Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-08-18 / 33. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 33. szám. Csütörtök, 1881. augusztushó 18. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : t'.géuz évre...................................................4 frt. Fő lé v re................................................................2 „ Negyedévre.......................................................1 „ A kózzégj jegyzó én tnnitó uraknak egézz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések » a lap szétküldése tárgyában teendő főlszólamlások Piringer János 6» «Jóim Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utoza Ifiül, szám) intézetniük. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek bektlldctni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszszn. Hirdetési dijuk: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde- í tés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint lf) k raj ezár. Hirdetésük elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1561. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában BéCSben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Minő életpályára képezzük fiainkat ?*) v. Ha már szivébe csepegtettük gyermekeinknek a magyar tiaza iránti lángoló szeretetet; ha megtanítottuk az ősök nyelvén imádkozni s azt szeretni és becsülni: a pályaválasztás küszöbén nézzünk szét, hogy melyek azok az életpályák, amelyek tul- nyomólag idegenekkel, vagy legalább nem a mi vérünkből és búsunkból származottakkal vannak elárasztva s azokhoz képest képeztesstlk gyermekeinket ; figyelve mindenesetre a gyermekek egyéni képességükre és hajlamukra. Ott van a katonai pálya. Nem azért említem első helyen; mert talán a katonai pályát legelsőnek tartom. De ha már sem a sajtó, sem a társadalom, sem a törvényhozás nem elég erős az általános lefegyverkezés eszméjének megvalósítására ; ha már a modern emberölés, a harezviselés mesterségéről nem akarnak lemondani a nagyhatalmak: nem tekinthetjük a katonai pályát, épen hazánk, nemzetiségünk és államiságunk iránti tekintetekből olyannak, amelytől teljesen elzárkózzunk. Panaszkodunk, hogy a magyar ajkú katonaságot lenézik, semmibe sem veszik a közős hadseregnél. Zúgolódunk, hogy a magyar katonaság soraiban idegen nemzetiségű tisztek paczkáznak a magyar ifjak fölött. 11a mindez fáj, mert fájhat is: miért nem igyekezünk segíteni e bajokon? Miért nem neveljük, képeztetjflk gyermekeinket a katonai pályára : hogy ne legyen szükség az idegen nemzetségü tisztekre a magyar ezredeknél és zászlóaljaknál ? A katonai pályáról még ma nem szabad ki- csinylőleg és megvetőleg nyilatkozni; különösen pedig a magyarnak, aki különben is a liarczias nemzetek közt bizouynyal nem áll az utolsó sorban. A harcziasság, különösen az ó- és középkorban, nagy befolyással voltak a kultúrái haladásra. *) Lásd lapunk 31-ik számút. Tudjuk a történetből, hogy a görögök, leginkább pedig a rómaiak, a barbár és kevésbé művelt népek fölötti vezérszerepet, egyedül a hadviselés, a harczi győzelmek által ragadták magukhoz. Látjuk a múltban, hogy az elpuluilt vagy nem életképes népek, egymás utón töröltettek ki, a har- cziasabb, a lovagiasabb és bátrabb faj által, az élők sorából. Hazánkat is fegyverrel hódították meg őseink s fegyverrel kezükben, vércsepjeikkel írták meg Pusztaszeren ama történeti nevezetességű alkotmányt, amely közel ezer éves életet biztosított a magyarnak. Megmutatta a magyar 1848/49-ben is, hogy még nem puhult el egészen. Ne idegenkedjünk tehát a katonai pályától, amely még ma mindig tisztességes megélhetést biztosit az arra lépőknek. Neveljük továbbá gyermekeinket a munkás és dolgos életre. Csepegtessük a gyermek szivébe és leikébe jókor, hogy az életnek első és legfontosabb áldása a tisztességes munka. Tanítsuk meg továbbá őket, az időnek és pénznek becsülésére. E kettő különben is egy. Aki az időt tétlenül, henyélve tölti; aki a pénzt oktalanul szórja: egyaránt pazarló. E tekintetben példaképül állíthatjuk magunk elé a zsidóságot. A zsidó nem szégyel semmi foglalkozást, fáradságot: csak hasznot hajtson neki. E pár szóban rejlik a zsidóság vagyonosodásának és boldogulásának titka. Tagadhatatlan, hogy a zsidóság ellen még mindig sok a panasz nálunk. Azt mondják, hogy a zsidó önző. Ugyan van-e emberi tett, amelynek rugója nem az önzés volna? Igaz, hogy az önzés többféle. Azt mondják, hogy haszonért mindenre képes; hogy jó számitó; hogy élelmes a keresésben, ravasz a tervezésben; hogy czéljaihoz szívósan ragaszkodik s felhasznál mindent, hogy czéljait elérje ; hogy némelyek közülök mások gyengeségeire alapítják számításaikat; hogy eszményei nincsenek; hogy lelkesedni nem tud; hogy jelszava: a vagyongyűjtés és élvezet. Jó, legyen, hogy a zsidó ilyen, igy gondolkozik, igy számit és él. De ne feledjük, hogy mindez nem speciális zsidó axióma, élet bölcselet; ez általános világnézet, általános elv ma. Vajha nálunk is minden ember eképen gondolkoznék, eképen élne! A vagyongyűjtés fokozza, fejleszti az ember munkaerejét. Az élvezet, egészséges erkölcsi korlátok közt, a kedélyességet fokozza. Akinek czélja nincs: annak jövője sincs. Akinek vagyona, pénze nincs: az nem lehet független, teljesen szabad soha. E nélkül pedig az élet: rabság. Mindezekben csak a szükséges mértéket, a helyes arányt kell megtartani; és egyaránt hasznára lehetünk úgy az államnak, mint a társadalomnak. Fájdalom, e mértéket és arányt, sem a zsidó, sem a magyar nem tartotta meg. Mi magyarok nem igen értünk a vagyongyűjtéshez. Rendesen többet adunk ki, mint amennyit beveszünk. Szükségleteink mindig nagyobbak, mintsem azokat kielégíteni tudnánk. Ellenben a zsidóság túlszárnyal benőnket a vagyongyűjtésben, a munkában és kiszorít az élvezetből. Tehát nem lehet ezen segíteni ? Tehát mi nem tudnánk versenyezni velük? Igenis, csak akarnunk kellene. Ha mi is oly takarékosak lettünk volna; ha lépést tartottunk volna velük a munkában, a számításban: nem szárnyaltak volna tűi bennünket; nem lennénk ma gyengék, nem leimének ők erősek. A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Bumliroz ás. Francaivá TiuczétSL m. Csak még egyet Krasznahorkáról I A methuzalemi életnek egy emberp&r arczképfestménye tartotta fenn emlékét, mely kuriózumnak ia beillik. így hirdeti azt a festmény alatt az Írás : > Korin János, Rá ez nemzetségből Görög hitben való, aki 1562 Észt. született és Temes megyében a karáusebesi Districtusbau, Szadova nevű faluban lakott, élt 172 esztendeig I. Ferdinand. II. Max- miliau, II. Rudolf, II. Mathias, II. és III. Ferdinand, Leopold, Joseph és VI. Carolus t. i. 9 magyarországi királyok alatt, még is az 1724 Esztendőben, amint annak előtte, egészséges és fris vata. Feleségül vett magáuak Sára nevű Rácz leányt, aki 1660 esztendőben született, ki az azon 1724 esztendőben 164. esztendőben vala. Élt ezeu házastársával 147 esztendőkig ; a fellebb megemlített esztendőben szült számos gyermekeket, akik között a legkisebbik fia 116, az unokájának pedig unokái 35, 36 esztendősek az esztendőben valának. Az eledele mind a kettőnek volt tej és hamu alatt sült pogácsa. Aki ezért bősz- szu életet akar élni, tanuljon ezeknek példákkal szűkön és mértékletesen kenyérrel és tejjel, és ennek fogyatkozásában vízzel élni. A eredetiről, mely ezeu kép mellé tétetett, másolta Lőcsén 1733 esztendőben Czauczek József.« Rozsnyóról a csucsomi völgy nyujtványában vasút vezet Dobsinára, mely mint Kassa, három oldalról magas begyekkel van körülvéve. E város szintéu az ország legrégibb bányavárosai közé tartozik, malyet 1326 körül német bányászok alapítottak. E németeknek (most már tótokkal bóven vannak kibéllelve) sajátságos dialektusuk van, mely »eiue jut jebratene Jauz ist eiue jute jabe Juttas« fűje porosz dialektushoz uagyou közeledik. E városnak még csak nehány év előtt is mesés jövedelme volt. 1.000,000 mond egy millió irtot vett be évenkint, különösen Kobalt bányáiból. Hegyei egyéb fémekben is rendkívül gazdagok úgy, hogy alig van az országban hely, ahol annyi mindenféle ásvány előfordulna, miut Dobsinán. Vas nagy mennyiségben; réz, dárdany, (Spiessglanz) Nickel, Zinnober, higany, keneuy, fonalkő (Asbest), márvány találtatik bányáiban. Érdekes serpeutin csiszoló műhelye. A legszebb vázák, ezukor-tartók stb. mindenféle osecse-becse eszközök a legnagyobb választékban jutányos áron kaphatók. Ma már azonban vége mesés jövedelmének. Mig ezelőtt egy mázsa Kobalt és Nickelért 1800 — 2000 frtot kapott, ma csak 36 — 40 írtért veszik. Dobsináról tovább mentünk a nagynevezetességü dobsiuai jégbarlang megtekintésére A három rózsától erős kapaszkodón a Hosszú hegyet (1000 méter magas) kellett megmásznunk. Vagy 2 érái k apaszkodás után a hegytetejéről a legszebb, meglepő kilátás tárul elénk. Alattunk szűk völgyben Dobsina, délre a gyönyörű csip- kézetü Rhadzim hegy, melynek nyujtváuya Rozsnyó felé a távol hegyeket övező sötétkék színben egyesülni látszik a láthatár violakék színével; jobbra százados feny- i vés, mely közül itt-ott egy egy kopasz mész-szikla vak- | merőn meredez ég felé, miutha csak ostromolni akarná, alattunk pedig a sokat emlegetett sztracenoi völgy. E völgyről lapjaink hivatottabb tollak által oly sok szépet írtak, hogy félre fogok leírásához. Meonél tovább ereszkedtünk a völgybe, annál jobban szűkült; a nappali világosságot alkonyodó homály , váltotta fel); jobbra-balra százados fenyvek mélabús han- I gnlatot keltettek, s a sfri csendet kis csevegő csermely ' csacsogása szakította félbe néha-néha. mely csakhamar j tekintélyes szikla-repedésben eltűnt, hogy többé vissza í se jöjőn, a kis hamis. Erről a patak-eltűnésről vette j az egész völgy nevét, mert a szláv straceny annyit jelent, I hogy eltűnt, verschwundeu. Leérvén a völgybe egészen, | csakhamar a szikla kapuhoz jutunk. A völgy többnyire oly Bzfik, hogy a kocsiút és a Göluitz-folyó alig fór meg benne ; a szikla-kapunál pedig csakis a folyónak van szabad útja, mig a járó út számára a 6—8 méter széles sziklát törték át, régi, a történelem előtti időben. Az egész völgy »czikk-czákk,« a kocsi pedig a folyónak majd jobb, majd bal oldalán halad. A völgy néha roppant szfik, mint a régi börtönök útja,' majd egyik-másik kanyarulatnál rögtön, váratlanul kitágul; a folyó néba veszettül morog züg, majd semmi nesze sincs, mintha csak aludnék; az út mentén a meredező, tüalaku sziklák kikönyöklései, melyek dús fenyvekkel födvék, mintha ölelkezni akarnának. így hatalmas Piramisok, óriási tornyok, mind meg anuyi ég felé meredező sziklák közt haladva, a völgy egyszerre kiszélesedik, balra a kaszáló rét flórái kellemes illattal fogadnak, jobbra a svájczi stylben épült. «A jégbarlanghoz> fogadó szives barátságos »Isten hozottal« üdvözöl. A fogadótól jó •/« órai gyalogolás után el-, azaz fel jut az ember a Jégbarlanghoz, melynek bejárata majdnem a hegy tetején van. Itt vagy '/« órai pihenőt szokás tartani lehűtés végett, illetőleg megbütés ellen. Ilyenkor aztán a barlangot nézni-látni kívánó társaság , közt, mi pedig naponkint akad ezen évadban, van zson- j gás-bongás, történik a nagy előkészület az útra, téli bundáknak, plaideknek tikkasztó hőségben nagy itt a kelete. Mintha csak Szibériába készülnének, úgy neki öltözködnek. A társaság, melyhez doktor,társammal szerencsém volt tartozhatni, egynek kivételével, csupa »gründlich« ember volt, képviselve mindkét neme, teltivér poroszok, szászok, egyszóval németek. Voltunk 17-en. A barlangban, kivilágítása végett. 120 lámpa van elhelyezve s ha jól emlékszem. valamennyinek meggyuj- tatása G írtba kerül. Én óhajtottam, hogy mind meggynjt- sák, mert ily tekintélyes karaván minden egyes tagja köoy- nyen kifizetheti a ráeső csekély részletet De mi történik ? I Előáll egy »gründbcb« igazgató s bebizonyítja,
