Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-25 / 34. szám

y“gIL évfolyam. Nyíregyháza, ______________34. szám._________Csütörtök, 1881. augusztushó 25.

M

EGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva:

Kgéaz évre........................................................4 írt.

Félévre.............................................. 2 „

N

egyedévre....................................................1»

A községi jegy zó én tanító uraknak egész évre ( Bak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások I?iringei' János és Jóba Elek

kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-utezn 1551. szám) intézendók.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csuk ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra * az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer

közlése fi kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint Ifi krajezár.

Hirdetésük elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza

irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten

1651. szám); továbbá; Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Voglor valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is.

Minó életpályára képezzük fiainkat?

VI.

Ha szigorú összehasonlítást teszünk Magyar- ország és a többi európai államoknak az ipar terén feltüntetett haladása közt: el kell ismernünk, hogy az ipar terén leghátrább állunk. Nem értem a másod és harmad rendű államokat, mint amelyek még tólünk is messze elmaradtak.

Tagadhatatlan, hogy az újabb időben már nálunk is többen lépnek az iparos pályára jobb házaink, családaink gyermekei közöl; ami minden esetre igen jó előjel. De ha az úri, a kaputrokkos és az iparos osztályt állítjuk egymással szembe: azt tapasztaljuk, hogy az úri osztály közt sokkal nagyobb és sűrűbb az elszegényedés, mint az iparosoknál. Ennek természetes oka pedig az, mert az iparos pályára, még mindig kevesen, az úri pályára pedig mindig fölös számban képeztetik a szülők gyermekeiket.

Minden értelmes honpolgár és családapa beismeri, hogy az országok anyagi jóléte s ez áltál hatalma és művelődése, az ipar fejlettségétől nagymérvben függ. Még is nincs Magyarországon életmód, munkatér, amely annyira el volna hanyagolva, mint épen az iparos pálya.

A vagyonosabb osztály és az értelmiség, még a gondolatától is irtózik annak, hogy gyermekeit iparosokká nevelje. Sőt még a már kedvező anyagi viszonyok közzé jutott iparos is, minden áron urat akar nevelni gyermekéből.

Nem gondolják meg ezen különben a legmelegebb szülői szeretetet ápoló családapák és anyák, hogy az előkelőséget negélyző úri nevelés áldozatai, már is annyira szaporodtak, hogy alig képesek a tisztesség és becsület utján megmaradni.

Az úgynevezett penuás emberek száma oly nagy, hogy nem képesek megélni egymás mellett.

Kénytelenek egymás ellen törni, vagy tilos keresetmódhoz nyúlni. Mig a tisztességes kenyeret nyújtó iparos pályán vagy idegenek, vagy a kevésbé értelmes és nevelt családok, gyermekei kínlódnak, a hazai ipar nagy hátrányára. Hány értelmes, munkás és derék iparos veszett el csak az irodákban másolgató fiatal és koros emberekben ? ki tudná azt megmondani. Nem is ők az okai; hanem szülőik, nevelőik, akik erővel urakat akartak belőlük nevelni. S neveltek nyomorult gépeket, szolgákat.

Nem egy szegény sorsú, műveltebb szülőtől hallottam már, akit épen esetleg eszes és jó tanuló gyermekkel áldott meg az ég, hogy „gyermekem nagyobbra hivatott, még kitűnő, országhirü ember válhatik belőle! Miként adnám tehát iparosnak!“ Legkevésbé sem gondolnak arra, hogy az élet-hivatást, nem mindig a hajlam adja tudtunkra. Igen sokszor a körülményektől is függ az. Az élet legtöbbször keresztül huzza az ily életterveket és számításokat. Igaz, hogy sokszor sikerül az ily szülőknek számítása; de ellenben az is iga.z, hogy 100 közöl rendesen 99 megcsalatkozik: ha csak gyermekének tehetségére számított, saját helyzetét pedig nem figyelte meg.

Sok középszerű birtokos és szerény körülmények közt élő szülő mindenét gyermeke nevelésére fordítja. Mire azutáu a gyermek felserdül, azon veszi észre magát a boldogtalan szülő, hogy gyermekéből urat nevelt ugyan; de olyat, a ki még magát is alig tudja eltartani; nem hogy szülőiről is gondoskodnék.

Ellenben az aki iparos pályára lép : 3—4 év múlva már keresetképessé válik. jHeti béréből még elaggott apjának, vagy anyjának, avagy gyámoltalan testvérének is juttat néhány garast.

Mit mondjak a kereskedő pályáról? Van-e ennél szebb, tisztességesebb életmód ? Bizonnyal nincs.

A leghálásabb valamennyi hasonló keretű életpálya közt. Ezt bizonyítja az az 53 felső osztályt tanuló is, akik a múlt hóban tették le a kereskedelmi akadémiában az érettségi vizsgálatot; és csaknem valamennyi azonnal alkalmazást kapott a fővárosi gyáraknál, bankoknál, intézeteknél és nagyobb czé- geknél.

Igen jó, ha a szülők mindezekről tudnak; mert akiknek fiai ügyvédi, mérnöki, hivatali, tanári pályákra igyekeznek; a legtöbb épen akkor van leginkább megakadva, midőn tanpályáját bevégezte. Egy némelyik évekig is kénytelen várni: mig valamire való alkalmazáshoz juthat.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter épen a napokban iutézett egy körözvényt, a budapesti állami ipartanoda ügyében, az összes kereskedelmi és ipartanodákhoz; amely körözvényben felhívja a a magyarországi családapák figyelmét emez intézetnek igénybe vételére, gyermekeik számára.

A körözvényt alább terjedelmesen hozza a „Nyirvidék“; amelynek figyelmes elolvasását lel- kemből ajánlom az illető érdeklődő szüléknek.

A tisztábban látás kedvéért még csak annyit jegyzek meg, hogy a szülőket a világért se ijesz sze el ez intézettől az a föltétel, hogy a közép ipartanodába csakis 4 gymnáziumi vagy polgári, avagy reáliskolai osztályt végzett tanuló vétetik fel. Mert az e pályára készült ifjú néhány év alatt, föltéve: hogy eszes, szorgalmas és takarékos, oly tisztességes és független állást lesz képes magának biztosítani, amilyen az úri pályára, nagy költséggel készülők közöl csak kevésnek jut.

Bár iparosaink nagy része, csak küzdelmek közt képes magát és családját még ma fenntartani nálunk; azért el kell ismerni mindenkinek, hogy a munkás és takarékos magyar iparosok, daczára elliaMeg volt írva.

— Beszél)-. —

Dr. Pápny ImrótSl.

(Folytatás.)

Könyökét az asztalra támasztva, kerek fejét, gondolatokba mérőivé, helyező széles tenyerébe, tíondolko- dott. A leeresztett szempillák legalább ilyesmiről tanuskodának. Néha-néha beszélni kezd, hol érthető, hol érthetetlen szavakat mormol. Horaoziust legtöbbször emlegeti.

— Quis desiderio sit pudor, aut modus tarn cári capitis? A lét és nem lét kérdése ez. Régen töprengek felette; felelni még sem tudok reá I Praecipe logubres cantus Melpomene I . ..

Elhallgatott. A többi borozók pedig néma bámulással tekingettek reá. összenőttek, s mosolyogtak. Azután fokozó figyelemmel igyekeztek ellesni a derék férfiú épületes magán beszédét.

— Durum: led levius fit patieutia, quid cor- rigere est uefas! — mondja Horaczius. Miért nem találhatok vigasztalást ez aranyszavakban ? Hol keressem azt, ha ezekben sem lelhetem fel.

Az óriás szemöldökök heves mozgásba jöttek, a leplezetlen szempár pedig lángoló kérdő jelként tapadt a boros üvegre. A látást vágy, a vágyat nyomban követé a tett; minek következtében a fél literes szerencsésen kiürült.

Előkereste zsebóráját, egy múlt századbeli termetes remek müvet; megnézve azt, azon meggyőződésre jutott, hogy még nincs ideje a távozásnak, hogy ezúttal nagyon is hamar elfogyasztó a reudes féllitor bort; hogy még aligha el uem csúsznék egy másik, ha mindjárt uem rendes félliter bor is.

Nem habozott soká: elöszóllitá a kelnert s bort hozatott.

Erre ismét összenéztek, s mosolyogtak a többi borozók; sőt mi több a gorombábbak olyan formán nyilatkoztak felőle, mint akiről bizonyos, hogy részeg akar lenni. Bús Pál ur szerencsére nem hallá ezen illetlen gorombaságokat, nyugodtan vette fel, szőtte tovább gondolatai elejtett fonalát.

A hatalmas szempillák újra leereszkedének, az óriási szemöldök elnyugovék. Általában minden jelenség a legmélyebb gondolkodásról tanúskodott.

— Rebus in angustis animum sub mittere noli! Isteni tanács az isteni Horácztól! Csak oly nehéz, csak olyjlehetetlen ne volna a gyakorlati élőt göröngyös utain. ;

A többi egy halhatatlanhorkantásba halt el. E bor- i kantást hosszú szünet követé

Sokszor láttam a nyár viharában, sokszor láttam váratlanul s hirtelen elállani a záport, hogy egy a minden séget megrázó mennydörgés után annál hatalmasabban zuboghasson alá. Pál ur hallgatása ily vészt jósoló szünet vala.

Az óriás szemöldökök képzelhetlen mozgásba jöttek s egy ideig soha nem hallott erejű horknntás rázta meg a pipa-füstös levegőt, s az ablakok félénk üvegeit. A vihar kitört.

— Nem hiszem I — mennydörgő Pál ur — nem hiszem, hogy János lenne a gyilkos ! Meg vagyok győződve, bogy éppen olyan ártatlan mint én, vagy más becsületes ember! Ez az én rendíthetetlen hitem 1 Ez az

1 én változhatatlan meggyőződésem 1 És ettől soha el nem ! | állok. Soha! Si fractus inlabatnr orbis: impavidum fe- ; ; rient ruinae — mondom Horaczius sál.

Szólt; s ökleivel szavainak n/omatékot adandó, rettentő csapást mért a Ids asztalra; mely csapás meg- tánczoltatá az üveget, a poharat, mely csapás aztán i be is fejező a vihart. Csak a többi borozgatók kaczag- - tak durván és illetlenül, amily durván és illetlenül csak i kaczaghattak.

Ez égbe kiáltó gorombaságot egy uj vendég megjelenése simitá el. A kíváncsiság győzött a nevetési ingeren. Még maga Pál ur is elfelejtő jogos bosszankodá- sát, kíváncsian pislogott az érkező felé. Kozár Marcsi vala az. Ritkán szokott megfordulni e helyen. Bizonyára most is véletlenségből vetődött ide. Arcza sáppadt, fekete szemei szilaj lángban égtek. Oly szomoruuak látszott.

Leült egy félre eső asztalhoz. Nem köszönt senkinek.

— Bort! — szólott tompa hangon, a körülte lézengő kelnerhez. — Az Bietve teljesítő kívánságát.

— Bort I — ismétlő, — kiürítve az elébe Helyezett palaczkot.

Nagyon szomjazott. Elviselhetleu tűz égett keblében, s e tüzet el kellett oltani. Egy eddig nem érzett hang szólalt meg szivében s e hangot el kellett fojtani. Ivott tovább, hogy eloltsa azt az elolthatatlan tüzet ; ivott tovább, hogy elfojtsa azt az elfojthatatlan hangot.

A többi borozók pedig fejőket rázva nézegettek egymásra és reá; s megborzadtak sáppadt arczától, beesett szemeinek ijesztő lángolásától.

— Ez erővel tök akkor lenni I — suttogák. A tök szó pedig a részegség legmagasabb fokát jelenti, mü-nyelven.

Marczi azonban nem látott, nem hallott semmit sem. Ivott tovább. És a sáppadt arcz a vibnrzó kebelre hanyatlott, a reszkető ajkak lázas szavakat sugdosának, halk érthetetlen hangokon.

— Megőrülök I Meg kell őrülnöm I Oh csak azt az arezot ne látnám! Oh csak azt a hangot, azt a velőt rázó kiáltást ne hallanám ! Bort 1 hozzatok bort 1

Az egyetlen vendéglő egyetlen pinezérénok minden erények között a gyorsaság vala leginkább sajátja. Ha csak <4 nem aludt, soha sem kellett egyezernél többször szóllitaui. Most uem volt álmos! És valóban Kozár Marczinak a legkissebb oka sem lehetett a panaszra. Pár perez múlva tele lelt az asztala azokkal a szűk nyakú félliteresekkel, melyekre a »csillagos« poczakos vendéglőse oly büszke vala.

Az is igaz, hogy Kozár Marczi is emberül ivott. Pál ur nem győzte bámulni bor pusztító müvét; s először barátja szerencsétlensége óta mosolyogni bátorkodott.

— Oda nézzen a sivatag homokja — dünnyögé — ba nem tud inni, ettől megtanul, — mint ahogy Petőfi mondaná.

Ennyit mondott a derék férfiú; de úgy hiszem ennyiből is teljes joggal lehet következtetni azt, hogy a magyar irodalom sem vala előtte ismeretlen mező. s bogy volt a kitüuő férfiúban némi módosítási képesség is.