Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-20 / 42. szám
.NYÍBYXDE It.“ Párbeszéd. 36 kivándorlásra kárhoztatott tiszaháti község sorsa felett. II. — Még egy nevezetes dolog történt a szept. 19-ki tiszabályozó társulat közgyűlésén. »Ugyan mi lehet az?« — Megtudtuk, ki a vállalkozó. »Báb, tudta azt már az egész világ . . . hát Sző- gyéni Emil.« — Csütörtök! Nem az. »Hiszen az árlejtésnél ő tette le a cautiót.« — És még sem ő a vállalkozó. »0 tette meg a 27 krajczáros offertet köbméterétől.« — Ő hát, és még sem ő a vállalkozó. »0 kívánta utóbb a közgyűlésen 38 krajozárra emeltetni az első 27 krajczárt annak kimutatásával, bogy igy is osak 22,000 frt esnék a vállalkozó javára, mi valóságos potomság. Azonban az 1880. nov. gyűlésen elővonatván Kiszely kir. mérnök számítása, kitűnt, hogy biz az a 22,000 csak 180,000 írtra nőtte ki magát . . . Nos, tehát még novemberben az igazgató a nyircsator- nára nézve mint vállalkozó szerepelt. Különben hogyan kérelmezhette a 27 krajczárnak 38 karjczárra emelését? Itt az igazgató csupán igazgató, és senki más. Számítson be annyi kiadást, amennyire tényleg kiadott, legyen az köbméterétől ha kell 50 kr . . . de előre no alkudozzék semmi féle társulattal a föld hátán. De hát ugyan mi alapon követelte ő a 27 krnak 38-ra emelését?« — Hogy mi alapon ? Azt én nem tudom. Kérdezd ezt édes atyámfia a tisztelt választmánytól és ne tőlem .. . Én csak azt állítom, hogy mindou fentebbi tény- idézeteid daczára, az igazgató nem vállalkozó. »Ugyan kérlek, ne tégy őrültté. Hiszen, ha ő nem vállalkozó, miként merészelte ő. a hídépítéseket, minden árlejtés nélkül, az alelnöknek 95, mond kilenczvenöt ezer forintért »sub manu« átadni. Ezt kifogástalanul csakis mint vállalkozó saját zsebére tehette meg; de már kérem alásan, a Társulat zsebére nem, soha. Éhez nem volt joga annyival kevésbé, mert most már azt is állíthatják, hogy a hidműveket 60,000 forintért is kiadhattuk volna. No én azt mondom, hogy az igazgató a vállalkozó . . . Hiszen a tény csak erősebb a szónál, s bizonyítéka ország-világ előtt kétségtelen.« — Tény ide, tény oda. Nem ér az a Tiszaháton semmit. Szőgyényi Emil, cautiózott, offertezett, az előbb ajánlott árt javíttatta a választmány által, a hidakat kéz alatt mint vállalkozó kiadta ... én ezt mind elismerem; mert hiszen ezt tudja az egész világ; hanem azért, még sem ő a vállalkozó; mert ezen előzetes ténysorozat után ő volt szives végre 1880. szept. 7-én a választmány előtt kijelenteni, hogy ő a társulattal szemközt vállalkozó nem lehet. »És a választmány reményiem értesítette az igazgatót afelől, hogy hiszen akkor a cautiót elvesztette, az árlejtési feltételek szerint . . . S igy a választmánynak teendője lett volna uj és pedig nem nyolcz napi, hanem 30 napi határidőre uj árlejtést hirdetni, nem valamely provinciális lapban, hanem a hivatalos fővárosi lapban, hogy pénzemberek is tudomást vehessenek e nagy vállalatról.« — Biz ezt a nagyon tisztelt választmány megtenni nem tartotta kötelességének, sem az 50,000 frt cautiót lefoglalni; hanem ott hagyta ezt a vállalkozó zsebében azon 30,000 írttal együtt, amit már az előbb per Pausch et Puts kapott a társulattól. »Hát már mi az Pausch, minő zsidó börze szó ez ? Nincs ahoz becsületes magyar szó, melyet mi is megérthetnénk ?« — Hiszen ha volna arra becsületes szó, de nincs 1 No de megmagyarázom. Hát az a Pausch olyan kézbesített összeg, melyről a kezelő az Istennek sem tartozik beszámolni. Hát t most érted jámbor ? Ha érted, derék ember vagy . . . Én nem értem; mert nem akarom feltenni, hogy e pénz netaláni vesztegetés végett bízatott volna az igazgatóra, úgy szekérkenőre. Hiszen a jámbor kel. Szerencsés, aki a gyöngy kihalászása közben, elkerüli a szörnyeket. Szitáryné kebelében is csendesen szunnyadtak a szív szelíd érzelmei, mindaddig, amig Kálossyval nem találkozott. E találkozás fölébresztette keblében ama hatalmas érzelmet, amelytől nincs menekülés. Ama szikra, amely az első találkozás alkalmával Kálossy szemeiből kipattant, lángra gyujtá Szitáryné keblében azt a mindenható érzelmet, amelyet a költők szerelemnek kereszteltek el; de amely nem egyéb mint egy iszonyú orkán, amely-ha kitört, magávalsodor, letipor, elszór mindent. . . csöndes házi boldogságot, vagyont, becsületet egyaránt. Eme hatalmas érzelem, a szerelem foglalta el Szitáryné egész lényét. A nőkkel egyszerre született előérzet sejtelmei, érezni engedték ugyan Szitárynéval is, legalább néhány perezre, a közelgő veszélyt. De mik e sejtelmek, ez aggodalmak szemben a szerelem hatalmával ? Gyenge pelyhek. De ne előzzük meg reflexiókkal az eseményeket. Hagyjuk azokat lefolyni egymás után úgy, amint a csillagokban, már előre meg volt Írva. Azt olvasóim maguk is előre sejthették, hogy Kálossy és Szitáryné, történetünk e két kimagasló alakjára, beszélyünk folyama alatt, fontos és nem közönséges szerep várakozik. Legyünk tehát csendes szemlélői a történeudőknek. Ha az események lánczolatát, bizonyos előrelátásból, nem kellene megszakitanom: nagyon természete«, hogy Szitáryt kellene követnünk. Kálossy búcsu-estélyét kellene meglátogatnunk. Minthogy pedig ez estély, előreláthatólag, pusztán férfiakból áll; s a mulatság részleteit is férfias kedvtelések képezik; és mert ez estély pár esemé nyével különben is lesz alkalinuuk bővebben megismerkedni : hagyjuk őket fesztelenül mulatni. Várjuk be a holnapot, amidőn Szitáry és Kálossy Mezősibe megérkeznek. Folytatása következik. Tiszahát tán csak nincs besorozva a corruptio nagy világába valami gúnypontul? »Hiszen e szerint mi még egészen Ázsiában élünk, s a pénzügy kezelését a köztiszteletben álló török kormánytól tanuljuk. Ez a lehető legtökéletesebb, azaz leghasznosabb ?« — De hát ti e borzasztó játéknál nem kértek miniszteri felülvizsgálatot ? »De hogy nem kérünk, hiszen mindennap várjuk, miután megyénk gyűlésében végzéssé lett, egy miniszteri megyei vegyes-vizsgáló bizottság kikérése.« — És? »És 1 ... a magyarnak sorsa már a kegyes, türelmes várás minden oly ügynél, hol sorsa javítása, vagy jogainak biztosítása forog szóban ... De már az adófizetésnél ... ott helyt kell állania, mig óljában egy darab marha, vagy vállán egy darab guba van.« — Megsürgetni kellene a megyét e vitális tárgyban . . . hiszen ez 36 község életbalál kérdése. Hiszen az borzasztó, hogy a vállalkozó akkor vállakozó, mikor az offert javításáról van szó . . . s akkor, midőn B. mérnök ur őszinte leleplezései szerint, minden terv nélkül fog a munkába . . . mikor ugyanazon leleplezés szerint, szükségtelen munkák és költségek tétetnek, mikor a hídmunkák kéz alatt kiadatnak . . . mikor pedig várható, hogy a haszon csekély lesz, sőt a deficit bizonyos: akkor ismét igazgató lesz szépen, a 36 község pedig fizesse az előbbi roppant ártéri adóhoz az egy millió nyír-csatornái költség adóját. Ez világos bukása egy egész vidéknek. Az Isten szerelméért sürgessék meg a megyét a közbelépésre, mielőtt késő volna. Hallod ? »Hallom ... de hát egyes ember szavára a megye sem ád semmit. A szegény 36 község népe pedig nem érti érdekeit, csak életét átkozva fizeti a tett foglalásokat . . . amig bírja « — Úgy lármáznunk kell, mig meghallják a magasabb körök, amig elrekedünk. »Hiszen már is elrekedtél atyafi, pedig még a kezdetnél sem vagyunk.« — Hát egyesüljünk, számositsuk torkainkat. »Ah qúaterkázásra csak találnánk szövetséges torkokat, de a jogkivánás nagyon száraz korty, s fenekén sok az üröm. . . Aludjunk. Ez a legjobb ... Jó éjszakát neked 36 tiszaháti község . . . felebredéstelen éjszakát. Számodra már csak ez lehet a legtanácsosabb. Dr. Heiszler József. Közügyek. A »Szabolc8megyei régészeti egylet« által 1881. szept. hó 26-án Nagy-Kálidban az állami főreáliskola helyiségében megtartott közgyűlésének jegyzőkönyve. I. Dr. Jósa András egyleti elnök üdvözölvén a megjelent tagokat, jelenti: hogy a közgyűlés meghirdetését a megyei hírlapok utján, valamint a ./' alatt be- rekesztett, az egylet tagjait, 1868 évről előtüntető névsor szerint egyenkénti meghívók által tette nyilvánossá 8 felemlité, hogy miután az egylet titkára Tokaji Nagy Lajos úr a megjelenésben körülményei által gátolva van, Hvezda Károly egyleti tagot e közgyűlésben a jegyzői teendőkre felhívja s ezzel a gyűlést megnyitja. Ezután elnöki tisztének megfelően előterjeszti az utolsó közgyűlés óta tett, az egylet érdekeit ezélzó elnöki intézkedéseit, nevezetesen, részletesen és egész terjedelmében előadja, hogy a régiségtáruak egy nagy értékes részét megkeresés folytán, 1875-ik évben a gráczi őstörténelmi kiállításra felküldte, hol az feltűnést keltett s honnan azt minden hiány nélkül a lognagyobb köszönet mellett vissza is kapta. Később ugyanazon tárgyakat az 1879-ik évben Budapesten megtartott archeológiái és őstörténelmi nemzetközi congressusra, a magyar nemzeti muzeum igazgatóságának egyenes felhívására elküldte, s ott is gyűjteményünk a szakférfiak általános elismerésével találkozott, melynek következtében 2 év múlva ismét a Nagy-Váradon megtartott archeológiái kiállitásbaui résztvételre oly hízelgő felhívást vett, miszerint ezen tárgyak elküldését el nem mulasztható kötelességének ismerte. E tárgyak azonban ahelyett, hogy a dolog rendje és módja szerint onnan ide visszaszállitattak volua, a kiállítás rendezői által a nemzeti muzeum igazgatóságához küldettek, hol azok mai napig visszatartatnak, bár külön elnevezés alatt, mint »Szabolcsmegyei régészeti tárgyak« őriztetnek, de mint egyedül illetékes helyre ide lennének vissza- hozandók. Felemlíti végre, s bemutatja .//' alatt az ezen tárgyra vonatkozó összes levelezéseit, melyeknek azonban mint sajnálattal tapasztalta, mind ekkoráig a kívánt eredménye nem volt meg; sőt minden igyekezetének daczára sem kaphatta vissza azokat ; felhívja tehát a közgyűlést hogy első sorban ezen régészeti tárgyak visszaszerzéséről gondoskodjék. A közgyűlés az elnök eljárását és intézkedéseit elismeréssel fogadja és minden tekintetben jóváhagyó és helyeslő elismeréssel tudomásul veszi, egyúttal amennyiben a felmutatott levelezésekből megütközéssel arról értesül, hogy a m. nemzeti muzeum igazgatója a kölcsön adott tárgyak visszaadásával oly kicsinyes ürügy alatt mostanáig késik, utasítja és megbízza Dr. Jósa András egyleti elnököt, hogy a kérdéses tárgyakat, egytől az utolsóig a m. nemzeti muzem igazgatójától visszakövetelje, ha máskép nem, törvényes utón, de mindenesetre mielőbb viszaszerezni el ne mulassza : II. Elnök az egylet vagyonáról tesz jelentést. Az egylet vagyona: a régiségtár és a tagok által lefizetett dijak : a) a régiségtárra indítványozza, bogy ha a magyar nemzeti múzeumból a kikölcsönzött tárgyak visszakerülnek, legott egészen újra leltároztassanak. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik, a leltározásra Dr. Jósa András elnöklete alatt, Dr. Bleuer Miklós. és Hvezda Károly egyleti tagok kiküldetnek. Bemutatja a .///' alatt a pénztárnoki számadásokat, melyeknek alapján jelenti, hogy az egyletnek ez idő szerint a szabolcsmegyei takarékpénztárban tőke és tőkésített kamatokban 95 frt 44 kr van elhelyezve. A számadások megvizsgáltatván, rendben találtattak s Tokaji Nagy Lajos részére az általa vezetett számadás tárgyában jegyzőkönyvi kivonatban felmentvény adatik, egyúttal a pénztár kezelésével a jövő közgyűlésig Dr. Bleuer Miklós egyleti tag bizatik meg. III. Elnök szomorúan jelenti, hogy az egylet tagjai közöl sokan meghaltak, sokan elköltöztek: A közgyűlés elhatározta, hogy tagok szerzése végett újabb felhívást fog kibocsátani; a régi tagokat az elnök által felszóllittatja, hogy az 1881-iki tagsági dijat mielőbb a pénztárnoknál fizessék be; a régibb évekről való dijhátrálékokat pedig, amennyibeu az egyletnek úgy is készpénz tőkéje van, kiadásai pedig ez idő szerint nincsenek: törli. IV. Dr. Bleuer Miklós egyleti tag indítványozza, hogy tekintettel azon körülményre, melyszerint a volt megyeház épülete jelenben lakatlan, jövőre pedig nem tudni mi czélra fog átalakíttatni, a régiségtár, illetőleg a »Szabolcsmegyei régészeti muzeum« állandó czélszerü és hozzá férhető elhelyezése végett, kéressék fel a nagymél- tóságu m. k. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, miszerint ezen muzem részére a helybeli állami főreáltanoda épületében, alkalmatos helyet engedélyezni méltóztassék. A közgyűlés az indítványt magáévá tevén, 3 tagú bizottságot küld ki s azt megbízza, hogy ez ügyben a kellő lépéseket tegye meg s az eljárásról a jövő közgyűlésben jelentést tegyen. Egyéb tárgy nem lévén, a közgyűlés befejeztetett Jegyzetté: Hvezda Károly. Hitelesíttetett N.-Kálló oct. 9-én 1881. Dr. Jósa András, Dr. Bleuer Miklós, elnök. pénztárnok. Egy érdekes mű készült el legközelebb a magyar kir. földmi velés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban; amely mű nem csak a sajtó hathatós ajánlatára érdemes, de a közhivatalok és községeknek mulhatlan kötelességük azt megszerezni. Czime e munkának: »4 magyar koronaországainak Helységnévtáráé, 1881. A legújabb hivatalos adatok alapján, a belügyi és a közmunka- és a közlekedésügyi magy. kir. minisztériumok felügyelete mellett, egybeál- litotta és kiadja: Juhos János, miniszteri fogalmazó. Az egész mű két részből áll. Első az általános rész, a melyuek tartalma a közetkező. 1. Előszó, 2. a megyék területén létező szabad kir. törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok, megyék, továbbá a nagy és kisközségek, járások szerint kimutatva. 3. Állam rendőri beosztás, 4. Törvénykezési felosztás a) törvényszék, h) járásbíróságok, a telekkönyvi hatósággal felruházottak külön kimutatva, ej houvéd hadbíróságok d) sajtóbiróságok, e) pénzügyi bíróságok,/) bányabiróságok, g) kir. közjegyzők székhelyei. h) ügyvédi kamarák. 5. pénzügyi beosztás a) pénzügyi igazgatóságok, b) illeték kiszabási hivatalok c) adófelügyelőségek, d) adóhivatalok c) vámhivatalok, /) sóhivatalok g) dohánygyári igazgatóságok, dohánybeváltó felügyelőségek és hivatalok, h) pénzügyőri biztosságok és szakaszok i) báuyaigazgatóságok, kapitányságok, bánya kohó hivatalok foncsordák stb.y) jószág igazgatóságok k) pénzügyi ügyészségek l) kataszteri igazgatóságok és kerületek. 6. Vasúti felügyelőség. 7. Allamépitészeti és folyam mérnöki hivatalok. 8. Posta- és távirda hálózás. 9. honvédelmi beosztás. Hadkerületi, honvédkerületi bandár parancsnokságok és zászlóaljak állomás helyeikkel. 10. Megyei kir. taufelügyelőségek és székhelyei. 11. Erdőigazgatóságok, erdőfelügyelőségek, főerdő. hivatalok,erdőhivalalok. 12. Vesztegintézetek, állomások 13. Állategészségügyi rendőri belépti állomások. 14. Állategészségügyi rendőri, vasúti és gőzhajózási marha fel- és lerakodó állomások. 15. Kereskedelmi és iparkamarák terület köreik, 16. Pénzintézetek, részvénytársulatok, szövetkezetek alap részvénytőkéikkel. 17. Egyletek, társulatok, a) ipartársulatok, b) iparegyletek, c) házi iparegyletek, d) takarékpénztárak, e) termelő, /) fogyasztó, g) gazdasági, h) budapesti lótenyésztési, i) talajjavitási, j) erdészeti, k) halászati, l) kertészeti és gyümölcsészeti, m) szőlészeti, és borászati, n) kereskedelmi, o) kölcsönös biztosítási, p) tiszaszabályozó, r) művészet, s) irodalmi, t) tudományos egylet, társulat. A második vagy »Betűrendes rész,* az összes tartalmat betűrendes sorban adja. * * * Az igazságügyi miniszter ur ő nagyméltósága következő körrendeletét intézett, e munka, érdekében a hazai kir. törvszékek elnökeihez. »Juhos János földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri fogalmazó, a legújabb hivatalos adatok alapján összeállított „A magyar korona országainak helység névtára« czimü müvére előfizetést hirdet. A gondosan szerkesztett s az ország törvénykezési, közigazgatási, pénzügyi, postai, honvédelmi beosztását magában foglaló mű, közhasznú s hivatali czélokra kiválóan alkalmas voltánál fogva, megengedem, hogy annak szükséges számú példányai, az elnök ur vezetése alatt álló kir. törvszék s az annak területéhez tartozó kir. járásbíróságok számára, az irodai költségek fedezésére bzolgáló alap terhére beszereztessenek.« Az érintett mű folyó évi októberhó első felében fog megjelenni. Előfizetések vagy megrendelések f. évi októberhó 31-ig fogadtatnak el. A mű előfizetési ára 4 frt. Az érintett határidőn túl, a mű bolti ára 6 frt lesz. A munka megrendelhető Juhos János miniszteri fogalmazónál, a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumban Budapest Nákóház. Dr. Panier Tivadar s. k.
