Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-18 / 33. szám

De van még a zsidóságnak egy szép vonása, egy erős oldala. Ez az, hogy érteimességre törekszik. Iia már maga nem tanulhat, taníttatja gyermekeit. Megszűköli a tandijt, de nem tagadja meg gyermekétől; mert tudja, hogy ha semmit nem hagy is rá: a neveléssel, az iskoláztatással, kezébe adta a tisztességes megélhetés, a vagyonszerzés legbiztosabb kulcsát.

Csak a nyíregyházai gymnásiumi statisztikába tekintsünk. Mit tapasztalunk? Azt, hogy 166 tanuló közöl 61 zsidó. E számok bizonynyal jobban és hangosabban beszélnek a legczifrább és jajveszékelőbb phrásisoknál. E 61 zsidó fiúból bizonyára egyetlen házaló, egyetlen napszámos sem fog válni. Mind tisztességes pályára készül. Lesz belőlük kereskedő, iparos, gazda, gépész, még katona is, mérnök, orvos, ügyvéd stb.

Ugyan kérdem: jogosult-e a magyar nép panasza a zsidóság ellen? Igazunk van-e, ha azt mondjuk, hogy a zsidók leszorítanak bennünket minden jövedelmezőbb életpályáról ?

Bizonynyal nincs egészen igazunk.

Nem a zsidóság teszi azt: hanem a munka, a szorgalom, az alapos nevelés, az értelmesség utáni törekvés.

Még a létszám ellen is hallani panaszt; hogy t. i. előbb-utóbb absorbeálnak benőnket, mert sokan vannak, hogy rendkívül szaporák.

Sokan vannak, mert nem félnek a családalkotástól s annak fentartó faktorától, az értelmes munkától, a dologtól, a számítástól. Szaporák, mert a nehéz testi munka, a mértékletlen életmód, a dobzódás, a tivornya, nem meríti' ki őket.

Legyünk méltó versenytársa a zsidóságnak mindazon a téren, amely a keresztyén vallás elveivel, a becsületességgel, az emberbaráti szeretettel s a társadalmi szabályokkal összeütközésbe nem jő: és a panasz minden nappal kevesebb leend a zsidóság ellen.

Tanuljuk nevelni gyermekeinket a zsidóktól.

(Folytatása következik.)

Szabolcsmegye közigazgatási bizottságának üléséből.

Nyíregyháza 1881 augusztus 11.

Az ülést főispán ur Öméltósága nyitotta meg.

Első helyen a nmeit, rnagy. kir. pénzügyminiszternek az adóbehajtásra vonatkozó körrendeleté olvastatott fel.

A körrendelet szigorúan meghagyja a kir. adófelügyelőnek, hogy az adóbehajtására hivatott, illetőleg arra kirendelt községi, törvényhatósági és állami közegeknek az adók behajtása körüli eljárásukat, felelőség , terhe alatt ellenőrizze.

Amennyiben a közigazgatási bizottság, az adóbe' hajtást illetőleg, már a kellő intézkedéseket megtétette : ujjabb intézkedésnek szüksége nem forog fenn,

Az alispán havi jelentése szerint, a legközelebbi ülés óta, semmi különös figyelemre méltó esemény nem merült fel. Tudomásul vétetett.

A szabolcsmegyei kir. adófelügyelő havi jelentése szerint, juliushó végével az összes hátralék 768,100 frt 16V2 krt. tesz. Az adó felügyelőség juliushóban összesen 7 fizetési halasztást engedélyezett; ideiglenes házmentességet pedig 1 1 háztulajdonosnak adott. Tudomásul vétetett.

A megyei főorvosi jelentés szerint, a juliushó légköri viszonyai igen szabálytalanok voltak, kivált e hó elején és végén.

A kórok közt, legnagyobb terjedtségben volt észhogy jobb leszen csak 60 lámpát gyújtani. S vájjon miért? Mert oly sok lámpafény s ennek ezernyi reflex csillogása elkápráztatja a szemet s még szerencsétlenség is történhetik. Boszautott e bamba okoskodás! Mintha bizony a »nem gründlich« magyarok olyannyira buták volnának, hogy veszedelmes dolgot ily helyen csak pillanatra is helyeselnének? Nem jó szántamból, halgattam. A következmény pedig bebizonyította, ha ezer vagy tízezer lámpát gyújtanak vagy épen maguesiummal világítanak, annál impozansabb lesz vala.

De a jégbarlang nagyszerűségét lehetetlen leírni! Ily csodát még nem láttam. Talán legtalálóbb lesz, ha egy öreg úrnak, kivel útközben ismerkedtem meg, idézem a jégbarlangra vonatkozó megjegyzését. Uram, szóla: sok mindenféléről olvastam egyet-mást mielőtt láttam volna; azután sokkal kevesebbet találtam rajtuk reu- desen: egyedül a dobsinai jégbarlang az, melyről sokféle közlést olvastam és mégis meglepett annak nagyszerűsége.

A bejárónál a következő felírás olvasható : »E jégbarlang felfedezőinek Rutfinyi Jenő, Méga Endre és Lang Gusztávnak elismerésül a városi közönség. Felfedeztetett 1870. julius 15-én,« noha a helyet emberemlékezet óta »jéglyuknak« nevezték.

. ^ Lejáró, mely egyúttal a barlag legmagasabb pontja, igen szűk s 25—30 lépcsőn lefelé haladva, persze csu- pa jégközt, csakhamar a nagyterembe jutunk. Nincs itt egy talpalatnyi hely sem, hol jég nem volna. Itt egy nagy vízesés, azaz valaha volt az, amott óriási jégszobor, majd hatalmas jégcsapok, szebnél-szebb formációk, melyek majd tömörek, majd üregesek, egyik mocskos, másik tiszta és egészen átlátszó,némelyik légbuborékkaltelt,mintha ezernyi ezer drága gyönggyel volna tele, másikban egyetlen egy sem látható. Néhol az ut jégtuuelen vezet át, s#-oly szűk, hogy két ember egymás mellett el nem fér. Összeszorul az ember keble is, a leghatalma-b természet eme csoda látványán s önkény télén is a »De profundis«-t rebegi a még hatalmast! Teremtőhöz 1

„IS Y í K V I D É K.“

lelhető az emésztési szervek bántalma, gyomor- és bélhurut alakjában. Esetenkint a hólyagos himlő is mutatkozott. A váltóláz, a dadai felsőjárás és Ujfehértó kivételével, a megye területén mindenütt fellépett. Orvosrendőri eset, kettő fordult elő. Nyíregyházán egy 12 éves tanuló fürdés közben a vízbe fűlt. Ajakon egy nő tüdőhüdés következtében hirtelen kimúlt. A hasznos házi állatok egészégi álapotát leginkább a lépfene zavarta meg. Nagy-Kállóban junius 18 óta 361 darabból megbetegedett 24, elhullott 10. Tudomásul vétetett.

Az árvaszéki elnök jelentéséből kitünőleg ; junius haváról julius hóra átjött és beérkezett 3293 darabból eliutéztetett julius hóban 820. Ezekből előadott: Básthy Barna ülnök 251, Péchy Gyula ülnök 251, Böszörményi Kornél 207. Novak Gyula jegyző 111 darabot. Az árvák követelése tesz 407,742 frt 89 '/g kr. Ebből kötvényekben és haszonbéri szerződésekben vau 181,802 frt 46Ve kr; részvényekben 2810 frt; sorsjegyekben 150 frt; váltóban 200 frt; arany ékszerekben 118 frt 66 kr. Tudomásul vétetett.

A kir. ügyészség jelentése szerint, a központi fogházban le volt tartóztatva juliushóban, jogérvényesen elitéit 81. fölebbezés alatt 53, vizsgálat alatt 43. A nagy-kállói kir. járásbíróságnál vizsgálat alatti fogoly volt 8, elitéit 2. A kis-várdai kir. járásbíróságnál vizsgálati fogoly volt 19, elitéit 14. A nyirbáthori kir. járásbíróságnál vizsgálat alatti (]2. elitéit 13.

A közigazgatási bizottságnak f. é. 744. sz. a kelt végzésében kiütött himlőjárvány alkalmából elrendelt vizsgálatról felvett jegyzőkönyvi jelentés előterjesztetvén ; s a bizottság e jelentésből arról győződvén meg, hogy a demecserij biró a járvány elfojtásánál a legnagyobb szabályellenességet követte el:

Ellene a fegyelmi eljárás elrendeltetik és hivatalától felfüggesztetik. A járási szolgabiró pedig oda utasittatik, hogy a vizsgálatot azonnal vegye foganatba s a felveendő jegyzőkönyvet mielőbb terjeszsze be.

A posta igazgatóság előterjesztése szerint, a távírdái vonalak a megye területén jó karban vannak; a posták rendesen közlekednek. Ibrány községnek azoD kérelme, melyszerint Ibrányban rendes postahivatal eszközöltessék, meg tagadtatott azon okból; mert a gyűjtött adatok szerint, a forgalomból származható egy évi bevétel csak 98 frt 4 kr., mig a kiadás 520 frt. számíttatván fel: az állam íducstár, egyesek kényelméért, ily kiadásokkal nem terhelhető.

Több adó-leengedés iránt benyújtott kérvény méltányos elintézése után, az ülés berekesztetett.

(y)

A dohánycseirtpészel és a kormány

A dohánycsempészet tárgyában egy rendkívül szigorú és általános figyelmet érdemlő körrendeletét bocsátott ki a napokban a belügyminiszter.

E körrendeletből arról értesülünk, hogy a nagyban űzött dohánycsempészkedés következtében, az állam jövedelme annyira megcsökkent, hogy a múlt évi előirányzathoz képest, százezrekkel kevesebb folyt be az állampénztárba. A körrendelet szerint, az egyes községek vásárjain a botrányig űzik a csempészetet, a községi elöljáróság és a közigazgatási alsóbb közegek szeme láttára.

Fölteszi a belügyminiszter a törvényhatóságokról, hogy az alkotmány helyreállítása óta, a magyar nemzet tulajdonát képező államkincstár ezeu jövedelmének folytonos és jelentékeny csorbítását, megtűrni nem fogja, annál is inkább; minthogy az ily csempós/kedés által, az államháztartás körül beálló hiány fedezése, igen természetesen, az ország becsületes lakosságának vál- laira nehezedik.

E föltevésből kiindulva, felhívja a belügyminiszteri körrendelet a törvényhatóságokat, hogy az állam kincstárnak ezen annyira káros, a közrend és közerkölcsi- ség követelményeivel oly kevéssé megegyező dohánycsempészkedés elfojtására, erélyesen közreműködui és alattas közegeit, valamint a községek elöljáróit, a magy. kir. pénzügyi hatóságok uyomatékos támogatására utasítani és ebbeli meghagyásának sikerét ellenőrizni el ne mulaszsza.

A körrendelet végül kijelenti, miszerint azon esetA barlang bejárót újra átlépve, még egy hátra pillantás, mely alatt gondolatban újra befutja a barlangot, hogy végig bámulja eme csodát, aztán még egy lépés előre és a világ legnagyobb kézzel is fogható jóttevője, a nap hiuti szeplőtlen, éltető sugarait minden kufárko- dás, uzsora nélkül boldog-boldogtalanra egyaránt.

Hiába bizonyította be a napról Scheutner jezsuita, hogy bizony szeplős az, tele foltokkal ; mely tanért aztán a hierarchia csúful, anatkémát mondváu fejére : bebörtönözte, mondom, hiába hirdette világgá, mert most éreztem, hogy az a fentebb mondott értelemben csakugyan szeplőtlen. Oh mily jól, vigau éreztem magamat a szabad ég alatt, e mindegyikünk óriási palotájában, mint a kalitkából, börtönéből kiszabadult madár, mely csicse- részve, ágról-ágra szállva üdvözli a szabadságot !

Innen tovább utaztunk, de nagy ügygyel-bajjal ; mert kocsi-kerekünk felmondta a szolgálatot. Késő este értüuk Poprádra, mely a Tátra-touristákra a legalkal- masb és kényelmesb központ. De majd erről jövőre; mert hát pihenni is kéne !

Meg volt írva.

—• Boszcly. —

Dr. Pápay Imrétől.

(Folytatás.)

Unalmas búcsú járogatás az! sápadt viszfénye az eltűnt szép napoknak.

Hanem azért el ment minden este a rendes fél liter borra; egyedül az eltűnt szép napok emlékein tűnődve, fogyasztotta el azt.

Visszavonult, elveszett a régi jó czimbora, s a derék férfiú nem óhajtott mást. Hiszen nincsen olyan ember, aki az »elveszettet« pótolni tudná. Most látta be, mennyire összeforrott szive, egész valója azzal az emberrel, hogy mily kipótolhatlan az ő vesztesége. Nem tudta elfelejteni, mindig eszébeu volt. Hiába viben, ha eme komoly fölhívásnak kellő hatása és eredménye nem lenne: a kormány esetleg a törvényhozás utján is komoly intézkedések megteheléséről lesz kénytelen gondoskodni.

Kilátásba helyezi ugyanis a körrendelet azt, hogy szükség esetében a vásártarthatási jogot is kénytelen lesz korlátozni; vagy épen végleg beszüntetni oly községekben, amelyeknek vásárjain a doháuycsempészet széliére űzetik a nélkül, hogy az elöljáróság, vagy a köz- igazgatási közegek föllépnének ellene.

Részünkről csak helyeselhetjük a kormányelnök ez intézkedését.

A dohánycsempészetet behunyt szemmel nézni: sem nem hazafiság, sem nem igazságos dolog.

A hazafiság nem abban áll, hogy szűz dohányt szívjunk, és hogy az állampénztárból a csempészet ál - tál elvont jövedelmet, olyanok kezébe juttassuk, akik az államnak, a közügynek legkevesebb hasznára vannak; miután kö/.tudomásu dolog, hogy a dohányé empészet- tel foglalkozók, rendesen a nép legalsóbb söpredékéből válnak ki.

A dohánycsempészet elnézése, sőt talán még támogatása tehát: egyenesen vétek, hűn, a közös haza, a társadalom és a rendes adófizető polgárok ellen.

Vegyék ezt fontolóra mindazok, akiknek módjukban és kötelességükben van, útját állaui eme gonosz tréfának : a dohánycsempészkedésnek.

A régiségek iránti érdeklődésről.

Nem czélom ez alkalommal kimutatni azt, hogy a régiségek, legyenek azok bár a legkisebbek is, mily nagy befolyással vannak a tudomány minden ágára. Hiszen jól tudjuk ezt mindnyájan, akik a múltat ismerjük, ha bár töredékben is.

E töredékeknek, részleteknek kiegészítéséhez a ré- giségi okmányok, régi pénz-nemek, régi tárgyak, és több más eltemetett segéd-eszközök: mind megannyi segéd források, a tudomány mezején fáradozó nemzet napszámosainak. Ezért mondja Römer: »Egy-egy régi pénz, egy- egy lap a történelemből.«

Magyarország földje nem szűkölködik régiségekben. Innen vau az, hogy naponként újabb és újabb ókori leletekre találnak a régiségbúvárok. Ezt tudva, bátran kimondhatjuk, hogy hazánkban sokszor egy hold föld nagyobb értéket képvisel, mint száz meg száz évig tartó haszonbére, a keblében lévő régiségek általános értékénél fogva. Az ugynevezet »homok buezkák« szikes földek, amelyek vajmi kevésre becsültetnek a földmivesek által, oly ős régiségeknek lehetnek birtokosai, amelyekről az annak környékén lakók még gondolkozni sem mertek volna.

Fájdalom, az üzérkedők érdek-hajhászása e tekin - tétben is előtérbe látszik nyomulni. Ezek a régiségek iránt keveset érdeklődve, az arany vagy ezüst leletet olcsó áron sietnek megvenni, az annak értékét fel fogni nem képes avatatlan egyénektől; s igy könnyen megtörténik, hogy mielőtt a lelet régiség becsét meghatározni tudó egyén kezébe kerülne a megtalált régiség: már megsemmisittetett a profanus kezek által. Ennek megakadályozása végett, felhívom ezennel a néptanítóknak, úgyszintén a városi és községi hivatalnokoknak figyelmét: hogy a régiségek iránti érdeklődést körükben, amennyire lehet, igyekezzenek fejleszteni!

Nem elég a tanítónak, mint népnevelőnek, bent az iskola falai között tanítani; nem elég a városi, vagy. falusi hivatalnokoknak, mint a nép képzettebb embereinek, az egyház, a haza s a város érdekéhez tartozó dolgokat naponként elvégezni: de szükséges, hogy erre is kiterjesszék figyelmüket, és tanácsaikkal soha meg ne szűnjenek közreműködni, főleg előforduló alkalomszerű időben. Ezt követeli tőlük a nemzet múltja és jövője ; szóval a haza iránti szeretet.

gasztalá magát a classikus világ remekebbnél remekebb gyöugyeivel. Most is rajongott ugyan azokért, most is gyönyörűeknek találta azokat; de vigasztalást nem találhatott bennök.

E lélek-állapot, e vigasztalan bánatosság még a családi élet boldog világában sem hagyta el. Oda is elkísérte, ott is szomorúvá, szórakozottá tévé Ez örökös szórakozottság aztán nem keveset ártott ragyogó orvosi hírnevének. A komaasszonyok hova-tovább furcsánál furcsább történetkékkel köszöntgették egymást, s a malmok alatt azok a tisztességes jő kinézésű emberek különös eseményekről tanakodtak.

Beszélték a többek közt, hogy Bús Pál ur mostanában nagyon szerencsétlenül curálgat, veszedelmesen kedvez a bőr-iparnak; hogy kettős hivatalát bosszantóan összezavarja; hogy igen sokszor a halottaknak recepteket ir, a beteg állatoknak pedig eltemettetési bizonyítványt ad.

Volt-e az efféle mende-mondáknak valami alapja? ezt nem' kutatjuk; az azonban tény, hogy akkor tájban igen sok szidalmazója s ellensége támadt; és hogy ekkor tett szert több oly gúnynévre, melyeket későbbi munkás életének áldásteljes sikerei sem tudták végképen elfeledtetni.

E lelki állapot, e csilapulni nem tudó fájdalom, egyedül lábszáraira nem vala kártékony hatással. Azok a régiek maradtak, soha sem téveszték a csillagos felé vezető utat, minden este hűségesen elvitték a jól ismert ajtó elé elannyira, hogy ha lelki állapota engedi, teljes joggal felvehette, vizsgálódásai tárgyává tehette volna azon kérdést, hogy vájjon nagy esze nem szállott-e nagy lábszáraiba?

Á kövér képű kályhafütő meggyujtogatá az ebédlő függő lámpáit s a meggyujtott lámpák barátságos fényt vetettek a csendesen borozgatók derengő orczáira, barátságos fényt vetettek Bús Pál urra is, ki a boldog emlékű kis asztal mellett, e komor magánosságban, fo- gyasztgatá a rendes fél liter bort. (Folyt, köv.)