Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-06 / 40. szám

II, évfolyam. Nyíregyháza. 40. szám. Csütörtök, 1881. októberhö 6,

Előfizetési föltételek : Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap postán vagy helyben házhoz hordva: „étküldése tárgyában teendó folszólamlások

2 l?iriuj£Ci- Janos és Jotxv Ízleli

Negyedévre

....................................................1 - ' kiadótulajdonosuk könyvnyomdájához (nagy-debreA községi jegyző és tanító uruknak egész évre 1 . x . . . ...

h J ® i czeni-utczH 1551. szám) mtezendók. csak két forint.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czirae alatt kéretnek kiküldetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra a az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri

közlése 5 kr ; többszöri közles esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdíj főjében, minden egye» hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 k raj ezár.

Hirdetésük elfogadtatnak lupuuk részére kiadó hivatalunkban (nngy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. llaaseustein és Voglnr

irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK

„NYÍRVIDÉK“

TÁRSADALMI HETILAPRA

postán, vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre ... 4 frt Fél évre . . . . 2 frt Háromnegyedre 3 „ Negyedévre ... 1 „

A községi jegyző és tanító uraknak, egész évre csak két forint.

Nyíregyháza, 1881. szeptember 28-án.

A „Nyírvidék“ kiadóhivatal».

Az árvaiigy-kezelós reformja előtt.

v.

Van még a kezelésnek egy más ága, amelyen szintén változtatni kellene. Ez az iktatás, kiadás és levéltározás.

Az árvaflgyok, még sok megyében hazánkban, együtt iktattatnak, együtt adniányoztatnak ki, expe- diáltatnak és együtt levéltároztatnak a közigazgatási ügy darabokkal.

Vannak megyék, ahol az árvaügyek teljesen külön választva, külön saját iktató, kiadó és levéltárnok alatt és által kezeltetnek.

Ez utóbbi kezelési rendszer, talán valamivel költségesebb, mint az előbbi közös rendszer; de ha az eredményt tekintjük, lehetetlen ez utóbbinak uein adni az elsőbbséget.

Az egyes családok, egyének ós községek érdekei ma már oly szerte ágnzók, annyi különféle sajátsággal és természettel bírnak; a liivataloskodásnak oly sok kényes oldala van; hogy napjainkban annyi

hivatalnokra és kezelő egyénre van egy-egy hivatalban szükség: amennyi természetű az ellátandó | ügydarab.

Ahol a közigazgatási ügydarabok száma egy I évben 'J—10 ezerre, az árvaügyek 8—9 ezerre rúgnak: ott lehetetlen, hogy e két ügyosztály iktatókönyvei egy fő- és egy segéd-iktató által pontosan vezettethessenek akkor, amikor ez iktatók egyszersmind kicsinyben irattárnokok is, kiadók is, nyilvántartók is.

Szükséges mindenesetre, bogy az árvaügyek teljesen ulkülönittessenek a közigazgatási ügyektől. Külön önálló, rendszeres, felelős iktató alkalmazandó az árvaügyeknél; külön kiadó bízandó meg az árvaügyek expediálásával és külön irattárnok által kezeltetendők az árvaügyi akták. Amennyire lehet, e kezelő egyének, t. i. az iktató, kiadó és irattár- nők lehetőleg egymás közelében működjenek: hogy bármely perezben érintkezhessenek, s a netalán fölmerülő hibák és tévedések, gyorsan és pontosan javíttathassanak ki és hozathassanak helyre.

Nem szükségképen kell azonban, hogy eme kezelői állások önállósittassanak is. Elég, ha az árvaügyi iktató és mellette egy irattárnok rendszeresittetik.

Ha az árvaügyi levéltár ekkép elkülönítve kezeltetnék: a beiktatott darabok nemcsak hogy helyesebben szereltethetnének fel; hanem feltűnően gyorsabban osztathatnának is ki az egyes előadó ülnök uraknak: ami már magában is nyereség lenne. Ekkor az iktató és irattárnok, együtt közös erővel kezelnék az árvaügyeket, összeköttetésben természetesen a kiadóval is; tisztább és átlátszóbb színben ellenőrizhetnék a határidős számokat is. Nem kellene annyi üres megsürgetéseket, készíttetni az irodai személyzet nagy megerőttetésével.

Szóval első teendő volna az árvaügyeknek a közigazgatásiaktól való teljes és rendszeres elkülönítése. S ez annál kívánatosabb és elodázhatlanabb

1 ott, ahol, mint Szabolcsmegyében is, a megyei levél- ! tár is egy kis kalitkaszerü épületben kénytelen meglní- ] zódni; ahol már 4—5 ember nem mozoghat egymástól.

11a azonban az árvaügyek elkülönítve, egy egészen más helyiségben rendeztetnének és levóltá- roztatnáuak: könynyebben hozzá férhető s a közönségre nézve is előnyösebb lenne.

Én meg vagyok győződve, hogy ha az árvaügyek reform kérdésében, az illető árvaszéki tisztviselő urak beható és szakértelemmel készített tervvel lépnek a miniszter elé; ha tisztán, világosan elősorolják a bajokat, nehézségeket; ha kellő átlátszó színben tüntetik föl az árvavagyonok mostani szomorú helyzetéts azok kezeltetését: lehetetlen, hogy a miniszter ligyelemre ne méltatná az orvoslásra várakozó bajokat.

Én igyekeztem a nagyjából, amint alkalmam lehetett megfigyelni az életben, elősorolni az egyes hibákat, úgy alaki,mint érdemi és kezelési tekintetben. Szóljanak hozzá mások is. Szellőztessük a hibákat

A gondos megfigyelés, a lelkiismeretes jóakarat és szakértelem, bizonynyal még számos hibákra és nehézségekre bukkanhatna; amelyeken mindany- nyin segíteni, változtatni és reformálni kellene.

Ha itt-ott különösen a községi jegyző urakat kissé szigorú bírálat alá vettem: bizonynyal nem rósz akaratból tettem. Hatni kívántam rájuk, hogy igyekezzenek nemes és szép kötelességüknek lehetőleg pontosan, észszerűen és tiszteletteljesen megtelelni : hogy a felsőbb hatóságokat respektálják s adják meg nekik az illő tiszteletet. Mert a hivatalos életben csak úgy áll az a szép igazság, hogy : „aki mást megbecsül, magát becsüli meg,“ mint a köz- a társaséletben. Azután meg: nincs az a rakott szekér, amelyikre ne férne még valami. Végre minden pap holtig tanul. Az sem tévesztendő szem elől, hogy: ,,elsil az emberi társaság jóléte és boldogsága!“ (J'J’0

A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA.

Egy szép asszony boszúja.

— Erodotl bossély. —

(Folytatás.)

II.

Mezősi község és az uradalom közt, a legelő elktt- löuités és tagosítás kérdése miatt, már régóta per folyt E per most lejárt. Elkűrotkezett tebát az idő, hogy a legtöbb törvényszék által helybenhagyott kihasitási és elkülönítési terv, a boly sziuén tényleg foganatosíttassák.

A megye székbelyéu székelő kir. törvényszéki küldöttséget épen a napokban várják a mezősiiek; amely alkalommal egyszersmind a mérnök a munkálatba be fog vezettetni.

Szitáryéknál nagy a sürgés-forgás; mert a törvény- széki urak bozzájok fognak szállani.

Úgy is lett.

Egy délután a vártt vendégek megérkeztek, akiket Szitáry a jegyző és neje magyar vendégszeretettel fogadtak.

A vendégek csakhamar ottboniasan találták magukat. Az idő nyár lévén; a szép jegyzőné ogy kis félóra múlva már készen volt az ő falusi, de azért a legjobb ízlésről tanúskodó ozsonnájával. Aludttej, tejfeles túró, vaj, fris kalács és gyümölcsből állott az ; de oly Ízlés teljesen, oly kedvességgel lettek ez egyszerű étkek föladva és az asztalou elhelyezve: hogy Csátijaikat lehetetlen volt kiáltani, lehetetlen volt hozájok nem nyúlni.

Az érkezett hivatalos urak közt volt egy fiatal mérnök is.

Minthogy az ozsonua elköltése s az asztaltársaknak kizárólag a tagosítás kérdése s a kivitel körül forgó eszmecseréi, különben sem igen érdekelhetik olvasóinkat ; eme fiatal mérnökkel pedig, akit a sors oly végzetszerű szerep lejátszására hozott Mesősibe, többször is lesz alkalmunk találkozui; ismerkedjünk meg kissé vele.

Kálossy Gyula a mérnök, beszélyünk egyik tragikus hőse, a szó szoros értelmében Bzép férfiú volt, olyan példánya volt az eszményi férfiúi szépségeknek, aminőről kivétel nélkül csaknem minden nő ábrándozik 16 éves korában és akit a legmagassabb származású, a leg- pazarabb szépségű nő sem hagyhatott tekintet nélkül. Igen természetes tehát, hogy Kálossyt a nővilág elkapat- ván és kényeztetvén: hiúvá és elbizakodottá lön. Nem ismert nőt, aki az ő szerelmét visszautasítani képes lenne. Lehet hogy még nem találkozott olyannal. Lehet, hogy igaza van.

Nincs lágyabb, engedékenyebb és idomithatóbb anyag, mint a női jellem, a női lényeg. Ezzel azonban korántsem akarom megbántani a nőnemet. Ellenkezőleg. Épen a nők jellemének, lényegének eme lágyságában, engedékenységében és idomithatóságában rejlik az a bű- báj, amclylyel ők a férfi világot ujjúikon képesek forgatni. Csakhogy azután az a férfi, aki kinyújtja a kezét, hogy e finom törékeny anyagot átalakítsa : tiszta és nemes lelkű legren. A nőben ne csupán szeszélyeinek tárgyát, nocsak élveinek kikötőjét necsak hiúságának szélrózsáját: hanem becsülésének és tiszta zorelminek liliomát, féltett tárgyát; borult életegének ragyogó szivárványát, ifjúi álmainak valósulását s az emberiség virágos fáját keresse és igyekezzék föltalálni benne.

Jaj annak az ifjúnak, aki a nőt, csakis szive első fellángolásáuak s vére első felpezsdülésének hatása alatt kezdi ismerni és szeretni. De még jajjabb annak, akinek útjába a sors miudjárt az élet tavaszán, oly nőket hozott, akiket szeretni soha, ölelni is csak a nemesebb érzelmek mesterséges elaltatása után lehet.

Pedig fajdalom, korunkban az ifjúság a szerelemben is csak a talmi arany után nyúl. Ez teszi azután fásulttá, közönyössé a nőnem valódi képviselői, a tiszteletre, becsülésre és szerelőire méltó nővilág iránt; akik- uek társaságát nem hogy keresné, de sőt kerüli.

Kálossy Gyula nem tartozott ogészen a fiatalság ezen osztályához. Megmentették őt ettől kiválóan szép külsője, előkelő magatartása és finom társalgási modora. Egyben azouban hasonlított a fontabb jellemzett ifjúsághoz. A nőket ő is csak addig becsülte, műig szüksége volt rájuk. Egyik nő társaságát hiúságból, a másikét élvvágyból kereste. És o nemtelen kedvtelését igen gyakran változtatta. Leginkább megmérgezték kedélyét azok a nagy világi dámák, akik hivatásuknak tartják, a csinos fiatalembereket nemcsak bevonni társaságukba, hanem velük a női titkos bájak szédítő édességeit megismertetni és megosztani.

Midőn Kálossy és Szitáryné olőször be lőttek egymásnak mutatva : mindketten összerázkódtak ; mintegy meglepték egymást. Kálossy még nem találkozott életében oly tiszteletre méltó és lekötelező szépséggel, mint Szitáryné. Lávay Amália még nem állott szemben oly megkapó szépségű férfiúval, mint Kálossy. Midőn egymásra néztek, nem tekinteteik, liánom leikeik találkoztak Mintha megijedtek volna egymástól : villámgyorsasággal és egyszerre sütötték le szemeiket. Mindkét művelet oly gyorsan történt, hogy azt rajtok kívül seuki más észre nem vehette. Valamint nem észlelhette senki azt a gyors színváltozást som, ami arezukon elvonult.

»E nőt bírnom kell!« — gondolta magában, a szép ségében és szerencséjében elbízakodott Kálossy.

»E férfiút kerülnöm kell !« — gondolta Szitáryné.

Melyik lesz az erősebb és melyik a gyöngébb ? arról beszélyünk folyamában le-z alkalmunk meggyőződni.

De bármit gondoltak volna is Kálossy és Szitáryné e találkozással se tekintettol, amit egymásra vetettek, sorsuk el volt döntve ; amelyen változtatni már egyiknek sem állott hatalmában.

Másnap Kálossy bevezettetvén a mérnöU munkálatba ; a törvényszéki küldöttség az elutazási előkészületek megtételéhez fogott. A hivatalos iratok bersomagnlialtak