Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-08-11 / 32. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 32. szám. Csütörtök, 1881. augusztushó 11. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgőbz évre.....................................................4 frt. Félévre..........................................................2 „ Negyedévre ...............................................1 „ A IcóZHÓgi jegyzó én tanító uraknnk egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Pirlnger János és .Jóim Elek | kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ! ezeni-uteza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, * szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető j költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijuk: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krujezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécabeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A magyar nép nagy halandósága és a vasárnap. A czikkünk elejére írott két tárgy egymással ellentétesnek látszik; pedig határozottan és szorosan egybe függenek. Tény, hogy pusztulunk, veszünk. A specialis magyar faj naponként fogyatkozik; számban, erőben hanyatlik. Bizonyíthatják az anyakönyv-veze- tők és az egészségügyi közegek. Engem közelebb épen egy izrael. vallásn orvos komolyan figyelmeztetett e tényre, aki nemzetiségére olyan igaz magyar, mint a mily buzgó izraelita vallásra nézve. Nem leltet mondani, hogy egészen érzéketlenül néznék ezt az illető befolyásos körök. Főképen a sajtó több Ízben rámutatott már o nagy bajra. A szakértő tudósok és lelkes hazafiak s emberbarátok kerestek és keresik e bajnak okát: pálinka ivás- ban, fajunk jellegében, légköri viszonyok, ártalmas kigőzölgések, inocsáros vidékek, s efféle tényezőkben. Egy körülményt azonban úgy látszik, hogy egészen felednek; mert mindig és mindenütt mellőzik : a túlfeszített, idegpusztitó szellemi és anyagi munkát, a lelki és testi erőt kimerítő foglalkozást. Valóban nálunk, körünkben, ma az emberek halálra dolgozzák magukat. Mikor inai gyengülnek, izmai megtagadják a szolgálatot és idegei meglan- kaduak: neki fordul a pálinkás üvegnek, vagy boros kancsó és seres palnezknak, a fűszeres ételnek s ezek tartalmával, élénkíti s pezsditi fel vérét és idegrendszerét; de ez csak sietteti a teljes kimerülést. Ám lássunk példákat akármely munkakörben. Eöldmivos, napszámos, iparos, kereskedő, hivatalnok s tisztviselői körben, seliol munkaszünetet nem tudunk felfedezni; seliol sem ünnep, sem vasánap. Szóval nyugalomnak sem hire, sem hamva. A föld- mives őröl, hord, gyújt egész vasárnapon át s a napszámból élő követi e munkakörben; mindenfelé, állitván, hogy neki ez a kenyérkeresete. Az iparos dolgozik, fúr, farag, öltőget, fújtat, kalapál, azt adván okul, hogy: a vásár jön s a munka sietős. A kereskedő árul, ád, vészén; mert a közönség úgy van szokva, hogy vasárnap vásárol. A törvényszéken, közigazgatásnál, járásbirósági irodákban: bírák, tisztviselők, főnökök, írnokok, szolgák csak úgy dolgoznak, mint kedden, szerdán. Pedig az 1868 évi 43 t. ez. 19 §-a s az 1879 évi LX. t. ez. 52 §-a ezen jó urakat első sorban kötelezi, mivel tőlük várja s nekik Írja elő nemcsak az ünnep- és vasárnap- rontók megbüntetését, hanem, mint a törvény szel leme s a dolog természete hozza magával, a munka- szüuetre nézve a példaadást is. De nem csak itt történik ez a provinczián; hanem a törvényhozásnál, az országgyűlésen és a minisztériumban is. Követel- liet-e aztán valaki törvénytiszteletet! És csodálkozzék, ha izráel. birtokosok, tisztelet a kivételeknek, szombaton dolgoztatnak a magyar cseléddel; mert az nem zsidó, nincs ünnepje; vasárnap dolgoztatnak, mert az meg nekik, az urnák, a gazdának nem ünnepe. Ily viszonyok között a szellemi és testi erőnek el kell satnyulni s bekövetkeznek az őrülések, idő előtti munkaképtelenség, elnyomorodás és kora halál. Bezzeg nem igy él a komoly és számitó angol és skót nemzet! Mert tud okosan bánni az idővel! Ott vasárnap és ünnep előtt való egész éjen át adás-vevés, sürgés-forgás, jövés-menés látható. De a mint hajnalodik, bezárnak széket, boltot, korcsmát, műhelyt, irodát és intézetet; nyitva csak az Isten háza marad és a szabad természet, ez óriási világ-templom. És mind a négy fal közötti templomban, mind ama téresebben, a természet oltára körül élénk vidorsággal sürög-forog, tolong a száz, meg száz, ezer, meg ezer ember s uj szellemi és és testi erőt gyűjt a jövő heti munkára, ima elmélkedés, társas kirándulás s mulatozás és kedvde- ritő s erőkifejtést nem igénylő játék, de nem bálok, kalákák, korcsmázás által, mint e „szegény hazában,“ hol komoly czélra sohasem telik; de bálra korcsmára, szivarra, borra, pálinkára akár minden vasárnap este is, ha módját ejtheti a szemen szedett (majd szemetei! szedettet irtain) legénység. Es igy amott az angolok, skótok, sőt amerikaiaknál is a vasárnap magábaszálás és erőgyűjtés; nálunk szakadatlan munka, vagy lélekölő s haláltliozó kaláka és korcsmázás ideje; azután hétfőn következik a kelletlen robot-munka és az idő előtti kimerülés, a halál. És mutasson szívósság, kitartásra edzettség, lelki és testi erőre nézve, valaki a világon hatalmasabb, erősebb egyedeket s embereket, mint a „va- sárnapoló“ angol. . . Ez ember mindenütt: gyárban, műhelyben, ekeszarvánál, harezmezőn, utazás, ver- senyuszás, lovaglás s a férfias sport minden nemében és mindenütt szívós edzett, kitartó. Dolgozik, működik jó kedvvel, lelkesülten, feszült figyelemmel és azután vasárnapol, ünnepel gond nélkül, hogy testi és lelki erőt gyüjthessen és erős, hatalmas egyénenként és összesen, mint nemzet, mint állam. Mi pedig siránkozunk pusztulásunk felett vénasz- szonyok módjára, jajveszékelünk, panaszolkodunk, hogy fogyunk, mint egy kofa; de nem teszszük meg ami az egészség, erő és élet feutnrtására megki- vántatik sem fent, sem alant. íme a liűbérség, urdolga, rabszolgaság törvény által eltörölve: és az ember maga alacsonyitja maA „NY1RVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Bumlirozás. FrnuciilcH Vtuezétől. II. Kassáról — Tornára a kocsi fogadás az én tisztem volt, mint afféle kisbirőn&k a forspout szerzés a tiszturak számára. Buzgólkudásomért, már i. i. hogy minél olcsóbban utazzunk, Doktor társamtól semmi nemű elismerésben nem részesültem, mert lovaink látszatra úgy néztek ki, mint a rongyszedö gebéi s előttünk ált a lehetőség, hogy tourists tisztünket a verchovinai tótok »szekértolásávaU cserélendjük fel. De mennyire csalódtunk! Mennyivel gyorsabb és kitartóbb járásuak voltak mai gebéink, mint tegnapi rauki parádés lovaink? Bizonyossá vált itt is a példabeszéd: a dolgokat ne külsejük, de értékük, matériájuk szeriot mérd. Itt idealizmusnak nincs helye. Szépnek szép ugynn a puszta idealizmus is, hisz a legtöbb ember ezzel bíbelődik; de hiába, az egész világ, az élet. maga az ember is materia. Szükséges az életet első sorban materiális oldaláréi ismerni, mely közé az idealizmus csak cum grano salis vegyüljön; különben kártya vár leszen, melyet a gyenge fuvallat is romba dönt. Boldogság! az élét boldogsága csakis ez alapon épül. mint azt az angol, franczia, aiucrikiiuder Btb. nemzetek eléggé bizonyítják. Ne tekintsük az életet igy: csakhamar kirepül a boldogság az ablakon s be jön a vézna szegénység az ajtón. De hadjuk ezt! Dombon, jó karban tartott utón haladtunk, jobbra a Kárpátok, balra a Sajó öntözte völgy. Egész utunkon .nem láttunk oly gazdag termést, minő itt elterült. A 'legelső helység a balra eső Nagy-Ida volt. Ki nem ismerné a nngy-idai czigányokat és Púk Mihály uramat, illetve históriájukat? Szépen megéuokelte Arany Jáuos Osécsen etettünk, honnan a Kárpátok közt a Rúd- nők fürdó látható, mely a jászéi premontreiek tulajdona. Sepsin át, majd Somodi mellett, mely a rozeuyói püspök kies nyári laka, elhaladva, Tornárá értünk. Torna a kis hasonló nevű megyének székhelye, alig 2—3000 lakossal, csinos, jó karban tartott városka, i Tőle éjszakra, magas, kopasz mész-sziklán emelkedik hajdani várának romja, mely igen festői képet nyújt, j Ezt a Bebekek építették, mely jóval később a Mágócsi- j ak birtokába ment át. 1678-ban I. Leopold tábornoka, I Lesley bevette és lerombolta, mely annyi vig, de egy- | szersmind válságos napokat látott. Tornától éjszak-uyugotra, mintegy Va órányira fekszik a vadregényességéről hires Szádellő völgy. A völgy ‘ igen-igen keskeny, járó ut nélkül s csak nagy bajjal, gyakran kúszva haladhatni előre. A Szár patak folyik benne, 'mely veszett sietéssel, zúgva-búgva rohan, melynek moraja betölti az egész völgyet úgy. hogy az. ember a mellette álló szavát alig érti meg. Ágasbogas, nyúlánk, majd tüalaku kopasz sziklák meredeznek az ég felé, ehhez, a nehány ölnyi vízesések valóban regényessé, de vaddá is teszik a völgyet. Legszebb pontja: a Táré hegy. Az ott lakók egy egészen különálló, megfordított túró-zacskó alakú sziklát neveznek igy, melyről hogy fogalma legyen a nyájas olvasónak : tehát képzeljen magának a nyíregyházi kath. templom fölé még egy oly magasságot, 3—4 bosszú fenyőt rajta, melyok itt ott az oldalán egy-egy lmsadékból nőttek fel impozáns magasságra. Ezenfelül gazdag a völgy növényvilágban is. Flórái a legkellemesebb iUattal töltik meg a csoda völgyet. Régészeti szempontból pedig hivatva van és lesz is arra, hogy Hazánk őstőrténelmének egyik legérdekesebb s tanulságosabb lapját képezze. U. és Lobocky Tivadar ur, kitűnő régész és történet iró, (most jelent meg tőle Beregmegye monogr. I, k.; kitűnő munka) ott ős temetőre bukkant. Guggolva, ülő helyzetben vannak a halottak eltemetve, mely körülmény már maga is eléggé bizonyítja a temető régiségét (A kőkorban guggoló helyzetben temették a halottakat, a bronz korban gyakrabban égették és urnába tették a hamvakat. Európában a halottak kinynjtóztatáaát a keresztyénybit elterjedése hozta be.) L. ur csak néhány sirt ásatott fel (csak alkalmilag járt ott) s mégis gazdag lelet volt jutalma fáradozásának. Több igen durva vas eke. borona csoot- . váz stb. egy koponya, melynek homloka alig ujjnyi magasságú, de e helyett igen széles és kisagya különösen nagy, kifejlett, miről L. ur alacsony homloka emberekre következtet. — Mégis a durva vas-eszközökröl ítélve, a vaskor elejére s a guggoló temetkezést tekintve, pogány időbeli temetkező helyre lehet következtetni. Bizonyos, hogy a régiek durva, kifejletlen védő eszközeiknél fogva többnyiro ott ütöttek tanyát, ahol a j természet is védelmezte őket. Erre pedig a Szádellő j völgy igen alkalmatos boly s igy azt valaha emberek lakták. Tornáról harmadnap indultunk Aggtelekre. Töb- I szőr visszanéztem, hogy szívélyes búcsút vegyek e ked- í vés, tősgyökeres magyar várostól ; hogy »isten velőd »-et 5 mondjak szeretetre méltó lakóinak. Oly előzékeny, udI varias, illemtudó, dolgos ott mindenki. Gazdag-szegény, ur-pnraszt köszön nyájasan s nem tekinti nz.t megnlá- ! zásnak, mint itt-ntt; ogy sóhaj kelt ajkamra: magyarok ! istene, minél több ily magyart adj e magyarokban szegény magyar-hazáuak I Aggtelek maga jelentéktelen falucska. Nem is innen e név széles ismerete, hanem a tőle 8—10 perezre fekvő csepegő barlangtól. Baradlának is nevezik, szintéu a hasonló nevű helytől. A barlang bejárata tekintélyes szikla aljában. Kezdetben lefelé kell haladni mintegy 25—30 lépcsőn. A barlang két részből ál: ó- és uj-ág- ból s együttvéve egy mértföldnél hosszabb s nálánál az eddig ismert barlangok közt caakis az amerikai Mammutb barlang nagyobb. Épen, mivel oly bosszú, ritka utazó, ki végig járja; mert 8 — 10 óra szükséges a bemenet, és ugyanannyi a kijövetelro, tehát fizikailag is bajos bejárni. Rendesen csak az 6-ágat nézik meg s annak is többnyire csak felét. Az ót pedig impertinens rósz. Társammal az egész. 6-ágat megnéztük, de őszintén szólva, nem elégítette ki várakozásunkat A fehér, a lámpa világától tündért fényben csillogó stalagtit’és stalagmitckot itt hiába keressük s csakis egyik-másik kiszélesedése, igy a kis és nagy terem, mint földalatti üregek bilincselhetik le a figyelmet, de csak azét. ki bányákat nem látott; vagy midén az üreges cseppkörök ütvén őket, magasabban vagy mélyebben hangzanak üregességük szerint. Az ó-ág egészen korom fekete a füsttől. Ezen kívül vandálok módjára bántak velő. A legszebb st&lagtilek letördelvék. Midőn a barlang végén kisebb stalagtitet akartam emlékül
