Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-01 / 35. szám
.ÜVYÍR.'VIDÉ It.“ Miként fog e felvetendő két kérdés megoldatni? még most természetesen nem leket tudni. De hogy mindkét kérdés, vagyis baj eldöntése égető szükséggé vált: azt senki sem vonhatja kétségbe. Minthogy pedig általánosan elismert igazság az, hogy ha a beteget gyökeresen meg akarjuk gyógyítani, a betegség szerző okára kell rátalálni: önként következik, hogy ha a kormány a mai közigazgatási hiányokon nem javítani, nem változtatni; hanem azokat elhárítani s helyettük ép és egészséges állapotot akar teremteni: kell, hogy a létező bajnak forrását tisztogassa legelőször is. — Szükséges tehát, hogy első helyen a községi közigazgatás kerekeit javítsa ki. Itt kell a reformot kezdeni; mert hiányos, félszeg vagy épen rósz községi rendszer mellett, a közigazgatás rendezése: soha sem fog czélhoz segíteni. Először is tehát a községi elöljáróságot, illetőleg a községi jegyzői hivatalt kell reformálni; a községi jegyzőkre nézve kell kimondani a qualifikáczió szükségességét. Ha a qualifikáczió kimondatott s az minden alkalmazást nyert jegyzőnél különbség nélkül és szigorúan megkivántatik: a községi közigazgatás egészen uj alakot fog magára ölteni. A kellő alaptanulmányokkal és ismeretekkel biró községi jegyző, minden bizonynyal emanczipálui fogja magát a községi egyes basáskodni szerető kisbirtokosok és olvasni, Írni is alig tudó bírók felsőbbsége és befolyásolása alól. Addig pedig, mig ez be nem következik : a községi igazgatástól semmi jót sem várhatni. A községi igazgatás helyes alapra fektetését, nem csak az egyesek, nemcsak az árvák s a községek, hanem az állam pénzügyi érdekei is követelik. Csak a hagyatékok felvételének elhanyagolásánál, százezreket vonnak el a községi elöljárók az állam pénztárától. A jegyző hiába sürgeti a halálesetek felvételét; mert a jegyző szava a községben, szemben az elöljárósággal s a falusi hangvivőkkel és adókkal, auy- nyit ér, mint a régi kétgarasos; senki sem ad rá semmit. A község házánál az történik, amit a kupak-tanács akar, nem pedig az, amit a törvény és az igazgatási rendszabályok előírnak és követelnek. És ennek egyik oka mindenesetre a rendszerben rejlik; de rejlik még a községi jegyzők lelki öuál- lótlanságában, szellemi műveltségűk gyengeségében, qua- lifikálatlanságukban. Szemet huuynak mindenre: csakhogy az alig megérdemelt tisztességes hivatalt megtarthassák maguknak. Egy darabig csak úsznak; de végre is a felsőbb hatóságok szétütnek köztük; s a hiányokat a végteleuségig nem lehetvén takargatni: utóljára is a jegyzők adják meg a komédia árát. A fegyelmi vizsgálatok és felfüggesztések egymást érik. Vannak községek, ahol egy évben' 2—3 jegyző is felváltja egymást a funkczióban. Miként lehetne azután az ily községben rend és fegyelem ? ! Szomorú dolog, hogy a felsőbb hatóságok nem igyekeznek e kóros állapoton segíteni. Azt hiszik, hogy ha az egyik gyenge, tehetetlen jegyzőt sikerült hivatalából eltávolítani s helyébe egy másik gyeugét betétetni: a bajon segítettek. Korántsem. Csak elmérgesitették a bajt. A jegyzői választási jogot, én lelkem tiszta meggyőződéséből mondom, el kell venni a községektől és a közigazgatási bizottságokra ruházni. Ha valaki, vagy valamely testület, egy község - jegyzőt megbírálni akar: annak a ronkonszenv, a baráti érzelmen kívül, egyéb fogékonysággal is kell bírnia. Vannak esetek, hogy a fogas és képzett jegyzőjelöltekre csak azért nem szavaznak egyes községekben, mert félnek tőle: hogy a községbe rendet teremt, hogy a sok hamis rovást előkeresi a mester gerenda alól. Ily közönség kezében a szabad választás éles fegyver. Van az éremnek egy másik oldala is. Panaszkodunk, hogy sok a proletariátus, a szegény, ■ a foglalkozás nélküli tanult ember. Miért sok? Azért, mert még a községi jegyzői állásról is leszorítják a fél vagy épen negyedrészben tanult jegyzőkándidátusok. Az ily mesteremberekből, katonaviselt egyénekből, az érettségnél megbukott diákocskákból lett jegyzőjelöltek, igen természetesen eget-földet Ígérnek a választóknak; sőt még a fizetésből is engednek: csakhogy bejuthassanak. A reális, a tanult és saját szellemi értékét ismerő egyén, ilyekre nem vetemedhetik; kénytelen tehát ügynyebbé gyorsabbá lön; remegő kezét dobogó szivére szoritá. Megállóit a szeglet ház előtt. Világ égett az ablakokban. Édes merengéssel csüggött a világított ablakon. Beh! boldog is volt, mikor azok elsötétülését várta. Régen-régen volt az! Hányszor elsötétültek azóta azok az ablakok a nélkül, hogy ő várta s látta volna. Régen- régeu volt az. Egy örök élet telt el azóta, egy örök élet a pokol minden gyötrelmeivel. Hanem hát csak hogy igy történt, csak hogy az a szörnyű gondolat, az az életrabló kisértet nem volt egyéb puszta álomnál őrült, kép zeménynél. Mily jól is vau ez igy! De hogy is tudott hinni annak az őrült álomnak, annak az észtfosztó gondolatnak ? Az Isten, ki egyedül ismeri azt; bocsássa meg neki. Édes merengéssel nézett a kivilágitott ablakokraVájjon mit csinálhat most odabent ? Gondol-e reá? Szereti-e még? Oh ha nem gondolna reá. Oh, ha nem szeretné 1 Nem! Istenkáromlás volt az még gondolatban is. Elsötétültek az ablakok. Szive nagyot dobbant, s egy vakmerő egy iidvözitő remény rabja lön. Elsietett a sötét ablakök alatt; a ház melletti zug utczába tért, s megállott a vén bodzafa alatt. Szive úgy fájt, úgy dobogott, majd megszakadt fájdalmában, gyönyörében. Várt. Öröm, fájdalom, remény és reménytelenség tusázták keblében, abban a sokat szenvedett meggyötört kebelben. Várt. Halk zörej hallatszott a kerítésen belől. Ah! ágtól elvált levél rezzenése volt csak. Nem jön! Oh Istenem nem jön el! János! — hangzott egy szellemszerü hang a kerítésen belől a véu bodzafa tövében. — Marii — Suttogá az ifjú túláradó örömében. védi irodákban, vagy más közhivatali irodákban nap- dijaskodni, s növelni az élősdiek számát. Ez nem egészséges állapot. Ily körben a levegő nem lehet tiszta. Azért kell, hogy a községi jegyzők qualitikácziója mindenek előtt kimondassák. Nem gőgös szerénytelenség, nem iiicsinylési viz- ketegség mondatja velem mindezeket. De oly korszakot élünk, hogy legyen az bármiféle társadalmi állás, meg kívánjuk, meg kell kívánni, hogy az, akit valamely hivatal élére állítunk, az alaptanulmánynyal is bírjon. Vannak tiszteletre méltó és elismerést érdemlő tehetséges egyének a jegyzői pályám De bizony vannak olyanok is, akik nem állhatják meg helyüket. Nem csuda. A községi állás ma igen nagy mértékben hasonlít a szabad iparhoz. Szerencsét próbálhat ott mindenki, aki más pályán boldogulni nem tudott, Ide menekül a bukott kereskedő, a tönkre ment földesur, a munkára rest iparos; szóval mindenki, a ki életének 22-ik évét betöltötte csak Írni és olvasui tudjon. Az igaz, hogy az ily jegyzők azután megőszitik a felsőbb hivatalbelieket, idegessé teszik az előadó . urakat. Mit törődnek ők azzal. Ok megtanulták valahogy a betűt papirosra vetni; törje fejét értelmén az, aki többet tanult. Rövid időn még visszatérek e tárgyra, a szerkesztő ur kegyes segedelmével.*) Egy jegyzőjelölt. Megyei tanszer-muzeumok állítása. A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter ur által, folyó év augusztushó 1 2-ére, képviseleti alapon, egybehívott és nyolcz napig tartott országos tanitógyülés ügyrendjében több fontos tételek vétettek fel, s a gyűlés lefolyása alatt nyertek sikeres megoldást. Ezen tételek között újdonságánál fogva is érdekes ta- nácskozmány tárgya volt, a megyei tanszermúzeumok felállítása. A tanszermúzeumok czéija az, hogy a néptanítók, s a népiskola elöljárói az újabb tanszerekkel és eszközökkel megismerkedhessenek, a szükséges és nélkülöz- hetlen javításokat, saját tapasztalataik alapján, iskoláikban eszközölhessék s a czélszerüeknek bebizonyultakat megszerezzék. A tanszermúzeumok hasznosságát elismerte a közoktatásügyi minisztérium, amidőn Gönczy Pál, miniszteri tanácsos javaslatára, a fővárosban az országos tanszermúzeumot létesítette ; ahol a hazai taukönyvek és taneszközökön kívül, képviselve van a müveit külföld mindenféle taueszköz-gyüjteménye. Az országos tanítói gyűlés képviselői is meggyőződtek a megyei tanszermúzeumok felállításának szükségességéről, s e czél elérésére a IV-ik, vagyis a tanítási eszközök és szerek szakbizottsága által kidolgozott javaslat az aug. 15-én d. e. tartott nagygyűlésen egészben elfogadtatott. A javaslat 5 pontja a következők : 1. A tanitóegyletek közreműködésével minden megye területén tanszermúzeum szerveztetik. 2. A megyei tauszermuzeum felöleli mindazon tanszereket és taneszközöket, melyek részint a múlt oktatás ügyére vonatkoznak, részint jelenben a népoktatási intézetekben használtatnak, fő súlyt fektet a megyei népis - kólái ügyre. 3. E végből a tanítóegyesület gyűjtéseket eszközöl a múlt idők taneszközei közül; a körülményekhez képest vásárlások által megszerzi a czélnak megfelelő tárgyakat; összeállítja a megye területén előforduló terményeknek teljes gyűjteményét, feltüntetve úgy fejlődésük, mint feldolgozásuk egyes részleteit; elkésziti a megye részletes térképét és a megye lakosaira vonatkozó statisztikai kimutatásokat megőrzi; a törvény követelményeinek teljesen megfelelő népiskola taneszközeit és szereit összeállítja ; a tulajdonjog föntartása mellett, megőrizés és kiállítás végett, elfogad minden érdekes és hasznos taneszközt; az eszmét népszerűsíti s gyűjteményeit nyitva tartja, nemcsak a helyi és vidéki tanférfiak, de a közművelődés iránt érdeklődő minden tanügybarát előtt. 4. A tanszermúzeum igazgatását, a tanító egyesület által, a közgyűlésen e czélra megválasztott bizottság eszközli, melynek teendői szintén a közgyűlés által hozandó szabályrendelettel állapíttatnak meg. 5. A berendezés és fentartás költségeinek fedezhe*) Örömmel adunk tért az ily életbevágó, velds és egészséges czikkeknek. Szerk. — Köszönöm, hogy eljöttél! Oh be jó vagy, hogy megbocsátottál ! — Mit véthettél volna te én ellenem? Mit bocsáthatnék én meg tenéked, én édes idvezitőm ! — Oh sokat.. . . nagyon sokat! Lásd én oly rósz voltam te hozzád! Azt hiszem — borzalom fog el ha rá gondolok! . . . Azt hittem én is, amit a többiek! Meg tudod-e te ezt bocsátani nekem ? ! János elkomorult. — Ne beszéljünk arról, ami elmúlt, ami fáj — mon- dá bánatossá váló hangon. — Feledjünk el mindent! csak szerelmünket, csak azt vigyük át a jövőbe. Át, kellett szenvednem a pokol kínait; átszenvedtem. Feledtesd el velem szenvedéseimet, feledtesd el iidvözitő szerelmeddel, én édes menyországom! És suttogtak, beszélgettek soká . . . soká. Régen nem látták egymást, régen nem beszéltek egymással; bizony nem is csoda, ha sok beszélni valójuk vala. Midőn már a csillagok halványulni kezdtek ; elbúcsúztak, elváltak boldogsággal szivükben s legszebb reményekkel a jövő iránt. János még azután is járt-kelt, bolyongott az ütczá- kon. Szemei boldog merengéssel csüggtek a sáppadó csillagokon. Zavartalau örömöt, boldogságteljes képeket látott azokban: a jövő képeit. Virágzó családi körben boldog férjnek, szeretett családapának látta magát. Tisztelet, szeretet fogadta és környezte mindenütt, az öröm jó kedvű angyalai kisérték minden lépteit . . . És ez mind meg volt írva azokban a sáppadó csillagokban ! . . . tésére, a megyei tanítóegyesületek tanszertárlati alapot létesítenek, mely az egylet közpénztárától elkülönítve kezelendő. A tanszer tárlati alap gyarapítására szolgálnak: egyesek pénzadományai, az alap javára rendezett gyűjtések, sorsolások, kiállítások és mulatságok jövedelmei. Továbbá tanitóegylet közpénztárából évenként a körülményekhez a képest meghatározható összeg. Végre a megye és az állam segélye. Ezen javaslat közhelyesléssel elfogadtatván, Gróo Vilmos gömörmegyei tanfelügyelőnek következő indítványával bővíttetett: »A tanszermúzeum elfogad megőrzés végett a megyében találtató régiségi, természet és néprajzi, ipar és gazdasági tárgyakat, hogy különösen ott, hol nincs megyei muzeum, annak alapítását könnyítse.« S/.abolcsmegyének tudtomra nincs múzeuma, régiségtára, hová a vidéken található leleteket elhelyezné, mily szép, mily üdvös volna, ha megyénk tauférfiai, tanügyba- rátai felkarolnák Katonka János urnák a »Nyirvidék« 33-ik számában »A régiségek iránti érdeklődésről« szóló czikkében foglalt életrevaló eszméjét, s az általam jelzett javaslat szerint, együttes megbeszélés utján, szerveznék a megyei tanszermúzeumot s ezzel együtt leteunék Sza- bolcsmegye régiség-taráuak alapját. P. 1. Miért van uzsora?*) Köztudomású, hogy hazánk birtokososztálya pusztul" Lényegesen hozzájárul ehez, és növeli a bajt, az utolsó évek számos elemi csapása, a termelés drágasága, terményeink csekély értékesithetése. A főbaj azonban a hiányos hitelrendszer, amelynek folytán a gazda nem képes olcsó hitelhez jutni; nem képes birtokát kellően felszerelni és kezelni. A kölcsönök kamata oly magas, hogy a kisebb gazda a hitelezőnek, a szónak iegterjedelmeseb értelmében, haszonbérlője. A kisbirtokos rendszerint nem önmagának, hanem hitelezőjének szánt, vet és arat. És ki en- uek oka ? Legyünk őszinték és valljuk be, hogy édes mindnyájan; mert keresztbe font karokkal vagyunk néma bámulói földbirtokosaink tönkrejutásának ; pedig a helyzet megváltoztatására csak általános tetterő, meg egy kis jóakarat kellene. Nem tartozunk azok közé, akik csak szüntelen panaszkodnak, hogy itt, meg hogy amott nagy a baj; de arról mindig bölcsen hallgatnak, mint lehetne a bajon, segíteni? Nem is vindikálunk magunknak csalhatalansá- got és ha nézeteinket a baj orvoslására nézve elmondjuk, szolgálatot vélünk tenni az ügynek és az érdekelteknek. Ám szóljanak a kérdéshez mások is, uom rekriminációk- kal, hanem praktikus tanácsokkal; és rövid idő alatt, talán meg lesz találva a helyes ut, amelyen haladva, föld- birtokosaink helyzetén is segítve leeud. Mindenekelőtt oda kellene törekedni, hogy a drága 6-os kamaton felüli kölcsönökkel terhelt birtokosok adóságai, olcsóbb, jelenleg 6 kamaton alul megszerezhető kölcsönökre konvertáltassanak. Mielőtt a kölcsönvétel részletezésére áttérnénk és a feltételeket és erre vonatkozó számításainkat ismertetnék ; ki kell jelentenünk, hogy a földhitelintézet kölcsöne a legolcsóbb, utána az osztrák-magyar bauké ; legdrágább a kisbirtokosok országos földhitelintézetéé. Lássuk most sorban ez intézetek feltételeit: A kisbirtokosok orsz. földhitelintézete, kölcsönt nyújt 300 írttól 6000 frig 5 72%'Os záloglevelekben, amelyek a pesti hazai takarékpénztárral kötött szerződése értelmében öt százalékkal, a magyar földhitelintézet 5 V2%-ob zálogleveleinek tőzsdei árfolyamán alul számitol- tatnak le. Utóbbiak átlagos árfolyama 101.85 lévén, a kisbirtokosok intézetétől felvett 100 frt. névértékű kölcsön tehát 96 frt 85 kr. készpénzzel egyenlő. A jelzálogos kölcsön 67 félévi törlesztésre adatik, névleges 572% kamat 1% igazgatási költség és 1% tőketörlesztés mellett; tőke, kamat és költséggel együtt a kölcsön tehát 7 72% törlesztésével fizettetik, félévenként előleges részekben. Az osztrák magyarbank, háromféle záloglevélben nyújt kölcsönt, névértékben, melyeket '/2 szálalék dij levonásával a tőzsdei árfolyam szerint teszi számadásba feleinek. 2000 írtnál kisebb kölcsönt nem ad. a) 5% záloglevelekben 64 félévi törlesztéssel, a tőkéből 1% ; kamat névérték után 6% számittatik, az össztörlesztés tehát 7 százalék, félévi előleges fizetéssel. Ezeu záloglevelek átlagos tőzsdei árfolyama 103 frt. ebből a bank levon 72%-ot, tehát a kölcsöuvevőnek 100 forint névértékű záloglevélért 102 frt 50 kr. számittatik készpénzben. b) 472% záloglevelekben 77 félévi törlesztéssel, a tőkéből %% névérték után 7i% kamat számittatik, tehát az összes törlesztés 67-i%, félévi előleges fizetéssel. Ezen záloglevelek átlagos tőzsdei árfolyama 102 ; ebből levon a bank 72%-°t, tehát kölcsönvevőnek 100 frt névértékű záloglevélért 100 frt 50 kr. számittatik készpénzben. c) 4% kamat nevérték után 5% számittatik; tehát az összes törlesztés 53/j°/o félévi előleges fizetéssel. Ezeu záloglevelek átlagos tőzsdei árfolyama 96 frt, ebből levon a bank 7a°/o Hijt, tehát kölcsöuvevőnek 100 frt névértékű záloglevélért, 65,50 frt számittatik készpénzben. A magyar földhitelintézet 2-féle záloglevelekben nyújt kölcsönt. A záloglevelek a szerint számitoltatnak le, amint azok az intézet által előre eladatnak. Ez okból nem fogunk szigorúan a tőzsdei árfolyamhoz ragaszkodni; hanem megközelítőleg azon árhoz, amelyben utóbbi időben az intézet zálogleveleit értékesítette a) 5% záloglevelekben 77 félévi törlesztéssel a tőke és kamat együttes törlesztési járuléka 6%, mely félévi részletekben előlege- sen fizettetik. Ezen záloglevelek értékesítve: 100 frt névértékű záloglevélért 100 készpénz.— b) 4 72% záloglevelekben 77 félévi törlesztéssel tőke és kamat együttes törlesztési járuléka 572%) mely félévi részletekben fizettetik. Ezen zálogleveleket értékesítve: 100 frtos névértékűkért 93, frt kézpénzt adnak. És most az olvasó világosabb tájékoztatása végett, ide Írunk néhány gyakorlati példát. A. fölvesz a kisbirtokosok orsz. földhitelintézetétől 2000 frt névértékű kölcsönt záloglevelekben. A záloglevelekért készpénzben kap, átlagos árfolyam szerint, 1937 forintot ; törleszt névérték után számított 6% kamattal, 67 félévi részben, per 75 forint; ami egyenlő 5025 forinttal *) Czélszeriluek láttuk ez élet fontosságú tárgygyal foglalkozó, valóban érdekes czikket, a »Magyar pénzügy«-ből átvéve, egész terjedelmében megismertetni olvasóinkkal, az illető lap engedelmével ! Szerk.
