Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-08-11 / 32. szám
,1V Y í K. V I ü É 1C. gát rabszolgává s töri lelkét, testét rabigába irodában, műhelyben kereskedésben és mezei munkában. Igavonó rabszolgájává teszi magát a Mammon- nak; aztán elpusztul időnap előtt. A vasárnapot nem a keresztyénség találta fel. Ott találjuk ezt a Mózes törvényében, aki sem állambölcsésznek, sem nemzetgazda, sem erkölcsbölcsésznek nem tartotta magát s mégis mindenik volt és tudta, hogy a nyugalom, a hetedik napra sok tekintetben szükség van. Meg is tartja az igazi izraelita a szombatot szigorúan és épen ezért szivősabb természetű, hosszabb életű s szaporább, mint a hires „szittya magyar faj,“ mint a keresztyén; pedig Krisztus „sem jött a törvény eltörlésére; hanem betöltésére,“ mint maga mondá. Ám dolgozzék hát á magyar ember is testtel, lélekkel, jó kedvvel annak idején; hiszen tudom én hogy: „aki sokat ünnepel, sokat is böjtül;“ de hogy jó kedvvel dolgozhasson: tartson szünetet is. Ülje meg a vasárnapot, mert a ki pihenés nélkül dolgozik, az robot munkát végez; undorítóvá lesz előtte a munka és a túlfeszített foglalkozás idő előtt sírba dönti, mint egykor Eötvös mondá: „ a folytonos munka mindent meggyőz; de a szakadatlan elkoptatja a legkitartóbb élet kerekeit is“ . . . Tartsunk rendet, pihenést, vasárnapot, mert elpusztul a nemzet úgy, hogy „helye sem ismeri többé meg. —I.-R. A budapesti országos nőipar-kiállitás. Az országos nőipar-kiállitás alkalmából nem állhatom meg, hogy a nőiparról, amely iránt napjainkban igen szép érdeklődés nyilatkozik mindenfelé a hazában, egyet-mást el ne mondjak. Magyarország hölgyei tehát versenyre kelnek e kiállításon egymással. Megmutatják, hogy a picziny ujjacskák nemcsak az öltözködés, hanem a tü körül is tudnak mozogni. S ami legszebb e versenyben az az, hogy a versenytér minden magyarnő előtt nyitva áll rang és vagyonkü- lönbség nélkül. Szemlélhetők lesznek az előkelő hölgyvilág szebbnél szebb és Ízlésesebb hímzései mellett, a legegyszerűbb parasztnők szövéseik,fonásaik és varrásaik is. Minden bizonnyal mindkét rendbeli munka és igyekezet tiszteletre méltó. De mily egészen másak és ellentétesek, a két rendű munka indokai! Az előkelő hölgyvilág, az mű nők dolgoznak időtöltésből, szórakozásból, és pedig csak a kényelmi és fényüzési apró csecse-becsé- ken. A szegényebb sorsú, az alsóbb osztályú nők dolgoznak szükségből a minden napi élelem és ruházatért: hogy önmagukat és hozzátartozóikat fentarthassák. Amazok munkájuk által kellemessé, tarkábbá, emezek köuuyebbé, elviselhetőbbé kívánják tenni az életet. Mindkettő szükséges, mindkettő szép és rendeltetésszerű. Az emberi méltóságnak és az emberiség nagy czél- jainak inkább az első rendbeli női munkálkodás felel meg; mint a szükségbőli, kéuyszerü robatmunka. Az emberiségnek egyik czélja minden esetre az, hogy kiemelkedjék a nyomasztó anyagi viszouyok tömkelegéből; hogy lerázza azokat az életölő és elkedvetleuitő nyűgöket, amelyet a szegénység, a szükség vállaira rakott. Az ember élete nem puszta tengődés; magasabb és kellemesebb élvezetekre is jogosult az. így, ez oldalról tekintve a dolgot: csak örülhetünk rajta, hogy a magyar nők kézi munkájuk közt, ott láthatni a kényelmi és fényüzési apró kézi-ipar tárgyakat. Yajha minden egyes magyar családban a jólét oly gyökereket verne, hogy a nők túlnyomó része ily czikkek előállitásával lehetne szerencsés foglalkozni ! Fájdalom! e kilátást még nagyon sötét és sűrű letörni, vezetőnk mondta: »tessék hozzám jönni, van karom vagy akár lábom vastagságú is, adok, a milyen csak tetszik.« De már nem tette hozzá: jó pénzért. Volt temető is az ó-ágban. Ezt is elpusztították, kihord- ták a csontokat. Igaz ugyan, hogy egy hivatott, szaktudós régész áttanulmányozta ezt s csak az imént hagyta el B. Nyári a Baradláról irt jelentés müve a sajtóiét, melyből sok újat és eddig nem hallottat fog megtudui az olvasó, de azért nézetem szerint mégis kár volt elpusz- titni egészen, mert a barlang érdekességét csak növelte s ismételve lehet vala tanulmányozni. De ez nem is csoda. Amit külföldön aranybányává tettek volna, annak nálunk eddig sem ura, sem gazdája nem volt. Végre most a kárpátegylet vette bérbe 9 keze már Í9 meglátszik rajta. A hol eddig négykézláb lehetett előre jutni, most legalább fennállva járhatni. Ezen felül a barlangnak Jósvafőnél kijárást szándékozik töretni, mert nem kell kosszab utat fúrni 30 — 40 méternél. Ez által az egész barlang könnyen járható lesz 9 nem kell ugyanazon a fárasztó utón visszamenuí. Pedig épen az uj ág a csodás szép, cseppkövei szeplőtlenek, fehér, csillogó tündér palota az egész. Mindez jövő évre meg lesz s akkor az ó-ág bizonyosan elveszti jelentőségét. Aggtelekről—Rozsnyóra. Rozsnyóról mit is mondjak csak? Csinos 6—7000 lakossal bíró város. Erede- detileg bányaváros volt és a németek alapították; III Endre 1281-beu az esztergami érseknek ajándékozta, Mária-Therésia pedig tőle elvette s az általa alapított három uj püspökség egyikének székhelyévé tette. Ezóta püspöki város. — Különösen szövő ipara virágzó. Kő zel fekszik hozzá Krasznahorka-Váralja kies völgyben és a mellette emelkedő kopasz mész-sziklán emelkedik. Krasznahorka vára, egyike azon keveseknek, melyeket az idő viszontagsága még nem semmisített meg egészen. A ki ismeri a »blattot,« még pegig a tarokkot, azon láthatja is képét. Ha jól tudom, épen a »Schwindel« pagatou vau. E vár is mint Torna, a Be- bekeké volt, kik e vidéken 7 várat bírtak. Hogyan jutottak e tömérdek vagyon birtokába, a monda igy szól róla. Bizonyos juhász legeltette nyáját a Somhegyen, egy órányira Krasznahorkától. Nagyon jőszivü ember volt. Történt, hogy egy napon kis egérke jött útjába s a helyett, hogy agyontiporta volna, megvendégelte, A kis egér most naphomály borítja. E szerencsés helyzettől még igen messze állunk. Naponkint azt kell tapasztalnunk, hogy a nyomor és szükség mindinkább beljebb fészkeli magát egyes családok kebelében. Oh az ily családok uűi nem foglalkozhatnak kényelmi, fényüzési ipurczikkek előállításával. Ők a munkát kényszerűségből, szükségből teszik. Ha már most e nézpontból vesszük fel a budapesti országos nőipar kiállítás ügyét s az elmondott nézetekből indulva ki, tekintünk szét eme kiállítás tárgyain: ki kell mondanunk, bármily nehezen esik is, hogy e uőipar kiállítás nem egészen megnyugtató. Bár nem hiányzanak a női türelem és szépizlés remekművei a kiállított czikkek körül; azért nem nyomhatjuk el magunkbau azon leverő tapasztalatot, hogy még hazánkban nincsenek felkarolva és kellőleg művelve a női iparnak azon ágai, amelyek nőinknek tisztességes megélhetési tőkéül szolgálhatnának. Magyarországban pedig erre van szükség. Nálunk a szegény nő sorsa sok tekintetben kétségbe ejtő. Pillantsunk be kissé egy ily szegény család életébe A szegény apa boldog, ha fiú gyermeke születik; mert a fiú eltudja magát és családját tartani; inig a leány gyermek arra alig képes. Mi sors, mi jövő várhat azután az oly gyermekre, akit már világra jövetele első perczeibeu is ily aggodalmak közt fogadnak ? I Vájjon minő lehet az élet az oly leány-gyermekre nézve, aki szomorú, gondbarázdálta arczok közt uővén fel: remegések közt várja a napot, amidőn a legelső férfi kezét kéri meg: hogy öt magát a bizouytalauság kétségbe ejtő érzetétől, szülőit pedig a további aggodalmaktól és tartási gondoktól megszabadítsa, megmetse?! Kérdezem: van-e az ily leánynak szabad választási képessége? Nem igen természetes dolognak tünik-e fel az, ha a legelső férfiúnak oda nyújtja kezét kényszerűségből. Osoda-e azután, ha oly sok családi boldogtalansággal, elégedetlen férjekkel, kétségbeesett nőkkel és szánalomra méltó gyermekekkel találkozunk napjainkban?! Éppen nem csoda. Az oly családi élet nem élet, hanem kinteljes pokol, amelyből férj és feleség csak szabadulni vágyik. Szerencsések, akik nem késsel vagy méreggel szabadulnak ki belőle. Az ily családi élet teremti meg a corrupcziót, az ily élet veti meg alapját a gyermekek erkölcstelenségének, az ily családi élet mérgezi meg a társadalmat és forgatja fel az államokat alapjukban. Mind ez miért van i gy ? Azért, mert a társadalom á nőt uem ruházza fel azon jogokkal, amelyek őt a férfiak mellett megilletik; megtagadván tóle azon eszközök és módok birtokba vételét, amelyek segélyével sikerrel mozoghatnának a gondviselés által részükre kijelölt körben, és képességet nyernének saját magukat és hozzátartozóikat tisztességesen föntarthatui épen úgy, mint a férfi. Szeréntem ez eszközök és módok egyike a női ipar fejlesztése és a nő hivatáshoz való alkalmaztatása. Kétség kívül e módok és eszközökhöz még ezenkívül igen sok, átalakulás volna szükséges. A legnagyobb baj nálunk az, hogy a női ipar csaknem kizárólag a kézi munkából áll, amely a házi szükségletek fedezésén túl alig megy. Csehor.szágbau, Svájczban, Belgiumban, Sziléziában, csak a febérhimzés és csipkekészités, milliókat hajt a szegény nők konyhájára daczára az ottaui gyáripar nagyon fejlett állapotának. Nálunk egyedül a kézi muuka az, amelyhez a nők utalva vanuak kenyérkereset dolgában; a házi ipar ezer meg ezer neme mind művelésre é9 pártolásra várakozik. Lombárd Velenczében a selyemtenyésztés egymaga 40—50 millió forintot jövedelmez, amelyhez a nők nagy mérvben hozzá járulnak. Iveket lehetne összeírni a uőipar, a női foglalkozás ezer meg ezer féle neméről; melyeknek elősorolása csak a fájdalmat növelné olvasóim lelkében, látva és tudva, hogy azok mind idegenek, ismeretlenek, kultiválatlanok még nálunk: holott a női iparnemek általános fölkarolása és űzése nélkül, a nőnem sohasem éri el a jólét azon fokát, amelyen magát függetlennek, szabadnak, boldognak tudhatná. Mindaddig pedig, inig a magyar nő- világ az anyagi jólétuek e fokát el nem éri; mig a tisztességes és biztos megélhetés útja előttük zárva lesz : nem rendelkezhetnek szabadon szivökkol és kezökkel ; tehát nem munkálhatják elő jövőjüket, sorsukat és igy a családi élet nem lehet részükre biztosítva. Adja az ég, hogy a budapesti országos uőipar kiállítás egy szebb jövőnek legyen kapuja, amelyen belül a magyar uővilág teljes boldogsága fogadja a belépőket. B. E, A közönség koréból*) Nyíregyháza, aug. 8. A helyi lapokból értésemre esett, hogy B. F. ur, mint a városi számon-kérő szék elnöke, ki lett küldve a városi képviselet által, a közigazgatási ügyvitel és kezelés megvizsgálása végett. A lapok eme tényt örvendetes tudomásul vették; úgy szintén a közönség is. Azt hittük, hogy e kiküldetés által minden bajon segítve lesz. Igaz, hogy B. J. ur igen erényes és szakképzett férfin, s azt hittük, hogy mint ilyen, a városi közigazgatás ügyei vezetésénél czclszerü és hasznos reformokat ho zand javaslatba ; sőt hogy az annyira elhanyagolt községi bíráskodás ügyén is sokat fog lendíteni. A kiküldetés óta szép idő lejárt már; B J. ur működésének máig sincs semmi látatja; sőt a községi bíráskodásnál aunyira rosszul mennek az ügyek, hogy alulírottnak magának több rendbeli ügyei még 1879. évről bevégezetlenül hevernek a községi biró dolgozó asztalán. Miért? Ennek okát a jó Isten tudhatja. A mi községi bíráskodásunknál létező bajokért és kése- delmezésekért, mindenki csak a községi bírót okozza. Ezt én határozottan tagadom. Bár E. községi biró ur is csak ember s mint ilyen nincs hiba nélkül; de vizsgálja meg bárki a községi bíráskodásnál működő személyzetet; rögtön tiszta fogalmat meríthet afelől, hogy miként lehessen ily nagy községnél, mint Nyíregyháza, egy Írnokkal és egy esküdtei sikeresen működni, különösen akkor; amikor ez egyetlen esküdt sem kizárólagosan a községi bíráskodásnál működik, hanem rángatják jobbra is balra is. Nagyon szomorú, hogy nálunk, minden apró ügynek nagy feneket kerítenek. A helyett, hogy egyszerűsítenék az oly dolgokat, kivált, mint a községi bíráskodás is, ami nélkül egy kereskedő sem existálhat, akiktől pedig ugyancsak gyorsau behajtják a közterheket; inkább megnehezítik az ügyek menetét. Legyünk uraim! igazságosak. Ha már meg kell lenni a nagy teherviselésnek: legalább nyújtsanak módot ahoz, hogy ha egyes fogyasztók elhordják az üzletekből hitelben az áruczikkeket, igyekezzenek behajtani a követeléseket. Ha a községi bíráskodás szigorú rendben tartatnék; ha az ellenőrzés erősebb és szigorúbb lenne : bizonnyal nem lenne annyi restauczia. Azt kérdezem én: mire ilyen eseteknél a számon- kérő szék ? Szerintem a városnak a feje a polgármester. Ennek volna kötelessége megvizsgálni minden városi tisztviselőt, s ha hiányt fedezne fel: rögtöu beterjeszteni a képviseleti gyűlés elé. A bajon ez utón lenne segítve. Mig igy, ahogyan most megy: csak szaporodik a baj s nehezedik az ügyek lassú lebonyolítása s ad graecas calendas halasztatik az orvoslás. Bizony-bizony mindez uem haladásra mutat. A helyett, hogy előre mennénk, napról napra hátrább maradunk. Ennek pedig egyedüli oka a hiányos rendszer. Ha már a községi bíráskodási ügy kezelésen gyökeresen uem lehet segíteni, legalább osztauá meg a restancziákat a polgármester ur, vagy a közgyűlés * Az e rovatban közlöttekérti felelősség beküldőt illeti. Szerk. nap után felkereste a pásztort, ki mindannyiszor jól tartotta. Megbarátlcoztak.Egy napon midőn, az egérke már jóllakott, elkezd tánczolni, czinczogni, előre szalad, majd visszatér, mintha hívná maga után a pásztort. A pásztor erre figyelmes lesz és követi az egérkét, mely most egy lyukba bujt, majd kijött, czinczogott. A pásztor ásni kezd, s csakhamar tömérdek aranyra bukkant. Ennek egy részét a királynak vitte el, IV. Bélának, ki épen e vidéken vadászott. A király hídadatosságból megengedte neki, hogy 7 helyen szabad legelőt tarthat juhai számára. E 7 helyen épültek : Krasznahorka, Torna, Pelsőcz, Csetnek, Berzéte, Solyotnkő és Szádvár várak ; a szerencsés pásztor pedig a Bebekek őse lön. E vár három századig szakadatlanul a Bebekek tulajdona; ezután mintegy 20 évig a cseh Giskra rablóbandája fészkelt benne; majd Bebek István tőlök elvette. Ennek fia rettenetes kétkulacsos volt; 1549-ben majd a törökhöz, majd Ferdinandhoz pártolt, s majd ennek, majd amannak révén rabolt. Végre is meggyilkolták. Ezóta királyi birtok, mig nem 1580-bau Andrássy Péter kapitány, adományozás folytán, nyerte 9 jelenleg is azon család majo- joratusa. A felső és alsó emelet 6 szobája ódon bútorzattal vau tele. Sok mindenféle kincs vau ott felhalmozva. Egyik vitéz arczképfestménye mellett ilyen vers van : Jó urunkra feltámadunk Semmit nyertünk csak vesztettünk. Országunkból kibujdostunk, Magyar Boriul elmaradtunk. Uj királynénk jó asszonyunk, Begyen nekünk protektoruuk. Hűségében megmaragygyunk, Vivát, vivát, úgy doboljunk! A mint látszik, szerette az »itókát;“ két kulacsos lehetett utolsó névsora szerint s bizonyosan M. Therésia idejéből való. A szobákon áthaladva, a kápolna erkélyére jutni. Itt a falon minden élő és meghalt Andrássynak egy-egy kétoldalú képe van. A meghaltakan czimerük látható, az élőkén pedig e jelentőségteljes szép szavak : Higyj, remélj, szeress I Meg volt írva. — Beszély. — Dr, Pápay Imrétől. (Folytatás.) A fiatal ember elforditá sápadt arczát. Ajkai görcsösen vonaglottak. Szólaui akart s uem tudott. Idő kellett hozzá, hogy elfojtsa felindulását. — Ne beszélj ilyeneket — mondá szakgatott tompa hangon;1-— Megőrülök, ha ilyeneket beszélsz. Hogy ue rouúvL^hogy ne lehetnél még te boldog ? még csaknem gyermek vagy, s az idő bizonyára enyhülést hozand bánatodra. Akkor . . . akkor aztán boldog lehetsz. Én hiszem, erősen hiszem ezt. Mari szomorúan rázta szép fejét, s ajkain fájdalmas mosoly játszadozott. — Igen — folytató Marczi — én hiszem, erősen hiszem azt. Kik mo9t kerülnek, majd felkeresnének még szebb napjaidban, ha vége lesz a gyásznak, ha nőm leszesz ! Mari ajkán elhalt a mosoly, kifejezhetlen szomorúsággal tekinte barátja lángoló arczára. — Még sem tettél le arról az álomról ? — mondá csendes, fájdalmas hangon — Mégis száudékszol nőül venni engem ? — Kérdheted-e ezt! Nem látod-e minden szavamból, minden mozdulatomból: hogy szeretlek, hogy nem élhetek nélküled, hogy nem tudok lemondani rólad. — Akkor sajnállak, szivemből sajnállak! Én uem leszek boldog soha; boldogtalanná tennélek téged is, ki érdemetleu vagy reá. Ezzel fizessek jóságodért? részvétedért, nemes szivüségedért? Megmérgezzem életedet Miért kivánod ezt? Mi is vagyok én ? Élő halott, akinek már semmi sem fáj többé; mert nincs mit vesztenie; kit semmi sem éleszthet, lelkesíthet, mert nincs mit remélnie. Mi is vagyok én? szomorú vándor kisértet, ki csak sírját keresi. Élő halottat, vándor kisértetet vennél te nőül, s ölelnél kebeledre ? — Mari I ne beszélj igy s e hangon ! Mari ne beszélj igy ! • — Hadj beszélnem. Isten látja a lelkemet, hogy oly igazán szeretlek mintha testvérem volnál. Isten
