Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-01 / 35. szám

II. évfolyam. Nyíregyháza

35. szám.

Csütörtök, 1881. szeptemberhó 1.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

KlőflzetéHi föltételek:

postán vagy helybon házhoz hordva :

l',gi:Hz évre..........................................................4 frt.

Félévre................................................................2 „

Negyedévre

.......................................................1 r

A Icríznégi jegyzó ón tanító untkmtk egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések « a lap szétküldése tárgyában teendő folszólamlások Pirtnger Jáno8 6» Jóbu Elolt

kiadótulajdonobok könyvnyomdájához (nagy-debre- i czeni-utcza 1551. szám) intézcndók.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

] szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldutni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer has&bzott petit sor egyszer

közlése 5 kr : többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij főjében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. T. által Budapesten. Haaseustein és Vogler

irodájában Hécsheu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is.

Minó életpályára képezzük fiainkat?

VII.

Mindeu oldalról azt hallani, hogy Magyarország pusztán termelő ország; hogy éghajlati fekvése által is, az ős termelésre van utalva.

Tagadhatatlan, hogy u tulajdouképeui mag) ar faj született gazdálkodó nép. Éhez kedve, ereje, kitartása ős vőralkata egyaránt meg vau. És épen ezen hivatásszerű gazdálkodási ösztönnek tulajdoníthatni, hogy daczára kezdetleges gazdálkodási és földmivelöi műeszközeinek, ős művelési módjának, egész Európa termelőivel képes volt a versenyt fentartaui egész a közelebbi időkig; tudni illik a mezőgazdasági gépek tökéletesedéseig és Észak- Amerika földmivolési viszonyainak kifejlődéséig.

EBzak-Amerikával már tovább nem bírjuk ki a versenyt. Mert inig ott az olcsó földet, kevés költséggel, még kevesebb állami teher mellett, növelik : nálunk uddig a gazdálkodó alig képes any- nyit előállítani, amennyi a föld beinivelésére, a termények biztosítására és letakaritására s az állami kötelezettségek teljesítésére szükséges költségek fedezéséhez megkivántatik.

A földmivelés nálunk, ahol annyi termő föld van, mindig fontos életmód lesz; bármennyire fejlődjék is ki mellette, az ipái1 és kereskedelem. De hogy a versenyt úgy Eszak-Amerikával, mint Oroszos Oláhországgul kiállhassuk: szükséges, hogy a mező-gazdálkodás eddigi kezdetleges, egyszerű módjának hátat, fordítsunk; szükséges, hogy létföltételünk okforrását, a jótermést, ne csak pusztán az időjárásra sa jó Istenre bízzuk; hanem az okszerű gazdálkodással s a hasznos befektetésekkel fokozzuk földjeink termőképességét. Nagyobb birtokosaink állitsanuk kiterjedt uradalmaikban minél több gyártelepeket, gőz- és műmalmokat, keményítő-, szesz-, vas- és ser-gyárakat. Változtassuk pusztáinkat paradicsomokká munkás erőktelepitése által. Hozzuk lie gazdaságunkba a gépeket, hogy sokat és gyorsan termelhessünk: hogy versenytársainkat megelőzhessük

Meg volt irva.

— Ucüzúly. —

13r. Pápay Imrétől.

(Folytatás és rége.)

Utó hang.

VII.

Azután ... no hisz úgy volt, úgy történt, ügy volt megirva. Másként nem is történhetett.

Kozár Műre i mámora uom tartott örökké. Reggelre kijózanodott. Borzasztó álmai voltak, s a felébredés méltó folytatása vala borzasztó álmainak. Sötét, nyirkos börtönben találta magát. Kétségbe esett. Leborult silány fekholyéro; sirt, zokogott, mint a gyermek. Önmagát siratta. Igen ! Ö volt a gyilkos 1 Hová sűlyodt ? Meggyilkolta nagy nénjét, azt a derék jó asszouyt, aki anyjaként szerette; veszni hagyott egy ártatlant, aki soha még szóval sem vétkezett ellene; megmérgezé életét annak, akit legjobban szeretett a világon.

Fellázadt alvó lelkiisuiereto; és sirt, zokogott, mint a gyermek.

Majd imádkozni akart. Nem tudott. Egy sem jutott őszébe azokból a kedves imákból, amelyekre régen elhalt szülei tanították. De miért is imádkoznék ó? Káromlás az az ima, amelyet ó mond el. Hová sülyedt ? Mivé tette a szenvedély ! ?

És sirt és zokogott tovább.

Majd cailapult viharos fájdalma. Hogy hozhatná helyre, ami még holyre hozható ? hogy tehetné jóvá azt a temérdek szenvedést, amelyet azokra az ártatlanokra halmozott ? Gondolkodott és megnyugodott.

a vihígpiaczokon. Ekkor azután nemcsak a föld munkás népének jólétét munkáltuk elő; de földjeinknek, pusztáinknak jövedelmét is nagymérvben fokoztuk s az általános jólétet előmozdítottuk.

Hogy pedig mindezeket elérhessük: minél több felsőbb polgári iskolákról és gazdasági intézetekről kell gondoskodni; hogy legyen hol kiképeztetni a gazdálkodó közönségnek gyermekeit.

Van ugyan már több gazdasági iskola hazánkban, ahonnan kitűnő gazdatisztek és gazdászok kerülnek ki már is. Vannak erdészeti, bánya-akadémiáink, vinczellér-képezdéink. Ezekben szintén ké- peztetlietjük gyermekeinket. Igen valószínű, hogy ez intézetek és képezdék száma rövid időn szaporodni fog.

ügy is kell.

Ha a kormány is úgy akarja, és akarnia kell, hogy a tudományos pályára léphetés megszorittas- sék s ez által lehetővé tétessék a családapáknak, hogy gyermekeik kiképeztetését más reálisabb, és hasznosabb irányban eszközöljék: kell, hogy a kormány ez iránynak megfelelő tanintézetekről és ké- pezdékről gondoskodjék, nemcsak, hanem az azokhoz juthatást lehetőleg könnyűvé s magát a kiképeztetést olcsóvá tegye.

Én tisztelem azon nemes törekvést, hogy Magyar- országon még egy harmadik tudományos egyetem alapittassék; de még nem tartom elkerülhetlen és elúdázhatlan szükségességnek.

Az oly államban, ahol a tudományos pályára készült egyének nem képesek megélni egymástól; az oly államban, ahol arról kell gondolkodni, hogy miként éljenek meg az ügyvédek?se czélból kénytelen úgy intézkedni a kormány, hogy kerflle- tenkint oszsza be az ügyvédeket, mint a Bach világban volt; az oly államban, ahol az ügyvédek megélhetéséért a zugirászokra a legszigorúbb szabályrendeleteket kell kibocsátani; az oly államban, ahol az ügyvédek már odajutottak, hogy egy egyszerű, a peres minőségnek legkisebb színezetével sem

Nyugodtan ment a vizsgáló biró elé, s bevallott mindent. Igen! O volt a gyilkos, nagy uénje gyilkosa. Megölte, mert megszegte neki adott szavát, mert megesett a szive leánya könyuyein, szenvedésein. Azt mondta : nincs több gyermeke, s ezt az egyet nem ölheti meg, kegyetlen szivvel, halálos fájdalommal. O szinleg engedett, s visszaadva adott szavát, lemondott Mari kezéről.

Este még Mari kedvesének panaszkodott, belopódzott a házba. Senkit sem talált ott, s az özvegy oly mélyen aludt, és ... .

Oh! de .arra nem is gondolt, hogy ebből másnak baja legyen! O csak Marira gondolt, akit oly végtelenül, oly őrülten szeretett ; akiről azt hitte, bogy majd teljesíteni fogja anyja akaratát, s az övé lesz.

Csalódott mindenben, de logjobban önmagában El tudta követni a bűnt; de nem volt lelke, hogy elviselje annak halálos terhét. A fény, az árny, a zaj, a csend, minden: de minden azt susogja, azt dőrgi fülébe, hasztalanul öltél, hiába adtad el lelkedet a pokolnak.— Azután .... azután ő is borban keresett, nem vigasztalást, hanem felejtést. A többire nem emlékszik.

Vallomása után egészen megkönnyebbülni látszott. Nyugodtan ment vissza börtönébe. Jánost pedig még azon napon szabadon bocsáták. E váratlan esemény rendkivüli izgalmat szült. Hiszen nem is rósz a nép, csak előítéletes. Belátva tévedését, mindent elkövetett, hogy helyrehozza azt Istenité azt, akit tegnap sárral dobált. A >vén gonoszból« a legnépszerűbb ember lett; és hogy rögtön meg nem tették országgyűlési képviselőnek, az csak azon múlt, hogy a múlt évben volt a választás; hogy az akkor elválasztott derék férfiúnak esze ágában sem vala, hogy lemondás vagy elhalálozása által Kósza Márton úrnak helyet adjon.

biró örökség-kiutalási kérvényre is odaírják, hogy képviselve N. N. köz- és váltó ügyvéd által, sőt még 50 krral ellátott ügyvédi meghatalmazást is csatolnak, a beadványhoz, csak hogy annak a gyermekes kérvénynek nagyobb fontosságot tulajdonítsanak, nem törődve azzal, hogy az egészen szükségtelen ügyvédi meghatalmazás bélyegét a sárba dobatták azzal a szegény földmives emberrel, mint közelebb Nyíregyházán történt: az ily államban mondom, nem egy harmadik tudományos egyetemről, hanem reáliskolákról, kereskedelmi és ipar tanodákról, gazdasági tanintézetekről stb. kell gondoskodni; sőt egyenesen megszorítani a tudományos pályákat.

Én hiszem, hogy ha a családapák, a szülék, látnák a kormánynak e törekvését: egészen máskép gondolkoznának gyermekeik képeztetóse tekintetében.

Az eddig elmondottakból meggyőződhettek az olvasók arról, hogy a magyar apák és anyák csak gyermekeiknek tesznek roszat, ha minden áron urat akarnak nevelni belőlük. Meggyőződhettek arról is, hogy épen e nevelési, illetőleg képeztetési betegség volt oka és az még ma is Magyarország nagy elmaradottságának, az ipar-kereskedés és az okszerű gazdálkodás terén.

Szakítsunk tehát a múlttal s fogjuk meg a dolog végét. Ahol sok a foglalkozás nélküli és könnyű életű egyén: ott szegény, nyomorult a munkás nép; mert amazoknak élni kell, akármi lesz ez utóbbiakból. loo.

Pár szó a qualifikáczióról.

Jól esett olvasnom a fővárosi jól értesült lapokból, hogy a legközelebb összeülendő országgyűlés elé, a megyéket illetőleg két érdekes javaslat, illetőleg indítvány fog a kormány részéről előterjesztetni.

Az egyik a megyék dotáczióinak fölemelése azon indokból, hogy a megyei tisztviselők száma a szükséghez képest szaporittathassék, esetleg illetményeik föleineltes- senek; a másik a megyei, vagyis a közigazgatási tisztviselők qualifikácziója.

De nem is vágyott Márton ur ily fényes elégtételre. Teljes vala az ő öröme, boldogsága unélkül is. De teljes vala Bus Pál űré is aunyira. hogy meg sem kísérlem ; hiszen úgy sem tudnám, mégcsak megközelítőleg sein tudnám ecsetelni azt a végtelen örömöt, azt a nem is remélt boldogságot. Nem is szólok többet, csak nny- nyit mondok, hogy ez időben nem volt valamire való l&kadalom, keresztelő vagy disznótor, melyre Márton nr és kebelbarátja hivatalos ne lett volna Csak anynyit mondok, hogy még az nap este karonfogva jeleutek meg az emlékezetes »csillagos« barátságos obédlőjébeu; hogy ott volt a kis rendőrkapitány, a kövérképü chirurgus s több más derék becsületes emberek, akiknek mindnyájoknak legforróbb kívánságuk sz vala, hogy kezet fogjanak. s poharat koczantsanak a jó Kósza Márton úrral. Csak annyit mondok még, hogy Bus Pál ur ki- fogyhatlannak mutatkozott a latin claszikusok idézésében, hogy ragyogóbb beszédeket tartott, a kősziklán épült ház ostromáról, a »feltámadott erényről,« a »bor hatalmáról« stb. mely ragyogó beszédeket, — noha azokban a jámbor olvasó kétségkívül sok épületest találhatna, — részint emlékezetünk gyarlósága, részint és sokkal inkább azért vagyunk kénytelenek hallgatással mellőzni; mivel azok előadásához, oly orgánum oly tehetség, termet és alak kellene, minő a kitűnő barom orvosé, minővel pedig mi nem dicsekedhetünk.

De hát János? Hát az mit csinál? hova lett?

Ott barangol a holdvilágos utczákon. Áthaladva, egy pár zug utczin, tágas, valamivel rendezettebb utoz.á- ra értt. Ez volt a legkedvesebb utexája; itt érzé magát legboldogabbnak.

Most is alig tett rajta nehiuy lépést, egészeu más lett Mintha kicserélték volna. Lat-u lankadt járása köuy-