük. Ami engem, illetőleg adott szavamat illeti, meg lehetsz győződve, hogy nem fogom megszegni. Sokkal inkább tisztelem kedves nődet, áltáljában a női szemérmet, semmint ily sikamlós dolgokkal igyekezzem szórakoztatni; és sokkal jobhau becsüllek téged és jó hírnevedet, semmint ily magában különben nem is oly nagy fontosságú stikli elbeszélésével, téged compromittálni képes volnék. E tekintetben teljesen nyugodt lehetsz. Csak azután vigyázz : nehogy magad légy eláruléja titkodnak. — Köszönöm édes Gyulám! Most már teljesen meg vagyok nyugtatva. Legyünk egymás irányában feltétlen bizalommal. Én igyekezni fogok, hogy megérdemeljem. — Rajtam sem fog múlni pajtás. E közben a kert főutján végig haladtak; nem igen figyelve meg a kert egyes részeit, amelyen a gondos kertészi kezek nyomai nagyon meglátszottak. — Most már nézzük meg szobádat pajtás! Indítványozta Szitáry, karon fogva Kálossyt. — Nem bánom. A két barát kifelé vette útját a kertből s egyenesen a jegyzői irodának tartottak. Kálossy néhány perez alatt elrendezte bőröndjeit: a legszükségesebb asztali czikkeket előkeresvén és elhelyezvén. Ennek megtörténte után, ismét az ebédlőbe siettek, hol Kálossy a gyermekekkel beszédbe, majd játékba elegyedvén : egy kis félóra alatt, teljesen biztositá maga részére a kedves gyermekek ragaszkodását és szeretetét; ami Szitárynak és nejének, igen természetesen, szerfelett nagy örömet szerzett. Pár óra alatt Kálossy egészen otthon volt Szitányiknál. A nemsokára feladott esteli alatt pedig, csaknem a család tagjává avattatott. jószág mellett. Azok bele mennek B. vetésébe, abban kárt okoznak. B. észreveszi, befogja a kárt tevő jószágot A. cseléd felébred. B. távollétében annak aklából a befogott jószágot kiereszti. Még gyakoribb azon eset, hogy A. cseléd, (gazda stb.) a B. által behajtott marháknak elibe áll: B. hajtót leveri, s a marhákat visszafordítja. Nézzük most már, hogy ezen eset vonható-e a büntető törvénykönyv valamely intézkedése alá, avagy az 1840. évi IX. t. ez. 19 §-a alá eső bünteteudő cselekményt képez-e ? mert, hogy büntetéssel sújtani kell, azt hiszem, felesleges indokolnom. Ezt követeli az egyéni érdek, s a tulajdon megvédelmezhetésének joga. A bűnös cselekmény főismérvéhez (erőszakosság! képest a büutetőtörvénykönyvben tehát oly czímet, s szakaszt kell keresnünk, ha ezen törvény szerint akarjuk büntetni, mely ezen cselekmény alkotó elemeit, ismérveit, s főként az erőszakosságot, alattomosságot tartalmazza. A B. T. K. második részének V. s VII. fejezeteiben vau erőszakról szó. Az Y. fejezet azonban hatóságok, országgyűlési tagok, vagy hatósági közegek elleni erőszakról szól. Eme fejezet szakaszai alá úgy a törvény szószerinti szövegét, mint annak indokolását tekintve, egészen más természetű cselekmények tartoznak; ennek tárgyát nem magánszemélyek elleni erőszak, hanem törvény által alkotott hatóság tevékenységének jogtalan kényszer alá helyezése képezi; büntetéssel sujtása ily cselekmény elkövetésében leli iudokát. A VII. fejezet »magánosok elleni erőszak«-ról intézkedik. Ennek 175. 176. §-aiban körülirt erőszak bűntettének tárgyát magánegyének, s ezek jogai is képezhetik, 8 igy ennyiben a mezei erőszakkal némi rokonságban áll; de alanyára, s a bűncselekményre nézve lényegesen különbözik. Ugyanis a mezei erőszaknak alanya lehet egyetlenegy személy is. A 175. 176. §§-ban körülirt bűntett alauya a törvény szószerinti szövege szerint »csoport,« tehát legalább is két egyén lehet. A mi meg a bűncselekményt illeti: a mezei erőszak határozódik egy embernek, legtöbb esetben polgári magánjogainak megsértésében, veszélyeztetésében, a közérdek koczkáztatása nélkül. A 175. 176. §§-ban körülirt magánosok elleni erőszaknál a bűncselekmény nagyobb beszámitásu. Itt, a mellett hogy a magánérdek támadtatik meg, veszélyeztetik koczkára vettetik; megzavartatik a közrendis, úgy aDy- nyira, hogy azt közrend elleni merényletnek is lehet mondani. Ezekből kétségtelen, hogy a mezei erőszak az 1878. évi V. t. ez. egyik szakasza alá sem lévén vonható, kételyen felül áll, hogy azt az 1840. évi IX. t. ez 19. §-a alapján kell minősíteni s büntetni; vagyis ezen szakaszt mai nap hatályos törvénynek kell elismernünk. Most már felmerül aina kérdés: bűntett, vétség, vagy kihágás-e a mezei erőszak? s ki annak illetékes bírája ? Az életbeléptetési törvény 5. §-a 5. pontjának 2-ik bekezdése intézkedik, hogy a továbbra is hatályban maradt 1868. évi Lili. t. ez. 10 §-nak megszegése vétséget, a 2 —5 pontban idézett törvények megszegése kihágást képez. Intézkedett pedig erről azért, mert a fentartott törvényekben nincs kimondva a minősítés, s igy a netán felmerülhetett kételyt elhárította. Nem igy a mezei rendőri törvénynél. Eunek minősítését nem határozta meg az életbeléptetési törvény, tehát az előállott kérdést a törvénymagyarázat, az elmélet és a gyakorlat útmutatása szerint kell megoldanunk. Úgy törvényeink, mint folytonos fejlődésen alapuló joggyakorlatunk szerint, büntettek alatt értjük azon szabad külső cselekményeket, melyek az egyetemes és szükségké- peni jogkövetelményeket, az általános köz- és magánérdekeket sértik. A tettes akaratának gonoszságánál, mindenként ártani akarásánál fogva, a sértett jog alapját képező jogelvet támadja meg és e cselekmények épen ezért ünnepélyes formaságok mellett, szigorúbb büntetés alatt tilal- maztatnak. Kálossy kereste is nem is az alkalmat, hogy Szi- tárynéval pár szót tanú nélkül válthasson. Majd meg jő ez magától, ne erőltessük, gondolta magában Kálossy. És nem is csalódott. A felhozott bor csakhamar elfogyván, Szitáry a pinezébe ment. Néhány perczig Kálossy és Szitáryné, a gyermekekkel magukra maradták azusztalnál. — Asszonyom! megragadom a kínálkozó alkalmat és minden bevezetés nélkül, megsúgom, hogy én még ma beszélni óhajtanék önnel. Kálossy e szavakat egészen odahajolva a szépnő arczához súgta inkább, mint mondotta; mi alatt Szitáryné hófehér kezére gyengéden egy csókot nyomott, amit azonban a gyermekek, a kik épen egy liba- ezombon osztozkodtak, észre nem vehettek. — Az lehetetlen uram ! válaszoló a szépnő egészen kipirult arczczal. Kálossy vizsga tekintetét nem kerülte el Szitáryné elpirulása, amit ő a legjobb jelnek magyarázván, egyá tálában nem akart tágítani'. — E találkozásnak pedig meg kell történni asz- szonyom. Mindkettőnk nyugalma kívánja ezt. — Susogta Kálossy, még közelebb hajolva, a most teljes fényben ragyogó szép nő tüzes arczához, csinos, gondozott barkójával kissé érintve azt. Kálossy ez érintkezés alatt egészen át lett szellemülve. Szitáryné e bűbájos jelenés hatása alatt, önkény te- lenül szorító meg Kálossy kezét. E kézszoritás mindent, de mindent elmondott Kálossynak, a dolgokban különben is jártas udvarlónak. »E nő enyém!« — Gondolta magában. ügy van Szitáryné többé nem volt önmagáé. O e pár szó váltás után azon pontra jutott, ahonnan nincs visszatérés. — Midőn mindenki elcsendesült a háznál, elvárom önt angyal ! a kerti lugasban. Igen ?! — Kérdé a reszkető nőt. — Ott leszek, intette inkább fejével, mint mondta. A mezei erőszak nem sérti a közérdeket; ez csak magánérdeket sért, s igy nem forog fen szükségessége annak, hogy bűntettnek tekintessék, s a kir. törvényszékek hatásköréhez utaltassák. A büntettek s vétségek között régibb gyakorlatunk is, de főként a B. T. K. felállította a vétségeket, melyek alatt oly cselekményeket értünk, melyeknél a tettes gonosz szándéka jórészint hiányzik, hanem a kellő megfontolásnak vigyázásnak elhanyagolásából ered, éppen ezért a bűntetteknél csekélyebb beszámítás alá esik. Az 1840. évi IX. tcz. 10. §-a alá eső mezei rendőri erőszaknál a tettes, a tőle behajtott jószágot legtöbb esetben, azon meggyőződésben veszi vissza, hogy a csekély, vagy semmi kárt nem tett, s ezen cselekménye által csak magánjogi érdekeket koczkáztat, a közrendet csekély mérvben, vagy épen nem zavarja, de mivel ha ezen cselekmény nem fennyittetnék, oly nagy mérvet ölthetné- nek a károsítások, s ebből folyólag a verekedések, hogy a közrendre is hátrányossá válnék, s éppen ezért — némelyok szerint — a kihágásokra szabott csekély büntetéseknél szigorúbb fenyíték alatt tilalmazandók, s mivel a vétségekre szabott büntetések a bűntetteknél enyhébbek a kihágások büntetésénél szigorúbbak, s mivel a mezei rendőri erőszak a büntettek, s kihágások között látszik ingadozni, ez okokból többek állításaiként, legczélszerübb lenne a mezei erőszakot »vétségnek« minősíteni, mely minősítést nagyban támogat maga a 19. §-nak szószerinti szövege is, midőn ezen delictumot a »vétség« fokozatához arányzott büntetéssel rendeli fenyitendőnek. Nézetein szerint azonban a mezei erőszakot ez utóbbi indokokból »vétség«-nek minősíteni azon okból sem lehet, mert a mezei rendőri törvény meghozatalakor, a büntettek és vétségek közötti szoros határvonal és különbség meghatározva, s felállítva nem volt, s igy a törvény szószerinti szövegét ez esetnél, irányadóul venni nem lehet A büntetés alatt tilalmazott jogellenes cselekmények legenyhébb nemét a »rendőri kihágások« képezik. Kihágásoknak tekintetnek azon cselekmények, melyek nagyobb mérvű jogsértést nem tartalmaznak, sem az államra, sem egyesekre általánosságban nem veszélyesek, s többnyire csak azért bűntetteinek, mert jogsértéseire, s a jogbátorság megzavarására alkalmat szolgáltathatnak, s ekként a köz- és magánbátorság megingatására vezethetnek. A büntetéssel sújtott cselekményeknek ez lévén leg- euyhébb neme, épen ezen csekély jelentőségüknél fogva a legenyhébb fenyíték alá esnek, s ez okból az életbeléptetési törvény által is, egyrészben a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, másrészben gyorsabb, s egyszerűbb bírósági eljárás alá utaltattak. Szerintem a mezei rendőri erőszakot, különös figyelemmel arra, hogy mint fentebb is érintem, közérdeket nem sért, közveszélyt nem eredményez, leggyakrabban magánosok által, magánosok ellen követik el, s figyelemmel arra, hogy az 1880. év szept. 1 -je előtt fennállóit joggyakorlat szerint is kihágásnak tekintetett, s az életbeléptetési törvény ezen gyakorlaton nem változtatott, mai nap is kihágásnak kell qualifikálni. Az ekként kihágásnak tekintendő mezei rendőri erő szaknak pedig illetékes bírája a járásbíróság, mert az 1880 évi XXXVII. t. ez. 39. § a által nem utaltatott a kir. törvényszékek hatásköréh z, s mert a 41. § szerint a közigazgatási hatóságok hatásköréhez sem utaltatott, s igy a 40. §. 5. pontja szerint a járásbíróságok illetékessége kétségtelen. (K K.) Elmélkedés az ágyról. — Dornblüth F. után — Az ágyról, erről az emberiség legnagyobb részének éjjeli nyugvóhelyéről, igen érdekesen elmélkedik Dornblüth F. Elmondja, hogy minőnek kell az ágynak lenni; miként kell azt általában használnunk : hogy minél egészségesebbek lehessünk. Igen jó, hogy eddig értek ; mert a férj épen e perezben lépett be, a kezében volt lámpa eloltásával foglalkozva. E kedvező elfoglaltatás időt adott Szitárynénak felugrani és segélyére sietni férjének. Kálossynak szintén sikerült a gyermekekre fordítani figyelmét. A feltűnhetett zavar tehát nem volt észlelhető rajtuk. Az esteli véget érvén, Szitáryné a gyermekeket eltávolító az asztaltól s a két borozó barát magukra maradt. Száudékosan-e vagy csak véletlenül történt ; a poharak igen gyorsan ürültek. Szitárynak már rózsás kedve kezdett lenni. Kálossy úgy látszott, hogy vigyáz magára, vagyis inkább a pohárra. Csak ritkán ürítette ki egészen, mig Szitáry mindig körömig kiitta poharát. Szitáryné észrevevén, figyelmezteté férjét a következményekre. Szitáry már túl volt azon a ponton, hogy a figyelmeztetést komolyan vehette volna. Szitáryné tehát nem erőltette a dolgot, hanem a gyermekekkel együtt szobájába ment, engedelmet kérvén a poharozóktól az eltávozhatásra. Az engedély természetesen nem lett megtagadva. A borozók még vagy félóráig együtt maradtak, beszélgetve a bucsuestély egyes részleteiről. Szitáry alig tudott a mellék szobába hatolni, any- nyira megtagadták lábai a szolgálatot. Kálossy szobájába ment, szivarra gyújtott s kiment az esti levegőre: hogy az időt ölje, amig bekövetkezik a találkozás mámoritó percze. Csöndes est borult az egyszerű falura. A csillagok élénk fényben ragyogtak az égen. Az ebek csaholása is lassankint gyérülni kezdett. A kerti lugas hajnalka lombjaival vígan csevegett az illatos szellő. Csak csevegjetek ti kedves ismerősök, de ha eljőnek a kert szép asszonya és a ház ifjú vendége : akkor némuljatok el. Halgassátok ki a két bűnös szerelmes titkait és beszéljétek azt el nekem, akinek e beszély megírása osztályrészemül jutott. (Folytatása következik.)
